Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 10. II munka minősége, az életkörülmények javítása a fő feladat Megkezdte munkáját a LEMP országos értekezlete Jubileum a Szaljul B on Jubileumot ünnepelhet ma a Szaljut—6. két űrhajósa, Jurij Romanyenko és Geor- gij Grecsko: egy hónappal ez­előtt indultak el űrutazásuk­ra a Szojuz—26. űrhajón, ahonnan átszálltak űrállo­másukra. A két űrhajós a hét végén is sokféle feladatot oldott meg. Vasárnap elvégezték a már megszokottá váló orvosi vizsgálatot, a fedélzeti mű­szerek és a telemetrikus be­rendezések segítségével, a földi irányító központ közre­működésével ellenőrizték vérkeringésüket, szívműködé­süket — mégpedig mind ak­kor, amikor nyugodtan pi­hentek, mind pedig akkor, amikor a szobakerékpáron el­végezték az előírt izomfej- lesztő gyakorlatokat. Tegnap az űrhajósok már jövendő társaik munkájának megkönnyítésén fáradoztak. Olyan vizsgálatokat végeztek, amelyekkel a jövendő űrha­jósok orientációs és navigá­ciós berendezéseit próbálták ki, illetve, amelyek elősegítik az új navigációs műszerek kialakítását. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt második országos ér­tekezlete tegnap reggel megkezdte munkáját. A varsói Kultúra és Tudo­mány Palotájának kongresz- szusi termében a 2,7 milli­ós párttagság küldöttei és a meghívott vendégek — a szövetséges pártok vezetői, a szakszervezetek, ifjúsági- és társadalmi szervezetek, a Nemzeti Egységfront ki­emelkedő aktivistái és a kul­turális, tudományos élet ve­zető pártonkívüli személyi­ségeinek jelenlétében kezd­te meg munkáját a tanács­kozás. Az Internacionálé el­hangzása után Edward Gi- erek, a LEMP KB első tit­kárig a konferencia elnöke mondott rövid megnyitó be­szédet. „Közös feladatunk — mondotta —, hogy tárgyila­gosan eredményesen és kri­tikusan értékeljük az ország szocialista fejlődésének a VII. pártkongresszuson el­fogadott programja eddigi teljesítését és meghatároz­zuk a következő három év feladatait. A napirend elfogadása után Edward Gierek a párt­értekezlet elé terjesztette a Politikai Bizottság beszámo­lóját „a munka minőségének és az életkörülmények javí­tásának következetes meg­valósításáról, a párt vezető szerepének további erősíté­séről és a nemzet erkölcsi- politikai egységének elmé­lyítéséről.” A pártértekezlet ma foly­tatja munkáját. Uj genfi nyitány □ „konferenciák városában”, Genfben megkezdődik a SALT-tárgyalások újabb fordulója. Genfben — és esetenként más városokban is — egyidőben számos tanácskozás folyik. Mégis megállapítható, hogy a világsajtó egyiknek sem tulajdonít olyan jelentőséget, mint a szovjet—amerikai SALT-tárgyalásoknak. E tanácskozásokat nem véletlenül folytatja éppen a két kiemelkedően legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkező hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A téma ugyanis a tömegpusztító fegyverek korlátozása (a SALT maga „a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalá­sok” kifejezés angolnyelvű rövidítése). A tárgyalások történetének kiemelkedő dátuma 1972 tavasza. A két nagyhatalom • ekkor állapodott meg Moszk­vában a tömegpusztító fegyverek számbeli korlátozásáról. Az élet azonban megy tovább, a tudomány szüntelenül fej­lődik. Így nem meglepő, ha hamarosan világossá vált, hogy a moszkvai megállapodás már nem felel meg a gyorsan változó körülmények minden követelményének. A legérzékletesebb példa erre az, hogy 1972 után meg­születtek az úgynevezett „fürtös rakéták”. Ezek lényege, hogy egy hordozó segítségével — különböző célpontokra be­irányított — több nukleáris robbanófej lőhető ki. Ez a ha­ditechnikai fejlemény önmagában is új megállapodást tett szükségessé. A nemzetközi enyhülés — és ezen belül a szovjet— amerikai viszony alakulása —, lehetővé is tette az új ta­nácskozást, amelyre 1974 novemberében Vlagyivosztokban került sor. Az új egyezmény már nemcsak mennyiségi, ha­nem minőségi szempontokat is figyelembe vett és az új fejlemények fényében szabott korlátokat. 0 Fehér Házban történt őrségváltás után Washington új magatartása éppen a kulcsfontosságú vlagyivosz- toki elveket vonta kétségbe. Ez volt az oka annak, hogy egy ideig aggasztóan megtorpantak, sőt szüne­teltek a SALT-tárgyalások. A tét nagysága és a nemzetközi realitások ereje azonban megfontolásra késztette az ameri­kai vezetést és — mint Paul Warnke, a Genfben tárgyaló amerikai delegáció vezetője most hangoztatta —, „az elmúlt negyedévben lényeges haladás mutatkozott és a jelenlegi ütem tartása esetén véglegesen kialakulhat az új megálla­podás.” A „jelenlegi ütem tartásához” konstruktív megközelí­tésre van szükség. Az idő eddig is bebizonyította, hogy szov­jet részről ez a feltétel eleve adott. Harmat Endre LUANDA Az MPLA Munkapárt Központi Bizottsága Luan­dában plenáris ülést tartott, s megvitatta az MPLA I. kongresszusán felvetődött kérdéseket, jelentette hétfőn a luandai rádió. Az ülés résztvevői hatá­rozatot fogadtak el az ország alkotmányának módosításá­ról, és a kongresszus hatá­rozatainak megfelelően kije­lölték a párt és az állam előtt álló legfontosabb ten­nivalókat. MOSZKVA Tizenöt éve indult meg a légiközlekedés Moszkva és Havanna között. Az első években a forgalmat heten­ként egy alkalommal TU— 114-es típusú repülőgépekkel bonyolították le. Ma a ha­vannai szovjet légitársaság egyik legforgalmasabb ten­gerentúli járata: az utóbbi öt évben több mint negyed- millió utas vette igénybe. HAVANNA Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Kuba Államtanácsának és Minisztertanácsának elnöke Havannában fogadta azt a román katonai delegációt, amely Ion Coman vezérezre­des nemzetvédelmi minisz­ternek, a Román KP KB Po­litikai Bizottsága póttagjá­nak vezetésével tartózkodik Kubában, Raul Castrónak, a Kubai Forradalmi Fegyveres Erők miniszterének meghí­vására. VIENTIANE Vietnam, Laosz és Thai­föld részvételével megalakult az új, ideiglenes Mekong- bizottság. Az ezzel kapcso­latos dokumentumokat a három ország képviselői Vientianeban írták alá. MADRID A hét végén Madridban megtartotta X. kongresszusát Táviratok II 65 éves Gustáv Husák köszöntése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál. a Ma­gyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke táv­iratban köszöntötte Gustáv Husákot, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­rát. a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnökét 65. születésnapja alkalmából. * * * A CSKP Központi Bizott­sága, a Csehszlovák Nemzeti Front, a szövetségi gyűlés és a szövetségi kormány teg­nap közös levélben köszön­tötte Gustáv Husákot abból az alkalomból, hogy a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nöke kedden tölti be 65. évét. * * * Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke is szívélyes és testvéri jókívánságait tol­mácsolta Gustáv Husáknak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a szovjet és a csehszlovák né­pek közötti testvéri barát­ság és együttműködés fej­lesztésében, a béke és a szo­cializmus szilárdításában szerzett, kimagasló érde­mekért és 65. születésnapja alkalmából — az Októberi Forradalom érdemrenddel tüntette ki Gustáv Husákot. japán tárgyalások Szovjet­Szovjet—japán külügymi­niszteri tárgyalások kezdőd­tek tegnap Moszkvában. Andrej Gromiko és Szonoda Szunao tárgyszerű nyílt lég­körben véleményt cserélt a szovjet—japán kapcsolatok kérdéseiről és áttekintett né­hány kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nem­zetközi problémát. — A Szovjetunió és Japán között nincsenek olyan prob­a Spanyol Kommunista Munkáspárt. A Központi Bi­zottság beszámolóját Enrique Lister, a párt főtitkára is­mertette. Vasárnap, a kong­resszus utolsó napján meg­választották az új Központi Bizottságot. Ennek főtitkára ismét Enrique Lister lett. KAIRÓ Tegnap Egyiptomba érkezett Mohamed Reza Pahlavi iráni sah, aki nem sokkal érkezése után megkezdte tárgyalásait Anvar Szadat elnökkel. BELGRAD Milos Minies, a jugoszláv kormány alelnöke, külügy­miniszter tegnap hivatalos látogatásra Stockholmba uta­zott. Svéd kollégájával, Ka­rin Sóderrel a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdé­sekről folytat tárgyalásokat. STOCKHOLM Befejezte munkáját a Svéd Baloldali Pórt —Kommunis­ták XXV. kongresszusa. Az ötnapos tanácskozás utolsó napján* dokumentumokat fo­gadtak el. amelyek meghatá­rozzák a párt további mun­káját. lémák amelyeket a politikai realizmus álláspontján és természetesen egymás érde­keit figyelembe véve együt­tes erőfeszítésekkel ne lehet­ne megoldani — jelentette ki Andrej Gromiko a japán kol­legája tiszteletére adott ebé­den elhangzott pohárköszön­tőjében. Szonoda Szunao válaszá­ban kijelentette: bizonyos vagyok benne, hogy Japán és a Szovjetunió objektív erőfe­szítéseikkel elősegítik a köl­csönös előnyökön, az egyen­lőségen alapuló együttműkö­dés további fejlődését min­denek előtt politikai, gazda­ság és a kultúra területén. Szonoda Szunao a nap fo­lyamán lerótta kegyeletét íz ismeretlen katona sírjánál. A szovjet—japán külügyminisz­teri tárgyalások ma folyta­tódnak. Szonoda Szunao japán kül­ügyminiszter Moszkvában tartózkodik. Képünkön: a japán diplomácia vezetője tiszteleg az ismertlen ka­tona sírja előtt (Telefoto - KS) Terrorizmus Eszme és gyakorlat Kropotkintól Carlosig nyarán egy londoni 1881 étterem különszobá- jában vagy félszáz komor kinézetű férfi gyűlt össze. Többségük fekete sza­kállat viselt, ami jelképe is lehetett volna a társaságnak, amely a Fekete Intemacio- nálé hangzatos nevén vált is­mertté. Ez a máig is párat­lan találkozó az akkori idők vezető anarchistáinak nem­zetközi értekezlete volt. A legismertebb részvevő Pjotr Alekszejevics Kropotkin orosz herceg volt, akit ma­napság is az anarchizmus legjelentősebb alakjának tar­tanak. A „közgyűlés” idő­pontja is lényeges, hiszen a különhöző országokból ösz- szesereglett anarchista veze­tők azután vitatták meg együttműködésük lehetősé­geit, hogy ugyanez év már­ciusában sikeres merényletet hajtottak végre II. Sándor orosz cár ellen. Ez a politikai gyilkosság egy lehetne a sok közül, ha indítékaiban nem lennének olyan tényezők, amelyek megkülönböztetik a to­vábbi politikai merényle­tektől. Ezeknél ugyanis álta­lában az áldozat személye állt valakiknek, vagy valaki­nek az útjában, tettei, poli­tikája tette kellemetlenné el­lenfelei számára. Az anar­chisták első. nagy vihart ki­váltott akciójában azonban az orosz uralkodónak nem a személye volt fontos, hanem az a tény, hogy a cár a gyű­lölt orosz állam jelképe. A múlt század végi anarchisták nagyszabású merényletsoro­zata, amelynek áldozata lett például Carnot francia köz- társasági elnök, I. Umberto olasz király, McKinley ame­rikai elnök, sőt Erzsébet osztrák császárné, Ferenc József felesége is, az államok ellen irányult a vezető sze­mélyiségeken keresztül. S ez a momentum, amely újat hozott a politikai erőszakos cselekmények hosszú törté­netében, s a mai modern ter­rorizmus gyökerének is ne­vezhető. A XIX. századi anarchiz­mus kialakulásának oka a kispolgárság nagytömegeinek rohamos elszegényedése volt. A tőkés termelés előretörésé­vel természetszerűleg szo­rult vissza a kisüzem, s ugyanilyen természetes, hogy ez kiváltotta a jelenséget megérteni nem képes kis­tulajdonosok elkeseredett lá­zadását. „A kapitalizmus bor­zalmaitól megvadult kispol­gár” — ahogy Lenin fogal­mazta — az államban látta minden baj okát. Minthogy az anarchizmus nem volt ké­pes megfelelő kiutat, módot kínálni az igazságtalanságok megszüntetésére, hamarosan az állam elleni meddő láza­dássá fajult. Ideológusaik meg is fogalmazták a harc elveit. A gyűlölt államot le kell rombolni, s ebben első­sorban az egyének akciói­nak van hatalmas szerepük. ..A dinamit permanens, ál­landó forradalma. ..” — írta Kropotkin, „a tett propagan­dája" — hirdették mások. Az erőszakhullám következmé­nyeit elsősorban a munkás­mozgalom sínylette meg, hi­szen a tőkés államok egye­bek között az anarchista ak­ciók ürügyén nyomták el erőszakkal a szervezett mun­kásság megmozdulásait. „reneszán­fl terrorizmus sza” a xx száza«I hat­vanas-hetvenes éveiben ugyancsak a kapitalizmus el­lentmondásainak kiéleződé­sével, problémáinak fokozó­dásával magyarázható. Az 1968-as évek Nyugat-Euró- páját felbolygató- anarchista diákok, majd a totális erősza­kot bevezető terroristacso­portok is az államot akarták lerombolni. Ök is az egyéni erőszak látványos tetteivel vélik forradalmasítani a tö­megeket. Szerintük az elnyo­mó állam a terrorakciók nyo­mán mutatja meg igazi arcát, antidemokratizmusát, más­részt kiderül gyengesége is. Be akarták bizonyítani, hogy az állam nem képes megvé­deni magát egy elszánt „for- radalmi”-m.ag támadásaitól, s nem képes megvédeni pol­gárait, valamint azok tulaj­donát sem. Ehelyett csak erő­szakossága, diktatórikus jel­lege fokozódik, amely szük­ségképpen kiváltja az amúgy is nyugtalan állampolgárok ellenszenvét. A képlet tehát: terrorakciók, az elnyomó ál­lam felfegyverkezik, amivel lehull az álarc, fokozódik a nyugtalanság, a tömegek elé­gedetlensége, s végül mindez a hatalom csődjéhez vezet. „Ha nem létezik még az a rendőrállam, amelyet- min­denki gyűlöl és amelytől mindenki retteg, akkor el kell érni, hogy létrejöjjön” — mondják a nyugatnémet ter­roristák, akik nyilván hiszik azt, hogy ez az egyetlen mód a forradalmi helyzet mester­séges előidézésére. A módszerek persze válto­zatosabbak, mint a századfor­duló idején. A bombame­rényietek ma is előfordulnak, de a fő eszköz az emberrab­lás és a repülőgépeltérítés lett. A politikai gyilkossá­gokra is van példa, gondol­junk csak Buback nyugatné­met főállamügyész, vagy Ponto. a Dresdner Bank el­nöke elleni merényletekre. A fő és alapvető különbség azonban a régi és a mai ter­rorizmus között. a politikai­társadalmi körülményekben van. Hiszen Kropotkin ide­jén mégis csak Volt valami bázisuk az anarchistáknak az elégedetlen kispolgárok kö­rében. Akcióik sem keltettek olyan osztatlan ellenszenvet, mint napjainkban, amikor az államhatalom megzsarolása sokszor ártatlan emberek tu­catjainak életét fenyegeti. Az akkori bázis mára csak a szimpatizánsok szűk körére csökkent. A terroristák jó része kétségtelenül a kapi­talizmus igazságtalanságai miatt kiutat nem látó fiata­lok közül kerültek ki, de ezeknek a fiataloknak sem­miféle kapcsolatuk nincs a társadalmi bajok miatt elé­gedetlen, nyugtalan tömegek­kel, s a munkásmozgalom­mal. terroriz. I nemzetközi mus kép­viselői ma már mindenütt az államok elsőszámú — és egyáltalán nem hősökként, forradalmá­rokként tisztelt — közellen­ségei. a legkeresettebb bűnö­zők, mint például a számos országban körözött, szinte rettegett fantomnak kikiál­tott Carlos, akit két eszten­deje. az OPEC miniszterei elleni bécsi támadás óta ül­döz több világrész rendőrsé­ge — mindhiába. A hozzá hasonló kalandorok váratlan feltűnése, majd eltűnése már önmagában is a terrorizmus nemzetközivé válásáról árul­kodik. Avar Károly (Következik: össztűz az ál­lamra.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom