Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
197S. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vállalatok „falak” nélkül orientált Innovációra váiiaia—“““' cokra van szükség — mondják a szakemberek, s bármennyire el- szömyesztő is e megfogalmazás, a megállapítás igaz. Ez a műszaki fejlesztésben, kutatásban használati kifejezés azt jelenti, hogy szaporítani keli a műszaki újdonságok gyors befogadására alkalmas gyárak számát, amelyek „nyitottak” a jobb eredményeket ígérő változtatások, a műszaki tudományok előtt. Gyakori ma már, hogy a kezdeményezőkész vezetés és a rátermett kutatógárda jóvoltából csak úgy sereglenek a vállalathoz a korszerű megoldások. Az eredmények azonban e folyamat másik végén — a vállalat késztermékeinek a piacán — valahogyan nincsenek összehangban a serény műszaki fejlesztési munkával. Például az újdonságok „megkopva”, nagy késéssel jutnak a piacra, amikor már csak a kibocsátó vállalatnál számítanak újdonságnak. Vagy nem az jön napvilágra ami a saját vagy a, megvásárolt kutatási eredményből következne. Ezért elmarad az újdonságoktól várt haszon, s a vállalat nem éri el a megfelelő bevételt, amire a kutatáskor, illetve a külföldi szabadalom meghonosításához számított. Egy-egy új gyártmány előállításának átlagos átfutási ideje a laboratóriumi munkáktól a sorozatgyártás megkezdéséig ágazatonként és vállalatonként eléggé eltérő. A műszeriparban például a becslések szerint jelenleg 4—5 év az újdonságok átlagos átfutási ideje. Ez Nyugat- Európában másfél-két év. A szerszámgépiparban ennél nagyobb, a vegyiparban (főleg az igen hatékony gyógyszeripari kutatások hatására) kisebb a különbség a hazai és külföldi vállalatok átlagos fejlesztési ideje között. Több szakember szerint, hazánkban a kutatások átfutási ideje vagy a külföldi szabadalmakat meghonosító kutatások időtartama nagyjából megegyezik a nemzetközi átlaggal. A műszeriparban a jelenlegi teljes, 4—5 évet kitevő átlagos átfutási időnek körülbelül az egyhar- mada jut a laboratóriumi munkálatokra. A többit a protitípus elkészítése, kipróbálása, a „null”széria-gyár- tás előkészítése köti le. Az átfutási időknek ez a szakasza jelentősen meghaladja a nemzetközileg is elfogadható mértéket, időt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a vállalatokon belül laboratóriumok és gyártósorok között valamilyen fal, csukott ajtó húzódik, amelynél a korszerűsítési folyamat elakad. A vállalati kutatások hatásfokának javításáért tehát elősorban itt, a termelő üzemek ajtajában kellene alaposan körülnézni: nyitva van-e az az ajtó, vagy miért nyílik olyan nehezen? Mindebben (tehát, hogy a prototípus elkészülte és a gyártás megindítása között túl sok idő telik el) sokminden közrejátszik. Például a nem megfelelő érdekeltség ugyanannál a vállalatnál) másban érdekelt a kutató, másban a technológus, és a termelő üzem gárdája); késleltetik az újdonságok gyártásba vételét az anyagbeszerzési nehézségek vagy a szükséges gépberuházások fedezetének szűkös volta és így tovább. Valamennyit könnyebb lenne elhárítani az útból a jelenleginél pontosabb és körültekintőbb tervezéssel: a műszaki fejlesztés egész folyamatának összehangoltab- bá tételével. Napjainkban ugyanis — tisztelet a kivételnek — a tervek többnyire nem egyszerre készülnek az egész folyamatra. Külön készül a kutatási, külön, és később, a gyártásba vételi terv. Pedig, például a hálótervezés eszközeivel, vagy egész egyszerűen egy közös fejlesztési és gyártásba vételi menetrend megszerkesztésével éveket nyerhetnének a gyárak a kutatási eredmények hasznosításában. csupán tervezés- módszertani kérdés. Pedig, ha így készülnének a fejlesztési tervek, tehát, hogy azoknak utolsó fejezete egyben mára gyártási terv is (gépberuházási, anyagbeszerzési, értékesítési stb. részlettervekkel együtt), akkor ez a módszertani megoldás, egymagában is azt eredményezné, hogy a termelők és a fejlesztők egyugyanazon időpontra, ugyanannak a tervnek a teljesítésében válnának érdekelté. Az azonos érdekeltség alapján pedig könnyebben válhatna „nyitottá” az egész vállalat az újdonságok befogadására. G. F. Mezőgazdasági gépekből Gazdagabb kínálat, mint tavaly A tavalyinál jobb, magasabb színvonalú és választékában is gazdagabb gépkínálatra számíthatnak idén a mezőgazdasági termelők, — amint arról az Agrotröszt illetékesei tájékoztatást adtak. 1977-ben termelői áron számolva 11,4 milliárd forintértékű gép, mezőgazdasági jármű és műszaki berendezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gépeket, eszközöket. örvendetes, hogy idén először valamennyi traktor-osztály gépei megvásárolhatók; az Agrotröszt a 120 és a 100 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak.) összesen 6500 traktort szerez be idén az Agrotröszt, és további 2900 vontató vár máris a raktárakban eladásra, ez az idei „nyitó készlet” általában az MTZ—8—0-as, a Rába-Steiger és a Rába—180- as gépekből áll. A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótkocsikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem. Új gépláncot és műhelyt hoztak létre a kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezetben az NDK- ban készülő silózógépek alkatrészenk gyártásához. A képen látható gyártmányból ebben az évben 6 ezer darabot szállítanak, a német gyár pedig védőgázos hegesztőgépekkel segiti a gyártást. Ez látszólag Itt születtünk, itt nőttünk fel Segít a Zana-brigád- A jászladányi Egyetértés Termelőszövetkezet gazdálkodásában meghatározó szerepe van az Április 4. Szocialista Brigádnak - mondta Sándor Ferenc, a téesz versenyfelelőse. — A huszonegy tagú kollektíva Zana Ferenc brigádvezetővel az élen a téesz gépjavító műhelyében dolgozik. Zanáék több száz gépet: ekéket, tárcsákat, kombiná- torokat, vető. és betakarítógépeket javítanak, járműveket készítenek elő műszaki vizsgára. Mindenkor lehet rájuk számítani, mindig ott vannak ahol legnagyobb szükség van a munkájukra. Jelszavuk: a gépműhely nem iroda, ha kell, kimennek a határba is a hibás gépet megjavítani. A brigád munkájának mérlege: a szövetkezetben szinte ismeretlen fogalommá vált a műszaki hibából származó gépállás. Az 1977. évi vállalásaikban szerepelt öt újítás benyújtása. Felajánlásukat három újítással túlteljesítették. Munkájuk olyan, hogy mindig, télen és nyáron, egész nap de sokszor éjjel is talpon kell lenniük. Mégis jut idejük — és ebben utolérhetetlenek — a közösségért végzett munkára. Minden évben elvállalják a gazdaság területén felhalmozódó ócskavas, a hasznosítható hulladék ösz- szegyűjtését. Élen járnak a társadalmi munkában. A termelőszövetkezetnek tavaly 250, a nagyközségnek 760 óra társadalmi munkával segítettek. A brigád tagjainak szorgalmát dicséri, hogy központi fűtést kapott az óvoda, az iskola pedig mutatós, szép kerítést. A központi fűtés bevezetésével és zsinórpadlás építésével járultak hozzá a művelődési ház korszerűsítéséhez, Zana Ferenc szerényen beszél a brigádról és a munkájukról. — Itt születtünk, ide jártunk iskolába, itt nőttünk fel. Jászladányban élünk, dolgozunk. Természetes tehát, hogy ameddig erőnkből futja, segítünk az iskolának, az óvodának, a művelődési háznak, a településnek. Gyermekeinkre gondolunk, amikor a játszóteret építjük, a vizet vagy a központi fűtést vezetjük be az iskolába. Szívesen dolgozunk a gyerekekért, ott vagyunk a rajfoglalkozásokon és ők is eljönnek a brigádgyűlésekre. Arra törekszünk, hogy megszerettessük velük a munkát. Ügy érzem, értünk már el eredményeket. Brigádunknak két olyan tagja van — szorgalmas, dolgos fiatalok, büszkék vagyunk rájuk — akik annak idején mint kisiskolások, ott lábat- lankodtak az iskola tornakertjét felújító brigádtagok között. — illés — Visszavágják a parti füzest Kőtelek határában a KOTIVIZIG jászkíséri szakaszmérnökségének dolgozói. A két-három méteresre levágott fatörzsek alacsonyra növő koronája védi majd a Tisza töltését a hullámveréstől Jót, s még jobbat! így gazdálkodik a rákóczifalvi Rákóczi Tsz Évről évre dinamikus fejlődés, jövedelmező gazdálkodás. Nincs a világnak olyan üzeme, ahol ne ez lenne a cél. A rákóczifalvi Rákóczi Tsz-ben is ezért terveztek 1977-re legutóbb 322 millió forintos termelési értéket. A megvalósításhoz természetesen arra is szükség volt, hogy a feltételek — egyebek közt az anyagi és a műszaki bázis - meglegyenek, s a munka hatékonysága is minimum tíz százalékkal növekedjék. A nehézségek ellenére Arról, hogy az időjárás változékonysága, mint minden esztendőben, tavaly is próbára tette a szövetkezet tagságát, szinte fölösleges is lenne beszélni, ha az ebből származó kiesésekre előre számítani lehetne. Mivel azonban ez nem így van, a rákóczifalviaknak is tudomásul kellett venniük, hogy a tavaszi két árhulláim és a rákövetkező több hetes aszály megnyirbálta a reményeket. A szárazság miatt alaposan megnőttek az öntözési költségek, és a kiesések pótlására is csak a gyors intézkedések után lehetett számítani. Melyek voltak ezek? A tsz a lehetőségekhez mérten megnövelte az intenzív hasznosítású növények területét, más kultúráknál újra- vetéssel próbálkozott. Mint máskor, most is segített az állattenyésztés, hiszen az ott meglevő tartalékok egy részének kiaknázásával további többletbevételhez juthatott a gazdaság. A végeredmény? A Rákóczi Termelőszövetkezet tavalyi termelési értéke meghaladta a 360 millió forintot. S ebben nem kis része van annak is, hogy a szövetkezet dolgozói teljesítették, illetve túlszárnyalták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalásaikat. De nézzük a részleteket! A növénytermesztési főágazat, a 72 millió forintos bevételi tervre 8 milliót „tett rá”. Kiemelkedő volt a búzatermés, amely a hektáronkénti több mint 52 mázsás hozammal, a megyei átlagot is jócskán meghaladta, s mázsánként mintegy 130 forint hasznot hozott az üzemnek. A megközelítőleg ezer vagon, magról vetett étkezési vöröshagyma hektáronként 400 mázsás termést takar. A szép hozam ellenére, a magas költségek miatt, itt mázsánként 30 forint volt a jövedelem. A szója 18 mázsás átlaga ugyancsak jónak nevezhető, s itt a nyereség a mázsánkénti 800 forintos önköltség mellett is csaknem 180 forint. A termelőszövetkezet kertészeti ágazata tavaly a hagyományosan országos hírű gyümölcs- és díszfaiskolán kívül egy 6 hektáros „üvegváros” részleges termelésoe lépésével is bővült. A növényház várakozáson felül mintegy 1,5 millió forintos többletbevételt hozott a gazdaságnak. Az ágazati eredmény több, mint hétmillió forintos túlteljesítése ennek ellenére természetesen csaknem a faiskolának köszönhető, hiszen az eladott 1 millió 200 ezer csemete darabján 4,50 volt a haszon. Az állattenyésztés ugyancsak jelentős változásokon ment keresztül. Az iparban elfogadott szóhasználattal élve profiltisztítást hajtottak végre a baromfiágazatban: a broyler hizlalás terhére a törzstyúkállományt növelték, így a darabonként 60 fillér jövedelmet jelentő tojástermelés végeredményben meghaladta az ötmilliót. Újdonságnak számít a gazdaságban az úgynevezett zabos- liba-hizlalás. Ebből a vízi- szárnyasból 1977-ben 1300 mázsát értékesítettek, s továbbra is a lúdtenyésztés fejlesztése a oél. A előrehaladás a Rákóczi Tsz szarvasmarha-tenyésztésére is jellemző. A több mint 3 ezer literes tejtermelési átlag csaknem 25 400 hektoliter tej megtermelését tette lehetővé, és ez literenként mintegy 80 fillér hasznot hozott az üzemnek. Nem volt ráfizetéses a marhahizlalás se, itt kilónként 1,30 volt a 'jövedelem. Százmilliós jövedelem A sertéstenyésztésben az év második felében nagyszabású rekonstrukciós átalakítást hajtottak végre. Az átmeneti állapotot az ágazat nem sínylette még, hiszen az értékesített 9700 mázsa sertésen kilónként 3 forintot nyert a tsz. A főágazat végülis 96 millió forintra teljesítette a 78 millió forintos árbevételi tervet, s így nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy — . a háztáji gazdaságból forgalmazott termékek értékének felét is beleszámítva — a szövetkezet bruttó jövedelme meghaladta a 100 millió forintot. A hibák és ellenszerük A gazdaság termelésének eredményességi r átája 13 százalék körül alakult, és így a 4300 forintos havi átlagos személyi jövedelem mindenképpen megérdemelt volt. De még ennél is többet jelent az, hogy a hatékonyság növelésével jó alapot teremtett az üzem a további dinamikus fejlődéshez, amelyet egyébként az ugyanerre a célra szánt évi 120—150 millió forint is alátámaszt. No, persze ahhoz, hogy a rákó- czifalviak az eddigiekhez hasonló előrehaladást produkáljanak, egyébre is szükség van. Saját megítélésük szerint is eléggé nehézkes a közgazdasági elemző tevékenységük, e munka szervezettsége, felszereltsége ugyancsak kívánni valókat hagy maga után. Gyenge vigasz számukra, hogy ez sokhelyütt Ugyanígy van, de ezen nem „merengeni”, hanem változtatni akarnak. Hibaként róható fel az is; hogy nem mindig van meg az Összhang a termelési eszközök, például az erő- és a munkagépek között, de ezen a téren szintén nemcsak nekik, hanem az egész országnak bőven akad tennivalója. Sokszor hiányzik a szinkron a növények és a gépek között; mindenki ismeri a tavaszi, vagy a még annál is súlyosabb őszi munkacsúcsot. A Rákóczi Tsz már a korábbi években megpróbált olyan fajtákat vetni, amelyek lehetővé teszik a lépcsőzetes tenyészidőszakot, hogy a meglevő eszközök igénybevétele kevésbé rap- szódikus legyen, de a próbálkozást eddig még nem koronázta teljes siker. Ennél jóval nagyobb eredményeket értek el, illetve érhetnek el az állattenyésztés szakosításában rejlő tartalékok kihasználásával. Az új technológiák bevezetése, a fokozott gépesítés lehetővé teszi, hogy ebben az ágazatban egyre kevesebb dolgozóra legyen szükség, a fölszabadult munkaerőt pedig más, kevésbé „mechanizál- ható” területekre irányíthatják át. Braun Ágoston
