Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 19. Tájékoztatás és politikai érdek A megyei tanács tervező irodájában Takács Dezsőné a mezőtúri új általános iskola tér vén dolgozik. A községek szolgálatában Gyakornokok a tanácsoknál — világ­flz információ probléma.---------------------- Ezt főkép­pen az információszerzés, — továbbítás valóban hihetetlen ütemben fejlődő technikai lehetőségeivel magyarázzák. Pedig a kérdést — mint más problémákat is — sokkal in­kább társadalmi-politikai vonatkozásai állítják a nem­zetközi érdeklődés homlok­terébe. H ivatkozhatunk itt saját példánkra, hiszen hazánk­ban a jó tájékoztatás a társadalom javát szolgáló, elsőrendű politikai kérdés. Igényli ezt a politika, amely nyílt, őszinte, szókimondó, ennél fogva természetesen súlyt helyez arra, hogy néze­teit, érveit, eredményeit, gondjait és terveit mind szé­lesebb körben ismerjék és értsék. De egy pillanatra sem mond le arról, hogy ő is gazdagodjék a lakosság véle­ményével, javaslataival, hogy a kölcsönös, kétirányú infor­mációáramlás csatornáin ke­resztül pontosan érzékelje a társadalom tudati állapotát, hangulatát, érzésvilágát. E törekvésében a politika találkozik a lakosság igé­nyével, sőt követelésével. Az ország népe tisztában akar lenni a politikai gazdasági­társadalmi realitásokkal, tudni kívánja hol állunk és merre tartunk, s ez nagyon- is felelős magatartás. Mert csak a szükséges ismeretek birtokában kénesek az embe­rek tudatosan, tettekkel tá­mogatni a politika által ér­lelt folyamatos, sokoldalú és jó irányú, szocialista fejlő­dést. Pártunk a tömegeknek ezt az igényét, követelését, nem­csak hogy elismeri, jogos­nak tartja, hanem mindent megtesz annak mind telje­sebb kielégítésére. Nem vé­letlen, hogy nemrégiben a Népszabadság külön vezér­cikket szentelt ennek a témá­nak, amelyben ismét megfo­galmazta a párt vezető testü­letéinek nemegyszer kimon­dott álláspontját. Ennek lényege egy mon­datban: „Történelmi céljaink megvalósítása, a fejlett szo­cialista társadalom megte­remtése, az odavezető úton pedig a mindennapi felada­tok sikeres megoldása egye­nesen megköveteli, hogy az emberek a tények és össze­függések megbízható ismere­te alapján tisztában legye­nek a szüntelen változó való­sággal, a mindenkori adott helyzettel, mégpedig részle­tekbe menően, a nemzetközi és a hazai, a politikai és a gazdasági, az országos és a helyi körülményekkel egy­aránt”. Az információ körül éles küzdelem bontakozik ki a nemzetközi ideológiai harc színterén is. A tőkésvilág uralkodó körei ezt az eszközt is felhasználják az úgyneve­zett manipulációra, vagyis a tömegek megtévesztésére, s ezen keresztül a monópliu- mok érdekeinek szolgálatára. Ez teljesen érthető, hiszen minél kevésbé tudja kielégí­teni valamely társadalmi rendszer a nép többségének történelmileg változó szük­ségleteit annál sűrűbbnek kell lennie annak az ideoló­giai fátyolnak, amely az alapvető társadalmi problé­mák és ellentmondások el­fedésére szolgál, s annál in­tenzívebben kell folytatni a tudat manipulálását. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten — akár a korábbi genfi Szá- kaszára, akár most a belg­rádi találkozóra gondolunk — különösen jól látható, hogy az információáramlás fokozódása az államok kö­zötti jó kapcsolatok egyik eredménye, de egyúttal maga is táplálja a jószomszédsá­got. Ezt tartják szem előtt a szocialista országok, amikor elősegítik az információk leg­szélesebb körű cseréjét a helsinki záróokmány szelle­mében és betűje szerint: hozzájárulva a népek közöt­ti bizalom növekedéséhez. De ennek jegyében szállnak szembe a tőkésvilág bizo­nyos köreinek minden olyan próbálkozásával, amely az információk egyoldalú ára­moltatásával a mi közvéle­ményünket is manipulálni akarja. Mindez kellő magyarázatot ad arra, miért szükséges fon­tos politikai kérdésként ke­zelni a tájékoztatást. S ha ehhez hozzávesszük, hogy ma az informálást segítő leg­újabb tudományos és műsza­ki vívmányok is rendelkezé­sünkre állnak, akkor még nagyobb horderejű a kérdés. De vajon mikor jó a tájé­koztatás? Nyilvánvalóan ak­kor, ha elegendő információ­val látja el a lakosságot, sok tényt, történést hoz a tudo­mására, segít nyomon, követ­ni az eseményeket. Vagyis felállíthatjuk az egyenletet: több információ = jobb tá­jékoztatás. Bár ez jórészt igaz, még­sem a teljes igazság. Mert nem az az igazán tájékozott ember, aki kizárólag arról tud sokat, mi történt, hanem az, aki ismeri a válaszokat a miértre is, s képes véle­ményt alkotni, állást foglalni az adott kérdésekben. Tájé­kozottságának fontos mércé­je, hogyan hasznosul mindez a magatartásban, a cselek­vésben. Tegyük fel, hogy valakit egy konkrét téma kapcsán — mondjuk — ötször annyi információval látunk el. Fel­tehetően nem lenne automa­tikusan ötször olyan jól in­formált. Fennáll a veszélye annak, hogy nem tudja be­fogadni a megsokszorozódott információ-mennyiséget, va­gyis nem képes elraktározni, feldolgozni, összefüggéseiben látni és megítélni a rázúdí­tott ismeretanyagot. Ha tehát azt arkarjuk, hogy a lakosság a szó teljes értelmében tájékozott legyen, akkor egyszerre kell infor­málnunk és orientálnunk, vagyis segíteni őt a tények, események elemzésében, ér­tékelésében, álláspontjának kialakításában. Az egyenlet tehát így módosul: több in­formáció plusz hatékony ori­entáció egyenlő jobb tájé­koztatás. értünk az orien- Mit is táción? Kétségte­------------- lenül orientálnak a zok az írások, előadások, amelyek az új események kialakításának folyamatát mutatják be. Kellenek olyan cikkek, műsorok is, amelyek arról szólnak, miként kap­csolódnak egymáshoz a törté­nések. Nélkülözhetetlenek a hátteret megvilágító agitáci- ós és propaganda megnyilat­kozások. Ezek szerint az orientáció nem más, mint egy-egy fon­tos esemény, jelenség kom­mentálása? Nem, ennél több. Beletartozik például az úgy­nevezett alapkérdések vissza­visszatérő tárgyalása. Ha a külpolitika témájából merít­jük a példát, akkor sokszor egyszer s mindenkorra elin- tézettnek veszünk valóban nem egyszer megírt kérdé­seket, mint például hogyan kell elemezni és értékelni az erőviszonyokat, mit értünk békés egymás mellett élésen, ki van ma offenzívában és ki defenzívában, hol húzódik a kor fő ellentmondása, miben fejeződik ki fő tartalma. a politikai oktatás Ezek témái — hallom--------- az ellenvélemé­nyeket: Azé is, de a tájékoz­tatás sem mondhat le napi­rendre tűzésükről. Először is azért, mert az alapkérdé­sek is új módon vetődhet­nek fel adott körülmények között. Másodsorban számol-' nunk kell azzal is, hogy ami korábban teljesen érthető, s tegyük hozzá, általában elfo­gadott volt, az új események fényében esetleg ismét vita­tottá válhat. A „régi” kérdéseknek is lehet korszerű tartalma, amit meg kell világítanunk. Példa rá az internacionalizmus, amelyről már nem egy cikk született, s ma mégis szükség van arra, hogy megválaszol­juk: mit jelent a proletár in­ternacionalizmus ma? Csak utalni szeretnék rá, hogy a Központi Bizottság tavaly októberi határozata is szük­ségesnek tartotta megfogal­mazni, mit tekintünk a mai viszonyok között a proletár internacionalizmus alapvető ismérvének: a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyezte­tését, az egységre való tö­rekvést, egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést, a legfőbb politikai kérdésekben a kol­lektív állásfoglalás és a cse­lekvés kialakítását a testvér­pártok önállósága, egyenlő­sége és önkéntes együttmű­ködése alapján. Azt szoktuk mondani, hogy a tájékoztatás nem cél, ha­nem eszköz a szocialista együttgondolkodás és együtt- munkálkodás erősítésére. Hi­teles, megbízható és a lehe­tőségek szerinti gyors fel- használása époen ezért nagy felelősséggel jár. Ennek a felelősségnek a tudatos vál­lalása azt is jelenti, hogy igyekszünk lépést tartani az új és nagyobb követelmé­nyekkel. Szem előtt tartjuk a leglényegesebbet: a jó tá­jékoztatás — vagyis a szín­vonalas információ és orien­táció — alapvető politikai érdekünk. Pálos Tamás A lakosság ügyes-bajos dolgainak intézése, a ta­nácsi feladatok valóra vál­tása szempontjából ko­rántsem mindegy, hogy a községek vezetői rendel- keznek-e munkakörükhöz szükséges politikai, jogi, gazdasági és igazgatási ismeretekkel. Helyesen is­merték fel ezt a megye vezetői, s hatékony intéz­kedéseket tettek a káder­éi személyügyi múnka ja­vítására. ~­Eredményeként sok taná­csi dolgozó vett részt felső­fokú oktatásban. Most már 113 egyetemi, illetve főisko­lai végzettségű szakember van megyénkben a nagyköz­ségi, községi tanácsok appa­rátusában. A jó tíz évvel ko­rábbi állapotokhoz képest összehasonlíthatatlan a fej­lődés. Most is sokan tanul­nak. A Tanácsakadémia nap­pali tagozatán például tizen­kilencen, levelező tagozatán pedig hatvankilencen bőví­tik ismereteiket. — közülük sokan a községi tanácsoktól. A folyamatos és egyre szé­lesebb körű képzéssel lehe­tett elérni, hogv a község, vb-titkárok — öt kivételével Hulladékégetés, fásítás Környezet­védelem Jászberényben Jászberényben a jól meggondolt ipartelepítés eredményeként a lég- szennyezés a megyei át­lag alatt van. Ennek el­lenére a levegő tisztasá­gának védelme érdekében távlati feladatok előkészí­tésén is munkálkodnak. A Hűtőgépgyár például 50 millió forint beruházás­sal egy ipari hulladék­égető-kemence építését tervezi. Az így keletkező hőenergiát hasznosítják. A város vezetői arra való tekintettel, hogy a tüzelőbe­rendezések nem mindenütt korszerűek, szorgalmazzák a gázprogram mielőbbi megva­lósítását. Jászberény levegőjének vé­delmét szolgálja a város pe­remén 45 hektáron telepített erdő. A következő években évi átlagban mintegy 20 hek­tár erdőtelepítés várható a termelőszövetkezeti földeken, állami célcsoportos fedezet­ből. A városban nagy gondot fordítanak a vízvédelemre is. Az utóbbi két évben öt ki­lométer hosszú szennyvízcsa­torna épült, s eddig 23 mil­lió forint ráfordítással meg­kezdődött a korszerű jzenny- víztisztító-telep építése is. A Zagyva vízvédelme ér­dekében a Hűtőgépgyár 50 millió forint ráfordítással szennyvíztisztítómű építését tervezi. Ez indokolt mivel a vízügyi igazgatóság tavaly 8 millió forint pénzbírságot rótt ki a vállalatra a Zagyva szén ny ezéséér t. — rendelkeznek a beosztá­sukhoz szükséges képesítés­sel. Az öt közül négy tovább­tanul a Tanácsakadémián, illetve a jogtudományi egye­temen. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a Tanácsakadémia megfelelő képzést nyújt a gyakorlati munkához, előse­gíti az államigazgatási fel­adatok hatékony megoldását. örvendetes, hogy a tanápsi tisztségviselők s ügyintézők között egyre több a nő és a fiatal. Előrelátó személyügyi munkának tudható ez be. 1973 óta például bevezették a gyakornoki rendszert. Érettségizett fiatalokat szer­ződtetnek egy évre, hogy a tanácsakadémiai tanulmá­nyok előtt bizonyos fokú gyakorlati tapasztalatokra te­gyenek szert, s tanulmányaik befejezése után ne teljesen kezdőként álljanak munkába. Ez a képzési forma elsősor­ban a vidéki településeknek kedvező, mivel a gyakorno kok kétharmada községi, il­letve nagyközségi tanácsok­hoz kerül majd. Most tizen­öt gyakornok tanul az aka­démián, s ősszel hét kezdi meg tanulmányait. A most érettségizők közül tizenöt fiatalnak nyílik majd lehető­sége arra, hogy gyakornoki Az emberek nagyszerűen tudják idegesíteni egymást. Azt mondja az egyik az SZTK folyosóján: „Ez már mégis sok, hét óra óta várok, s már lassan tíz lesz.” A má­sik rákontráz: „Maga beszél? Én reggel hattól itt vagyok, és nem szólítanak. Bezzeg a protekciósok .. . Figyelje csak. mennek soron kívül, egymás után.” Bent a rendelőben nyoma sincs a kinti idegfeszültség­nek. Parányi emberpalánta néz megilletődve dr. Faragó Margitra. A doktornő meg­simogatja fejét, s kézen fogja: — Gyere csillag, feltesz- szük az űrhajós szemüveget. Ilyen senkinek nincs az ovi­ban. A kislány egyből otthon érzi magát, készségesen vá­laszol a kérdésekre. A doktornő pillanatnyilag egyedül rendel a szolnoki SZTK szemészetén. A napi betegforgalom 60—80 körül alakul. — Sokan azzal állítanak be, hogy „csak egy szemüveg kell”, s közben kiderül, hogy sokkal többről van szó. Az itteni munkának szűrő jelle­ge van, ha komolyabb , bajt észlelünk, kórházba utaljuk a beteget. Sokszor előfordul ilyen eset, hiszen vannak tű­rőképes emberek, akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget annak, hogy fáj­dalmat észlelnek. Betegségük csak a „szemüvegiratásnál" derül ki. — Érthető, hogy a szemé­szeten nem lehet két perc alatt végezni a vizsgálattal... — A várakozók mégis tü­szerződést kössön a tanácsok­kal. A tanácsi tisztségviselők utánpótlásának egyik, de nem kizárólag útja ez. A ta­nácsoknál érettségi bizonyít­vánnyal dolgozó fiatalok előtt továbbra is nyitva áll a levelező tagozat mind a Ta­nácsakadémia örökébe lépő Államigazgatási Főiskolán, mind az egyéb oktatási in­tézményekben. A községi la-, nácsoknál főleg műszaki ká­derekben van hiány, a fiata­lok ilyen irányú továbbkép­zése kívánatos mindenek­előtt. Jelentkezőkben viszont nem lehet hiány, * hiszen a nagyközségi, illetve a községi tanácsoknál háromszáznegy­ven az érettségivel rendel­kező fiatalok száma. S az ifjaknál, idősebbeknél egyaránt kívánatos a politi­kai képzettség növelése, mi­vel az előírt politikai kép­zettséggel nem rendelkezik néhány vb-elnok és vb-tit- kár, az ügyintézők közül pe­dig százhuszonötén. A fejlő­dés ilyen vonatkozásában is jelentős, de a tények a poli­tikai képzettség növelésére intik mind a községi taná­csok, mind a helyi pártbizott­ságok vezetőit. Merre mutat a villa? relmetlenek, mert nem tud­ják, hogy a hat éven aluli gyermekeket soron kívül fo­gadjuk. Ugyancsak soron kí­vül kerülnek be azok. akiket felülvizsgálatra visszarende­lünk. így a többi beteg nem egyszer protekciózást emle­get. S közben méltatlankodva számolja a perceket. A dok­tornőnek viszont órákon át helyt kell állni, s kedvessé­get. felelősségteljes figyelmet tanúsítani. — Tegnapi munkája pél­dául hogyan alakult? — Nyolcvan betegem volt. Reggel nyolctól negyed ötig dolgoztam. S. B. Boltban- Mi újság, szomszéd? - kér­dezik a mester­szállási tanyák la­kói, amikor össze­találkoznak a bolt­ban, s vásárlás közben megtár­gyalják a világ dolgait. Űrhajós szemüveggel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom