Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

1978. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A 628-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet cibakházi tanulói készítették a gépjármű-ba­rát szakkör első go-kartját, amelyet most a második is követ miajd. Az apró járművekkel a kunszentmártoni Kilián-lakótelepben épülő KRESZ-parkban száguldoznak majd FILMJEGYZET Zsebpénz gy film megítélésé­E hez egyaránt fontos a szubjektivitás és bizonyos távolság- tartás. Élményrekész érze­lem és kívülálló értelem együttese szükséges, ha el akarjuk kerülni az értékte­len tudálékosság vagy a vak elfogultság buktatóit. Az említett kettősség megtartá­sával küszködöm Francois Truffaut Zsebpénz című filmje láttán. Truffaut filmjeit ugyanis szeretem, sőt talán elfogult is vagyok velük szemben. Az objektivitás látszata mögé bújva persze sorolhat­nám vég nélkül a szabályos kritika szabályos kifejezése­it: kivételes mesterségbeli tudás (pedig valóban erről van szó — erről is), utolér­hetetlen színészmogzatás, fi­nom érzékkel improvizáló színészeit szelíd határozott­sága mindig meg tudja tar­tani saját elképzeléseinek korlátain belül. Szembetűnő ez a Zsebpénzben, hiszen itt gyerekekkel kell bánnia, akik csak egyet tudnak: sa­ját fantáziájukra hagyatkoz­va játszani, nagyszerűen meglesett, érzékeny kamerá­val elkapott pillanatok ... összevont szemöldökkel könyörtelnül felróhatnám vélt — érdemként is betud­ható — hibáit: szétszórt, el­aprózott, nem válik el lé­nyeges és lényegtelen, nincs fontos és kevésbé fontos ... Elmesélhetném a történe­tet (ami nincs): volt egy­szer egy kisváros — Thiers —, annak voltak lakói — fodrászok, jegyszedők, taní­tók, rendőrök, csavargók... — voltak gyerekek is — Patrick, Julien, Gregory, Oscar.... — volt körhinta, délutáni mozielőadás és unalmas történelemóra ... Hiába. így bizony nem ke­rülnénk közelebb Truffaut- hoz. Öt, akár az elfogultsá­got is vállalva, szeretni kell. „Az egyetlen a rendezők kö­zül, aki mer érzelmeket áb­rázolni. Ebben áll eredeti­sége és merészsége” — írta róla egy francia újság. Va­lóban, a gyermek őszinte ér­zékenységével és érzelmes- ségével kell nekünk is hoz­zá közelítenünk. Mert Truf­faut mesél. Szép, szomorú, mulatságos meséket mond az életről. Nincs ezekben cso­datévő hős vagy gonosz sár­kány. Csodát Truffaut em­bersége tesz. Szeretete, mely életre kelt mindent. amit megérint. A város lélegzeni kezd, utcái kedvesen cse­vegve hordják lakóit, falai közt nyargalnak a lépcsők, komoran ágaskodnak a bér­házak, féltőén ölelik ma­gukhoz a bokrok a parkban totyogó gyerekeket. Csillogó fényében tetszeleg a régi Mercedes, hallgatagon bal­lag a két kopott kölyökcipő, unatkozva ásít a moziban az üresen maradt szék, tjj­ra és újra felbukkan a ren­dezőnél a mozi, és titkokat rejlő szent hellyé dicsőül. Komótosan pakolja a súlyos filmdobozokat a gépész, lá­nyok után kajtat a két ka­masz, a hátsó bejáraton lo­pódzik be a kis csibész, együtt az egész város, kez­dődhet a vetítés. És a hír­adó sötétjében megszületik a diák első csókja, néhány sorral arrébb pedig tanár­nője combján matat a szem­telen férfikéz. Gyermek és felnőtt szem­lélete nem különül el a filmben. Ezért keverednek észrevétlenül a fantázia és a valóság elemei. így szü­letik meg az őszinteség és érzelmesség truffaut-i szin­tézise, mely még gyengébb­re sikerült művei is (a Zsebpénz nem ilyen) áthat­ja, és az átlag fölé emeli. Ezért állnak meg az embe­rek rémülten az utcán, amint megpillantják a so­kadik emelet erkélyén egyensúlyozó kétéves Gre­gory! És ezért állhat fel teljes természetességgel a végzetes zuhanás után a kis­fiú. — Gregory, bumm! — mondja nevetve és tovább­totyog. Ezután már nem cso­dálkozunk, amikor Oscar, a csecsemő fütyörészve bámul a kamerába. Elfogadjuk, eb­ben a világban ő is a he­lyén van. A „színészek” nagyszerű játéka is rendezői érdem. Truffaut tudja, hogy egyet­len feladata van: olyan szi­tuációba kell helyezni a gyerekeket, melyben rá sem hederítve a kamerára fel­szabadultan, önfeledten ön­magukat adhatják. Grego­ry! ezt a tipegő csöppséget csak bele kell ültetni egy rumli közepébe és kezeügyé- be rakni a mama bevásár­lókosarát. A folytatást már rá lehet bízni. Csak az kell, hogy a két alig-iskolás test­vér túl korán felkeljen, és eszükbe jusson reggelit koty­vasztani. Velük nevetünk ügyefogyott szorgoskodásu­kon. Aztán egyikük az ab­lakhoz lép, rácsodálkozik a hajnalra és vele mi is fel­fedezzük: szép ez a reggel, sőt szép ez a kopott bérház is. A kislánynak csak két aranyhal kell, aztán már csak a felnőtt értetlenségé­vel és erőtlen fantáziájával figyeljük, hogyan különböz­teti meg őket. gyerekek kedve ala­A kítja tehát a filmet, de a rendező szán­déka szerint. Ez a szándék pedig világos: fi­gyelmeztetni a felnőtteket, hogy ők felelősek Gregory, Patrick és a többiek sorsá­ért. Ez persze egy kritikába illesztve közhely, de igazzá nemesíti a truffaut-i mese varázslata. Bérezés László Kedvenc témája: a Hortobágy — Komlósi József naiv fes­tőt mindenki ismeri Nagy- ivánban. Hány éves? — ötven. — Hol dolkozik? — A helybeli termelőszö­vetkezetben. — Tanították rajzolni? — Az elemiben. Volt egy jó tanítóm, azóta senki. — Ki a művész példaképe? — Szinyeí Merse. Egyszerű, természetes. — Miket fest? — Tájképeket, portrékat. Egy részük Szolnokon, a töb­bi Tiszaőrsön, Miskolcon; a Görbe-kocsmában van. De akad belőlük néhány a Hor­tobágyi Nemzeti Park múze­umában is. — Kedvenc színei? — Vörös, kék, zöld és sárga. — Kedvenc témája? — A Hortobágy. Azt mond­ják, ez puszta, nincs rajta semmi. Pedig csak figyelni kell, tele van élettel, színnel. Felül az égbolt, alul gyep, nád, liget, víz, messze ménes, gólya, zsálya, fűz. Ez semmi? — Látott már képkiállí­tást? — Még nem. — Ez hobbi? — Időtöltés is, meg szóra­kozás. A helybelieknek tet­szenek a képeim, rengeteget kérnének, de nincs rá időm ... Afféle művészember még nem látta őket, pedig kí­váncsi volnék rá, mi a véle­ménye . .. D. Szabó Új műtermek és műterem­lakások Hamarosan újabb műter­mekkel és műteremlakások- gyarapodnak városaink. A napokban Budapesten a Po­zsonyi úton új műteremház építését kezdték meg. A több mint tízmillió forintba ke­rülő épület átadását az év végére, a jövő év elejére ígérik. Ezzel 18 budapesti művész számára teremtenek korszerű munkafeltételeket. Békéscsabán öt új műte­remlakás már a beköltöző­ket várja. Két műterem épül Zalaegerszegen; nyár végé­re pedig Egerben is befeje­zik három építését. Ugyan­csak Egerben a Széchenyi utca—Bajcsy-Zsilinszky utcai sarokház tetőterének be­építésével — újabb két mű­terem kialakítását tervezik. 1980-ig a Művészeti Alap jelentős hozzájárulásával Pécsett hét, Kecskeméten hat, Esztergomban, Gyulán, Salgótarjánban és Szolno­kon három-három. Kőszegen kettő, Szekszárdon és Veszp­rémben egy-egy — össze­sen; 29 — újabb műterem, illetve műteremlakás épül. A KISZ 1978-1979. évi akcióprogramja A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség közzé­tette az 1977 október 27— 28-i ülésének határozatait, amely a KISZ 1978- évi akcióprogramját tar­talmazza. Az ülésen külön tárgyalták a dolgozó fia­talok, az egyetemi-főisko­lai, a középfokú oktatási intézmények és a fegyve­res erők és testületek KISZ- szervezetének akcióprog­ramját. I dolgozó fiatalok A határozat tehát a fia­talok különböző rétegeinél minden esetben kiegészül tennivalójuk szerint. így a dolgozó fiatalok vállalják munkájuk hatékonyságának növelését, minőségének ja­vítását, fegyelmének erősí­tését, részt vesznek a ter­mékszerkezet fejlesztéséből, exportkötelezettségeink szín­vonalas teljesítéséből, a népgazdaság igényeinek meg­felelő munkaerőgazdálkodási feladatok megvalósításából. A termelés hatékonyságá­nak növelését, a társadalom- politikai célok megvalósítását és a lakossági szükségletek kielégítését a munkaverseny- mozgalmak segítik elő. Ilye­nek lesznek idén is a szo­cialista brigádmozgalmak, a „Ki minek mestere” és a „Ki minek szakértője” vetélke­dők, „Az alkotó ifjúság” pá­lyázat'és kiállítás, a KISZ Radar, a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa, fiatal agrárszakemberek tanácsa, a kommunista műszakok, a „Munkád mellé ad a neved!” — mozgalom. Folytatódnak a védnökségi mozgalmak, a központi védnökségek és a KISZ építkezések területén. A társadalmi muníkaakciók, a hulladékgyűjtési akciók és az egészségügyi ellátás javítá­sáért indított mozgalmak ugyanezt a célt tűzték ma­guk elé. Még néhány nagy feladat, ami a dolgozó fiatalokat érin­ti: A „Politikusabban, ak­tívabban” címszón a határo­zatban a politikai képzést és önképzést értik, a felkészü­lést a X! VIT-re, a forra­dalmi ifjúsági napokra való felkészülést, az ifjúsági par­lamenteket. Az Edzett ifjú­ságért mozgalom továbbra is az egyik legfontosabb fel­adat minden dolgozó fiatal számára. A határozatból nem maradt ki a „Művelt ifjúsá­gért” elnevezésű akció, amely magában foglalja minden fiatal számára, az általános iskola befejezését, valamint az ifjúsági klubmozgalmakat, az amatőr művészeti mozgal­mat, és az értelmiségi fia­taloknak a közművelődésért folytatott munkáját. A felsőfokú intézmények­ben tanulók KlSZ-szerveze- tei munkájának középpont­jában a szocialista szakem­berképzés céljainak valóra váltása, a szakmai tanulmá­nyi munika ösztönzése ál! Első és legfontosabb felada­tuk, hogy szocialista szak­emberekké váljanak. Mindezt elősegítik a szaktárgyi ver­senyek, a tudományos diák­körök, a szakmai klubok, a „Tanuljunk tanulni” mozgal­mak, a már dolgozó fiatalok­nál említett Alkotó ifjúság pályázat és kiállítás és az if­júsági parlament. Iskolai szervezetek A feladat: tanulni! — je­löli meg a jelszót a határo­zat. A 14—18 éves korú fia­taloknak ez a legfontosabb feladatuk: javítani a tanul­mányi eredményeket, fellép­ni a késések, az igazolatlan órák ellen, a lógás, a fegyel­mezetlenség ellen. Tantár­gyakhoz kapcsolódó csapat- versenyeket, új tanulási mód­szereket kell tervezni, szer­vezni. Osztály-diákbizottsá­gok munkájában kell előbb­re lépni és kivívni a „kivá­ló tanulmányi közösség” cí­met. A szakmunkástanuló KISZ-szervezeteknek pedig az „Ismerd meg szakmád tör­ténetét” mozgalmat kell szorgalmazniok. Vállaljunk részt a társa­dalmi feladatokból, készül­jünk a haza védelmére — mondja a határozat. Ezen a nyáron is 50 ezer középisko­lást és szakmunkástanulót várnak az építőtáborokba. Tegyetek többet az úttörők­ért! — szólít fel ugyanez a határozat. És meghirdeti az „Ismerkedj a' katonaélettel”- akciót is. A diákok részt fog­nak venni az 1978-as diák­parlament, iskoláik politikai képzésein, és vállalják, hogy a társadalom művelt tagjaivá válnak, élenjárnak az „Ed­zett ifjúságért” mozgalom­ban. A sportolók közül a leg­jobbak eljuthatnak a moszk­vai olimpiára is. A fegyveres erük KISZ-eseinek A fegyveres erők és testü­letek KISZ-szervezeteinek a határozat külön hangsúlyoz­za, hogy erősítsék internacio­nalista kapcsolataikat a Varsói Szerződésben tömö­rült és más baráti fegyveres erők, testületek fiataljaival. Feladataik a haza, az állam és a közbiztonság védelme, az államhatár őrizete. Ná­luk is megtalálhatók a szo­cialista versenymozgalmak, az „Alkotó ifjúság” pályá­zat és kiállítás, és a KISZ Radar. És talán itt a legfon­tosabb politikai képzés és a forradalmi ifjúsági napokra való felkészülés. Ezeknek a fiataloknak dolguk az is, hogy az eddigieknél haté­konyabban, mozgalmi esz­közeik sokrétűségével keltsék fel a figyelmet a hivatásos katonai és rendőri pálya iránt. Nekik kell elősegíte­niük, hogy minél több — a fegyveres erőkben és testü­letekben a szolgálatot példa­mutatóan teljesítő — tehet­séges fiatal eljusson a ka­tonai és rendőri főiskolákra, á tiszthelyettesképző bázi­sokra. Örajtuk is múlik, hogy a bevonuló fiatalok hogyan illeszkednek be a közösségbe. Nekik kell figyelniük a nős, családos fiatalok egyéni problémáinak megoldására is. Rajtuk múlik az is, hogy az egyetemi előfelvételiseket kiképző egységek KlSZ-szer- zetei tartsanak folyamatos kapcsolatot az egyetemek és főiskolák KlSZ-szervezetei- vel. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség az 1978— 79-es mozgalmi évre tehát a fiatalság minden rétegének utat mutatott. S hogy ezt a mozgalmi évet hogyan zár­ják, az már a fiatalokon mú­lik. M. M. Sok segítséget nyújtanak a KISZ-es fiatalok, s a szocia­lista brigádok is. A kapcsolat nem formaságokból áll, ha­nem valóban együttműködést jelent. A fiatalok felkészítik a diákokat a KISZ-életre, irányítják az úttörőőrsök, ra­jok munkáját. Mindezeknek a számtalan megvalósulási formáját adja hírül a pálya­munka egyik fejezete. A szo­cialista brigádok pedig kü­lönösen a pályaválasztásban, s a munkára nevelésben ad­nak sok segítséget az iskolá­nak. — Azt mondják senki sem lehet próféta a saját hazájá­ban — jegyzi meg Törőcsik- né. — Mégsem fordult meg egyszer sem a gondolataim közt, hogy elmegyek Jászal- sószentgyörgyrő! Igaz nem is akarok próféta lenni, taní­tani, — s nevelni szeretnék ahogy csak futja az erőmből! Minden gyereknek adni vala­mi szép útravalót a boldogu­láshoz. T. G. Fotó: T. K. L. Díjnyertes pedagógia Az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai In­tézet pályázatot hirdetett az általános iskolai nevelés le­hetőségeiről és tapasztalatai­ról szóló írásokra. A pályá­zaton Törőcsik Jenőné jász- alsószentgyörgyi pedagógus második díjat kapott „Segítő­társaim a tanulók erkölcsi, v politikai és világnézeti neve­lésében” című munkájáért. A dolgozat elején egy Szok- ratésztől vett idézet hökkenti meg az olvasót „Semmire sem tudom megtanítani, mert nem szeret engem.” A pálya­munkát végigolvasva, — de a szakfelügyelők jelentéseiből is — kiderül Törőcsik Jenő- nének sikerül elsajátíttatni a tananyagot- diákjaival, elfo­gadják tanácsait, hallgatnak szavára, bár néha ez utóbbit csak jóval később hozzák tu­domására a már gimnazista vagy szakmunkástanuló volt tanítványai. Szókratész sze­rint a pedagógia kulcsszava a szeretet. Ezt vallja Törő- csikné is, de alighanem ez egyben a legnehezebb a pe­dagógus munkájában. Ahány gyerek, annyiféle egyéniség: lehetetlen, hogy a nevelő va- lamennyiüket egyformán kedvelje. — A tanítás-nevelést nem lehet szimpátia alapján vé­gezni — szögezi le egyik ne­velési alapelvét. — Ahogy Makarenko vallotta minden gyerekben fel kell tételezni a jót, hinni kell benne. A bi­zalom. a buzdítás a leghaté­konyabb nevelési módszer. Egy-egy bíztató szó szinte csodákat művel még a leg­lustább diákkal isf. Szeren­csés helyzetben vagyok mi­vel a magyar az egyik sza­kom. A nevelésben segítenek nekem íróink, költőink; Pe­tőfi, Arany, Móra, Kölcsey, Vörösmarty, Ady, Móra, Radnóti, József Attila. Műve­ikkel, életükkel formálják, tanítják a gyerekeket, nekem már szinte alig marad dol­gom. Sokáig emlékezetes ma­rad egy nyolcadik osztályban tartott órám. Tömörkény így volt rendelve című írásáról beszélgettünk. Mint ismeretes arról szól, hogy a jó eszű, szorgalmas fiú, a főhős nem tanulhat tovább. A diákjaim is éppen a pályaválasztás előtt álltak, s két lány kivé­telével mindannyian jelent­keztek középfokú oktatási in­tézményeinkbe. Lehet, hogy a beszélgetés, de lehet, hogy a főszereplő története már Önmagában olyan hatással volt a két tanulóra, -hogy óra végén odajöttek hozzám, s megkértek javasoljak nekik szakrhát. Azóta mind a ket­ten elsőéves szakmunkásta­nulók. Mint a pályamunka elárul­ja az írókon, költőkön kívül sok segítőtársa van még Tö­rőcsik Jenőnének a tanítvá­nyai nevelésében! Köztük el­ső helyen említi a gyerekek szüleit. Ebben is szerencsés­nek érzi magát, hiszen Jász- alsószentgyörgyön született, volt iskolatársai révén imeri a fél községet. Egy-egy szü­lői értekezlet majdnem olyan mint egy „érettségi találko­zó”, s ilyen légkörben még az esetleges elmarasztaló megjegyzés sem olyan kelle­metlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom