Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. február 26. A megváltozott szereposztás Nők a gépek mellett Megyénk egyik legna- gyob mezővárosában. Karcagon a nők hagyományos munkahelye sokáig a családi házak konyháiban és a ház körüli kertekben volt. A családok patriarchális szereposztásában azonban némi változások történtek. mivel — úgy egy évtizede — egyre több munkahely várta már a nőket. 1970-ben 3633-an vállaltak munkát a Nagykunság központjában, tavaly pedig már 5239 nő bírt keresettel. A város vezetői jónéhány olyan üzemet telepítettek a városba (pl. HTV Ruhaipari Szövetkezet stb.), melyek sok-sok szorgos női kezet igényeltek. A statisztákból tehát úgymond „főszereplők” lettek a nők is egy-egy család életében. Az új üzemek egyikében, a Ruhaipari Szövetkezetben jártunk, nem feledve a régi üzemet sem, ahol egyetlen terembe voltak összezsúfolva a gépek, közöttük alig lehetett járni, egy öltözőszekrénybe két-három dolgozó is pakolt, s körülbelül száz emberre mindössze két zuhany adta a vizet: ilyen körülmények között a műszakváltás természetesen inkább hasonlított a bábeli zűrzavarhoz, mint a műszakváltáshoz. Jó két esztendeje azonban az új üzemben dolgozik 120 munkásnő: jó,modern gépek vannak, mindenkinek külön öltözőszekrény, tágas zuhanyozó. Probléma persze továbbra is akad, csak másfélék: a szalagterem elég huzatos, szeles időben nincs ellenszerük a cúggal szemben. Az első műszak reggel hattól dolgozik délután kettőig, illetve dolgozna, mert hamarabb abba kell hagyniuk a munkát: pontosan két órakor indul a busz, s a következő, a tíz perccel később induló fölöttébb rapszódikus, mondják az örökké siető nők. Ä másik műszak kettőtől este tízig dolgozik, de a kunmada- rasi illetőségű munkásnőket már kilenckor el kell engedni, hogy hazaérjenek aznap. A Ruhaipari Szövetkezet karcagi üzemének vezetője, Végh János terveket sorol: üzemi büfét szeretnének létesíteni, hogy a munkásnők ott helyben bevásárolhassanak a családnak, s ne kelljen üzletről üzletre szaladniuk munka előtt vagy után beszerzendő a család számára a betevő falatot. Számítanak az áfész megértő támogatására ebben az ügyben, csakúgy, mint a kórház segítségére, ugyanis föltett szándékuk, hogy üzemorvosi rendelőt rendeznek be a népes asszonysereg egészségének védelmére. A Ruhaipari Szövetkezetben dolgozó asszonyoknak, családanyáknak elég nagy gondot okoz a két műszak, hiszen a bölcsödében, óvodában elhelyezett kicsinyeikért sokszor nincs, aki érte menjen. Tavaly két munkásnő változtatott emiatt munkahelyet, s intett búcsút a varrógépeknek. A gyermekintézményekben egyébként akkora a zsúfoltság, hogy nem éppen egyszerű oda bejuttatni a kis palántákat, de a tanács jóakaratát érzik a szülők, hiszen például a márciusban gyesről visszatérő egyik munkásnő mindkét gyermekét felvették óvodába. Az asszonyok fizetését a legtöbb család nem nélkülözheti, s a Ruhaipari Szövetkezetben dolgozók egyre vastagabb borítékokat vihetnek haza: 1977-ben 1450 forintot, az idén azonban már 2100 forintot keresnek átlagosan a termelésben dolgozó nők. Nem éppen egyszerű dolog a néhány éve még házimunkát végző nőkből közösségi, a közélet dolgai iránt érdeklődő, s abban részt vevő munkásokat nevelni, de hogy ezen a téren is történt már valami, azt jelzi néhány tény: Karcagon a vezetőség fele nő, az egész „cég” szövetkezeti bizottságában az elnök kivételével mindenki nő. A nőbizottságban és a felügyelő bizottságban is képviselve vannak a karcagiak. Dolgozik a karcagi üzemben egy megyei tanácstag is, Talmácsi Istvánná, de a népi ellenőrök munkájában is részt vesznek ketten. Hat szocialista brigád működik az üzemben, közülük a Tyereskova nevét viselő közösség negyedik lett a városi brigádvetélkedőn. Patronálnak óvodát, iskolai osztályt ezek a brigádok, egyikük az üzem nyugdíjasaival törődik, és így tovább. Egyszóval egyre több olyan dolog válik a szövetkezet munkásnőinek hétköznapjaivá, ami azelőtt, jó tíz éve, inkább csak a „teremtés koronáinak” volt természetes. K. L. Saját nemük legfőbb szószólói- Ha valahol, akkor Rákóczifalván a közügyek intézése során a nők „hivatalból” fnaguk lehetnek nemük legfőbb szószólói - dr. Rékási Pálné kapásból sorolta azokat a munkahelyeket, amelyek élén nő áll: - Nő az általános iskola igazgatója, aki egyben országgyűlési képviselőnk is. Rátermett asszony a nagyközségi tanács vb-titkára, a népfront elnöke és titkára, az OTP-fiók és az ABC vezetője, a tsz-ben, ha nem is az első vonalban, de középszinten már igen sok női „parancsnok" van. Mária (így ismerik és szólítják Rékásinét a faluban, ahol 25 esztendeje él) saját magát is a nyomós érvek közé sorolta. Az iskola egyik igazgatóhelyettese, több mint két és fél évtizede, társadalmi tanácselnök-helyettes, tanácstag, vb-tag, az egyik tanácsi bizottság elnöke, s míg nem volt a helyi tűzoltóknak parancsnoka, ő volt — ahogy maguk között nevezték — a főcső vezető is. >— Erőn feliül túl sokat vállalt, úgy tűnik. A kérések, megbízatások elől nem bírt, vagy nem is akart kitérni ? Segítség és bizalom Az energikus asszonyok temperamentumával elvágja elmélkedésemet. — A nők szívósak, bízni kell bennük. De érzékenyek is. S ha rászorulnak, ha segítségre van szükségük, akkor melléjük kell állni. Én ebben a községben a segítséget és a bizalmat is megkaptam. Sokat vállaltam? Nem érzem. (Igaz, elteltek fiz évek. és már könnyebben fáradok.) Soknak tűnik a megbízatásom, a funkcióm ha mereven elválasztjuk egymástól. A gyakorlatban ez nem' így van, egyik összefügg a másikkal. Egy tanító, tanár gyorsan összeismerkedlkT a falubeliekkel. A szülők révén megtudja, mikor miről, hogyan vélekednek az emberek. Valahol itt kezdődött. Érdekelt, amit mondtak. A többi jött magától... De jobban örülnék, ha most nem rólam, hanem a község, az itt élő asszonyok gondjairól — van bőven — beszélgetnénk. Sokkal izgalmasabb. Nem mentség — Gondok? Hiába van annyi rátermett szószólójuk? — Szólunk mi, nincs abban hiba, csak a foganatja... Meglehet, sokszor apróságnak, női dolognak tartják, amit szóváteszünk, de ma még legtöbb családban az asszonyok a beszerzők, ők dühöngenek mind.en nap, amiért későn érkezik a kenyér az ABC-be, hogy hetente csak egyszer szállítanak cukrászsüteményeket (dolgoznak, nincs idejük tésztát gyúrni és dagasztani). Ők azok, akik egymás lábát tapossák a kétlépésnyi ruházati boltunkban, ők azok. akik jogosan méltatlankodnak amiatt, hogy még hosszú szárú meleg cipőért is Szolnokra kell utazni . . . Nem a luxust, hanem az alapvető cikkeket hiányol- já£. Szolnok közelsége (városkörnyéki község vagyunk) nem mentség és nem is magyarázat az alapellátás fogyatékosságaira. Sokszor vitatkoztam már ezen az áfész képviselőivel. Van, amiben nem értünk egyet.- Az áruösszetétel elsősorban az üzletvezetőn múlik. — Így igaz. De igaz az is, hogy a két éve felavatott új ABC — ahova mindent összezsúfoltak — ma már kicsi. Italbolt helyett üzlet Szó van ugyan róla, hogy a régi italbolt helyén új üzlet épül majd egy cukrászdával ami jelenleg nincs a községben). Persze, tudom, hogy az igények listájára sokkal többet írhatnánk, mint amennyire a fejlesztési keretből futja. Ha minden jól megy, 1980-ra újabb négy tantermünk lesz. A termelőszövetkezet. mint mindig, ha kellett, ebben is segítségünkre lesz. És számítunk — a jelek arra mutatnak, nem is alaptalanul — azokra a vállalatokra, szövetkezetekre (Tisza Cipőgyár. Volán, Bőripari Szövetkezet...), ahova a rákóczifalviak — köztük igen sok nő — dolgozni járnak. S tudom, még túl sem leszünk az iskola építésén, már azon kell a tanácsi vezetőknek törni a fejüket, hogyan és honnan teremtsék elő az újabb óvodai és bölcsödéi helyek fedezetét, (már ma is sorbaállnak óvodai helyekért), mert a Rákóczifalván élő asszonyok sem a fakanál mellett öregszenet- meg. A nők helyzetével foglalkozó párthatározat óta a politikai, gazdasági és a társadalmi élet különböző területein egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy az asszonyok, lányok munkáját könnyebbé tegyék, hatékonyabban elősegítsék szakmai-politikai fejlődésüket, hogy a férfiakkal egyenlő partnerként tölthessenek be bármilyen tisztséget. Mindez természetesen nemcsak elhatározás kérdése, ezért a gyakorlat — ebben az esetben a nők helyzetével foglalkozó párthatározat végrehajtása — nem minden helyen egyformán alakul. Általánosítás helyett ezúttal inkább csak helyzetkép felvillantására vállalkozunk. Túrkevén például arra voltunk kíváncsiak, hogy a nők számára mennyiben lehetséges egyenlő partnerként élni, s tisztségeket betölteni. Herczegh Klára, a városi tanács elnökhelyettese így vélekedett: — Ezzel a témával a közelmúltban a városi pártbizottság is foglalkozott. Ezért is sokat lehetne róla beszélni, meg azért is, mert valóságos, égető gondokról van szó. Sorolhatnám, számadatokkal bizonyíthatnám, hogy a szóbanforgó párt- határozat megjelenése óta mennyi mindent tettek Túrkevén a nők helyzetének könnyítéséért. Nálunk például a bölcsődék minden igény- jogosult gyerekét befogadják, s nincs gondunk az óvodai elhelyezéssel. Egyre több nőnek van magasabb iskolai és politikai műveltsége, és így tovább. Mégis azt érzem, nem nyitottunk úgy ajtót a nők számára, ahogy kellene. — Ezért nem a számokra helyezem a súlyt, hanem arra, amit nem lehet számokkal kifejezni. A nők magasabb posztra való helyezésekor például joggal elvárható, hogy legyen meg a kellő vezetési ismeretük, szakképzettségük, széles körű információval rendelkezzenek, — egyszóval hogy minden szempontból a férfiakkal egyenlő partnerek legyenek. Ez azonban nemcsak rátermettség és tudásszomj kérdése, hanem a szabad idő függvénye is. — Gondolkoztak már azon, hogy milyen női hobbi van? Annak hiánya is arra vall, hogy a férfiaknak több a szabad idejük. A napi munka után a férfiak jórésze összeül barátaival egy pohár sörre, a nők meg rohannak bevásárolni, vacsorát készíteni, — pedig nekik is kellene saját munkatársaik mellett másokkal is szót váltani, ezáltal is információkhoz jutni. — Ilyen esetekre gondolva szoktam mondani, — bár ezt sokan erősnek találják, — hogy a nők igen tekintélyes része még mindig a férfi rabszolgája. Azzal szoktak lehurrogni, hogy munkalehetőséget biztosítottunk Túrkevén is a nők számára, megszüntettük anyagi függőségüket. Ez vitathatatlan tény, de a munkalehetőség az egyenjogúságnak csupán a kezdete és korántsem a teljessége. — Túrkevén például azzal, hogy a Május 1. Ruhagyárban munkát biztosítunk a nőknek, nagyon sok aszszony helyzetét inkább nehezítettük, mintsem könnyítettük, mert korábbi elfoglaltságukat — gondolok itt a nagy kertek, a háztáji jószágállomány gondozására, — megtartották, arra pluszként jön a gyári műszak. A korábbi életforma teljes felváltása hozna csak érezhető könnyebbséget a nőknek, de az gazdasági és szemléletbeli okokból nem megy máról holnapra. — Tényként említhető az is, hogy az utóbbi időkben egyre több nő kerül valamilyen vezető funkcióba. Tagja lesz például a termelőszövetkezet vezetőségének, megválasztják párttitkárnak, KISZ-titkárnak, tanácsi vagy szakszervezeti tisztségviselőknek és így tovább. Kedvező folyamatnak vagyunk tehát tanúi, ha csupán statisztikai szempontokat nézünk. Az érdemibb munka érdekében azonban azt is vizsgálni kell, hogy meg tudnak-e felelni a velük szemben támasztott követelményeknek. — Ezért egy kis eszmecserére többször összehívtuk a város női vezetőit. Részben a különböző munkahelyeken szerzett tapasztalataim szerint a vezető testületekben a nők többnyire passzívak, lényegében nem vesznek részt a vezetésben. Egy részük még kérdezni sem tud, s emiatt állandó stresshatás alatt áll. Mindez felkészülésük gyengeségével magyarázható. Lehet, hogy — példaként említve — tsz-veze- tőségi ülés előtt írásban tájékoztatják őket, de ez kevés ahhoz, hogy hozzáértően szóljanak hozzá egy többezer hektáros gazdaság ügyeihez. — Ezért kell biztosítani számukra több, a tanulásra fordítható szabad időt, s jobban ügyelni arra, kit válasz- szanak a nők közül vezetőnek. Most még sokan úgy vélik, abból az asszonyból lesz jó vezető, akinek nagy a szója, megmondja a magáét, aki nem hagy másokat szóhoz jutni. Valójában éppen az ellenkezője igaz. Az tud helyesen dönteni, aki kellő felkészültség birtokában mások véleményét is mérlegeli. — Mivel képzettség dolgában — tömegméreteket tekintve — a férfiak még mindig előnyösebb helyzetben vannak, mint a nők, szükséges, hogy női munkatársaikkal megosszák szakmai ismereteiket. Sajnos, most még sok helyen az tapasztalható, hogy magyarázat helyett kioktatják a nőket. — Ilyen tényekre gondolva vallom, hogy a nőpolitikái határozat végrehajtása szemléletbeli változást is kell, hogy jelentsen, s nemcsak azt, hogy legyen készétel a boltokban, elég hely a gyermekintézményekben, s kifogástalanná váljék a szolgáltató hálózat. Egyszóval nemcsak új beruházásokról van szó ... S. B. A TANÁCSOKÉ A SZÓ Három évvel korábban Korszerű gyógyszer- tár és gyógyszerész szof- gálati lakás épül Jász- kiséren a Szolnok megyei Gyógyszertár Vállalat beruházásában. Bár a régi patikáról már évekkel ezelőtt megállapították. hogy nem felel meg az egészség- ügyi követelményeknek, a kivitelezés hiánya miatt az új építésére csak a következő ötéves tervben került volna sor. Ezeken a gondokon enyhített a nagyközségi tanács költségvetési üzeme. amikor vállalta a kiviteli tervek elkészítését, az új gyógyszer- tár felépítését. A 3 millió forint költséggel létesülő szolgálati lakással ellátott gyógyszer- tár építése az év első negyedében kezdődik, átadását a kivitelező az év végére ígéri. Kunmadarason negyvenöt idős emberről gondoskodik az öregek napköziotthona. Reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak, napközben rádiót hallgatnak, beszélgetnek. A gondozónők lakásukra is elviszik az ételt, és a ház körüli munkákat is elvégzik, ha nem tudnak már az otthonba bemenni K. K
