Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 18. szám
1978. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÖTVENÉVESEK SZORONGVA OLVASOM az újságok gyászhíreit. Gyakori az ismerős, a kortárs, akivel valamikor a felszabadulás idején ismerkedtünk meg, vagy a szabadság első boldog lázhulláma hozott össze hosszabb-rövidebb időre. Nézem a szűkszavú közleményeket: 56 éves korában, 53 éves korában, 58 éves korában elhunyt. Kopnak, fogynak az ötvenévesek, a felszabadulás pillanatában, vagy kevéssel azt követően csatasorba álltak, Néhány hete megismertem egy ilyen ötvenévest. Finta Jánosnak hívják, most egy bányaüzemet igazgat, de a felszabadulás óta sok egyebet is csinált már. Afféle strapakáder, aki még bírja a munkát, ott szolgál hát, ahol strapás a munka, de éppen őrá van szükség. Keveset tudtam meg róla, ismerkedésünk is egyoldalú, Ő a mozivásznon létezett, én a nézőtér egyik székén ültem. Én néző voltam, ő Bacsó Péter filmjének, a Riasztólövésnek egyik főszereplője. Ez az ötvenéves ember szorongató helyzetbe került. Nem is ő, hanem egyetemista lánya, aki anya nélkül nevelkedett, s akivel a vidéken munkálkodó apa már évek óta nem tudott érdemben beszélgetni. Ezen a lányon szeretne most a törvényes határokon belül segíteni. Az eljáró rendőrtiszt közli: ő nem dönthet, csak a parancsnoka, Iksz ezredes. Az igazgató mondja, hogy ismeri Ikszet, többször találkoztak. Mire a rendőrtiszt maliciózusan jegyzi meg: — Igen, maguk ötvenesek mindig találkoztak már valahol. A hangvétel bántó, de a megállapításban sok az igazság. Igen, akik ma ötvenévesek, meg ötvenöt, meg ötvennyolc, meg hatvanévesek, valóban nagy többségben már találkoztak valahol. Lehet, hogy még nem azonos világnézettel!, r.em egyetlen párt tagjaként, de együtt élték át a háború gyötrelmeit,' a felszabadulás mámoros perceit. Együtt láttak hozzá a romok eltakarításához, az élet újrakezdéséhez. Sokan a fegyveres testületekben tevékenykedtek, üres pisztoly- táskával. nemzetiszínű karszalaggal küzdöttek az új rend ellenségei ellen. Rablókat tettek ártalmatlanná és reakciós kísérleteket számoltak fel. Segítettek élelmiszert szállítani és lefülelték a,spekulánsokat. Mások az állami életet indítottak újra, megint másak földet osztottak. Igen sokan tiszta hittel szervezték a demokratikus pártokat. És ugyancsak találkoztak a nagyüzemek, bankok, bányák államosításánál, a széncsaták küzdelmeiben, a vasútépítésnél, az iskolák államosításánál, ma már természetesnek, mindennapinak tűnő körülményeink — nem ritkán emberáldozatot is követelő — megteremtésénél. Ők voltak a falujárók, a la- kásról-lakásra járó népnevelők, a megfeszített társadalmi munkák névtelen hősei, ők követtek el olykor hibákat, de ők hajtották végre az országépítés első szakaszainak feladatait, s ha munkájuk itt-ott kanyarokba is kényszeredett, kezük nyomán akkor is a szocializmus épült. Az ötvenévesek világjelentőségű fordulat idején váltak felnőtté. Nemcsak kortársai, hanem nagyrészt aktív részesei is a forradalmi változásoknak. Ezernyi láthatatlan szál kapcsolja össze őket, szorosabb, vagy lazább közösségbe. A forradalom megélésének közös élménye ösz- szetartó erő. A hajdani találkozások emléke nem múr ük el. A FELSZABADULÁSKOR csatasorba lépett ötvenesek száma erősen fogy. Ki meghalt fiatalon, ki most készül nyugdíjba. Küszöbön a nemzedékváltás. A lelépőknek tisztelet jár. Többek között azért, mert valaha, valahol találkoztak, és úgy cselekedtek, hogy ma nyugodtan, örömmel és büszkeséggel tekinthessen vissza egy egész ország arra, amit ők elvégeztek. B. M. „Szakosított” munkaverseny a téeszekben A tavalyi termelési eredmények értékelésével egyidö- ben a TOT-ban összesítették a jubileumi munkaverseny eredményeit; ezek szerint a téeszek több mint tízezer brigádja teljesítette vállalását, ami azt jelenti, hogy összesen másfél milliárd forint értékkel növelték a termelést. A versenyben 150 ezer dolgozó vett részt, a tagság csaknem 30 százaléka. Kiemelkedő tavalyi eredmények nyomán a verseny 1978-ban folytatódik, de a TOT ajánlására módosított formában. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy helyesebb, ha a brigádok, téeszek ágazatonként mérik össze tudásukat és tesznek felajánlásokat, ebben az esetben ugyanis könnyebb az értékelés, az összehasonlítás, és a legjobb módszerek közvetlen átadására is lehetőség .íyílik. A szocialista versenymozgalom legnagyobb eredménye — hangsúlyozták a TOT-ban — hogy az üzemi demokratizmus szélesítésére kötelez: nem lehet versenyvállalást tenni úgy, hogy a tagok ne ismerjék részletesen gazdaságuk és lényegében az ország mezőgazdaságának feladatait. Szőlőtelepítés 160 hektáron Három évre szóló szőlőtelepítési program megvalósításán dolgoznak a Jászsági Állami Gazdaságban. A 36 millió forintos beruházás eredményeként újabb 160 hektár homokterületen teremtik meg a korszerű, nagyüzemi szőlőművelés feltételeit. A jelentős beruházás az elmúlt évben talaj előkészítő munkával kezdődött. Több mint 50 hektáron végezték el a terület fertőtlenítését, forgatását. Az előkészített 50 hektáron az idén befejezték a telepítést. Az öreg darálóban Jó napot kívánok. Mi tetszik? Igen, én vagyok, Sípos József karcagi darálómester. Nem molnár, hanem darálós. Ebben a kis műhelyben darálok a környékbeli népeknek. Régebben a gimnázium mellett dolgoztam, 1940-ben költöztem ide. Igen, magam zsákolok ma is, meg amíg a kezem bírja. Hetvennégy múltam, kérem, kilenc- százhúsz óta dolgozom a szakmában A masinám? Huszonnyolcban vettem, mondják, már múzeumba való. Pedig villannyal jár. Igaz, a köveket magam ragasztom meg hozzá, mert a régi mesterek elmentek már, de azért jó kis gép ez még. Itt állítom rajta a dara finomságát. L ___i L-J A z őrlésről számadást vezetek, mert a daráló a Magyar Bolgár Barátság Tsz-é ötvenegy óta. A fizetségem: vámot szedek, ez most hat százalék Kőhidi Imre A jászberényi Kossuth Tsz kovácsmühelyében is készülnek a tavaszi munkákra. Pap István és Bozsó Béla boronafogakat készít és szerel boronává Általában senki sem szereti, ha fölötte, mellette álldogálnak, s figyelik munkáját, amikor dolgozik. Abban is megegyeznek a vélemények: nem könynyű valamire rámondani azt, hogy rossz, különösen akkor, ha tudjuk, mennyi küszködéssel, s milyen körülmények között készült el. A meósok nem „lelkizhetnek", nem morfondírozhatnak a fentieken. Ha kell — hiszen kötelességük — fölé, mellé állnak a dolgozónak, figyelik, s ha hibás munkát ad ki keze alól, kérlelhetetlenül szólnak. És akkor mi van? — kérdezhetné bárki. Az alábbi sorok erről szólnak, s arról, mikor jó a meós közérzete például a szolnoki Papírgyárban. Itt a minőségellenőrző osztály tizenkilenc munkatársa figyeli, s tartja számon a minőséget. Osztályvezető Szép Kiss Attiláné: — Az itt gyártott papír egy részét fel is dolgozzuk. Üzemeinkből kerül ki az üzletekbe például a papírtörölköző, a szalvéta, s mellettük nagyon sokféle zacskó, ezekben adják el többek között a paprikát, az Ultra mosogatóport, a lisztet, s még sorolhatnám tovább. Meósaink megtalálhatók a termelés minden „kulcs”- posztján. Egyes termékeknél gyártás közben is ellenőrizzük a minőséget, másoknál csak elkészítésének, csomagolásának utolsó fázisait vizsgáljuk. Ahhoz, hogy gyártmányaink jó minőségűek legyenek. megfelelő alapanyag kell. Ezt hazai és külföldi szállítóktól kapjuk. Az átvételnél ott vannak munkatársaink. Így például Bede Ferencné meós is: — Ha nem jó a cellulóz, a hulladékpapír, meglátszik a terméken. Kisebb a szakítószilárdsága, rosszabbak a tulajdonságai. Ha nem jó a kaolin, sárgább, s nem szép fehér a lap. A legtöbb bajt a papírhulladék okozza. Sok benne a műanyag, kezdve a zacskóktól a flakonokig, aztán találni közte fémdarabokat, port, piszkot, követ. Ennek egy részét a gép gyártás előtt kiszűri, de az őrlőberendezésekből kíméletlenül tovább jut a papírgépekhez a műanyag, ott a meleg hengereken megolvad, azokra feltapad. Rontja a termék folytonosságát, így romlik a minőség is, nem beszélve a plusz munkákról. A szolnoki, illetve pesterzsébeti MÉH Vállalattól kapjuk az anyagot. Időnként számolni kell azzal is, hogy kicsi a nyersanyag-tároló területünk, szabad ég alatt vár a gyártásra a cellulóz, s a hulladékpapír. Érj eső, hó egyaránt — ennek következménye az, hogy a bála elrothad. Ilyen anyagokkal dolgozni időnként szinte képtelenség, s csak a gyártókon múlik, ha elfogadható minőségű termék születik. A papírgyártó gépeknél — van belőlük négy — nincs megállás. Éjjel-nappal dolgoznak ezek a berendezések, így három műszakban tevékenykednek az ide beosztott meósok is, közöttük Dobos Mária: — Szombat éjszaka és vasárnap nincs meó. Ebből aztán bonyodalmak származnak, például a fénymásolóból visszaküldenek pár tekercs papírt. Persze még mindig jobb, mintha „kintről” jönne a reklamáció. Sajnos kevesen vagyunk a folyamatos műszakok miatt. A papír néhány minőségi mutatóját meghatározott időpontokban vizsgáljuk. Grafikonon bejelöljük többek között a szakítószilárdságot, vagy a nedvességet. így folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a gyártást. Ha baj van, akkor szólunk. Nem mondhatom azt, hogy ilyenkor örülnek, de azt sem. hogy megsértődnek a gép mellettiek. Szerintem nem mindegy, hogyan megyek oda bejelenteni a hibát. Akkor mérgelődnek, ha rossz az alapanyag, ilyenkor nyilván nem jók a mutatók sem. Többször kell mérni ezekben az esetekben — mi is rohanunk ki-be, a vizsgálatok eredményeivel. Amikor idejöttem — hat esztendővel ezelőtt — sokszor vitatkoztak velem, a kezdővel, mondván, valószínűleg nem jól mértem. Dehát a műszerek nem tévednek! Igaz, ebben időnként nem voltam egészen biztos, tavaly azonban kiváló svéd műszereket kaptunk. Téved és ki zá rva! Szentkereszti Miklósné huszonhét éve kardoskodik a minőség mellett: — Nálam alapszabály: a meós ne szóljon bele a gépmester vagy a művezető dolgába. Tudják azok jól, mit csinálnak, s tán még meg is sértődnének, ha megmondom, mi a hiba oka. Az emberekkel tudni kell szót érteni, ez a jó együttműködés feltétele. Előfordul, rosszul nyomtatják az áruházi csomagolópapírra a színeket. Nem szólok, mert elmegy, de bizonyos dolgokban kérlelhetetlen vagyok, nemcsak én, a többi meós is. Megállapodtunk a gyártókkal, ha rossz papírt küldenek a fénymásolóba — nem stimmel a nedvesség, ráncos a termék — már megy is vissza a tekercs. A meósok persze nemcsak a gyártmányok minőségét ellenőrzik. Ismét Bede Ferencné: — Például a gyárat elhagyó szennyvizet. A KÖTI- VIZIG munkatársaival együtt veszünk vízmintát a Tiszából. Megvizsgáljuk — végül is nem mindegy, mennyi bírságot fizet ki a gyár. Ha túl nagy a szeny- nyezettség, megnézzük az okát. s így a berendezés kijavításával, a technológia változtatásával segítünk a bajokon. Közreműködünk új termékek kísérletezésénél, kialakításánál. A meósok szocialista brigádja tavaly például egy újítást adott be, azóta az ebben leírt módszerrel készül a fénymásoló papírok nagyrésze. A szolnoki Papírgyár tavaly 50 ezer forintot fizetett kj a reklamációk. így a hibás termékek miatt. Azt mondják, ez az érték nem fedi a valóságot, hisz a felhasználók nem élnek mindig a reklamációval, figye- lembevéve azonban azt, hogy a gyár termelési értéke meghaladja a 800 millió forintot, ez a szám igen csekély. A meósok mondják: a gyártókon múlik, hogy menynyi. És nem kevésbé rajtuk is. Hajnal József Épülő Adria Jászberényben Bizalmiak küldöttértekezlete A két milliárd 340 millió forintos beruházással, magyar és csehszlovák összefogással épülő Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszán, a Kárától Százhalombattáig terjedő 105 kilométeren a csehszlovákiai Par- dubice-i Ptynostav Vállalat 20. számú építésvezetőségének munkásai dolgoznak. A 105 kilométeres szakaszon. augusztusban megindulnak a nyomáspróbák. Kibővített ülést tartott tegnap a Jászberény; szakmaközi szakszervezet, amelyen több mint hatvan bizalmi és érdekvédelmi aktivista vett részt. Lénárt József, a szakmaközi szervezet titkára számolt be az elmúlt évben végzett munkáról, majd javaslatot tett az idei tennivalókra, amelyet az értekezlet résztvevői elfogadtak. Az ülésen — 'amelyen részt vett Árva; István, az SZMT vezető titkára is — a megyében először, akció programot fogadtak el a -küldöttek a szakszervezetek területpolitikai tevékenységéről.
