Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-10 / 35. szám

1978. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ilyenkor télen megnövekszik a kereslet a Jászsági Cipőipari Vállalat korcsolyacipő! iránt. A jászjákóhalmi telepen évente 60 ezer párat készítenek, mintegy 32 millió forint értékben, tőkés exportra. A képünkön látható cipők Angliába kerülnek A SABLONGYÁRTÓK ŐSZINTESÉGE Ahány gyár, annyi szo­kás. Van ahol a jelszó a fontos belőle, van ahol a jó minőség számít, más semmi. Van ahol csak azért tartják számon, hogy év végén ki­pipálhassák, de akad olyan üzem is, ahol „hallottak már róla”. A kis füzetecskék, a minisztériumok, intézetek tá­jékoztatói bőségesen ellátnak minden vállalatot útmutató­val. Mechanikusan alkal­mazni őket lehetetlen. Ki ennyit, ki annyit használ fel a javaslatokból. A lényege mindnek ugyanaz: Dolgozz Hibátlanul. A munkarend- szer még nem mindenütt az, aminek titulálják. A Beton és Vasbetonipari Művek kun­szentmártoni gyárában fo­kozatosan ismertették meg a dolgozókkal a DH lényegét. Lassan már kezdi tudni min­denki, több ez annál, hogy „ne csináljunk selejtet”. A kérdés az, mennyivel több? Mindenekelőtt tisztáznunk kell, mivel foglalkozik a kunszentmártoni üzem: be­tonelemek , gyártásához sab­lonokat készít, főleg a BVM gyárainak, de szállítanak in­nen berendezéseket külföld­re is. A sablongyártás csep­pet sem sablonos munka, bo­nyolult, precíz megmunká- lású berendezéseket gyárta­nak. (Példa erre a BVM szolnoki gyárában működő Span-deck betonelemeket ké­szítő mozgó ágyazat, amely­nek hossza nyolcvan mé­ter, belső felülete pedig szinte tükörsima.) A BVM- nél 1965-ben kezdtek foglal­kozni a munkarendszerrel. Elkészültek a programok, azokhoz a hálódiagramok, amelyek vázolták a megva­lósítás szakaszainak idő­pontjait. Akkor még idegen­kedve szemlélték a furcsa ábrát a kunszentmártoni gyárban, mindenesetre meg­értették a követelményeket — elkezdték a DH beveze­tését. Ügy gondolták, kipró­bálják egy üzemben, megné­zik, ott milyen eredménye­ket hoz — a legtöbb helyen így kezdenek hozzá — s az­Nem a hibást, a hibát keresik után kész, alkalmazzák a többi műhelyben is. Az el­képzelés már rögtön a kez­deti Köpéseknél megválto­zott. Felméréseket készítettek az üzem szakemberei, ke­resték, hol fordul elő leg­több hiba, amíg a gyártmány elkészül. Kiderült, hogy nem a munkapad mellett. Míg a tervrajz eljut a munkáshoz, s megkapja a nyersanyagot is, addig sokkal több — vélet­len, esetleg külső körülmé­nyek miatt keletkező vagy hanyagság okozta — hibával kellett számolniuk. Az első hibafelmérések során napvi­lágra kerültek olyan gondok, amelyeket egyszeri intézke­déssel megszüntettek. Pél­dául: nem volt megfelelő anyaggazdálkodási és terme­lés-ügyviteli szabályzat, ami gyakran akadályozta a mű­helyek munkáját. Különböző időszakokban vásárolták a forgácsoló gépeket, s ahogy megvették, úgy — rendszer­telenül — helyezték őket a műhelycsarnokba. A - kusza gépelrendezés zavarta a gyártási folyamatot, hosz- szabbította a gyártási uta­kat. Ezek megszüntetésére egységes gépparkot hoztak létre, — felszedték a gépek alapozását, s most már a gyártási technológiának meg­felelő sorrendbe rakták őket. Előfordultak olyan problé­mák is, amelyek megszünte­téséhez hosszabb időre, több műhely összefogására, eset­leg. anyagiakra, beruházá­sokra van szükség. A hibák alapos vizsgálatá­hoz létrehoztak egy szakbi­zottságot, amelynek tizen­négy tagja csíopodj okban munkálkodva javaslatokat hozott. Ezek alapján kapták meg az egyes osztályok — munkaköri feladatként — tennivalóikat, hogy a felme­rült gondokat megszüntessék. Kísérletképpen a gyár öt brigádja kapott úgynevezett hibabejelentő lapokat. (Az üzem vezetői úgy gondolták, s ez igaz, végül is minden gyártáselőkészítési hiba kö­vetkezményekkel jár a mun­kapad mellett. Anyag nincs, energia nincs, vagy a megfe­lelő szerszám hiányzik... s így tovább.) Kérték, hogy bármilyen, a munkával ösz- szefüggő probléma esetén a kis kollektíva tagjai jelezzék azt, s ők jelezték is. Vita előzte meg a lapokról szóló döntést. Sok embernek az volt a véleménye, „egy­másnak ugratják így a dol­gozókat”. Bejelentik, ha hi­bázott a művezető, a techno­lógus, az anyagbeszerző, és ez fölösleges ellentéteket szül. Mi lesz ebből? — kér­dezték. — Megmagyarázták azonban az aggályoskodók- nak a gyár vezetői, hogy nem a hibást, a hibát keresik. Eh­hez egyik segítség a bejelen­tőlap. Az évek múlásával be­bizonyosodott, hogy megérett az üzem közössége a DH be­vezetésére. Az, hogy őszintén beszélnek a gyártáselőkészí­tés — legyen az rossz rajz, hibás tervezés vagy nem megfelelő norma — problé­máiról, feltétele a DH mun­karendszer alkalmazásának. (Ügy is mondhatnánk, nél­küle nincs DH, van viszont elkendőzés.) Ahogy kevesebb és kevesebb hibával jár a gyártás előkészítése, úgy mindinkább jogos a követel­mény, hogy a gyártás is mi­nél kevesebb hibával történ­jék. Ebben az évben már min­den brigád kap és kitöltve ád hibabejelentő lapot. (Kis csiszolások, apró módosítá­sok még hátra vannak. Pél­dául: túl sok a kérdés a régi lapocskán. Egyszerűsíte­ni kell, hogy az adminisztrá­ció minél kevesebb legyen.) Milyen anyagi haszonnal jár a DH? Az első hibafel­mérések, s az azt követő in­tézkedések milliós veszteség­csökkenést hoztak. Az összeg azóta csak nőtt. H. J. Vakolás helyett olvasztott felület A lakóépületek vakolását helyettesítő technológiát ala­kítottak ki a Villamosipari Kutató Intézetben, s néhány héttel ezelőtt megkezdődött a próbagyártás is. Az új módszerrel „bevont” első la­kótelepi panelházakat várha­tóan még ebben az évben át­adják. Az új eljárás lényege: a panelek felületét megol­vasztják úgy, hogy az szinte üvegtoevonatot adva rövid idő alatt megkeményedik. A panelek felületét így 6—8 féle színnel lehet ellátni. Mindez az egyszeri vakolási költségnél nem, kerül többe. S változatosabbá, a szó szo­ros értelmében színesebbé teszi a lakótelepeik épület­tömbjeit. A fejlesztők sze­rint a leginkább üvegkerá­miához hasonlító réteg ma­radandó, amíg az épület áll, addig a bevonat is tart. Magyar—lengyel vegyipari tárgyalások Befejeződtek a magyar— lengyel vegyipari tárgyalá­sok, melyek február 5—8-ig folytak Budapesten dr. Si­mon Pál nehézipari minisz­ter és Henryk Konopacki lengyel vegyipari miniszter vezetésével. Megállapodjak, hogy rövid időn belül pa- rafáljáik a vegyiszál-ipari együttműködés 1990-ig tör­ténő meghosszabbítására és bővítésére vonatkozó meg­állapodás tervezetét. A Minisztertanács megtárgyalta A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztése Magyar dolgozók szovjet kitüntetése Közel ezer magyar dolgo­zót tüntetett ki a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított szocialista munka­versenyben elért eredmé­nyeiért. „A szocialista munkaver­seny 1977. évi győztese” ki­tüntetést Vlagyimir J. Pav­lov nagykövet tegnap nyúj­totta át ünnepélyes keretek között a dolgozók egy cso­portjának a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségén. Vlagyimir J. Pavlov a bensőséges ünnepségen el­mondott beszédében nagy elismeréssel méltatta a ma­gyar munkások nagyszerű kezdeményezését, amely a magyar parasztságon és ér­telmiségen kívül visszhang­ra talált a baráti szocialis­ta országokban is. Elmon­dotta, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Szovjet­unió Minisztertanácsa. a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa és a Komszomol Központi Bizott­sága azzal a céllal alapítot­ta ezt a kitüntetést, hogy a tervfeladatok teljesítésében, a vállalások eredményes megvalósításában élenjáró dolgozók személyes hozzá­járulását is elismerje. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára kö­szöntő beszédében emlékez­tetett arra, hogy a magyar dolgozók nagy felelősséggel tették meg vállalásaikat. In­ternacionalizmusuk nyilvá­nult meg abban, hogy a ver­sennyel hozzájáruljanak a szocialista közösség gazda­sági, politikai erejének nö­vekedéséhez. A Szovjetunió nagykövet­ségén megrendezett ünnep­ségen jelen volt Jakab Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályveze­tője és Katona Imre, a bu­dapesti pártbizottság első titkára is. mezőgazdaság szocia­A lista nagyüzemei mel­lett — azok segítsé­gével — tavaly is a kistermelők jó eredményeket értek el, termelésük 1976-hoz képest közel tíz százalékkal nőtt. A mezőgazdaság terme­lési értékéből a háztáji és ki­segítő gazdálkodás mintegy 43 milliárd forinttal, azaz mintegy egyharmados arány­ban részesedik. A viszonylag kis földterületen a nagy ér­tékű termelés csakis úgy le­hetséges, hogy a nagyüze­mekkel hatékony gazdasági kapcsolatot alakítottak ki: ennek keretében takarmányt, növendékállatokat, vetőmag­vakat kapnak és szállítóesz­közöket vehetnek igénybe. Ez a széles körű együttműködés teszi lehetővé, hogy egyes ágazatokban tovább erősöd- I jön a helyzetük, tavaly pél­dául a kistermelőknél felhiz­lalt sertések „kínálata” 80 ezer tonnával nőtt az egy év­vel korábbihoz képest. Je­lentős a kisállattenyésztésben betöltött szerepük is, például a húsgalamb és a nyúlte- nyésztés csaknem teljes egé­szében a kistermelőkre hárul, de érdekes, hogy még ezek­ben az állattenyésztési ágaza­tokban is megvan a szerepük a nagyüzemi termelőknek, ugyanis a tenyészanyagot ők biztosítják. A kistermelők jól kiegészítik a nagyüzemi gaz­daságok kínálatát, a zöldség- termesztés cikkeiből is külö­nösen a kézi munkaigényes zöldségfajtákból. 13,2 millió négyzetméter, fólia alatti te­rületen termeltek tavaly zöldséget és primőr árujuk javította a lakosság ellátását. Termelésük növelését mind­jobban segítik a kereskedel­mi szervezetek, illetve a kül­kereskedelem. Tavaly 42 mil­lió tasak vetőmagot adtak el a kistermelőknek, a permete­zőgépekből minden igényt ki­elégítettek, javult a kisgépel­látás is, de még korántsem megnyugtató. Kis traktorok­ból 650-et adtak el, de töb­bet is szívesen vásároltak volna a háztáji gazdák. A 2—10 lóerős gépekből idén is csak részben tudják kielégí­teni a megrendeléseket, a ha­zai ipar a gyártásra csak' fo­kozatosan rendelkezik be, azért továbbra is importáru­ra szorul a kereskedelem. (Olaszországból várnak a ta­valyinál több kisgépet.) Több háztáji fejőgépre lenne szük­ség, mert idén is csak rész­ben tudják enyhíteni az el­látási feszültségeket. Zavaró, hogy néha még az egyszerű kéziszerszámok kínálata is akadozik, időnként nincsen elég ásó, kapa és más kerti szerszám és az áruk minősé­ge is kifogásolható. nagyüzemeknek to­« vább kell lépniök a háztájival való együtt­működésben a szerző­dések terén is. Amennyiben sikerül a korábbinál jobban integrálni a kistermelőket, úgy azok árukínálata is terv­szerűbb lesz, és nem okoz még helyenként sem gondot az esetleg hirtelen, nagyobb tömegben és lökésszerűen ér­kező kistermelői áru átvéte­le. Ugyanakkor a kisterme­lőknek is a korábbinál job­ban kell a tényleges kínálat­hoz igazítaniok termelési szerkezetüket, t. i. egyáltalán nem mindegy, hogy milyen zöldségfélét kínálnak átvétel­re. (MTI) Hitelek, kölcsönök, valutaigénylés Tímár Mátyás tájékoztatója a Magyar Nemzeti Bank feladatairól — A kormány hitelpoliti­kája mindenekelőtt gazdasá­gunk rugalmasságának foko­zását, a termékszerkezet fo­lyamatos korszerűsítését szol­gálja — mondotta tegnapi sajtótájékoztatóján a Magyar Nemzeti Bank idei feladatai­ról szólva Tímár Mátyás, a bank elnöke. Közölte: az idén a bank összesen legfeljebb 25 milliárd forint beruházási hi­telt tud folyósítani, ebből 12 milliárd a több piacon érté­kesíthető áruk termelésének fejlesztésére, 13 milliárd fo­rint pedig különféle struktú­rajavító fejlesztésekre jut. Idei felhasználásra további hitelek engedélyezésére a le­hetőségek most már igen szű­kösek. Különösen a jelentő­sebb építéssel járó új beru­házásokhoz csak nagyon in­dokolt esetben tud hitelt nyújtani a bank. Három éven belül meg kell térülnie Ezek után mivel számol­hatnak a vállalatok ez év­ben? — Egyes ágazatokban, mint például a mezőgazdaságban és a közlekedésben, ahol a gyorsan megvalósuló gépi be­ruházások a jellemzőek, még számottevő lehetőséé van idei hitelfolyósításra. A bank azonban itt is szelektál, ver­senyeztet, és előnyben része­síti azokat a beruházásokat, amelyeknek nagvobb a jöve­delmezőségük, ahol a befek­tetések gyorsabban megté­rülnek és a beruházás nem jár építkezéssel. — Az iparban, az élelmi­szeriparban és az építőipar­ban, ahol a korábbi engedé­lyezések nyomán lényegében már kimerültek az idei hitel- lehetőségek, csak kivételesen lehet tovább; hitelnyújtásról szó, és arra is inkább az év második felében lehet majd számítani. — Az exportfejlesztésekhez nyújtandó hitelek »egyik fon­tos feltétele, hogy a teljes fej­lesztési költségnek általában három éven belül meg kell térülnie a nettó devizaho­zamból. Külföldi hitelek — A vállalatok és a szövet­kezetek az idén a tavalyinál mintegy 7—8 milliárd forint­tal kevesebb beruházást va­lósíthatnak meg. Ezt .a célt szolgálják azok az állami in­tézkedések, amelyek mérsék­lik a vállalati beruházási pénzforrásokat. Elképzelhető azonban, hogy ennek ellené­re túlzott pénzforrások jön­nek létre. Ezért a bank az 1977. évi mérlegbeszámolók alapján felülvizsgálja a fej­lesztési hitelszerződéseket, s ha ezekhez képest szabad többletfejlesztési alapokat ta­lál, úgy a vállalatokkal foly­tatandó előzetes megbeszélés alapján gondoskodik a bank ezek lekötéséről. Az intézkedések várhatóan azt eredményezik, hogy hitel­keretek szabadulnak fel 1978- ban, és ezekből egyes nagyon indokolt fejlesztésekhez pénzt tudnak biztosítani. — Mind a külső és a belső egyensúly, mind a struktúra javítása szempontjából na­gyon fontos, hogy vállalata­ink és szövetkezeteink a hi­telszerződésekben foglaltakat pontosan végrehajtsák. A bank a jövőben fokozottan el­lenőrzi a hitellel megvalósu­ló beruházásokat nemcsak a megvalósítás szakaszában, hanem a beruházás üzembe­helyezését követően is. Tímár Mátyás kitért arra is, hogy a gazdaságfejlesztési célok megvalósítása érdeké­ben a bank 1978-ban folytat­ja külföldi hitelek felvételét. Tervezik például, hogy igény­be veszik a Szovjetuniótól az energiahordozók és nyers­anyagok árának emelkedés­ből származó különbözetre nyújtott középlejáratú hitelt és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Banknál ren­delkezésre álló hiteleket. Az idei tőkés pénzkölcsö- nök közül az első — 100 mil­lió dolláros — megállapodás aláírására február 10-én ke­rül sor arab és japán pénz­intézetekkel. E külföldi hite­leket változatlanul csak olyan célokra fordítjuk, amelyek megteremtik a visszafizeté­sükhöz szükséges árutömege­ket, megfelelő minőségben és összetételben. A nemzetközi idegenforga­lom kérdéseit érintve az MNB elnöke utalt arra, hogy 1978. január elsejétől felol­dották a hazánkba látogató turisták kötelező valutabe­váltását. Az intézkedés von­zóbbá tette a turisták ma­gyarországi látogatását, a belkereskedelem és a szolgál­tatóipar ennek megfelelően felkészül a forgalom növeke­désére. A kötelező valutabe­váltás (megszüntetésével azon. ban nem szűnik meg az a korlátozás, hogy mind a bel­földi, mind a külföldi ki- il­letve beutazók csak 400 fo­rintot vihetnek magukkal bankjegyben és fennmarad bizonyos árucikkek kiviteli tilalma is. Egyszerűbb lesz az adminisztráció A külföldre utazni szándé­kozó magyar turistákat első­sorban az érinti, hogy 1978- tól az adminisztráció csök­kentése érdekében elmaradt a valutaigénylő űrlap és a bank az útlevélkérő lapon engedélyezi a valutát. A tu­rista-valuta rendelkezésre bo­csátásának feltételei azonban nem változnak, nem válto­zott a megvásárolható összeg sem, amj továbbra is 4000 fo­rintnak megfelelő valuta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom