Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 21. Szép számú érdeklődő jelenlétében nyílt meg vasárnap délelőtt a szolnoki Galériában Simon Ferenc szobrászművész gyűjteményes kiállítása- A tárlat - amelyet László Gyula egyetemi tanár nyitott meg - Simon Ferenc két évtizedes munkásságát mutatja be B megyei művelődési Központban Versmondó stúdió indul Az elmúlt években — bi­zonyítják ezt a különböző országos versenyek, feszti­válok — sajnálatosan visz- szaestek színvonalukban a megye irodalmi színpadjai, versmondói. Egymásnak el­lentmondó folyamatnak le­hetünk tanúi: a versesköte­tek, az előadóművészek hang­lemezei minden eddiginél na­gyobb példányszámban ta­lálnak gazdára — tehát az irodalom iránti érdeklődés növekszik —, ugyanakkor a nyilvánosság előtti műked­velő publikációk színvonala csökkent. Az irodalmi színpadok te­vékenysége — néhány kivé­teltől eltekintve — már ré­gebben lanyhult, de ezúttal nem ez a témánk. Megálla­píthatjuk viszont, hogy a legjobb versmondók az iro­dalmi színpadokról kerültek ki. Az összefüggés egyértel­mű: a rendezők munkája érződött. Számolnunk kell a foko­zott olvasási és lemezhall- gatásd igény különféle hatá­sával is. Több a látszólag csak autodidakta művelődő, s ez bizonyos mértékig együttjár a versmondók „el­magányosodásával”. Mindez persze átmeneti jelenség, hi­szen az olvasás, a zene szépségeit felismerő fiatalok eljutnak a kultúrált, társas együttlét magasabb formái­hoz — színházlátogatás, hang­versenyhallgatás stb. —, de az tény, hogy a műhelymun­ka hiánya versmondó kultú­rájukat károsan befolyásolja. A megyei művelődési köz­pont segítségével megalaku­ló versmondó stúdió ezeknek a versszerető fiataloknak kí­ván szakmai segítséget nyúj­tani. A hallgatók beszéd- és mozgástechnikát tanulnak majd, párhuzamosan a kü­lönféle műelemzésekkel. A stúdió tagjaival szakemberek foglalkoznak, felkészítik őket egy-egy költemény, verscik­lus bemutatására. A versmondó stúdióba min­den fiatal jelentkezhet, aki meg akar ismerkedni — ön­maga, majd a közönség gyö­nyörködtetésére — a költői gondolatok helyes tolmácso­lásával. Vasas-matiné Vasas-matinét rendeztek vasárnap a magyar—szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. év­fordulója jegyében a Vasas Szakszervezet székházában. A vendégeket Szabó Piroska, a szakszervezet alelnöke kö­szöntötte. Megnyitó beszédé­ben hazánk és a Szovjetunió elmélyült barátságáról, sok­oldalú együttműködésének három évtizedéről szólt. Az ezt követő műsorban fellé­pett Simándy József, Roho- nyi Anikó, Mádi Szabó Gá­bor, Nagy Attila, Sdpéki Le­vente, Menyhárt Jacquelin. Könyvek versenye Huszonötödik alkalommal ült össze tegnap a Liszt Fe­renc téri könyvklubban a Szép magyar könyv verseny zsűrije, hogy odaítélje az 1977-ben megjelent legszebb magyar könyvnek járó díja­kat, okleveleket. Tizenegy ' különböző kategóriában ösz- szesen 238 könyv . került a zsűri elé. „Én egyengetem a könyvek útját, azok pedig az enyémet” • * Könyvkereskedő csaknem harminc évé Karnyújtásnyira van tőle mindaz a szellemi érték, amelyet költők, írók, tudósok évszázadok óta örökül hagy­tak az emberiségnek. Nap mint nap kézbe veszi, forgat­ja, lapozgatja a könyveket. Észrevétlen válik sajátjává a bennük foglalt tudás, szép­ség, ezernyi új ismeret. Min­dennap új élménnyel, újabb alkotás felfedezésének örö­mével ajándékozza meg. Könyvkereskedő. Felelősséget vállal, amikor könyvet, em­bert formáló értéket ad a vá­sárlók kezébe. Párái Istvánná, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szolnoki üzemellátó könyves­boltjának vezetője immár 27 éve vállalja ezt a felelőssé­get. — Fiatalon kerültem a szakmába — mondja. Én egyengettem a könyvek útját, azok pedig az enyémet. Nem volt lehetőségem arra, hogy tanuljak, hogy kikapcsolód­jak, szórakozzak. A munkám nyújtotta és nyújtja a mai napig mindezt. — A vásárlók sok­félék ______________ — Soha nem szégyelltem tanulni az emberektől. Em­lékszem, mindig milyen nagy tisztelettel, érdeklődéssel hallgattam azokat a vásárlói­mat, akik kedves íróikról, a legutóbb olvasott könyvekről beszéltek. Űj kapukat nyitot­tak meg előttem. — Sok még a tájé- \ kozatlan ember, aki nem tud választani a könyvek közül? — Nagyszerű érzés köny­vet ajánlani az embereknek, kezükbe adni az olvasmányt. Ha jól választottam, vissza­térnek hozzánk, s egy idő után már maguk is válogat­hatnak. Ismerni kell az em­bereket, a könyveket. Szeret­ni kell a szakmát, akkor ren­geteg örömet, szépséget nyújt. — A könyvkereske- dés nem volt mindig szakma. Még a fel- szabadulás előtt is gyakori jelenség, hogy a nyomdász könyv- kiadó és könyvter­jesztő is egy személy- ben. Az államosítás határkő ezen a terü- leten is. Maga a könyvkereskedelem ■ „hőskorában”, 1951- ben állt a pult mögé.' — Egy perc megállás sem volt abban a csöppnyi kis üz­letben — emlékszik —, amely a Kossuth téren kapott he­lyet. Szervezni kellett az ol­vasókat, el kellett juttatni hozzájuk a könyvet. Emlék­szem, akkoriban milyen nagy jelentősége volt az Olcsó könyvtár köteteinek. Hány meg hány ember ismerkedett klasszikusainkkal, Mikszáth, Jókai, Móricz Zsigmond mű­veivel, a papírkötésű, néhány forintos könyvekből. Az én feladatom a szervezőmunka volt. Kezdetben 15—20 na- gvobb üzemet vontunk be a bizományosi hálózatba. Aho­gyan visszaemlékszem, évi 300—400 ezer forintos forgal­munk volt. Ma az üzemellátó könyvesbolt több mint száz bizományost foglalkoztat és csak a jászberényi Hűtőgép­gyár nagyobb forgalmat —■ évi 600 ezer forintot — bo­nyolít le, mint az egykori kis bolt. — Vajon a könyvet meg lehet-e unni, lé- lektelenül, közönyö- sen kézbevenni, mint bármely más munka­eszközt? ________ — Férjhéz mentem, 1954- ben megszületett a kisfiam. Beteges gyerek volt, én vá­lasztás elé kerültem ... Nem tudtam otthagyni a szakmát, a könyveket. Egyszerűen el­képzelhetetlennek tartottam, hogy egy reggel ne menjek be a könyvesboltba’ Ezt a mai napig is így gondolom. Szeretem, amit csinálok. A.z ember a könyvek között min­dig friss, fiatal marad szel­lemileg. T. E. Szeptembertől Szakmunkásképzés szakközépiskolában Gimnázium, szakközépisko­la vagy szakmunkásképző? Örök kérdés a továbbtanulni szándékozó nyolcadikos diá­kok számára. Megyénk álta­lános iskoláiban idén több mint ötezren végeznek, s rö­videsen dönteniük kell, me­lyik középfokú oktatási in­tézménybe küldik el a jelent­kezési lapot. Érettségi és szakmunkás-bizonyítvány Akik a szakmunkásképző mellett döntenek, újabb kér­désre kell válaszolniuk; ha­gyományos intézetben vagy középiskolában szeretnék el­sajátítani a választott szak­mát. A következő tanévtől ugyanis néhány középiskolá­ban megindul a szakmunkás- képzés. Mi a különbség a hagyo­mányos s az új típusú szak­munkásképzés között? A szakközépiskolai oktatás-ne­velés magasabb szintű kép­zettséget nyújt a diákoknak, s a negyedik tanév végén a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése mellett érettségi vizsgát is tehetnek. A végzett diákok szakmunkásként he­lyezkedhetnek el, de lehető­ség nyílik arra is, hogy — elsősorban a szakközépiskola jellegének megfelelő — fel­sőoktatási intézményben to­vábbtanuljanak. A szakkö­zépiskolákban olyan szakmák oktatása kezdődik meg szep­tembertől, amelyek különö­sen elméletigényesek. Ugyan­akkor a jövő tanévben még ezekben a szakmákban né­hányból a hagyományos szakmunkásképzőkben is in­dítanak első osztályt. Tíz iskola — húsz osztály adásipari szakközépiskola lé­A 14/1976. (XII. 1.) MŰM— OM számú együttes rendelet alapján megyénk tíz közép­iskolájában indul meg a szak­munkásképzés az 1978/79-es tanévben!. Ezek az oktatási intézmények fokozatosan át­alakulnak majd szakmunkás- képző szakközépiskolákká. A szolnoki Szamuely Tibor Közlekedésgépgyártó Ipari Szakközépiskolában esztergá­lyos, géplakatos és Diesel- mozdonyszerelő. a Finom- mechanikai és Műszeripari Szakközépiskolában műszer- gyártó és karbantartó, irá­nyítástechnikai műszerész, a vegyipari szakközépiskolában vegyianyaggyártó szakmában iskoláznak be első osztályo­sokat a következő tanévre. A jászberényi Erősáramú Szak- középiskolában villamosgép­szerelő és háztartási gépsze­relő a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szak- középiskolában géplakatos, a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépis­kolában autószerelő szakmá­ban kezdődik el a szakmun­kásképzés. Kunhegyesen a je­lenlegi gimnázium fokozatos megszüntetése mellett hír­tesül. A jövő tanévben két első osztály indul egy gim­náziumi, s a vezetékes táv­közléstechnikái műszerész szakmát választó diákokat tömöríti a másik. A mezőgazdasági szakmák­ban három intézményben — a karcagi mezőgazdasági szakközépiskolában, a mező­túri Dózsa György Mezőgaz­dasági Gépészeti Szakközép- iskolában és a törökszentmik­lósi Székács Elemér Mező- gazdasági , Szakközépiskolá­ban kezdődik meg a szak­munkásképzés. A karcagiban növénytermesztő gépész, nö­vénytermesztő-állattenyésztő, a törökszentmiklósiban pedig állattartótelepi gépész és ál- lategészségőr szakmában is­koláznak be első osztályoso­kat. A tíz szakközépiskolában húsz első osztályban indul meg a szakmunkásképzés. Égy-egy osztályba harminc­hat tanulót vesznek fel, így összesen hétszázhúsz diák kezdheti meg a választott szakma elsajátítását szakkö­zépiskolában. Kedvező tapasztalatok Az új típusú szakmunkás- képzés tárgyi és személyi fel­tételei az esetek többségében adottak, hiszen olyan szak­mák oktatását kezdik meg a szakközépiskolák. amelyek megfelelnek az intézmények eredeti profiljának. Merész változtatásnak csak a kunhe- gyesi gimnázium és a török­szentmiklósi Székács Elemér mezőgazdasági szakközépis­kola átalakítása tűnik. Kun­hegyesen a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár segítsé­gével oldják, meg a szakmai képzés tárgyi és személyi fel­tételeit. Törökszentmiklóson az állategészségőr szakma ok­tatásának feltételeit kell megteremteni a tanév elejéig. Bár a pályaválasztás még nem zárult le — március 20- ig kell megérkezni a jelent­kezési lapoknak a címzett ok­tatási intézménybe — az ál­talános iskolák vezetői úgy vélekednek, hogy a diákok körében népszerűségre tett szert az új típusú szakmun­kásképzés, nem jelent majd gondot a beiskolázás. T. G. A Kartográfiai Vállalatnál különböző típusú és nagyságú földgömböket készítenek. Az iskolák és oktatási intézmények nélkülözhetetlen földrajzi szemléltető eszközeiből, mintegy 3 ezer darabot készítenek évente Inkább kottesben Sok érdekes, színvonalas műsorral lepte meg a hall­gatókat az elmúlt években Szilágyi János, méltán várta a közvélemény érdeklődéssel péntek esti Merre jártunk? című utazási vetélkedőjét is. A népszerű szerkesztőripor­ter most egy kicsit alulmúl­ta korábbi műsorainak szín­vonalát. Olyan vetélkedő­formát kényszerített — Szab- lyár Ferenc szerkesztővel együtt — a játékosokra és a hallgatókra, amely egy pil­lanatig sem népszerűsítette a turizmust, az országjárást, de kellemes szórakozást, ki­kapcsolódást sem nyújtott. Hallhatuk ráadásul Szilágyi kételyekkel teli szorongó só­hajtásait, maga a műsorveze­tő éreztette velünk, hogy „ez nem az igazi”. A zsűri is a mindennapokban alig hasz­nálható ismeretek tudását jutalmazta — a rádiós vetél­kedők gyakorlatában immár sokadszor. Nagyravágyástói pityerszerig A reggeli adásidő visszaté­rő műsora a Falurádió. En­nek riportjaiból készített fi­gyelemre méltó összeállítást Perjés Klára. A reggelente később kelők, akik nem hall­gatói a Falurádiónak, talán meglepődve tapasztalhatták, hogy a Nagyravágyás ta­nyától — Pityerszerig című összeállítás riportjai egytől egyig izgalmas, aktuális té­mát dolgoznak fel, egyúttal mély emberismeretről, a fa­lusi, tanyasi életet kritiku­san szemlélő riporteri eré­nyekről tanúskodnak. Ta­kács András Maruzsi Mar­gitka levele alapján készí­tett riportja a fentiek hiá­nyában bizonyára egy szen­timentális beszélgetés lett volna, de aligha ismerhettük volna meg a hajdúsági er­dész életének legjellemzőbb vonásait, ha Perjési Klára nem lényeglátó, a felszín mögött kutató kérdésekkel szólaltatja meg. Elkerülhe­tetlen az efféle műsorok eser tében, hogy meg ne ismer­jünk egy-egy különösen ér­dekes embert. E műsorban Andrikó István szentesi ju­hász volt a „különös riport­alany” azzal, ahogyan mes­terségéről és szeretett bir­káiról beszélt. A Tokba bújt ember Ezúttal is örömmel tapasz­talhatjuk, hogy a rádió ko­molyan veszi közművelődési, ismeretterjesztő jellegű funk­cióját. Ennek jegyében tűz­ték műsorra szombaton este az A csinovnyik halála cí­mű összeállítást. Huszárik Zoltán rendező nem töreke­dett bravúrokra, nem akar­ta kihasználni a művek for­dulatait, poénjait. Hagyta, hogy Csehov maradjon a fő­szereplő. Nemes egyszerű­séggel szólaltatták meg . a színészek az egyes írásokat. Különösen a . címadó mű előadása tetszett, amelyben a színészek finom eszközök­kel éreztették a kisemberek tragédiáját. Visszafogottsá­ga ellenére is kiemelkedett Koltai János csinovnyikja, s a Levél tudós szomszédom­hoz című novellát elmondó Lőte Attila természetes me­sélő kedve, már-már naiv csehovi bája. A rendező munkáját dicséri a Tokba bújt ember előadása is. A helyzet tragikus furcsaságát már-már elidegenítő eszkö­zökkel tette érzékletessé és hitelessé. Zsák László

Next

/
Oldalképek
Tartalom