Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

1978. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Állami Tervbizottság határozata alapján Kiskunhalason épül fel Bács-Kiskun megye iparának második kiemelt nagyberuházása a Halasi Kötöttárugyár. A gyár építése 1974- ben kezdődött, 57 hónap alatt készült el. A beruházás meggyorsítása nyomán a termelési célú épületekben a munka is megindult. A gyár az eredetileg tervezettnél fél évvel előbb már 1977. év végén megkezdhette a teljes próbaüzemelést. A részlegesen üzemelő gyár­ban jelenleg 800 ember dolgozik A ruhagyáriak pontjai Export és minőség A holland, a nyugatnémet áruházakban, kis üzletek, ben, az úgynevezett shopoík- ban mind gyakrabban talál­kozhat a vevő magyar áru­cikkekkel, közöttük a Má­jus 1. Ruhagyár bőrkabát­jaival, szabad idő ruháival. Nem könnyű betörni a pi­acra, mondják a szakembe­rek, s indoklásként hozzá­fűzik: nehéz teljesíteni akü- lenleges igényeket, és a mi­nőségi előírások sem akár­milyenek. A Május 1. Ruhagyárban tavaly 9 millió dollár érté­kű termék eladását tervez­ték, s az elképzeléseket va­lóra váltották. Ä feladatok­ból kivette a részét a vál­lalat szolnoki gyáregysége is, ahonnan az említett or­szágokon kívül jelentős mennyiségű ruházati cikket szállítottak a Szovjetunióba. Tavaly bebizonyosodott, ele­get tenni a megrendelők igényeinek csak úgy lehet, ha biztosítják a „minőségi gyár­tás” megfelelő személyi és technikai feltételeit. Meó- sokmak, művezetőknek, bri­gádvezetőknek tanfolyamot rendeztek az elmúlt évben, de oktatták a munkásokat a ruha, a kabát, „alkatrészek” pontos, gyors készítésére. (Szakszerűen resszortteen- d.őknek titulálják ezt, igaz, az elnevezéstől függetlenül megkívánják az első osz­tályú minőséget.) Mindez persze összefügg azzal, mi­lyen gépeken dolgoznak a szalag mellett. Tavaly kapo/tt a gyár új „szűcsgépeket”, ■tűzőgépeket, amik megköny- nyítették a munkásasszo­nyok, lányok dolgát. Hogy a kabát, a szoknya, a nadrág eladható-e, az a di­vattervezőn múlik — mond­juk. Vitathatatlan nem kis feladat eltalálni a tömegek — hiszen ezek a termékek ezres szériaszámban készül­nek — ízlését. (Nem lehet túlságosan előreszaladni, de lemaradni sem a divat dik­tálta tempótól.) Viszont leg­alább ennyire fonítos, hogy ránc, lógó cérna, — s még ki tudja hányféleképpen lehet Farmerkabát külföldre hibázni - nélkül valósuljon meg a tervező álma. A Szov­jetunióba kerülő kabátokat, a MERT szakemberei vizs­gálják meg, mielőtt azok út­rakelnének. A tőkés megren­delők elküldik képviselőiket, s még csomagolás előtit szú­rópróbaszerűen, tüzetesen megvizsgálnak néhányat a szállítmányból. Ha a meg­engedettnél — ezt nemzet­közi szabványok írják elő — több hibás, egyszerűen nem fogadják el. A gyáregység belső meósai is arra ügyel­nek, hogy hiba nélkül ke­rüljenek a termékek a fo­gasra. Minden hónapban há­romszor pontozzák a szala­gokat, a végzett munka mi­nőségének megfelelően, így a pontszámok alapján álla­pítják meg a mozgóbér nagyságát. Termékeik 98 százaléka volt tavaly első osztályú, anyag vagy gyártási hiba miatt ruházati cikkeiknek csak 2 százalékát kellett másodosztályú áruként érté­kesíteni. Számítanak az anyagiak, de ahol a dolgozók többsége nő, néha fontosab­bak a körülmények. Átszer­vezéssel sikerült kialakíta­niuk a második kismama sza­lagot, ahol egy műszakban dolgozhatnak az anyukák. Jelenleg kétszázan vannak gyesen, nem kevés - tehát azoknak a száma, akiket visszavárnak és hogy visz- szajöijenek. ezért az új sza­lag. Bővítették az öltözőket, a fürdőket. kényelmesebb, tágabb műhelyekben készül­hetnek a farmerruhák, vagy a szőrmével díszített bőrka­bátok. — hajnal — Javul a növényi szaporítóanyag-ellátás Az elmúlt évekhez képest idén tavasszal tovább javul a növényi szaporítóanyag­ellátás. A Vetőmag Vállalat tegnapi sajtótájékoztatóján Szabó József vezérigazgató elmondotta, hogy a legfonto­sabb növények vetőmagjai­ból minden eddiginél na­gyobb kínálat, egész sor nö­vényfaj és fajta lekerült a hiánycikkek listájáról. Dr. Merényi Károly, a Kertészeti Szaporítóanyag Forgalmazó KFT ügyvezető igazgatója a gyümölcsfa­oltványok ellátásával kap­csolatban bejelentette, hogy a kívántnál nagyobbak az almaoltványkészletek, ezért az értékesítésre 40 százalé­kos árengedményt hirdetnek meg a tavaszi forgalmazás idején. A felmérések szerint a tervezettnél 200 ezerrel több elsőosztályú almaolt­ványt vásárolhat meg az akció keretében a lakosság! Viszont nincsen elegendő őszibarack-oltvány, az igé­nyek kielégítése gondot okoz. Miután tavaly jég verte el a szőlőoltvány-telepeket, nagy volt a kiesés, ezért hat­millió alanyvesszőt impor­tálnak, s mindent egybevet­ve 16 millió oltványt bizto­sítanak a telepítésekhez és a kistermelők ellátására. Szabályezzák az Ipolyi Az idén folytatják az Ipoly Nógrád megyei szakaszának szabályozását, az árvédelmi munkákat. Szinte minden évben áradáskor elönti a víz a balassagyarmati vízmű mélyfúrású kútjait és fenn­akadást okoz a város vízel­látásában. A kutak gátvé­delmét tavaly megkezdték, s az idén befejezik. Megkez­dik — és mintegy 30 millió forintos költséggel 1978-ra befejezik az árvédelmi mun­kákat a pöstyénpusztai öb- lözetben is. Ennek eredmé­nyeként mintegy 1200 hek­tárnyi terület művelhetővé válik. Gyorsjelentes Több cement, tégla A szokásoknál korábban elvégzett téli nagyjavítások jelentősen hozzájárultak ah­hoz, hogy a nagytömegben szükséges építőanyagokból, elsősorban zúzottkőből ja­nuárban jelentősen nagyobb volt a termelés, az egy év­vel ezelőttinél. A fontos gé­peket, berendezéseket a bá­nyákban még a múlt év vé­gén rendbehozták, s így ja­nuárban — amint az Építés­ügyi- és Városfejlesztési Mi­nisztérium gyorsjelentéséből kitűnik — majdnem 800 ezer tonna zúzottkövet szállítottak az építőknek, másfélszer annyit, mint 1977. azonos id,Oszakában. A javítások időpontjának előbbre hozá­sa lehetővé tette az előszál­lítások növelését, a vasút szállítási gondjainak enyhí­tését, s ugyanakkor az épí­tők is jól jártak, mert a fu­varozási költségből kedvez­ményt kaptak. A kavicstermelés 30 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit, s így 140 ezer köbméternyit szereztek be ebből januárban az építőkés a betonelemgyárak Ezúttal a tárolást is szívesebben vállalták, hogy elkerüljék az ellátási gondokat, amely ta­valy többször késleltette a munkát. Kedvezmények ösz­tönözték a belkereskedelmet és a lakosságot is a cement tárolására, vásárlására, a cementgyáraknak így nem kellett attól tartaniuk — mint más években —, hogy tároló silóik telítődése miatt mérsékelni kell a termelést. A tégla- és cserépipar mintegy 100 régi gyárában néhány nap múlva befejezik a téli nagyjavítást. Február végétől tehát már „ugrásra készen” várják az enyhébb időjárást, amikor megkezd­hetik ismét a munkát, mert a szabadtéri szárító színek­ben nem fenyegeti fagyve­szély a présgépekből kikerült nedves, nyers téglát. Az ipar­ág korszerű üzemei azonban télen is folyamatosan dol­goztak. mert műszárítóval rendelkeznek, s így függet­lenítették magukat az idő­járástól. Amint az ÉVM gyorsjelentése megállapítja, januárban 10 mlilió téglát gyártották, 15 százalékkal többet az egy évvel ezelőtti­nél. H tatabányai huszonhat asszinyomt lélekszakadva az akna bejá­ratához, ott várnak, toporog­nak rettentő idegfeszültség­ben: mikor hozzák már föl őket, és kiket, és hogyan? Bányamentőket látok, hátu­kon oxigénpalack, órák óta küzdenek az omlással, rop­pant fáradságosan jutnak csak előre, de tudatukban csak egyetlen érzésnek, aka­rásnak jut hely: mielőbb megtalálni a bennrekedteket. És látok férfiakat s nőket, mindenféle korosztályból, bányavidéken és másutt, ahol nem is sejtik, milyen egy bá­nya; türelmetlenebbül nyúl­nak az újságért, alig leple­zett izgalommal nyitják ki a televíziót, a rádiót s minde­nekelőtt egyetlen hírre kí­váncsiak, egyetlen híradást várnak: mi van Tatabányán? Szívük mélyén pedig egyet­len kívánság várja, várná a beteljesülést: bárcsak mégis megmenekülnének: legalább néhányan, legalább egy-ket­tő... Most már tudjuk a bizo­nyosságot. Megjelent a hiva­talos gyászjelentés: a tatabá­nyai XII/A aknában bekövet­kezett sújtólégrobbanás kö­vetkeztében huszonhat bá­nyász vesztette életét. A je­lentésben, tudósításokban ne­vek, híradás a kórházba szál­lítottak állapotáról — egyré- szüket már hazaengedték, a többiek is hamarosan haza­térhetnek —, de az ember­ben, mindenkiben a gyászos hír kalapál, és mintegy en- gesztelésül, még magasabbra emeli szívünkben a bányászt. Ezt nem azért mondom, mintha ezzel a veszteségeket csökkenteni lehetne. Tudja mindenki, hogy a szerencsét­lenül járt bányászok család­járól illőképpen gondoskod­nak. Szintén nem azért, mintha ezzel a gyászt kiseb­bíteni lehetne. De mégsem hallgathatom el, most külö­nösen nem, hogy az emberek, mindenféle és fajta emberek, városon és falun mennyire tisztelik, becsülik a bányá­szokat. Ez azért feltűnő, mert sok más hivatás gyakorlói is rászolgálnak a szokásosnál nagyobb megbecsülésre — ta­nítók, tanárok, orvosok, men­tők, tűzoltók és lehetne még folytatni a sort —, ismervén munkájukat, sokra is tartja őket egy sereg ember, de a bányász az más. Azt ismeret­lenül is — ha egyáltalán jo­gos ez a szó — valami olyan rokonszenwel övezzük gon­dolatainkban, amiben senki más nem osztozik. Ezt az érzést nem befolyá­solja a világgazdaság, az energiahelyzet és ezzel ösz- szefüggésben a bányászat hátrább szorulása vagy gyors felfelé ívelése. Érzéseink te­hát ma sem konjunkturálisán erősödők csupán azért, mert napjainkban növekszik a szénbányászat, a szén ázsiója! Egyszerűen arról van szó, hogy a nép hősként tiszteli a bányászt, és a bányászsors, ha talán ritkábban is, mint valaha, fájdalom, újabb áldo­zatokkal mélyíti el, szilárdít­ja meg ezt a tiszteletet. Nem hiszem, hogy ez a tisztelet és az ebből fakadó meleg együtt­érzés. akár a legnehezebb na­pokban is, ne enyhítené a bá- nyászság fájdalmát. MardOSÓ fájdalommal------------------ gondolunk a tatabányai huszonhatra. Te­hetetlenül fájlaljuk elveszté­süket, mert visszahozni nem tudjuk őket. A tudat pedig, hogy az élet megy tovább, így a bányászélet, a bányász­munka is, egy pillanatra még jobban megkeserít. Bizonyá­ra nagyszerű bányászok vol­tak, életük teljében! Így mú­lik el a világ dicsősége ... Azaz, hogy mégsem. Hogy az élet megy tovább, végül is ez a vigasztaló. A világ di­csősége pedig, amelyért min­denek ellenére dolgozunk, küzdünk, így születik újjá. A bányászdicsőség nemkülön­ben. Balogh János Intézkedések, takarékossági verseny A pazarlás megszüntetéséért Energetikai konferencia Szolnokon Energetikával foglalkozó szakemberek tanácskoztak tegnap Szolnokon. A rendezvény szervezői; a Szolnok me­gyei Tanács, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, az Ener­giagazdálkodási Tudományos Egyesület megyei szervezete és a debreceni Körzeti Energiafelügyelet voltak. A köszöntő szavak után Bálint Ferenc, a megyei ta­nács ipari osztályának veze­tője beszélt Szolnok megye iparának hosszútávra szóló fejlesztéséről. Ecsetelte töb­bek között azt, milyen ener­giaellátási szempontok, mi­lyen természeti tényezők ját­szanak közre az ipar fejlesz­tésében. Ezt követően Vas József, a debreceni Körzeti Energiafelügyelet vezetője, az energiagazdálkodás aktuális kérdéseit elemezte. Elmond­ta. az ország energiafelhasz­nálásában, a szénhidrogének részaránya tavaly 60,4 száza­lékot tett ki. Kőolajból pél­dául tízmillió tonnányi fo­gyott el, ebből 2,2 millió ton­nát itthon termeltünk meg, szovjet importból származik 6,75 millió, a többi tőkés or­szágokból. Az előadó megje­gyezte: az előző évekhez ké­pest fellendült a hazai szén- termelés, brikettből és koksz­ból azonban tetemes mennyi- nyiséget kellett importálni. A jövőről szólva elmondta, kő­olajat csak ott lehet felhasz­nálni, ahol azt mással he­lyettesíteni nem tudják. A villamosenergia előállításánál mind jobban tért hódítanak a szénnel működő hőerőmű­vek és az atomerőművek. A Körzeti Energiafelügye­let 1970 óta figyelemmel kí­séri Szolnok megye energia- gazdálkodását. Szakemberei megállapították, hogy az itt tevékenykedő üzemek, válla­latok villamosenergia igénye egyenetlen, mindez egy esz­tendőben mintegy 500 millió forintnyi plusz költséggel jár. Ha csúcsidőben, a felhasz­nált kilowattokat ésszerűsí­téssel, átszervezéssel — csök­kentenék, ez jelentős költség­megtakarítást eredményezne. A tiszántúli energiagazdálko­dási versenyhez megyénk vállalatai is csatlakoztak — a szolnoki Papírgyár, a Cu­korgyár, s a Tiszámén ti Ve­gyiművek szép eredményt ért el, csökkentette a termékei­nek előállításához szükséges energiamennyiséget. Az idén már a termelőszövetkezetek is bekapcsolódnak a verseny­be. A villamosenergia új árai feltehetőleg pontosabb gazda, ságossági számítások készíté­sére, ésszerű felhasználására késztetik majd a nagyobb fo­gyasztókat. A túlzott bizton­ságra törekvés jelentős költ­ségnövekedéssel jár, de bor­sosán meg kell fizetni a ter­vezettől eltérő többletfogyasz­tást is. Fontos népgazdasági érdek és éjszakai villamos- energia-felhasználás növelése, az új tarifa érdekeltté teszi ebben is a vállalatokat, gyá­rakat. Bőkezűen pazarolunk — állapították meg a szak­emberek — az üzemi és más helyiségek fűtésénél, szellőz­tetésénél. Nagyobb figyelem­mel az itt felhasznált energia tíz százaléka is megtakarít­ható lenne. A tanácskozás résztvevői ezután Bagi Bélát, a TIGÁZ Vállalat szolnoki üzemigaz­gatósága vezetőjét hallgatták meg. aki a megye földgázel­látásának helyzetéről tartott előadást, majd Venyige Sán­dor, az ÁFOR Vállalat IV- es számú Tájegységi Köz­pontjának vezetője beszélt az ásványolaj termékek forgal­mazásáról. Többek között hangsúlyozta, vállalataink, mezőgazdasági üzemeink na­gyon kevés fáradt olajat szál­lítanak vissza az ÁFOR-nak felújításra, annak ellenére, hogy minden mázsáért negy­ven forintot fizet a vállalat. H. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom