Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
1978. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HATVANÉVES HADSEREG X Az atompajzs történetéből A szerzőnek a szovjet fegyveres erőkről a Zrínyi Kiadó gondozásában a közeljövőben megjelenő könyve alapján. A szovjet atomkuta- tásokat, amelyek 1940-ben ígéretesen ■ haladtak, a fasiszta támadás után egy időre fel kellett függeszteni, de a kísérleteket 1942-ben ismét felújították. Abban az időszakban a szovjet kormánynak már értesülései voltak arról, hogy mind Németországban, mind pedig az Egyesült Államokban meggyorsították egy új, hatalmas erejű fegyver kifejlesztését. Az égő Szevasztopolból hajón vitték a kísérletek irányítására kijelölt Igor Kurcsa- tov fizikust Potiba, aztán Murmanszkba, majd megint tovább, és 1942 végén az. Állami Honvédelmi Bizottság titkos határozatával kinevezték az atomkutatás vezetőjévé, és megbízták, nyomban lásson munkához Moszkvában. Mi készül a grafitból? 1944-ben a kormány a színesfémkohászati népbiztosságot megbízta a kísérletek szempontjából létfontosságú tiszta uránfém és grafit előállításával. Azokat a kísérletéket, amelyeknek célja a nagy tisztaságú grafit előállítása volt, két fiatal tudós ve- zetté, Vlagyimir Goncsarov, és Nyikolaj Pravgyuk. ö a háború legnehezebb hónapjaiban a harckocsiipari népbiztosságon az új típusú harckocsik tömeggyártásának megszervezésével foglalkozott, amikor táviratilag Kur- csatovhoz rendelték „egy ösz- szehasonlíthatatlanul fontosabb feladat elvégzésére”. Nem akart hinni a fülének, amikor meghallotta, hogy oz a feladat a grafit előállítása. Később hozzá tartoztak azok az üzemek, amelyekben a kísérletek folytak. A munka annyira titkos volt, hogy ezeknek az üzemeknek vezető személyzete sem tudhatott róla, mi a kísérletek célja. Pravgyuk egy ízben elmesélte beszélgetését az egyik üzem kísérleti főosztályának vezetőjével, aki félrevonta és bizalmasan ezt mondta neki: „Természetesen értem, miért kell maguknak a nagy tisztaságú grafit. Csak azt mondja meg elvtárs, hogyan állítanak elő aztán ebből a grafitból gyémántot? Higgye el, elolvastam az egész tudományos irodalmat, de még most sem értem, miként érik el a gyémántgyártáshoz szükséges nyomásviszonyokat, és milyenek lesznek a gyémántok .. A kutatások az egész országban folytak az alárendelt központokban, de a munka szíve, az újonnan felépült moszkvai 2. számú laboratórium volt. 1945 júliusának közepén az Egyesült Államokban az alamagordói telepen kísérleti atomrobbantást hajtottak végre. Aztán pedig a japán városokra mindenfajta katonai cél és értelem nélkül ledobott bombák tűzgolyójának vakító fényében világossá vált: az Egyesült Államok megkezdte hidegháborúját — a Szovjetunió, tegnapi szövetségese ellen; a véres háborút az idegek háborúja váltotta fel. Üj veszedelemtől kellett megvédelmezni a Szovjetuniót. A kormány felhívta a tudósokat és mérnököket: alkossák meg minél gyorsabban a szovjet atombombát! A „Szerelőcsarnokban” 1946. december 24-én este 10 órakor legközelebbi munkatársaival Kurcsatov helyei foglalt a vezérlőasztalnál. Most kellett megtenni a legdöntőbb lépést. Ki kellett húzni a szabályozó rudakat. Amíg ezek a rudak bent voltak a reaktorban, az atomenergia „zár alatt volt”. \ neutronok elnyelésével a rudak megakadályozták a nukleáris reakció bekövetkezését. Mihelyt azonban kivették őket a reaktorból, meg kellett indulnia a reakciónak. Minél magasabbra vonták fel a rudakat, annál jobban fel kellett a reakciónak gyorsulnia, és annál több atomenergiának kellett felszabadulnia. Az első száz watt Lassan megkezdték a rudak felvonását. Mindenkit izgalom fogott el. Először lassan indult meg a reakció, 20—30 percig eltartott, amíg intenzitása megkétszereződött. Amikor a szabályozó rudakat magasabbra vonták, a megkétszereződési idő 134 másodpercre csökkent, és a számláló műszerek „fulladoztak”. Kurcsatov felbecsülte az energiát. — íme. az első száz watt maghasadásos láncreakcióból! — mondta. Nem merték magasabbra vonni a rudakat. Hajnali 1 órakor a diadalmas Kurcsatov és munkatársai leengedték a rudakat, és „elzárták” az Európában első ízben — urániumhasítással — élőidézettt láncreakciót. A véletlennel is számoltak Kísérlet kísérletet követett. A fizikusok igyekeztek mindinkább megközelíteni a robbantási feltételeket. A fizikusokat sürgették, hajtsák végre a végső kísérletet és robbantsák fel a bombát. A katonai egységek házakat és más objektumokat építettek a robbanási övezetben, hogy kipróbálják a robbanás hatóerejét. Védett parancsnoki állást készítettek, ahonnan irányítani lehetett a robbantást, valamint föld alatti laboratóriumokat, hogy a tervezők és fizikusok rögzíthessék a robbantás folyamatát. Természetesen tudatában voltak annak, milyen sok függ a robbantás eredményétől. Ezért előzőleg a legkiválóbb kísérleti fizikusok bevonásával ismételten ellenőrizték, hogyan zajlik majd a láncreakció a nukleáris szerkezetben. A kísérleteket a legnagyobb óvatossággal végezték: vigyáztak, hogy a reakció „el ne szabaduljon”, ugyanakkor gondjuk volt arra is, hogy a folyamatok és jelenségek a lehető legjobban megközelítsék azokat a körülményeket, amelyek közepette a robbanás majd végbemegy. Az esetleges véletlenekkel számolva sürgették a bomba „másodpéldányának” elkészítését is, mert tudták, hogy a vártnál kisebb robbanóerő vagy kudarc esetén hosszabb ideig tartana egy újabb robbantás előkészítése. A bomba szerelését Kurcsatov személyes felügyeletével végezték el. A már élesre töltött, robbantásra kész atombomba mellől Za- venjaginnal, a műveletek egyik felelősével együtt ő távozott utoljára... A kísérlet színhelyén automata filmfelvevők örökítették meg a pillanatot, amikor felemelkedett majd szétoszlott a hatalmas gomba alakú felhő. Az Egyesült Államok atammonopóliuma — amelyre a hidegháborús dullesi külpolitikát alapozták — azon a napon megtört. (KÖVETKEZIK: így születtek az óriásrakéták) Módosított PTK Jogszabályok a végrehajtásra Hol tart a PTK új rendelkezéseivel összefüggő jogszabályrendezési munka? — Erről tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Petrik Ferenc, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője, aki többek között elmondta: Kétségtelen, hogy a törvény elfogadása óta a Minisztertanácsi és a miniszteri rendeletek sorában megszaporodtak a polgári jogi jogszabályok. Maga a PTK is több kérdésben külön törvényre, minisztertanácsi rendeletre bízta a részletes szabályozást. így született meg néhány héttel ezelőtt az állami vállalatokról szóló törvény, amely átfogó szabályozással kapcsolódik a PTK- nak az állami vállalatok jogi helyzetére, szervezetiére vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseihez. A módosított polgári törvénykönyv felhatalmazása alapján törvényerejű rendelet született a gazdasági társulások egyes típusairól, ez a paragrafussor egészíti ki a jogi személyiséggel felruházott betéti társulás, a közös vállalat és az egyesülés PTK-ban rögzített alapvető szabályait. Négy üzlet és húsz lakás Kotrógépek, az „óriás” gödörből felkapaszkodó dömperek és egy lezárt utca jelzi Jászberényben, hogy a Lehel Vezér tér és a Táncsics Mihály utca sarkán elkezdődött a 20 lakásos ház építése, amelynek földszintjén az IBUSZ, az OFOTÉRT, az Illatszer és az Ékszerbolt kap helyet. Az alapozással — a föld kitermelésével és betonozással — a városgazdálkodási vállalat május elejére végez. A munkát az építkezés generálkivitelezője, a Jászsági Építőipari Szövetkezet folytatja. Nemcsak a gazda új Tavaly jelentek meg ezek a sorok lapunkban: „Az Aprítógépgyár átvette a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat, valamint a Vasipari Vállalat jászberényi gyáregységét...” Mintegy 245-tel gyarapodott a gyár dolgozóinak ezeregy- százas létszáma. Varga István forgácsoló szakmunkás az — így mondják — újak közé tartozik. Személyi igazolványában a munkahely rubrikában az előző bejegyzés: Vasipari Vállalat. — Hogyan tudták meg, hogy ide kerülnek? — Rebesgették már hónapokkal a bejelentés előtt. Egyszer szóltak, leállítottuk a gépeket, termelési tanácskozásra hívtak bennünket. Ott közölték velünk, mi a helyzet, — A visszhang...? — Volt, aki mérgeskedett, volt aki igazolva látta jóslatát, legtöbben tudomásul vettük. Teltek-múltak a hetek, míg aztán ... Azután beszüntették a munkát a volt „vasipari” üzemben. Raktár lett belőle. Mindenki a törzsgárdába került. Sokan nem jöttek át, s azok közül is jó néhányan elmentek, akik vállalták az új helyen a munkát. Miért? Válaszoljon erre egy már- már anekdota számba menő eset arról, aki „ott, régen” igen-igen szerette a sört: „Ha megszomjazott, csak kiment, ivott a közeli italboltban egy-két üveggel, aztán visszajött. Itt egy napig bírta a zártságot, aztán kérte a munkakönyvét. Még egyszer yisszajött, de akkor se bírta egy napnál tovább. Szabadabb helyre vágyott.” Jatga István: „tudomásul vettük ..." Varga István folytatja: — Kisebb közösségben hamarabb tudtunk intézni dolgokat. Könnyebben otthagyhattuk a munkát, mondván, majd ráhúzunk máskor, vagy túlórázunk. Nagyobb gyár: az ember megfontolja, amíg kéri az elmenetelhez az engedélyt. Hosszú utat is kellene bejárni — csoportvezető, aztán művezető, üzemvezető. Én most vettem televíziót. A kölcsönhöz két napig intézték a papírügyeket, Sándor Róbert: „számítanak a századok...” ott ez nem került tíz percbe sem. Más itt a hangulat. Több a gép, több a műszakszám, egyedi darabokat gyártunk, nagyobb a szakmai követelmény. Sándor Róbert forgácsoló szakmunkás tárgyilagos véleménye a változásról: — Ott a munkák bizonyos részénél milliméteres tűrésekkel dolgoztunk. Itt viszont már sokat számítanak a századok. — Hogyan fogadták önöket? — Minden segítséget megkaptunk az „öreg” szakiktól. Nehezen ment a nagysorozatot készítő célgépekről az átállás a karusszel-esztergákra. Egyhónapos betanulási időt kaptunk. Ezekben a hetekben nem számított a teljesítmény. — Fizetésük csökkent-e az új munkahelyen? — Nem mondhatnám, sőt általában nőtt. Mivel délutáni és éjszakai műszakban is dolgozunk, a pótlékokkal gyarapodott a pénzünk. Kapunk üdülőjegyeket, eljárhatunk különböző gyári rendezvényekre. Azt viszont el kell mondani, hogy tisztálkodási lehetőségeink jobbak voltak. Nagy a zsúfoltság az öltözőben és a fürdőben. Persze, aki megszokta, hogy itt nincs ki- és bejárkálás, az azt hiszem ennek ellenére elégedett lehet. Mi változott meg a Hatvani úton? Annyi bizonyos, a „cégtábla”. A kívülről üdülőtelepnek tetsző üzemben új gyártmányok készülnek. Erről beszél Kertész Gyula hegesztő: — Betonkeverőket gyártunk exportra. Ez a leglényegesebb változás a gyáregység életében, úgy érzem. Egyébként mindenki ott dolgozik, ahol régen, maradtak a brigádok, a csoport- vezetők, a művezetők. Csak a gyáregység élére került új vezető. Elszállították a régi csigahegesztő-gépeket — ez volt a mezőgépes időszak fő terméke — és új hegesztő berendezéseket kaptunk. — Változott-e a borítékok tartalma? — Nőtt. Mindenkinek hozzáigazították a pénzét ahhoz, amit az országos szakmai bértáblázat előír. Legaláb az alsó határig. Rendezték a műszak idejét is. Mi kértük', hogy hét óra helyett hadd, kezdjük hatkor a munkát. És aztán nem szabad megfeledkezni még valamiről: megcsinálták a műhelyekben a fűtést. Tavaly télen előfordult, hogy két-három napig is dideregve dolgoztunk. Az aprítógépgyáras idők meghozták az új olajkályhákat is az öltözőkbe. Szóval nem mondhatjuk, hogy mostoha gyerekek lennénk. Az intézkedés okáról még nem beszéltünk. Török- és görögországi megrendelésekre szénőrlő berendezéseket gyárt az Aprítógépgyár. Bővíti tehát tőkés exportját. Kertész Gyula: „meghozták az új olajkályhákaf...” Ehhez kellett a munkáskéz, az erők ésszerű átcsoportosítása. Ami persze önmagában még nem elegendő. Az átcsoportosítás csak akkor hozza meg az eredményt, ha az úi dolgozók érzik, szükség van rájuk, megbecsülik őket. Az elmondottak azt bizonyítják, mindezt tudják az Aprítógépgyárban. Persze jelentős termelésnövekedést még ez sem biztosít. Fejlesztésre lesz szükség, ezért is kapta meg a vállalat a két gyáregységet. S hogy élnek ezzel, azt bizonyítják egyelőre az új daruk a Hatvani úti gyáregységben. Egyelőre. Hajnal József Újdonságok a szolnoki nyomdából Itt készül a Politikai Vitakör Országos kiadványok százezres példányban Tavaly a termékek több mint felét már közvetett, úgynevezett ofszet nyomással készítették a szolnoki nyomdában. Ennek az eljárásnak is köszönhető, hogy a négy évvel korábban kezdődött beruházás után a termelés csaknem megháromszorozódott, úgy, hogy a dolgozói létszám közben csak hetven százalékkal emelkedett. A számottevő mennyiségi növekedésen túl a nyomda tevékenységében jelentős minőségi változás is tapasztalható. Korábban ebben az üzemben jobbára csak ügyviteli és kereskedelmi nyomtatványokat készítettek. s ezenkívül a lakossági igényeket is kielégítették. Ma már többféle színes és fekete-fehér kiadványokat, brosúrákat készítenek. Együttműködnek a Globus és a Kossuth Nyomdával, ahol a színkivonatokat készítik a szolnoki üzemnek. Legutóbb a Művésztelep jubileumi katalógusának színes mellékletét, az Üj pesti Dózsa Sporthíradóját és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének néhány színes katalógusát készítették az újabb nyomda- technikai módszerrel. Az elmúlt esztendei 5056 egyedi megrendelés közül kiemelkedik a Kossuth Kiadó által indított Politikai Vitakör kiskönyvtársorozat, amelyből az első kötet tavaly már elkészült, s idén a második és a harmadik kötetet nyomtatják. A Szolnoki Nyomdának egyik legnagyobb megrendelője az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Most, a Világifjúsági Találkozóra új, 104 oldalas ismeretterjesztő tájékoztatót kértek, ami hamarosan elkészül orosz, angol, francia, német és spanyol nyelven, 51 fekete-fehér és 31 színes fotóval illusztrálva, összesen 11 ezer példányban. Ezeket a füzeteket a magyar fiatalok viszik majd a nyáron Havannába. Országos terjesztésű kiadványok is készülnek Szolnokon, hisz itt nyomtatják a MEZŐGÉP Híradót, a MO- KÉP-nek 100 ezer példányban az Ifjúsági Filmszemet, azonkívül a Kertbarát Magazin színes mellékletét. Ezek a termékek is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ebben az esztendőben mintegy 200 tonnával több papírt használnak fel a nyomdában, mint tavaly, s az árbevételük is eléri az 55 millió forintot. AL.
