Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 12. szám
1978. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vadásztársaságok megkezdték a hagyományos év eleji munkát: az élőnyúl-befogást. A hálóba hajtott nyulakat a tőkés országokba exportálják. Képünk a Postás Szakszervezeti „Nimród” Vadásztársaság élőnyúl-befogásán készült a Pest megyei Abony határában Új divat a topán Sok elegáns, értékes modell Cipőbörze a bélyeggyűjtők házában Három hónappal ezelőtt gyűltek össze először a Magyar Divat Intézetnél a „ci- pős szakma” képviselői, hogy 1978 második félévének lábbeli választékáról tárgyaljanak. A divat „diktátorai”, a tervezők elmondták, milyen irányzatok a legsikeresebbek külföldön, és hogy várhatóan mit keresnek majd a magyar vásárlók. Szó esett a gyártás feltételeiről is, a cipő- és bőrgyárak vezetői például megbeszélték, hogy milyen bőrök kellenének az új módi követéséhez. Az első véleménycserét követte a cipőkészítők ajánlotta alapmodellek bemutatója, ahol a kereskedelem szakemberei kiválasztották a legjobban tetsző lábbeliket, elmondták, a választék milyen változását vennék szívesen. A hosszú hetekig tartó gondos előkészítést és tapasztalatcserét követte a január 3-án, a MABEDOSZ budapesti székházában megnyitott kétfordulós cipőbörze. A hónap közepéig a kiskereskedők — a boltvezetők és a cipőosztályok vezetői — tekinthetik meg hat állami gyár és nyolc tanácsi illetve szövetkezeti üzem újdonságait. Január 17-e után kezdődik aztán a tulajdonképpeni börze, az értékesítési tárgyalás. A nagykereskedelmi vállalatok az üzletektől kapott igények összegezése után leadják rendeléseiket a gyártóknak. Ezután dől csak el, hogy milyen cipőket húzhatunk az idei őszön és télen. Igaz, még nem tudni, hogy pontosan mit is találunk majd a cipőboltokban, a kiállítás azonban már jelzi, hogy mit kaphatunk majd megunt vagy kopott lábbelink helyett. A külföldi módinak megfelelően nálunk is a klasszikus és romantikus vonalvezetésű „topánok” jelentik a divat új irányzatát. Az elmúlt évek emeletes talpú modelljei után a kecsesebb áruk keresletének növekedésére Számítanak a szakemberek. A női cipők között sok hegyesorrú. élénk színű lábbelit láttunk, a férfiak is jól teszik, ha bumfordi, kerek orrú topogójukat filigránabbra cserélik. A felsőbőrök finomodtak, egyre több formatalppal készült terméket láttunk. Különösen a szövetkezetek standjain találkozhattunk sok elegáns, értékes modellel. Természetesen nemcsak újdonságokat vittek a kiállításra a gyártók. A néhány éve már ismert, közkedvelt modellekből is rendelhetnek a kereskedők. És nemcsak á legdivatosabb és hagyományos, luxuscipők és a sorozatban készülő olcsóbb „strapa” lábbelik láttán örülhettünk. Külön polcokon állították ki a Könnyűipari Minisztérium kényelmi cipők tervezésére kiírt pályázatán díjat nyert termékeket. Az Alföldi Cipőgyár „kényelmi betéttel” készült férfi lábbeliket, a Minőségi Cipőgyár és a Tisza Cipőgyár könnyű bőrből, puha béléssel készült árut kínál. Azonban a pályázatot nyertek polcain találkozhattunk a Tisza textilfelsőrészes, száras cipőjével is. Várhatóan nemcsak kiállítási érdekességek lesznek a kényelmi cipők sem. Hogy elhozták őket a börzére a termelők, ez azt bizonyítja: felkészültek a sorozatgyártásra. Új tipusú autóbuszok, több terepjáró A közlekedési eszközöket gyártó vállalatok idei terve Szukcinimid Új olajadalék Olajcsere 10 ezer kilométerenként 10 ezer kilométerenként elegendő az olajat cserélni az új adalék alkalmazásával — állapították meg az alkalmazástechnikai kísérlet tapasztalatai után, s ezzel zöld utat nyert az új nagyhatású olaj- adalék gyártása és alkalmazása. A Szukcinimid nevű adalékot- a Veszprémi Vegyipari Egyetem petrolkémiai tanszékén állították elő, a gyártási eljárást a Nitroké- miánál dolgozták ki és itt került sor a kísérleti gyártásra is. Az alkalmazástechnikai kísérleteket a Komáromi Kőolajipari Vállalat szakemberei végezték. Az új adalék igen összetett hatású és segítségével elérhető a 10 ezer kilométerenkénti olajcsere is. Hasonló adalékot eddig csak importból tudtak beszerezni hazánkban. A Nitrokémiában ez év első felében megkezdik az új üzem telepítését, amelyben 1980-tól már csaknem ezer tonnányi Szukcinimidet gyártanak évente. A közúti járműfejlesztési program végrehajtása nyomán ebben az évben további felfutás várható a közlekedési eszközöket gyártó vállalatok termelésében és kivitelében. Az alágazat idei terve 7 százalékos termelésnövekedéssel számol, szocialista kivitelük 4, tőkés exportjuk 20 százalékkal nő — az exporttételek jelentős részét már lekötötték vevőikkel. A program során az elmúlt évtizedekben kialakult a korszerű futómű-, motor- és autóbuszgyártás, a vállalatok termelési szerkezete kedvezően változott, a rekonstrukciók révén megteremtődött a minden piacon értékesíthető termékek gyártásának feltétele. Az Ikarusban, az ország legnagyobb járműgyárában, a korszerűsítések révén akkora kapacitás jött létre, amely évente több mint 12 000 autóbuszt képes előállítani. Eb- hen az évben egv új luxus- távolsági busz, valamint fi másik új típus szériagyártása kezdődik meg. A választékot kooperáció útján is bővítik, az év végéig 400 „minibusz” gördül le a futószalagról, ezeket a kisbuszokat a prágai Avia Vállalattal közösen gyártják. A gyár belföldre 2200, a szocialista országokba 8900, a tőkés piacra pedig 1200 buszt szállít, nagy részükre már magánjogi szerződést is kötöttek. A KGST- országokon kívül legnagyobb piacaik Irak, Svédország, az NSZK, Venezuela, s újabban Nigéria és Mozambik. A gyár tervezői egyébként már dolgoznak szovjet tervezőintézetekkel együttműködve, erősebb motorok kialakításán és új távolsági autóbuszcsalád kifejlesztésén. Az elmúlt években jelentős fejlesztéseket valósítottak meg a Magyar Vagon- és Gépgyárban is, ahol ma már a termelés legnagyobb hányadát a futómű- és a motor- gyártás képezi. Idei tervük 47 millió dolláros tőkés exportot irányoz elő, elsősorban kamionok és jármű- főegységek szállítására. Fokozódik a Rába—Steiger traktorok s a 180 lóerős univerzális erőgépek gyártása is, ezek piacai a legfejlettebb tőkés országok. Fogyasztási cikkek — importból Az elmúlt tíz évben jóné- hány ímportciklk többé-ke- vésbé folyamatos kínálatához szokhattunk hozzá. Különösen a gazdaságirányítási reform első éveiben nőtt igen látványosan — az 1968. évi 11.7 százalékról két év alatt 17.8 százalékra — a kiskereskedelmi forgalmon belül a külkereskedelmi beszerzés aránya. Ezután visszaesés következett, s csak 1977-ben A rubel elszámolású import összetevői: a külkereskedelmi megállapodások és a választékcsere. Az előbbi ötéves egyezményeken alapszik, melyeket évente konkretizálnak, az utóbbi alap- gondolata pedig az, hogy ami az egyik országban elfekvő áru, az a másik országban még hiánycikk is lehet. A választékcsere szerepét azonban korlátozza is funkciója, hiszen egyik ország kereskedelme sem mond le szívesen kurrens termékeiről. Sajátos formája e konstrukciónak az áruházak közötti A dollár elszámolású import érték tavaly körülbelül 15 milliárd forintot tett ki. Az importhoz rendelkezésre álló deviza több mint kétharmada azonban csak meghatározott termékekre, illetve relációkban felhasználható deviza volt. Ilyen termék- csoport a citrom, a kávé, a fűszer és a halfiié — ezekből igény szerinti a behozatal. Jelentős mennyiségben vásárolunk fogyasztási cikkeket a fejlődő országoktól, elsősorban azoktól, amelyek exportunknak is bázispiacai. A dollár elszámolású import körülbelüf egyharmadá- nak lenne tehát az a feladasikerült újra elérni az 1970- ben kialakult arányt. Tavaly az import körülbelül 10 százalékkal növekedett, s így fogyasztói áron mintegy 46 milliárd forintértékű külföldi áru került forgalomba. Idén a rubel elszámolású területekről várhatóan 13 százalékkal, a nem rubel elszámolású országokból pedig 8 százalékkal emelkedik a behozatal. csere, az úgynevezett nemzeti hetek rendezése. A szocialista országokból származó fogyasztási cikkek behozatalának növelése az általában kedvező ár végett is feltétlenül érdekünk. Ennek azonban határt szab a jó minőségű cikkek elégtelen kínálata, a szállítások egyenetlensége és az alkatrész-utánpótlás bizonytalansága. A szocialista importnak így nagysága és struktúrája miatt elsősorban hiánypótló szerepe van, s ritkán alkalmas a belföldi termelők versenyeztetésére. ta, hogy a lakosság minőségi igényeit kielégítse, s magasabb színvonalával versenyre ösztönözzön. Erről azonban alig van szó. Nem is az úgynevezett luxuscikkek, ha- hanem a valóban széles tömegeket érintő divatos ruházati cikkek és kozmetikumok, jó minőségű élelmiszerek és műszaki cikkek igényektől elmaradó kínálata okoz problémát. Ma is érezhető még az 1975-ben bevezetett választékszükítés hatása. Akkor a külföldi italok és cigaretták választéka felére-harmadára, a híradástechnikai cikkek és kozmetikumok behozatala mintegy kétharmadára esett viszsza, s lényegében megszűnt számos iparcikk importja. Az importcikkek léte vagy hiánya azonban — például a ruházati cikkek esetében — ma már a forgalomra is hat. 1976-ban a ruházati import visszaesésével a forgalom is csökkent, s 1977-ben csak a behozatal mintegy 30 százalékos növekedésének köszönhető a többletforgalom. Ez egyben azt jelenti, hogy a külföldön beszerzett áruk életszínvonalpolitikánk céljainak teljesítéséhez is nélkülözhetetlenek. Szelektív iparpolitika Tavaly négy cikkcsoport behozatalára volt pótlólagos lehetőség. A párt agrárpolitikájának megfelelően biztosítani kellett az ellátást mező- gazdasági kisgépekből. Sikerült enyhíteni két krónikus problémát, a farmerruházat és a zsebszámológépek hiányát. Lehetőség volt emellett a tervezettnél több déligyümölcs behozatalára is. A szelektív iparpolitika hatására feltehetőleg újabb és újabb fogyasztási cikkek haza; gyártása fog megszűnni, így például távol-keleti importra kell berendezkednünk az anyagigényes és sok egyszerű munkát tartalmazó ruházati cikkekből. Ügy tűnik tehát, hogy a fogyasztók kereslete és a szelektív iparpolitika egyaránt a fogyasztási cikk importarányának növelését sürgeti. Ez egyidejűleg javíthatná az ellátás színvonalát, s hozzájárulhatna a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetéséhez — ai — Áru- és választékcsere Citrom, kávé, fűszer Kedvezőbb feltételekkel Tejtermelés az állami gazdaságokban Gyermekruhák, női blúzok, perzsaszönyeg exportra Űj helyen kezdték az évet a jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet dolgozói. A kedvező feltételeket 10 millió forintos fejlesztéssel; az 1600 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok, a központi iroda, á szociális létesítmények építésével, gyorsvarró, vasaló és nagy ^teljesítményű szabászgépek^ üzembe helyezésével teremtették meg. A szövetkezet tavalyi termelési terve 29 millió forint, másfél millióval több a tervezettnél. Az idei terv 32 millió forint. A konfekciórészleg 18 millió forint értékben gyermekruhákat, hímzett női blúzokat és alsóruhákat varr. A termék 80 százaléka exportra készül. Változatlanul keresett a tőkés exportra készülő, a világ sok országában ismert torontáli és perzsaszőnyeg. A tavalyinál mintegy 10 százalékkal több szőnyegre kaptak megrendelést. A szövetkezet az idén a közös műhelyekben foglalkoztatott százötven nődolgozón kívül ötszázötven bedolgozónak biztosít munkát. A bedolgozók J ászárokszálláson és a szomszédos községekben lakó kisgyermekes anyák vagy olyan' idős háziasszonyok, akik csak otthoni munkát tudnak vállalni.. A munkaerőhiányon a háziipari szövetkezet szakmunkásképző iskolai előkészítő tanfolyamok szervezésével enyhít. Egy régi műhely átalakításával tanműhelyt is létre hoz, ahol évente 10—15 fiatalt készítenek fel női varrószakmára. Az állami gazdaságok történetében először tavaly haladta meg a négyezer litert az egy tehénre jutó tejtermelés. Ezzel a mezőgazdaság állami nagyüzemei nemzetközi mércével mérve is jó eredményt értek el. Az állami gazdaságokban az 1972. évi kormányhatározat nyomán fejlesztési programot valósítanak meg a tejtermelés fokozására. A program keretében szakosították az állatállományt, külön tejelő tehenészeteket jelöltek ki, ahol nagy hozamú külföldi fajtákat tartanak. A világ elismerten legjobb tejelő tehene, a Holstein-Friz, valamint a vele keresztezett állomány létszáma eléri a 35 ezret, de más nagyhozamú fajtákat is tartanak a gazdaságokban. Az elmúlt években megszilárdították az állategészségügyi fegyelmet, egyebek között csökkent a borjúelhullás, és a takarmánygazdálkodás színvonalát is javították azzal, hogy a silótakarmányok tartósításánál jobban ügyelnek a minőségre. Már a legöregebb abádszalókiak emlékei szerint is mindig szeszfőzde állt a Délalföldi Pincegazdaság Bor- és Gyümölcs Szeszfőzdéje helyén. A lassan már muzeális épületben a négyszáz literes üstök, a finomítók ma is csak a családok szükségletére készítik a kisüstit.