Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
1978. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 * J 1 A • Nagykanizsára, a szennyvíztisztító telepre készül ez az 500 köbméteres recirkulációs tartály a Vízgépészeti Vállalat 1. számú kunhegyesi gyáregységében Hústermelés, bútorgyártás, egészségügyi integráció Három országgyűlési bizottság elnökének nyilatkozata az 1978-as munkatervről Az országgyűlés állandó bizottságai ezekben a napokban formálják az idei munkatervet Hasonlóan az elmúlt évhez, 1978-ban is közérdekű témákat tűznek napirendre a bizottságok, s a parjamenti demokratizmus szélesítésével segítik a törvényhozó munkát. Az ipari, a szociális és egészségügyi, valamint a mezőgazdasági bizottságokban tevékenykedő képviselők már elfogadták az idei munkatervet - tájékoztatták az MTI munkatársait e munkacsoportok elnökei. Cselőtei László — aki tavaly került a mezőgazdasági bizottság élére — kiemelte, hogy tovább erősítik az együttműködést az ország- gyűlés többi állandó bizotfsá- gával. Egy-egy kérdést, mint például a hústermelés és -értékesítés helyzetét, valamint a mezőgazdaság szakemberellátottságát, összefüggéseiben tárgyalják. A két közérdekű téma megvitatásába bevonják a kereskedelmi és kulturális bizottság szakembereit, s anyagot kérnek az Országos Tervhivataltól, valamint a Külkereskedelmi és az Oktatási Minisztériumtól. — Az információforrások bővítésével megalapozottabban mondhatnak képviselőink véleményt — mondotta. A húsipar helyzetének tárgyalásakor a fehérjetakarmány behozatalától a feldolgozáson át az exportig teljes vetületűiben vizsgáljuk mi az, ami a népgazdaságnak egyértelműen jó, és milyen területeken kellene változtatni. — Ugyancsak kiemelkedő témánk a mezőgazdaság 1990-ig szóló távlati tervének megtárgyalása, amelyet a következő ötéves tervelőirányzat megvitatásával együtt tűzünk napirendre. A hosszú távra szóló koncepció az idén készül el, és nagyon meg kell fontolni, hogy melyik ágazatot hogyan fejlesztjük, hiszen például egy gyümölcstelepítés Ötletes növényvédő eszköz A kiskert-tulajdonosok munkájának könnyítésére ötletes növényvédelmi eszköz sorozatgyártását kezdték meg a tatabányai Mikrolin Ipari Szövetkezetben. Műanyagból olyan kézi porozót készítenek, amelynek élettartama szinte végtelen, nincs benne egyetlen kopó alkatrész sem. A szinte súlytalan kézi készülékből a poralakú növényvédőszer nagy sebességű levegővel keveredve, sugárban áramlik ki. 15—20 évre meghatározó lehet az adott gazdaság életében. A téma megvitatásához tájékoztatást kérünk a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól, valamint az Országos Tervhivataltól. Az országgyűlés ipari bizottságának elnöke, Gorjanc Ignác elmondta, hogy négy tárca, a Kohó- és Gépipari, a Nehézipari, a Könnyűipari és a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó, az egész országot érintő kérdéseket tárgyalnak 1978-ban. — Az 1978-as munkatervünket úgy állítottuk össze, hogy mind hatékonyabban segítsük a párt és a kormány gazdaságpolitikai céljainak megvalósítását. Első ülésünket — a mezőgazdasági bizottsággal közösen — már megtartottuk a mezőgazdasági gépgyártás és alkatrészellátásról. Minden háztartást érint bizottságunk következő témája, a bútorgyártás helyzetének megvitatása. A terv szerint a korszerűen szervezett és jól dolgozó Nagykanizsai Bútorgyárban körülnézve, a helyi tapasztalatokat is felhasználva mondunk véleményt és adunk javaslatot. Széles vizsgálódás előzi majd meg az állami vállalatok bér- és munkaügyi helyzetének megtárgyalását is. A tartós fogyasztási cikkek gyártása és energiaellátása is széles körű érdeklődésre számíthat. Hiszen a hűtőgépektől az autoKét év alatt 280 literrel nőtt az egy tehénre jutó éves tejhozam a Jászsági Állami Gazdaságban és tavaly már elérte a 3792 litert. Az idén folytatódik a gazdaság szarvasmarha-állományának tbc- és brucella-mentesítése, az új fajta meghonosítása. mata mosógépek gyártásáig és javításáig szinte valamennyi háztartási készülékről szó kerül. Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke elmondta, hogy munkájukat hosszú éveket átfogó, egységes egészként végzik, tehát az idei tervek nem válnak el a tavalyi tevékenységtől. — Az idei munkatervünkben két kiemelt téma szerepel; az egészségügyi intézmények integrációjának és a csökkent munkaképességűek rehabilitációjának vizsgálata. Albizottságaink másfél évig gyűjtötték az adatokat ahhoz, hogy a címszavak mögé felrajzolhassuk a valóságot, három budapesti kerületben, Komárom és Pest megyében nézték meg például miként működnek együtt a körzetek, a rendelőintézetek, a kórházak és a klinikák és mennyire épül egymásra az ott dolgozók munkája. Rehabilitációs albizottságunk is hosz- szas tapasztalatszerzés után számol be a tanulságokról, s annyi már most megállapítható, hogy a csökkent munkaképességűek „testre szabott” munkába állítása nagyon sok pénzt, gondoskodást, sőt még azt is merném mondani: zseniális ötleteket kíván. Ugyancsak az idén tárgyaljuk meg az orvosképzés néhány időszerű kérdését, megvitatva, hogy például az egvetemek a speciális szakemberképzés vagy a megfelelően „továbbépíthető” alaptudás elsajátíttatása legyen-e a célja. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alapján értékeljük, hogy milyen a fogászati ellátás, s elöljáróként talán annyit: a fogászati rendelők felszereltsége még nem mindenütt éri el a kívánatost. Ezek figyelembevételével készült el a tejtermelés növelésének idei programja. A tervek szerint 1978 végére az egy tehénre jutó éves tejhozam eléri a tervidőszak elején meghatározott mennyiséget, a 4050 litert. A Jászsági Állami Gazdaságban n tejhozam növeléséért Nem iparágat-vállalatot túloz a jelző, Aligha ha a termelési szerkezet átalakítását a népgazdaság sorskérdésének nevezzük, ám ha a megoldás módozatait elvi értelemben és az országos folyamatok áttekintő magaslatáról közelítjük meg, akkor a válasz voltaképpen rendkívül egyszerűnek látszik. A szerkezet korszerűsítése ugyanis azt jelenti, hogy gyors ütemben fejlesszük a korszerűt, a kifizetődőt és szüntessük meg annak előállítását, ami avult, ráfizetéses. A gyakorlathoz, tehát a döntésekhez közelítve azonban csakhamar kitűnik, hogy az imént egyszerűként jellemezett folyamat rendkívül bonyolultan meghatározható, felelős intézkedéseket követel. Itt, a cselekvés közegében ugyanis az elvileg egyértelmű követelmény azt a nagyonis konkrét alakot ölti, hogy hol állítsuk zöldre, hol pedig pirosra a fejlesztés irányjelzőit. Tegyük hozzá, hogy ezekhez a döntésekhez nem állnak rendelkezésre kézzelfoghatóan értelmezhető jelzőrendszerek; az árrendszer ugyanis — amely, mint ismeretes, nem tükrözi a valóságos értékarányokat —, korántsem alkalmazható olyan műszerként, melynek skálájáról leolvasható a döntéshez nélkülözhetetlen érték- viszony. A támogatások is jócskán módosítják, olykor elmossák a termékek vagy iparágak reális összehasonlíthatóságát. Ne folytassuk azonban kalandozásunkat a termelés mérhetőségének közgazdasági-módszertani útvesztőjében; célszerűbb a megoldás folyamatát ábrázolnunk. Erről szólván pedig érdemes aláhúzni, hogy az MSZMP Központi Bizottságápak október 20-i határozata — amely a hosszú távú külgazdasági politika és a termelési szerkezet fejlesztése kérdésköreit elemezte —, olyan elveket is rögzített, amelyek rendkívül jelentős segítséget adhatnak a gyakorlati cselekvéshez, a szerkezetátalakító döntésekhez. Csak a termékért fizetnek A határozat ugyanis — a korábbiaktól eltérően — olymódon körvonalazza a szerkezet fejlesztése céljait, hogy nem ágazatokat, hanem gondosan megválasztott gyártási ágakat kell ilyen szempontból előnyben részesíteni. „Az eddigi tapasztalatok és elemzések alapján megállapítható, hogy mind a vegyiparban, mind a gépiparban a jelenleginél szűkebb termelési struktúra kialakítása indokolt — mutat rá a határozat —, továbbá a két ágazatnak együttesen és külön-külön sem adható prioritás, csak egyes gyártási ágaiknak.” Érdemes megjegyezni, hogy a népgazdaság fejlődését alapvetően meghatározó két ágazatról van szó, s ezért az iménti megállapítás elvi tartalma méltán kiterjeszthető szélesebb körre is. Ha ugyanis alaposan átgondoljuk, mit jelent a határozatnak ez az előirányzata, akkor kitűnik: az általánosan, tehát egész ágazatra kiterjedően körvonalazott fejlesztés elmoshatja — és a valóságban ez tapasztalható is —, a belső különbségeket, önmagában tehát még az sem emelhet a fejlesztési célok élvonalába egy-egy beruházási javaslatot, ha az az ipari haladást hordozó gépiparból vagy vegyiparból érkezik. S ha ez így van, akkor az elv sokkal inkább érvényes a vállalatok közötti fejlesztési arányokra, s ennél is nyomatékosabban a gyárkapun belüli szerkezeti döntésekre. Következésképpen: a határozat — értelemszerűen — azt a követelményt irányozza elő, hogy bármily méretű, bármilyen beruházási célok kijelölésekor, mindenekelőtt a konkrét gyártmányt, a fejlesztendő technológiát kell mérlegelni. s csak ha az kifizetődőnek, korszerűnek minősül, akkor állítható szabadra a jelzés. Talán nem felesleges mindezt a valóság néhány tényével is ábrázolni. A Nehézipari Minisztérium — feltűnést- keltő és példamutató kezdeményezéssel —, már korábban hozzákezdett ahhoz a munkához, hogy vállalati, gondos vizsgálódással, mérjék össze teljesítményeiket, színvonalukat a szakma, a profil szerint élszínvonalat képviselő külföldi vállalatokéval. Aligha kell bizonyítani, hogy ez a tényszerű, a valósággal nyíltan szembenéző egybevetés lehet aleg- hasznothajtóbb módja a fejlődésnek, a szerkezeti átalakítás gyorsításának is. A minisztérium pedig — e vizsgálatokra hagyatkozva —, egyrészt összegezhette a tapasztalatokat, hogy vállalatainak termelékenysége jó- szerint fele vagy harmada a megfelelő külföldi üzemekének, másrészt kitűzhette a reális célt: 1985-ig legalább olymódon mérsékeljék az elmaradást, hogy a hazai vállalatok érjék el partnereik mai színvonalát. S amiért mindezt most említettük, az a következő megállapítás: a minisztérium iparágai közül az alumíniumkohászat és a vegyipar azt a célt sem tűzhette ki, hogy 1985-ig elérje a partnercégek 1975. évi színvonalát. Ez a tény alighanem jól érzékelteti az október 20-i határozat imént idézett prioritáselvének rendkívüli jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés csak akkor gyorsítható, ha az ágazatok belső arányai is elmozdulnak a korszerűség irányába, a fejlesztés és a visszafejlesztés dialektikus folyamatának térhódításával. nyilvánvaló: a Végülis külföldi vevő természetesen nem ilyen vagy olyan ágazatnak a hírnevéért fizet, hanem a megvásárolt termékért, amit modern gyártási eljárással, korszerű kivitelben állítottak elő, S bármilyen nyilvánvalónak, már- már gazdasági közhelynek tűnjék is ez — ebben rejlik a szerkezeti átalakulás gyorsításának igazi megoldási lehetősége. Tábori András Mezőgazdasági Könyvhónap Újdonságok nyomában II XXI. század ismereteiből Épül a gabcikovo— nagymarosi vízlépcsőrendszer Megkezdődtek a következő évtized legnagyobb beruházásának munkái: gabcsikovo —nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének előkészületei. Erről adott- tájékoztatást tegnap Jurcsek Viktor, a munkálatokat lebonyolító Országos Vízügyi Beruházási Vállalat főmérnöke a Magyar Hidrológiai Társaság ankétjén. A két vízlépcső, a gabcsi- kovói és a nagymarosi, együttesen 878 megawatt villamosenergiát szolgáltat majd. A megállapodás szerint ennek fele, 440 megawatt a magyar energiarendszerben kerül felhasználásra, ez a mennyiség az ország jelenlegi energiaigényének mintegy 10 százaléka. Dunakilitinél duzzasztómű épül, az előkészületi munkák, a tereprendezés, erdőirtás már meg is kezdődött itt. A duzzasztómű 20 méter magasságban fogja fel a vizet, mögötte mintegy 60 négyzetkilométer területű tározót alakítanak majd ki. A következő, a nagymarosi vízlépcső Visegrád fölött másfél-két kilométerrel épül meg. Ez az egység három részből áll majd: a hajózsilipből, az erőműből és a duzzasztóműből. A hajózsilipet a távlati tervek szerint megépítendő Duna—Rajna— Majna csatorna hajózási igényeihez igazítva kétkamrás- ra építik, a kamrák a legnagyobb dunai hajó átbocsátá- sára is képesek, 34 méter szélesek lesznek. Apósom szabad idejében kertészkedik. Metszi a gyümölcsöst, permetezi á szőlőt, gyomlálja a szamócát. Hiába van ünnep vagy vasárnap, még az ebédhez is úgy kell előkiabálni a „birtokról”, legszívesebben talán még ott is aludna. Ismeri a legújabb vegyszereket, tisztában van a műtrágyázás előnyeivel, kísérletezett már az öntözéssel is. Ha ajándékot akarunk venni neki, legjobban tesz- szük, ha valamilyen szerszámmal vagy szakkönyvvel lepjük meg, hiszen kevés dolog akad a világon, aminek az előbbieknél jobban örülne. Teljesen érthető tehát, hogy így februárban, a Mezőgazdasági Könyvhónap tájékán nagy érdeklődéssel járom a boltokat, az újdonságokat keresve. Külön segítség ilyenkor, hogy különböző prospektusok, katalógusok kínálják az olvasnivalót, és általában az üzletekben is külön kis kiállító sarkot kap ilyenkor a mezőgazdasági szakkönyv. Milyen az idei termés? Ha háztáji gazdálkodással foglalkoznék, akkor azt mondhatnám, hogy bőséges. Gazdagon illusztrált, fontos tudnivalókat tartalmazó, és nem utolsó sorban egyáltalán nem drága kiadványok szólnak a zöldségtermesztésről, a sertéstartásról, a juhtenyésztésről, de akad olyan könyv is. amely a szőlőtermesztés és a borkészítés vagy a méhészek „műhelymunkájába” enged betekintést. A felsorolás korántsem teljes, viszont már ennyiből is látható, hogy a kistermelők a korábbiakat szerencsésen kiegészítő, régen várt művekhez juthattak hozzá. Nem mondhatják el ugyanezt magukról a közép- és a felsőfokú szakismerettel rendelkező agráriusok, hiszen jó- néhány úgynevezett alapmű továbbra is csak a hiánycikklistán szerepel. Olyannyira, hogy a mostanában vagy nemrégiben egyetemei, főiskolát végzettek meglehetősen nagy gondban vannak, amikor könyvtárukat modern vagy legalábbis kevéssé elavult ismereteket tartalmazó könyvekkel akarják kiegészíteni. Jószándékú törekvések persze itt is vannak, — csak egyetlen példát említve: Sze- pessy István Növénybetegségek című műve valóban a komplex védekezés lehetőségeit, tehát nagyrészt a jövőt taglalja, — de egyelőre ez kevésnek tűnik. Hasonló érzései lehetnek az elmélettel, a kutatással behatóbban foglalkozó szakembereknek, ugyanis ők igazán ritkán juthatnak magyar kiadványok között valódi csemegéhez. No persze az is bizonyos, hogy ezeknek a könyveknek a kiadása nem megy egyik napról a másikra, — már maga a megírás is hosz- szabb időt vesz igénybe — s abban is van valami, hogy a sokszor átkozott „átfutás” is okozója lehet egy-egy ismeret elavulásának. br...
