Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
Ara: 1,-Ft SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXIX. évf. 31. szám, 1978. február 5. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1977. évi terv teljesítéséről, a népgazdaság fejlődéséről I. Az előirányzatok teljesítése Az 1977. évi népgazdasági terv azt irta elő, hogy a hatékonyság erőteljes javulása alapján gyorsuljon a termelés növekedési üteme; a belföldi felhasználás is nagyobb mértékben nőjön az előző évinél; a termelés és a felhasználás növekedésének mértéke tegye lehetővé a behozatali többlet csökkenését. A nemzeti jövedelem 1977-ben az előirányzott 6—6,5 százaléknál nagyobb mértékben, 7,5—8 százalékkal nőtt, elérte a mintegy 480 milliárd forintot. A fejlődés üteme az ágazatok többségében gyorsabb volt az előző évinél. A termelés növekedése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származott. Az elért eredményekhez hozzájárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére széles körben kibontakozott szocialista munkaverseny. A belföldi felhasználás is nagyobb mértékben nőtt az előző évinél és a tervezettnél. A fogyasztás az előirányzott 3,7—4 százalékkal szemben 4—4,5 százalékkal emelkedett. A felhalmozás növekedése lényegesen nagyobb volt, mint a fogyasztásé, ami elsősorban abból adódott, hogy a beruházások volumene a tervezett 4—5 százaléknál jóval gyorsabban, 13 százalékkal nőtt. A belföldi felhasználáson belül az előző évekhez képest növekedett a felhalmozás aránya; 73 százalék jutott fogyasztásra és 27 százalék felhalmozásra. A fogyasztás és felhalmozás értéke együttvéve meghaladta a nemzeti jövedelmet. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a nem szocialista országokból behozott cikkek ára gyorsabban emelkedett, mint az oda kivitt termékeinké. A különbözetet a tervezettnél és az előző évinél is nagobb behozatali többlet fedezte. A népgazdaság 1977. évi fejlődésének főbb mutatószámai Terv Tény az 1976. év százalékában Nemzeti jövedelem 106 ■ —106,5 107,5—108 Ipari termelés Építőipari termelés 106 106,8—107 105 •-106 106 Mezőgazdasági termékek termelése 110 —111 Az 1977. évi az 1975. évi százalékában 107 ■-108 1 —107,5 Egy lakosra jutó átlagos nominál jövedelem 107,5—108 r Egy keresőre jutó átlagos nominái kereset 106,5—107 ?07,5 Fogyasztói árindex 103,8—104 103,9 Egy lakosra jutó reáljövedelem 103,5—104 104,5 Egy keresőre jutó reálbér 102,5—103 103,5 A lakosság összes fogy. 103,7—104 104 —104,5 Kiskereskedelmi áruforgalom összehasonlítható árakon 104,4 100,2 A szoc. szektor beruházásai (folyó árakon), milliárd Ft 164 181,5 Lakásépítés. 1000 db 88,0 93 II. Ipar — építőipar A szocialista ipar bruttó termelése 1977-ben az előirányzott 6 százalékkal szemben 6,8—7 százalékkal nőtt. A termelés növekedése — a kedvező mezőgazdasági eredményekkel ösz- szefüggésben — az élelmiszeriparban volt a legnagyobb, 9,7 százalék. Ezen belül az átlagosnál gyorsabban emelkedett a húsipar, a baromfi- és tojásfeldolgozó ipar, a tejipar és a növényolaj ipar termelése. Élelmiszeripar nélkül számítva az ipari termelés lényegében a tervezett mértékben, 6,1 százalékkal nőtt. Az átlagosnál nagyobb mértékben növelte termelését a villamosenerga ipar, 8,4 százalékkal, a gépipar 7,5 százalékkal és a vegyipar, 6,9 százalékkal. A gépipari ágazatok közül a villamosgép- és készülék, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, 8,5, a műszeripar 13 százalékkal termelt többet az 1976. évinél, a legnagyobb gépipari ágazatok közül a közlekedési eszközök gyártása 7,5 százalékkal, a gépek és gépi berendezések gyártása 6,2 százalékkal emelkedett. Az építőanyagipar termelése 6,1 százalékkal nőtt. A bányászat, a kohászat és a könnyűipar termelésnövekedése 4,0—4,2 százalék között volt. A könnyűiparon belül jelentősen nőtt a papír- és nyomdaipar termelése, a textilruházati iparé 1,9 százalékkal emelkedett. A termelés élénkülésében az export bővülésének és a beruházások növekedésének volt legnagyobb szerepe. Az ipar külkereskedelmi célokra 15 százalékkal, beruházásokra 14 százalékkal több terméket értékesített, mint 1976- ban. A fogyasztási cikk kereskedelemnek eladott termékek mennyisége viszonylag mérsékelten nőtt. Az ipar anyagellátása általában kielégítő volt, amihez az 1976. évinél jóval nagyobb anyagimport is hozzájárult, Az ipar; termékszerkezet korszerűsödésében 1977-ben is elsősorban a központi fejlesztési programoknak volt jelentős szerepük. A közúti járműfejlesztés kapcsán tovább nőtt a közúti járművek és. részegységeik gyártásának aránya. Űjabb számítógép-típusok termelését kezdték meg. A petrolkémiai program folyamatos megvalósításával dinamikusan nőtt az etilén, a propilén és a műanyagok (elsősorban a polietilén), továbbá a szintetikus alapú vegyi szálak termelése. A központi fejlesztési programokon túlmenően az ipar más ágaiban is történt előrehaladás a termékszerkezet fejlesztésében, többek között a hűtőgépgyártásban, a híradás- és vákuum- technikai iparban, az orvosi műszergyártásban, a betonelemgyártásban és a gyógyszer- iparban. Az iparvállalatok 1977-ben is több új li- cencet honosítottak meg, amelyek új termékek gyártását, másutt már bevált korszerű gyártási eljárások megvalósítását mozdították elő. Folytatódott az ipar műszaki színvonalának korszerűsödése. Nőtt a munkák gépesítése, az új, termelékenyebb gépek és berendezések aránya. Az ipari termékszerkezet fejlesztése azonban nem volt elég gyors ahhoz, hogy lehetőséget teremtsen a versenyképes, gazdaságosan értékesíthető termékek termelésének nagyobb mértékű növeléséhez. A szocialista ipar éves átlagban 1 688 400 főt foglalkoztatott, 3800 fővel, 0,2 százalékkal kevesebbet, mint 1976-ban. A létszámcsökkenés a bányászatban, a vegyiparban és a könnyűiparban az átlagosnál nagyobb volt. A termelékenység a termelést meghaladóan, 7—7,2 százalékkal emelkedett. Az 1977, évi befejezésre, illetve üzembe helyezésre tervezett ipari nagyberuházások többsége az év végéig megvalósult, és ezzel nőtt az ipar kapacitása. Az almásfüzitői timföldgyárban az évi timföldtermelési kapacitás 40 000 tonnával, 5 százalékkal bővült. A nyí- rád-deáki bauxitbányánál 350 ezer tonna bauxit termelési kapacitás üzembe helyezése megtörtént. A tiszai hőerőmű beruházása a villamos erőművek teljesítőképességét csaknem 430 mW-tal, 10 százalékkal bővítette. Az ózdi kohászati üzemekben — a gyorsítási programnak megfelelően — megvalósult az acéltermelés szempontjából legjelentősebb termelő egység üzembe helyezése. A Magyar Viscosagyár nagyberuházása a műszáltermelő k paritást évi 6000 tonnával növelte. A si- montornyai bőrgyár bővítése részben megtörtént. A kötöttárugyár nagyberuházásainak keretében Budapesten, Debrecenben, Mátészalkán és Kiskunhalason jelentős termelési kapacitásokat helyeztek üzembe. Néhány fontosabb termék termelése Villamosenergia, milliárd kWó Szén, millió tonna Földgáz, milliárd köbméter Kőolaj, millió tonna Acél, millió tonna Hengerelt acél. millió tonna Bauxit, millió tgnna Timföld, ezer tonna Alumínium félgyártmány, ezer tonna Tégla, milliárd darab Cement, millió tonna Kénsav, ezer tonna Műtrágya, hatóanyagban, ezer tonna Növényvédőszer. hatóanyagban, ezer tonna Műanyagok, ezer tonna Vegyiszálak, ezer tonna Autóbusz ezer darab Számítástechnikai termékek, (folyó áron), milliárd Ft Rádió, ezer darab Televízió, ezer darab Hűtőszekrény, ezer darab Mosógép, ezer darab Centrifuga, ezer darab Pamutszövet. millió négyzetméter Gyapjúszövet, millió négyzetméter Kötött alsó- és felsőruha, ezer tonna Cipő, millió pár Fogyasztói tej, millió liter Csontos nyershús, ezer tonna Vágott baromfi, ezer tonna Napraforgó olaj, ezer tonna Sör, millió hektoliter Az építőipari termelés a tervezett üteemben, az előző évinél nagyobb mértékben, kb. 6 százalékkal nőtt. Az állami építőipari vállalatok termelése 6;9 százalékkal, az építőipari szövetkezeteké kis mértékben emelkedett. A foglalkoztatottak száma valamivel csökkent, a termelés növekedése teljes egészében a munkatermelékenység emeléséből származott. Az 1977.évi Az 1977. év termelés az 1976. év mennyisége %-ában > 23,4 106,1 25,5 100,8 6,6 108,5 2,2 102,3 3,7 101,9 3,1 107,6 2,9 101,1 786,5 106,8 134,5 100,4 2,0 102,9 4,6 107,5 632,1 102,5 805,2 102,9 17,1 97,5 148,3 105,0 26,0 124,6 11,8 103,4 t 4,2 114,3 258,7 103,3 423,3 102,8 455,1 104,8 202,5 102,5 190,4 103,3 365,7 103,8 42,7 103,6 15,5 99,8 45,7 102,6 766,9 105,4 i 559,9 115.8 149,8 106,0 67,0 125,7 7,0 103,5 (Folytatás a 2. oldalon) Korszerűbb divatcipfik, változatlan áron A Tisza Cipőgyár Budapesten, idei első börzéjén 1978 második felére 276 újabb, korszerű divatformák- különböző modellt mutatott be és ajánlott a belkereskedelemnek. A vállalat, folytatva korábbi eredményes üzletpolitikáját, a hagyományos lábbelik választékát újabb, korszerű divatformák- kaüj modellekkel bővítette anélkül, hogy termékeinek ára változott volna. A Tisza cipőket — belföldön — továbbra is az olcsó és a középáras kategóriában értékesítik. A jó árpolitikának is tulajdonítható, hogy a felkínált, több mint 2,7 millió pár férfi, női és gyermekcipőt csizmát, továbbá tornacipőt csaknem teljes egészében lekötötték, sőt terven felül 300 ezer pár lebbeli gyártására is igényt jelentettek be. A Tisza Cipőgyár jól ismert kismama cipői, bébi tipegői, munkavédelmi posztócipői mellett sikert aratott legújabb ajánlata a műbőr-fel- sőrészű fröccsöntött talpú férfi cipő, amelynek fogyasztói ára tartós minősége ellenére 115—120 forint körül lesz. Ebből a fazonból 192 ezer párra kapott megrendelést a gyár. A kereskedelmi szakemberek tetszését ugyancsak megnyerte a műbőr-falsőrészű, könnyű női és gyermekcsizma. ■ ' :!»tr h- __ I IT8RTII10MBÓL: Ládák és emberek Pénzért „rangot” II közművelődés önkéntesei Gazdasági figyelő Gyorsabban, olcsóbbat! Szolnok megye mezőgazdasága 1971 és 1975 között csaknem 4,5 milliárd forintot költött a nagyüzemek kapacitásbővítő beruházásaira. A pénz fele az építkezésekre, jutott, ennek a háromnegyedrészét pedig az állattenyésztés használta fel. Az ötödik ötéves terv beruházásokra szánt összege valamivel meghaladja a 6 milliárd forintot, ennek több mint a felét építkezésekre szánták. A két időszak közötti legjelentősebb különbség az, hogy míg a negyedik ötéves terv első három évében az építés, az utolsó kettőben pedig a gépesítés került előtérbe, addig most végig az építkezésen van a hangsúly. Ugyanis 1980-ig egyebek mellett több mint 13 ezer tehén, 41 ezer sertés és 80 ezer juhférőhelyet kell átadni. Ez egyébként teljesen összhangban van az egyéb fejlesztési elképzelésekkel, sőt a már meglévő istállók jobb kihasználását is feltételezi, hiszen az üzemek elképzelése az állatállomány növeléséről meghaladja a kapacitásbővítési tervet. De nézzük a megvalósítást! Nos, ebbe már a kezdet kezdetén hiba csúszott. Tudniillik a gazdaságok a források között az állami támogatás részarányénak növekedésével számoltak, holott a megjelent szabályzók ezt egyáltalán nem tették lehetővé. S ennek nem kis része van abban, hogy az elméleti teljesítést, amelynek két év alatt 40 százaléknak kellene lennie, az elköltött pénz két százalékkal meghaladja, az átadott beruházások viszont jócskán elmaradnak tőle. Eddig a tehénférőhelyek 35, a sertésférőhelyek 26, a juhférőhelyek 29 százalékát adták át az összberuházásra szánt összeg 42 százalékából, ez azt jelenHol tartanak az állattenyésztési beruházások? ti, hogy az üzemek keveset építettek, drágán. Valamelyest magyarázza a helyzetet, hogy a juhtenyésztés istállóit kivéve a többi beruházásnál általában hároméves kifutással kell számolni. Rontja viszont az, hogy az áthúzódások miatt — műszakilag átadtak épületet, de például a kiegészítő javítások miatt a betelepítést még nem kezdték meg — ezen istállók egy részében nincs állat. A sertéstenyésztésben ennek ellenére nincs különösebb baj, mert az ISV battériás tartási technológiáját alkalmazva a gazdaságok a hagyományos eljárásokhoz képest jóval több állatot helyezhetnek el istállóikban. Sokkal több gondot okoz az elmaradás a juhtenyésztésben, tudniillik itt jelentkezik a legnagyobb feszültség az állományfejlesztési terv és a már átadott férőhelyek között. A szarvasmarha-ágazatban még ennél is különösebb a helyzet, ugyanis az üresen álló istállók ellenére újakra is szükség van. Miért? Mert az évek során több egyesülésen keresztülment téesztől nem lehet elvárni, hogy harminc helyen tartsa teheneit emiatt kell építkeznie — azt viszont igen, hogy az egykét telepre koncentrálódó istállókban minden férőhelyen állat legyen. Nem lenne' azonban teljes a kép, ha kifelejtenénk, hogy az elmúlt években egyre drágábbak lettek a beruházásokhoz felhasznált anyagok. No, de erre ott van a mindenki számára kötelezően előírt húsz százalékos tartalékalap, — mondhatják a hozzáértők. Csakhogy ez a 20 százalék már az árszínvonal növekedését se fedezi mindig, megtakarítására pedig gondolni sem lehet. S a mezőgazdasági üzemek egy része itt követte el a második hibát, mert az említett összeggel, mint felszabaduló pénzzel számolt, és egy másik beruházásnál forrásként vette számításba. A realitás hiánya okozta az úgynevezett alátervezést is, amely még az akkori várható költségeket se kellő alapossággal mérte fel, s ez, mint láthatjuk, duplán megbosszulta magát. Mi a teendő? Elismerve, hogy a megyében a kelleténél jóval kevesebb a tervező, már a dokumentumokat is legalább egy évvel korábban meg kell rendelni, hogy az építkezést idejében elkezdhessék. A kivitelező kapacitás legalább annyira szűk, mint a tervezői, de itt legalább segíthet a jobb szervezés. Annál is inkább, mert az építkezések több mint 80 százalékát a gazdaságok saját brigádjaikkal végeztetik el, és itt még az érdekek egyeztetése se jelenthet gondot. Ezen túlmenően keresni kell az olcsó megoldásokat, a jobb kihasználást biztosító technológiákat, — mint amilyen például az ISV — mert mindenki csak annyi pénzt költhet el, amennyi az eredeti tervében szerepelt. Az előkészítést is gyorsítani lehet, s itt az elbíráló, engedélyező szerveknek is jelentős szerep jut, hiszen ha azok erősebb tempóra kapcsolnak, akkor már eleve jól indulhatnak a még hátralévő építkezések. B. A.
