Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

1978. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I5 EREDMÉNYESEBB ÉVET VÁRNAK Küldöttközgyűlés a Szolnoki MÁV-nál Elismerésre méltóan szervezte meg beszámoló küldött­közgyűlését pénteken este a Szolnoki MÁV Sportegyesü­let. Az állomás melletti vasutas központi csomóponti klub ideális környezetet nyújtó tanácstermében megjelent a meghívottak 95,6 százaléka. Az elnökség soraiban helyet foglalt Árvái István, az SZMT vezető titkára, dr. Bozsó Pé­ter, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, ott vol­tak a bázis- és a felügyeleti szervek képviselői, a régi és a mai válogatott sportolók. Pákái György ügyvezető elnök csaknem egy órán át tartó beszámolója hűen tük­rözte a nagymúltú vasutas egyesület múlt évi munká­ját. A küldöttek előtt elhang­zott tartalmas beszámolóban jóval több volt a „nem” és a „kell”, mint az „igen” és a „jó”, azaz alig sikerült meg­valósítani valamit az egy év­vel ezelőtt hozott határoza­tokból, messze elmaradtak azoktól az eredményektől, amelyekre a személyi, a tár­gyi és az anyagi feltételek le­hetőséget teremtenek és ame­lyekre az egyesület hagyomá­nyai köteleznek. A beszámoló elején kitűnt, hogy az egyesület tizenhárom tagú elnöksége rendszeresen ülésezett, az ülések határo­zatképesek voltak, de ezeken általában csak heten—nyol­cán vettek részt, s bár helyes döntéseket hoztak, a végre­hajtás már döcögött. Az el­nökség tevékenysége vissza­tükrözi a tavalyi eredménye­ket, hiszen az 1976. évi 94 olimpiai ponttal szemben ta­valy már csak 83-at gyűjtöt­tek s a 12 szakosztály közül mindössze hármat dicsértek maradéktalanul. Az atléták magasan ki­emelkednek az egyesület sportolói közül. Tavaly 70 olimpiai pontot szereztek, több magyar bajnokságot nyertek, Paróczai András tagja az olimpiára készülő keretnek, s valamennyi ma­gyar válogatottban találunk szolnoki atlétát. A szakosz­tály további fejlődése bizto­sítottnak látszik, hiszen a sportiskola ontja a tehetséges fiatalokat. A tekézőknél a férfi csapat ismét bekerült az NB I-be, a nők is jobban szerepeltek, mint az azt meg­előző évben, ugyanakkor bő­vítették nemzetközi kapcso­lataikat. A természetjárók tábora egyre bővül a sport­ág népszerűsége növekszik, s mint a hozzászólásban el­hangzott, erősödik a kapcso­latuk a szocialista brigádok­kal. Tömegsport jelleggel jól dolgoznak a galambászok is. Ezzel aztán ki is merült a dicséret, a többi szokosztály- ról kevés jót lehetett hallani. Tanulságként szolgáljon itt néhány kiragadott megjegy­zés a beszámolóból: az ököl­vívók okozták a legtöbb gon­dot, előfordult, hogy csak két-három versenyző járt ed­zésre: a női kosárlabdacsa­pat elmaradt a várakozástól; a labdarúgók kiestek az NB II-ből; a vívóknál tavaly nem sikerült elérni a korábbi mi­nőségi munkát; az asztalite­niszezőknél junior és serdülő korúak versenyeznek; az úszók versenyen még nem indultak. A beszámolót hallgatva, véleményünk szerint mélyre­hatóbban kellett volna ele­mezni a visszaesések, a gon- dok-bajok okait, mert ez egy­ben megjelölte volna a kive­zető utat is. Nem tudjuk el­képzelni például, hogy a ví­vószakosztály, amelyben négy edző foglalkozik 139 verseny­zővel, első osztályú és úgy­szólván felnőtt vívó nélkül, miként lesz képes a tavalyi négy olimpiai pontnál többet szerezni az idén. Vagy ho­gyan lábal ki a bajból az a Ibi dk ózó [szakosztály, amely­nek a két évvel ezelőtti száz­két versenyzővel szemben ta­valy már csak negyven bir­kózója volt. Természetesen nem a visz- szaesés, a temérdek gond és baj jellemzi a vasutas egye­sületet. A létesítmény ellá­tottsága az elsők közé tarto­zik az országban. Anyagi helyzete megalapozott, szi­lárd, ilyen irányú gondjaik nincsenek. A társszervékkel karöltve sokat tesznek a va­sutas dolgozók tömegsportja érdekében, fokozatosan erősí­tik kapcsolataikat a város ál­talános és középiskoláival, egyre több gondot fordítanak a nevelésre, erősítik nemzet­közi kapcsolataikat. A kül­döttközgyűlésen megszabták a jövő feladatait, s jó lett vol­na, ha ehhez jóval többen szólnak hozzá, kiegészítve, javasolva, mert úgyszólván csak az elnökségben helyet foglalók mondták él vélemé­nyüket. S zárjuk mi is beszá­molónkat dr. Bozsó Péter szavaival: a jövőben követ­kezetes határozott, céltudatos egyesületi irányítást várnak a Szolnoki MÁV-nál. P. I. Az Edzett Ifjúságért Egyesültek, többre vitték Bizonyított a Törökszentmiklósi Sportegyesület Á KISZ pályázati felhívásai A KISZ, pontosabban an­nak budapesti bizottsága egyszerre két pályázati fel­hívással is fordul a fiata­lokhoz — az edzett ifjú­ságért tömegsport mozgalom jegyében. A természetjárást, a turiz­must népszerűsítő plakátpá­lyázaton részt vehet minden fiatal, aki a felhívásban meghatározott feltételeknek megfelelő pályamunkát ké­szít és azt 1978. november 20-ig eljuttatja a KISZ bu­dapesti bizottsága honvédel­mi és sport osztályára, amelynek címe: 1430 Buda­pest, VIII., Köztrásaság tér 27. Pályázni lehet korlátlan számú, 45x60 cm méretű, bármilyen eljárással készí­tett alkotással, amely más szervek által hirdetett pá­lyázaton nem vett részt, il­letve nyomtatásban nem je­lent meg. A pályázati mun­kák tartalmát is meghatáro­zó plakátcím javaslatok a következők: —■ budapesti if­júmunkás kemping találkozó, — budapesti országjáró diá­kok találkozója, — Ságvári Endre emléktúra, — felsza­badulási emléktúra, — no­vember 7. emléktúra, — diákturizmus, — ifjúsági tu­rizmus, — országjáró diák­körök (ODK.) A KISZ budapesti bizott­sága az ifjúsági szövetség IX. kongresszusának határo­zata szellemében szorgal­mazza, hogy minél több vá­rosban, kerületben és köz­ségben — társadalmi össze­fogással — terven felül is létesüljenek iskolai sportud­varok, sportlétesítmények. Ezért társszervekkel együtt pályázatot hirdet az alkotó ifjúság pályázat és kiállítás keretében a fővárosi fiata­lok részére sportudvarok, kondicionáló termek beren­dezései, felszerelései, vala­mint sportolási célokra» át­alakítható objektumok típus­terveinek elkészítésére. Törökszentmiklóson ta­valy júliusban egyesítette erőit a Vasas, a Kinizsi, a BSE. a Tiszatáj TESZSE és a MEDOSZ sportköre, s megalakult a Törökszent­miklósi Sportegyesület. Szecsei József, az új egye­sület elnöke a következő szavakkal kezdte beszámo- | lóját az eltelt félév munká­járól a pénteken tartott küdöttközgyűlésen: „A jól előkészített és végre­hajtott egyesülés ellenére is sokan kételkedtek az új nagy egyesület életképes­ségében, esetenként okkal is, de inkább féltve a jól működő kis egyesületeket, az eredményes szakosztá­lyokat és nem egy esetben a kis egyesületek színeit”. Nos, a kételkedők a szám­vetésnél megnyugtató választ kaptak. A Törökszentmiklósi SE a város egyetlen, ám a megye egyik legnagyobb egyesülete lett. A tizenegy szakosztályban háromszáz- ötvenhét igazolt versenyzőt tartanak szómon, de a ter­mészetjáró szakosztály tag­jaival együtt közel ezren sportolnak az új — kék- narancssárga-téglavörös — színekben. Ennek megfelelő-^ en az egyesület előtt nem ki­sebb feladatot tűztek ki, mint azt, hogy méltóképpen képviselje Törökszentmdfclós politikai, gazdasági súlyát, valamint azt, hogy emelje a versenysport minőségi mér­céjét. A tizenhárom tagú elnök­ség mindent megtett a célok eléréséért. Az öt elnökségi ülésen többek között mély­rehatóan elemezték néhány szakosztály helyzetét, s ösz- szesen harmincöt határoza­tot hoztak a továbblépés ér­dekében. Ugyancsak eleget tett a megjelölt feladatok­nak a szakosztályok többsé­ge is. Az asztaliteniszezők megnyerték a megyei baj­nokságot, a birkózók a mi­nősítő versenyeken szerzett tizenegy pontjukkal tűntek ki, az egyetlen női szakosz­tály tagjai pedig, a kosár­labdázók, nem kisebb fegy­vertényt vittek végbe, mint azt, hogy a bajnokság meg­nyerése után az osztályozón is diadalmaskodtak, s az idén már az NB II. Keleti csoportjában folytatják sze­replésüket. A labdarúgó szakosztály nyolc együttese közül az első csapat egy pont hátránnyal áll a megyei baj­nokság második helyén, s nem titkolt a cél, hogy tőlük bajnoki címet és sikeres osz­tályozó mérkőzéseket vár­nak. Mindössze hárman kép­viselik a lovas szakosztályt, ám a sportág mind népsze­rűbb és már eddig is szép eredményeket tett az asz­talra. Az ökölvívók is telje­sítették kitűzött céljaikat, akárcsak a természetjárók, akik több mint félezren van­nak és négy csoportban szer­vezik túráikat. Kevésbé si­keresen szerepeltek az atlé­ták, a kézilabdázók, a súly­emelők és a vívók. Náluk többek között szervezeti problémák, hiányos szakosz­tályvezetés és nem utolsó­sorban fegyelmezetlenségek gátolták a fejlődést. Törökszentmiklós új sport­egyesülete az eltelt alig fél­év alatt bebizonyította, hogy az erők egyesítésével helyes, messze vivő útra léptek. Ed­digi, máris szép eredményei­ket az idén túl kívánják szárnyalni, s ezt a célt az 1 millió 52 ezer forintos idei költségvetésük is alátámaszt­ja. Ám a fejlődéshez több szakemberrel, szakképesített edzőről kell gondoskodniuk, és hathatósan kell megszer­vezniük a szakosztályok utánpótlását is. Mind,erről, valamint a még meglevő gondok felszámolásáról el­fogadta a javasolt határoza­tokat a küldöttközgyűlés. Bár döntés született a tömeg­sportért is, mégis szükséges­nek tartjuk felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a jövőben jóval többet kell tennie a mozgalomért az egyesület­nek, annál is inkább, mert mint a megye egyik legna­gyobb sportegyesületének sokkal szélesebb alapokon kell nyugodnia a Törökszent­miklósi SE-nek. Ezt az ala­pot nem jelentheti más, mint a tömegsport, amely számta­lan éren át táplálhatja új te­hetségekkel a város ver­senysportját. C. L. Középpontban a kaucsuklabda Beszélgetés Kövecses Ferenccel, a Kilián szakosztályvezetőjével székesfehérvári csapat, ám személyi és egyéb feltételek híján mégsem tudták hozni a várt eredményeket. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy egy reális versenyben nyertük el azt a jogot, hogy a Honvéd Kilián FSE legyen a HM asztalite­nisz bázisa. Mi ezt azzal vi­szonoztuk, hogy az NB I-ben az első hat közé verekedtük magunkat. © De a jelen még többet ígér... ne, hiszen a magyar után­pótlás legjobbjaitól tanulhat­nának a Szolnok megyei fia­talok. Ügy látom azonban, hogy Szolnokon azok a ve­zetők, akik elkötelezettjei az asztalitenisznek, munkahe­lyükön nagyon elfoglalt em­berek. Kiszámoltam, hogy az elmúlt évben az 52 hétvége közül 46-ot töltöttem sport­tal, nem tudom ők ráérné­nek-e erre? A Lehel SC, a Vízügy, a Volán, a Szolnoki MÁV hallatt magáról a leg­többet. Visszaestek a jász­apátiak, viszont kedvenc sport az asztalitenisz Kar­cagon és a tiszafüredi járás­ban. De hát ez a felsorolás, aligha elégíti ki a közvéle­ményt. © Valóban így van. Az előrelépéshez az kellene, hogy valamelyik egyesület — talán a Vízügy SE, vagy a Volán — pingpong sulit szervezzen, ahol sportisko­lái keretek között oktat­Jó nák az asztaliteniszt. Egyetért ön ezzel? — A legteljesebb mértékig, csakhogy... Először is egy olyan terem kellene, ahol 6— 8 asztal állandóan fel lenne állítva, és a gyerekek az is­kolai elfoglaltságtól függően reggeltől-estig edzői felügye­let mellett ütögetnének. De hol van ez a terem? © A Kilián FSE asztalite­niszezői az ország legjobb­jai között vannak, és las- san-lassan európai hírnév­re is szert tesznek, ön, aki­nek oroszlánrésze van a szakosztály sikereiben, mióta megszállottja a sportágnak? — Több mint 30 évvel ez­előtt, Budapesten kezdődött ez a szerelem, a Posta Mű­szerész Szakiskolában. Az akkori ifjúsági szervezetek­ben sportfelelős voltam, köz­ben labdarúgóként a Buda­pesti Postás NB I-es > együt­tesének ificsapatában szere­peltem. Egy súlyos sérülés miatt választottam a ping­pongot, melyet szintén Pos­tás színekben műveltem ver­senyszerűen. Katonaként Kecskeméten szerveztem egy asztalitenisz együttest, majd Szolnokra kerülve 1962 őszén a Kiliánnál alakítottunk szak­osztályt. ® Mondják, hogy ekkor — és még sokáig — lelkes já­tékos is volt. — A küzdeni tudásommal soha nem volt baj, ezt a tu­lajdonságomat azt hiszem sportvezetőként is megőriz­tem. Fiatal tisztek, sorkato­nák alkották az első gárdát. A jászberényi Reisz Tibor —, aki jelenleg a Lehel SC játékos edzője — volt az első olyan versenyző, aki köré nagyszerű emberi és sportolói adottságai miatt egy ütőké­pes csapatot lehetett építe­ni. Ez az együttes aztán két­szer is nekivágott az NB Il-es osztályzónak, sikertele­nül. Magam úgy 1965—66 tá­ján ítéltem olyannak a hely­zetet, hogy nem kapok • elég támogatást, ezért hagytam abba az edzői munkát. © Szerencsére 1970-ben új­ra kezdte. Mi adta vissza az ambícióját? — Néhány ügyes kiskato- na vonult be hozzánk. Jász­berényből Hájos László, ké­sőbb ugyanonnan Gyurkó Miklós, más egyesületből Kende, Tóth Tibor. Ekkor még magam is kézbe vettem az ütőt. A megyei bajnoksá­got megnyerve, az NB III-ba 1972-ben jutottunk. A Szoko- lai, Győri, Árpási, Czakó ösz- szeállítású csapat tiszta szol­noki volt. Egyetlen évet töl­töttünk az NB Ill-ban, és veretlenül végezve az élen, az NB II-be jutottunk. Ná­lunk játszott a BVSC-ből No- zicska és Milos a Postásból. A második vonalban az első, tanulóév ezüstérmet hozott, de aztán sikerült felkerülni az NB I-be. © Sokáig a HM kiemelt asztalitenisz szakosztálya a Szondy SE-nél volt; oda irányították a legjobb já­tékosokat. Miként sikerült a vezető szerepet átvenni a Szondytól? — Bár egyszerű játékos- állománnyal rendelkezett a — Valóban; a mai csapat­ban Molnár a magyar rang­lista hatodik, Kreisz hetedik. Horváth tizennyolcadik, Ko­vács huszonharmadik, Pótári huszonnyolcadik, Iharos har­mincnyolcadik és Berta negy­vennegyedik helyezettje. Jó versenyző még Rácz, Juhász és Szokolai is. Remek játé­kosaink vannak, de megnőt­tek a feladataink is. A ma­gyar bajnokságban nem ta­gadjuk, dobogós helyet sze­retnénk elérni. A Vásárváro­sok Kupájában a legjobb nyolc közé jutottunk, és a következő ellenfelünk a ku­pavédő szabadkai Spartak lesz. Ök az elmúlt évben Sza­badkán 5:1-re győzték le a BVSC-t — az egyetlen mér­kőzést Gergely nyerte — és Bécsben, a döntőn. 5:3 arány­ban fektették két vállra a Ganz MÁVAG-ot. A három mérkőzés nyertese Faházi volt. Velük a továbbjutásért a tiszaligeti sportcsarnokban vesszük fel a küzdelmet, va­lószínűleg március első nap­jaiban. Erősségük az ifjúsági Európa-bajnok Kalinics egyszóval igazi sportcseme­ge lesz a találkozó. © Most más minőségben faggatnám tovább: ön a Magyar Asztalitenisz Szö­vetség elnökségének tagja,, ahol a sportág vidéki hely­zetét kíséri nagy figyelem­mel. Titkára a megye asz­talitenisz szakszövetségé­nek. Miként látja megyénk asztalitenisz sportját? — Az országos szövetség bázist szeretne teremteni Szolnokon. Valóban jó len­© Nem hiszem, hogy meg­oldhatatlan lenne, hiszen például Jugoszláviában alig van olyan város. ahol ne lenne asztalitenisz szalon, melyben bérleti díj ellené­ben bárki akár végkime­rülésig játszhat. — Ez sajnos már megha­ladja a mi lehetőségeinket. Minden esetre, ha egy vál­lalat felajánlana egy elha­gyott felvonulási épületet, egy használaton kívüli csar­nokot erre a célra, örökre be­írná nevét a sportág arany­könyvébe. A Kilián mindent megtesz azért, hogy szellemi tőkéjét közkinccsé tegye: va­lamennyi versenyzőnket kö­telezzük, hogy minden me­gyei rendezvényen álljon asz­talhoz, szívesen játszunk ed­zőmérkőzést bármelyik klub­bal, de az az igazság, hogy túlságosan nem keresik a ve­lünk való találkozást, ami az erőviszonyok ismeretében talán érthető is, hiszen egy- egy tréningvereség még a mérkőzés során is nyomaszt­hatja a játékost. Szokolai Já­nos rövidesen szakedzői ké­pesítést szerez, a pingpong sulinak így irányítója is le­hetne. Ha a szép tervek megvaló­sulnának, akkor talán nem Tolnában folytatnák pálya­futásukat az olyan tehetsé­ges fiatalok, mint a jászapá­ti Horváth Laci, vagy a jász­berényi Kiss Anikó. És akkor a leszerelő Kilián versenyzők után sem maradna űr a megyében. Palágyi Béla Események Asztalitenisz. Szolnok megye 1978. évi újonc, serdülő és ifjú­sági, egyéni és páros bajnoksá­ga: fiúk 605. Szakmunkásképző József A. út. lányok, Bajcsy Zs. u. Szó. MÁV tornaterme 9.30. Kosárlabda. Szolnok Kupa női torna: Szolnok, MÁV-tornacsar- nok 9. Labdarúgás. Törökszentmik­lós—Fegyvernek, Törökszentmik­lós 10. Röplabda. Tomi Kupa férfi torna: Szolnok tiszaligeti sport- csarnok 9. Teke. NB I. férfi: Szolnoki MÁV—Borsodi Bányász, Szolnok. MÁV-tekecsarnok 9.30. Közgyűlések. Kunszentmár­toni TE Spartacus, művelődési ház 9. Pusztamonostori TSZ SE. művelődési ház 10. Tiszasasi TSZ SE. tsz művelődési terme 9. Jászalsószentgyörgyi TSZ SE. községi tanács 9. Abádszalóki TSZ SE. Lenin Tsz KISZ-ter- me 9, F Uj remények A megye tekézői szép si­kerekkel zárták az elmúlt bajnoki évet. A Szolnoki MÁV férfi csapata bekerült az NB I-be, a vasutasok NB Il-es női gárdája is előrelé­pett a korábbi teljesítményé­hez viszonyítva, a Szolnoki Honvéd Gyulai SE férfi együttese pedig újonc létére kiharcolta az NB II-ben ma­radást. Az NB Ill-ban nem vallott szégyent a Mezőtúri Áfész és a Szolnoki MÁV II. Tavaly jelentősen megnöve- kedettt az ifjúsági játékosok száma, a Szolnoki MÁV né­gyes automata csarnokában pedig minden eddiginél szín­a tekézőknél vonalasabb tömegsportverse­nyeket rendeztek. A férfiaknál mind az NB I-ben, mind az NB II-ben megkezdődött a bajnoki pon­tok gyűjtése. A megye csapa­tainak felkészülése jónak mondható; nyugodtan, meg­alapozottan várják a nehéz bajnoki mérkőzéseket. A sportvezetők és a sportág kedvelői joggal bizakodnak, hogy tekézőink az eddigiek­hez hasonló elszántsággal és lelkesedéssel, sportszerű esz­közökkel küzdenek minden pontért. A cél nem lehet más, (mint osztályaikban megszi­lárdítani a helyüket, további sikerekkel örömet szerezni híveiknek s még nagyobb te­kintélyt szerezni egyesületük­nek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom