Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 19. HÉTFŐ: Budapestre érkezett a jamaicai kormányfő. - Szá­dat előtt a pápa kifejtette: Jeruzsálem számára külön státust kíván. - Blumenthal amerikai pénzügyminiszter Bonnban Schmidt kancellárral tárgyalt. KEDD: Izraeli-palesztin tüzpárbaj Dél-Libanon földjén. - Olasz szakszervezetek tanácskozása a gazdasági vál­ságról. - Az amerikai bányászok folytatják hosszú ide­je tartó sztrájkjukat. SZERDA: Leonyid Brezsnyev fogadta Dzsallud líbiai kormány­főt. - Kekkonent további hat évre megválasztották a Finn Köztársaság elnökévé. CSÜTÖRTÖK: Dajan találkozója Vance anterikai külügymi­niszterrel. - Feltartóztattak Kenyában egy egyiptomi repülőgépet, amely Szomáliába szállított fegyvert. - lan Smith megegyezése Rhodesiában az úgynevezett „mérsékelt” fekete vezetőkkel. PÉNTEK: Moszkvában véget értek a szovjet-líbiai kormányfői tárgyalások. - Olaszországban Andreotti eszmecserét folytatott a hat párt vezetőivel. SZOMBAT: Az amerikai politika „megmagyarázására" bizott­ság érkezett Etiópiába. - Bejelentés orról, hogy már­cius 6-án az izraeli hadügyminiszter, március 14-én Begin látogat el Washingtonba. - A borzalmas bel­fasti merénylet ismét feszültté tette a helyzetet Észak- Irországban. Bonnban majdnem bele­bukott a kormány a terro­rizmus elleni új törvény parlamenti vitájába. Való­ban csak egyetlen szava­zaton múlnék a Schmidt- kormány léte? A német történelem má­sodik „vaskancellárjának” kikiáltott Schmidt (az első Bismarck volt!) éppen, hogy csak túljutott a terrorizmus- törvény Bundestag-vitáján. Egyetlen szavazatnyi több­séggel szavazták meg a szo­ciáldemokrata és szabad de­mokrata honatyák a sokat vitatott törvényt, amely a terrorizmus elleni küzdelem­ben az eddiginél több jogot ad a rendőrségnek. (A tele­fonok leghallgatására épp­úgy, mint egész háztömbök átkutatására.) De néhány szociáldemokrata képviselő is nemet mondott az új tör­vényre, mondván hogy ha így megy tovább, akkor a „jogállam” a Rajna partján „rendőrállammá” válik. Már pedig tragikus történelmű tapasztalatok figyelmeztet­nek azon a tájon... Viszont miért erőlteti ak­kor a Schmidt-kormány az ilyen anti terror-törvényt? Főként azért, mert így akar­ja kifogni a szelet a jobb­oldali ellenzék — a Strauss —Dregger páros — vitor­láiból. Az SPD vezetői attól tartanak, hogy a nyugatné­met kispolgár (éppúgy, mint a befolyásos nagypolgár) megvonja bizalmát a kor­mánytól, ha bizonyítottnak látja az ellenzék és a jobb­oldali sajtó vádjait: a szo­ciáldemokraták szíve a ter­roristákhoz húz... Straussék természetesen kevesellették, a törvényja­vaslat ellen szavazó szoci­áldemokraták pedig nagyon is sokallották a terrorizmus elleni intézkedéseket. így alakult ki a furcsa szavazási eredmény. Ennek láttán viszont so­kan azt rebesgették: való­ságos forgatókönyv szerint alakult ki. Minden szavazat­ról előre döntöttek... Vi­szont úgy tüntették fel, mintha minden voksért kü­lön csata folyt volna. Min­den képviselőt hazatrombi­táltak, volt, akit Ausztráliá­ból hoztak vissza voksolni! Persze, a bonni belpoliti­kai küzdelem mögött világ- politikai érdekek megütkö­zését is észre lehet venni. Nyilván nem véletlen, hogy a Bundestagban akkor nyo- morgatja a jobboldali ellen­zék Schmidt kancellárt, amikor a tőkés világ pénz­ügyi és gazdasági hadszín­terén az Egyesült Államok vezetőivel kell neki meg­ütköznie. Blumenthal ame­rikai pénzügyminiszter a hét elején Bonnban újból megpróbálta rávenni Schmidtet és pénzügyi szak­embereit, hogy hozzanak nagyobb áldozatokat a tőkés világ válságából kivezető intézkedések megtételével. Természetesen: az USA helyzet és az USA érdeké­ben. Schmidt — ismét ne­met mondott. Az „egyszerre szövetséges és vetélytárs” jellege megmaradt az ame­rikai—nyugatnémet viszony­nak. Afrikából érkezett szám­szerűen a legtöbb■ hír hét nap alatt: Az etióp—szomá- li ellenségeskedésekről, a rhodesiai (zimbabwei) alku­dozásokról, a namibiai ha­talomátadás körüli huzavo­náról. Van-e közös jellem­zőjük a számos afrikai küz­dőtéren folyó különböző harcoknak? „A fehérek szerencséje, hogy nem minden fekete — egyformán fekete” jó ideje már, hogy Párizsban ezt a szellemesnek szánt aforiz­mát egy, a fekete Afrika ügyeit igen jól ismerő poli­tikus idézte előttem egy ko­rábbi gyarmati ország nagy- követségének fogadásán. Ez a régi rómaiak „oszd meg és uralkodj!” elvének mai af­rikai alkalmazásának az alapja lehetett: a fehérek mindig kerestek olyan feke­téket maguknak, akik haj­landók voltak a gyarmati uralmat elfogadni, támo­gatni. Ma olyanokat, akik segítenek a hátvédharc mi­nél hosszabb időre való el- nyújtásában. Rhodesiában, a holnapi Zimbabwéban mondjuk Mu- zorewa püspöknek hívják az ilyen fekete politikust... Ö és még néhány „mérsé­keltnek” mondott társa a héten aláírta a megállapo­dást Ian Smith fajüldöző.» kormányával, e szerint tíz éven át nem változtathatja meg Rhodesia alkotmányát a létrehozandó, színesbőrű többségű parlament sem, mert abban annyi fehér kép­viselő marad, hogy a szava­zatukkal „leblokkolják” a többségi döntést. Ezek után olcsó dolog volt úgy feltüntetni, hogy Smithék jelentős enged­ményt tettek az „egy em­ber — egy szavazat” elv elfogadásával, s azzal, hogy ennek alapján alakul majd meg Rhodesia jövő parla­mentje. De a feketék több­sége nem tükrözheti ott az ország etnikai viszonyait, a fehér kisebbség megmarad a döntő változások akadályo­zójának. Természetesen ez a meg­egyezés korántsem jelenti az utolsó szót Zimbabwéban: a hazafias erők képviselői kijelentették, hogy csak még hevesebben folytatják har­cukat. Érdekes, hogy csupán Londonban keltett megelé­gedést a salusburyi megálla­podás híre, már az USA- ban nem. Young, az Egye­sült Államok ENSZ-nagykö- vete, aki már többször tár­gyalt a rhodesiai válságról, fenntartásait hangoztatta. Namíbiában (a korábbi Délnyugat-Afrikában) is ha­sonló a helyzet. A fajüldöző pretoriai kormány, amely itt jó három évtizeden át jog­talanul bekebelezve tartotta az egykori német gyarmati területet, most már kényte­len átadni a hatalmat a he­lyi lakosságnak. Igaz vona­kodva, az időt húzva, mert kire számíthat? A nyugati nagyhatalmakra. Ezért aztán Botha, a pretoriai külügy­miniszter a hét elején ta­lálkozott a Biztonsági Tanács nyugati nagyhatalmainak képviselőivel, hogy meg­szervezze az „összjátékot” köztük és Pretoria között. Helyben pedig Windhoek- ban, Namibia fővárosában arról akar megegyezést, hogy az új független állam­ban a rendfenntartó erő egy ideig még a dél-afrikai had- séreg és rendőrség marad­hasson. Az etióp—gzomáli ellen­ségeskedések heti híreiben az a döntő jelentőségű elem, hogy az etióp hadsereg mindinkább visszaszorítja a szomáli betolakodókat. Car­ter elnök már figyelmeztet­ni is szükségesnek tartotta Etiópiát: ne vonuljon be Szomália területére! Ezzel egyidőben Washington már „magyarázni” próbálja eddi­gi magatartását, láthatóan azzal a szándékkal, hogy megkísérelje korábbi Addisz Abeba-i pozícióit visszasze­rezni. Ez az amerikai szán­dék is jelezheti, mennyire fontos ország fekete-Afriká- ban Etiópia. Pálfy József Belgrádi tanácskozás A belgrádi találkozó ta­nácskozásait iiis|métí (áthatot­ták a Szovjetunió és a többi szocialista ország arra irá­nyuló erőfeszítései, hogy konstruktív, előremutató zá­ródokumentumot érjenek el. Ezekkel az erőfeszítésekkel szemben állt egy sor NATO- ország állandóan ismétlődő manővere, amelynek célja egy konsruktív záródoku­mentum elfogadásának meg­akadályozása. A pénteki plenáris ülésen a szovjet küldöttség előter­jesztette az első ízben már január 17-én beterjesztett záródokumentum tervezeté­nek újabb változatát. Ez a harmadik változat olyan to­vábbi elemeket tartalmaz, amelyek rendkívül közéi hozzák a résztvevő orszá­gok megállapodását. A szovjet tervezet nyoma­tékosan utal a helsinki záró- dokumentum valamennyi fe­jezete teljes megvalósításá­nak szükségességére. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az európai biztonság tíz alap­elvének valamennyi résztve­vő állam által történő szigo­rú betartása. Különös hang­súlyt helyez a tervezet a ka­tonai enyhülést szolgáló konkrét és hatékony lépések szükségességére, és ecélból jö­vő év januárjára, egyelőre meghatározatlan helyen, kü­lönleges konzultációkat java­sol. A tervezet megerősíti azt a készséget is, hogy tovább bővítsék az együttműködést a kapcsolatok, információ, a kultúra és az oktatás — a helsinki záródokumentum által előirányzott — terüle­tein. Két irányból törik át a leomlott frontfejtést Tatabányán Tegnap délután már több mint ötven órája dolgoztak a mentőcsapatok a robbanás- sújtotta tatabányai 12/a ak­nában, de még nem sikerült eljutniok az omlás alá ke­rült kilenc bányászhoz. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes, a munkát irányító kormánybizottság vezetője a következő tájékoz­tatást adta a mentési mun­kálatok állásáról: Tegnap a beomlott front­fejtés mindkét bejáratánál nagy erővel dolgoztak a Bá­nyamentő rajok, hogy áttör­jék az omladéktömeget. Elő­ször a frontfejtés egyik bejá­ratánál a megfelelő légcsere biztosítása után a robbanás és az omlás által felhalmo­zódott kőzet-, szén és anyag­tömegen akartak áthatolni. E próbálkozás eddig nem járt sikerrel. Ezért a tegnapi reg­geli óráktól olyan módon kí­sérleteznek célhoz jutni, hogy az omlásos szakaszt megkerülve, viszonylag ép szénfalon át egy kisebb szel­vényű vágatot építenek ki. Remélik, hogy ezen át gyor­sabban elérhetik szerencsét­lenül járt társaikat. Ugyan­akkor a front másik bejára­tához vezető szakaszon, egy másik vágaton is megkezdő­dött a mentési munka. Itt tegnap délután azt a csőve­zetéket építették ki, amellyel ebben a térségben is megte­remtik a folyamatos mentési munkához szükséges friss le­vegőt. A légáramlást biztosí­tó csövek beszerelése után kezdik meg az omlás átbon- tását. A szerencsétlenül járt kilenc bányász a két bontási pont közötti szakaszon, vagy ezek közelében lehet. A mentési műszaki feltéte­leit tovább javították. Műsze­rekkel állandóan ellenőrzik a bányatérség levegőjének összetételét, fokozva ezzel is a biztonságot. Az egyik bon­tási helyen olyan mértékben sikerült a légcserét javítani, hogy ezen a részen már a mozgásukat gátló mentőké­szülékek nélkül dolgozhatnak a bányamentők. Ez valamivel gyorsítja előrehaladásukat. Ugyanakkor változatlanul nagy erőfeszítést kíván az, hogy a kibontásra kerülő anyagot kézről-kézre adva kell a helyszínről elszállíta­ni. Biztonsági okok miatt ugyanis az egész bányát áramtalanították, így nem használhatják a munkát könnyítő, gyorsító gépeket, szállítóberendezéseket. A mentésben résztvevő ta­tabányai és oroszlányi bá­nyamentők, az aknaüzem dolgozói — mintegy százhat- vanan — változatlanul pél­damutató fegyelmezettséggel, áldozatkész helytállással tel­jesítik a rájuk bízott felada­tot — mondotta Kapolyi László. A szovjet—magyar testvériség ma milliók ügye Tegnap valamennyi szovjet központi lap első oldalon szá­molt be arról, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió M i nisz tertia nácsának elnöke táviratban üdvözölte Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, Losonczi Pált, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnökét és Lázár Györgyöt miniszterei1 nököt a magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. év­fordulója alkalmából. Ismer­tették a lapok a magyar ve­zetőknek a szovjet párt és állam vezetőihez küldött tá­viratát is. Több lap közölt beszámolót az évforduló al­kalmából Moszkvában, illet­ve Budapesten megrendezett ünnepségről is. A Pravda budapesti tudó­sítója, A. Karpicsev nagy­Szovjet sajtó az évfordulóról terjedelmű írását közölte a jubileumról. „A szovjet—ma­gyar testvériség ma milliók ügye. Testvéri kapcsolatokat létesítettek egymássel egyes területek, városok, üzemek, szövetkezetek. Az internacio­nalizmus iskolapéldája volt a Nagy Októberi . Szocialista Forradalom tiszteletére indí­tott munkaverseny, amelyet Magyarországon a Vörös Cse­pel dolgozói kezdeményez­tek” — hangoztatta a többi között a lap tudósítója, majd rámutatott: „Több mint egy évszázaddal ezelőtt a nagy forradalmár költő, Petőfi Sándor még arról írt, hogy a magyarok olyan magányo­sak, mint a pusztában egye­dül álló fa. Ma a magyar dol­gozóknak sok barátjuk van. Sarlós István Ho Si Minh városban Sarlós István, az MSZMP KB PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, aki küldöttség élén hivatalos, baráti láto­gatáson tarlózkodik Viet­namban, Hanoiból Ho Si Minh városba érkezett. Sar­lós Istvánt útjára Nguyen Van Tien, a Vietnami Haza­fias Front főtitkára is elkí­sérte. A magyar küldöttséget a Tan Son Nhut-i repülőtéren Vu Dinh Lieu, a Ho Si Minh- városi népi bizottság elnöke, valamint a Vietnami Hazafi­as Front helyi képviselői fo­gadták. A magyar delegáció a vá­rossal való ismerkedés után találkozót a Vietnami Haza­fias Front Ho Si Minh-váro- si vezetőivel, akik átfogó ké­pet adtak a város időszerű politikai-társadalmi problé­máiról. Pham Van Ba, a vá­rosi pártbizottság képviselője elmondotta, hogy Ho Si Minh-város határozott küz­delmet folytat a terhes örök­ségek felszámolásáért, a szo­cialista átalakulás alapjainak fokozatos kimunkálásáért. flndreotti folytatja tárgyalásait Giulio Andreotti, Olaszor­szág megbízott miniszterel­nöke a tavalyi pártközi prog­rammegállapodásban érin­tett hat párt főtitkárával folytatott pénteki tanácsko­zása után tegnap a pártok gazdaságpolitikai kérdések­kel foglalkozó vezetőivel ült össze közös megbeszélésre. Értesülések szerint megál­lapodtak abban, hogy annak a munkaokmánynak az alap­ján próbálják formába önte­ni Andreotti több oldalról bírált programjavaslatát, amelyet januárban fogadtak el a kormány lemondása után. Legjobb, kipróbált barátjuk október hazája, a sokmillió szovjet ember, a szocialista közösség minden népe. Az Izvesztyija az évfordu­ló kapcsán Haynal Kornél­nak, az Ország-Világ főszer­kesztőjének írását közölte. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című lap, az SZKP KB ipari és közgaz­dasági napilapja „Szilárd alap” című cikkében A. Pol- jehin foglalta össze a két or­szág együttműködésének né­hány eredményét, hangsú­lyozta: a szerződés aláírása óta eltelt harminc év a szov­jet—magyar .kapcsolatok, köztük a gazdasági kapcsola­tok felvirágzásának három évtizede volt A Szovjetunió több köz­társaságának fővárosában is megemlékeztek a magyar— szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásá­nak 30. évfordulójáról. Etióp sikerek A három hete tartó etiópiai ellenoffenzíva során az etiópiai csapatok 80 Szomá­liái harckocsit semmisítet­tek meg, és 47 harckocsit valamint nagy mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmá­nyoltak. Az etióp erők je­lenleg 30 kilométerre állnak az ellenség által megszáll­va tartott egyik legfonto­sabb várostól, Jijigától. Merénylet Nicosiában A TASZSZ szovjet hír­ügynökség tegnap déli je­lentése szerint ismeretlen tettesek pisztolylövésekkel meggyilkolták Juszef El Szibait, az Afroázsiai Né­pek Szolidaritási Szerveze­tének (AAPSO) egyiptomi főtitkárát a nicosiai Hilton szállóban, ahol a szerve­zet elnöksége péntek este kezdte meg 6. tanácskozá­sát. A nyugati hírügynök­ségek első jelentései köz­ük, hogy az ismeretlen me­rénylők az elnökség (Mint­egy 25 tagját túszként fog­va tartják. BERLIN Állandó székhelyéről, Bu­dapestről átmenetileg Ber­linbe „költözött” a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet- , ség irodája, amely a hét végén a helyszínen kezdte meg a DÍVSZ február 22— március 1 között Berlinben tartandó X. közgyűlésének előkészítését. RÓMA Az észak-olaszországi Pa- dovában az álforradalmi „autonomista” csoportok tag­jai megtámadták és súlyo­san bántalmazták az egye­tem két kommunista fizika professzorát. A két profesz- szort kórházba kellett szál­lítani. VITORIA A három baszk tartomány küldötteiből megalakult Baszkföldi Főtanács Ramon Rubia! 71 éves szocialista párti politikust választotta a 15 tagú testület elnökévé. BELFAST 15 ember életét kioltó terrorakció zajlott le teg­nap Észak-írországban. A főváros közelében fekvő Castlereacgh egyik szállodá­jának éttermében, ahol az esti csúcsidőben több mint 400 vendég tartózkodott, gyújtóbomba robbant, s pil­lanatok alatt lángaborította az épületet. LONDON Nagy-Britannia kormánya hozzájárult, hogy október 1- től függetlenné váljék Nagy- Britannia egyik utolsó gyar­mata, a mindössze 8 ezer lakosú Tuvalu-szigetek. SANTIAGO Pinochet chilei elnök hét­főn egy chilei légibázison találkozik Jorge ' Videla ar­gentin elnökkel. A két tá­bornok-elnök egy hónapon belül immár másodszor tár­gyal egymással.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom