Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
1978. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A KAEV egri gyárának megrendélésére készítenek acéllapos konténereket a Jászsági Egyesült Vas- és Faipari Szövetkezet jászárokszállási telepén. A szövetkezetnek a konténerekből évente több mint 4 millió forint bevétele származik Nem lehet anyagi kérdés Munkaruhára, védőruhára milliók Gondos felmérések előzik meg minden üzemben a munka- és védőruhákra, az egyéni védőeszközökre fordítható összeg tervezését. Ezek költségeit az élet - a szükség - diktálja a dolgozó ember védelmében, itt nem lehet meghatározó a mindenáron való takarékosság. A Tiszamenti Vegyiművekben a dolgozók 40 százalékának jár a kollektív szer- - ződésben rögzített munkaruha, és 60 százalékuknak a munkavédelmi szabályzatban — a munkaterülettől és munkakörtől függően — előírt védőruha. Bizonyos átfedésekkel ez 1900 emberről való gondoskodást jelent. (Van, aki mindkettőből részesül). Paulusz Gábor munkaügyi osztályvezető tájékoztatása szerint 1977-ben 846 ezer forint értékű munkaruhát és 1 millió 229 ezer forint értékű védőruhát adtak a dolgozóknak. — Nálunk egy dolgozóra mintegy 1200 forint ilyen jellegű kiadás jut, ami a nehéziparon belül is kedvező ellátást jelent. A nagy mérvű felhasználást a technológia és a gyártmányok összetétele indokolja, hiszen a védőruha elhasználódási ideje nálunk igen rövid, átlagosan három hónap alatt tönkremegy. Az erősen szennyezett területeken dolgozók munkaruhájának hordási ideje is csupán egy év. Elmondta azt is, hogy évenként felülvizsgálják az előírásokat, és ha a technikai változás indokolja, az élethez igazítják. Igaz, nem kell sokat módosítani, alaposak voltak az ötéves tervidőszakot megelőző felmérések. — A mennyiségi igény évek óta többé-kevésbé azonos, az árak változása miatt a költség némi növekedésével számolunk az idén is — jegyezte meg. Egyéni védőfelszerelésekre — amelyek a munka- és védőruhákhoz hasonlóan termelési költségként jelentkeznek — évente egymillió forintot költ a TVM. A korábbi években a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói is hasonló előírások szerint részesültek munka- illetve védőruha-ellátásban. Ezekre, valamint az egyéni védőeszközök beszerzésére 1976-ban 5 millió forintot használt fel a vállalat. A háromezer-kilencszázas létszámot figyelembe véve 1279 forint volt átlagosan az egy dolgozóra fordított költség. Most másként van. — Nálunk már egyáltalán nincs munkaruha: védőruhát kapnak a dolgozók minden munkaterületen — közölte Samu János, a biztonságtechnikai osztály vezetője az 1977-től bekövetkezett változást. Dapsy László, a munkásellátási csoport vezetője magyarázta meg bővebben. — A piszkos munkaruha tűzbiztonsági szempontból is balesetveszélyes, nálunk bizony gyorsan szennyeződik, A dolgozóknak nagy tehet volt az állandó ruhatisztítás, mi mentesítettük őket ez alól. Ügy terveztünk 1977-re, hogy mindenki védőruhát kapjon, sőt a meglévő mellé váltást is. Emiatt megemelkedtek a költségek. Felhasználtuk a tervezett hétmillió forintot, amiből tisztításra éá javításra 500 ezret-fizettünk ki az előző évi 64 ezer forinttal szemben. A legjobb minőségű, korszerű védőruhákat szerzeték be. Begombolható-béléses vattakabátokat, amelyeket sokkal könnyebb tisztíttatni, honvédségi bakancsokat, amelyek javítás nélkül kétévi használatot kibírnak. A törzsszámmal ellátott munkaruhákat a Patyolat szerződéses alapon tisztítja kéthetenként, mindenki azt kapja vissza, amit leadott, közben a váltóruha mindig kéznél van. Bizonyos készlettel is rendelkezik már a vállalat. Ettől az évtől az elhasználódott védőruhák pótlásáról, no meg az új dolgozók felszereléséről kell gondoskodniuk. A tisztítás és javítás költségeit, valamint az egyér ni védőeszközök beszerzéséhez szükséges összeget is számításba véve 1978-ban 6 millió 400 ezer forinttal növeli a termelési költségeket a védőruhákra fordítandó kiadás. — rónai — Á kismamák példáján E lfeledkeztek volna a kismamákról? Aligha, hiszem éppen egy esztendeje adtuk hírül, hogy a Pannónia Szőrmekikészítő és Feldolgozó Vállalat kunszentmártoni gyárában üzemrészt rendeztek be a gyermekeket váró asszonyoknak. Ma, ha keresnénk, nem találnánk őket itt. Hová tűntek? A járatlan látogató azt hihetné, betegek vagy talán szabadságon pihennek, hisz minden gép, berendezés a helyén. A gyáriak viszont tudják a szomszédos üzemrészben kell kopogtatni, ott munkálkodnak a várandós mamák. Mi történt?' A „parketta-kabát” — így titulálják — az átszervezés oka. Nagyobb a kereslet e termék, mint a kismama szalagról lekerülő lábzsák iránt, áthelyezték, ide irányították a leendő édesanyákat. A „parkettakabát” apró szőrmedarabokból készül. Azokat vágják, szortírozzák, táblába varrják, majd szabják, így készül. Mindebből kitűnik, hogy munkaigényes „gyártmány”, nagy a keletje, mert olcsó, kellenek Kát a fürge kezek. Egyébként minden maradt a régiben: egy műszakban dolgoznak a kismamák, s a törvény előírása szerint átlagfizetésüket kapják, csak éppen ott dolgoznak, ahol nagyobb szükség van rájuk. Alkalmazkodnak ők is, mint ahogy alkalmazkodott a gyár a rendelésekhez. Manapság egyre gyakrabban hallani: mind többen veszik tudomásul a gazdasági körülményeket. A Pannónia újpesti gyáregységéből például Kunszentmártonra kerül a panofix szőrme gyártása. Budapesten nincs elegendő munkaerő — itt még van — utaznak tehát a berendezések. Soksok könyv, tanulmány, cikk jelent már meg az ember alkalmazkodó képességéről. Többségük azt ecsetelte, jó néhány példával illusztrálva, bizonyos idő után idomul a természet, az alkat, a gondolkodásmód a környezetadta lehetőségekhez. Bizonyos idő után... Hogy ez mennyi, az viszont nem mindegy. Nem mindegy, egy vagy két évig hagyja el gyengébb minőségű termék a gyárat. A minőség’ premizálása arra ösztönöz a Pannóniában is. hogy ez az idő minél rövidébb legyen. Alkalmazkodik a gyár a nemzetközi piac feltételeihez, ugyanúgy, mint a hazai viszonyokhoz. Új beruházásokkal például — mint a szennyvíztisztító, mert a Körös vizét mások is felhasználják — új berendezésekkel, új technológiák kidolgozásával, hogy jobb legyen a bunda, s nem mellékes, ha lehet még olcsóbb. Vagy alkalmazkodik olyan üzemrészek, szalagok kialakításával, ahol a kismamák is dolgozhatnak. Ma ezerharmincheten vannak a kunszentmártoni gyárban, mint a vezetők elmondták, munkaerőgondjuk nincs. Ma még nincs. Ha az új beruházások megvalósulnak, a helyzet valószínűleg változik. A jelenlegi létszám mintegy kétharmadát a nők teszik ki, s ez az arány, minthogy könnyűipari üzemről van szó, aligha módosul a jövőben. Nem mindegy tehát, hogy hol, milyen körülmények között dolgoznak a kismamák, mennyire idomul hozzájuk a gyár, s hogyan „állnak” most és a jövőben ők a gyár dolgaihoz. Itt sem mindegy, ugyanúgy, mint máshol. H. J. Gyorsabb, szervezettebb munka, több építőanyag Dr. Szabó János építésügyi államtitkár nyilatkozata — Az építőipar számára - 1978-ban némileg új helyzetet teremt a beruházások mérséklése. Némelyek attól tartanak, hogy emiatt az építővállalatoknak nem lesz elég munkájuk, s a dolgozók egy részét nem tudják majd megfelelően foglalkoztatni. Államtitkár elv- társ, hogyan ítéli meg a kilátásokat? Koncentrálás 41 nagyberuházásra — Az említett intézkedések az igények és a lehetőségek közötti összhang és egyensúly helyreállítását, az V. ötéves terv alapvető építési, fejlesztési céljainak elérését szolgálják. Nem jelentenek tehát a néhány év előttihez hasonló beruházási stoppot, még kevésbé a beruházások kényszerű leállítását, „befagyasztását”. Az igények és a kivitelező kapacitások összhangjának hiánya, párosulva az előkészítés 1977-ben is tapasztalható fogyatékosságaival, rendkívüli módon megnehezíti az építőipar egyenletes ütemű, tervszerű munkáját, szétforgácsolja erőit, eszközeit. Ezért az építőiparnak is érdeke a feszültségek enyhítése, a vállalati fejlesztési pénzforrások tervezett csökkentése, a nagyberuházások indításának korlátozása, a kivitelezés kezdésének megszigorítása. Így több lehetőség lesz arra, hogy az építőipar termelési kapacitásait elsősorban a folyamatban levő beruházások gyorsabb befejezésére összpontosítsa, javítsa a kivitelezés szervezettségét és gazdaságosságát. A helyzet azonban bonyolult és ellentmondásos. A beruházások ütemének erőteljes mérséklése ugyanis átmenetileg lassítja az építési tevékenység fejlődésének lendületét és helyenként megnehezítheti a termelési kapacitások kihasználását, a megfelelő foglalkoztatást. A helyzetnek ez a „kétarcúsága” távolról sem jelenti azt, hogy az építőknek nem lesz elég dolguk. 1978-ban 4—5 százalékkal több építési-szerelési munkát kell elvégezniük, ami ákkor is igen jelentős feladat, ha tudjuk, hogy 1977-ben az ágazat termelése hét százalékkal növekedett. Ebben az évben a többi között 10 nagy beruházás befejezése hárul az építőkre és 90 ezer új lakást kell felépíteniök. — Az igények és az építési lehetőségek közötti feszültség főleg a fővárosban és a nagyobb ipari településeken hátráltatja a beruházások hatékony megvalósítását. Milyen 'japulás várható e tekintetben 1978- ban? — Az ágazat feladatainak meghatározásakor, a kivitelező vállalatokkal már szeptemberben megtartott tervkonzultációkon eleve abból indultunk ki, hogy a fizetőképes beruházási kereslet mérséklődő növekedésén belül az építési igény főleg Budapesten, valamint Komárom és Borsod megyében az átlagosnál gyorsabban nő. Ennek megfelelően az építési feladatokat és a kapacitásokat területileg és időben is összehangolva az erőket koncentrálni lehet a lakásépítésre, az 1978-ban folyamatban levő 41 nagyberuházásra, köztük a már említett 10 beruházás befejezésére, amelyek közül háromnak a tervezett befejezési időpontja 1977, illetve 1976 volt. A rugalmas alkalmazkodást a változó igényekhez segíti az is, hogy a feladatokat népgazdasági, társadalmi fontosságuk szerint mindenütt rangsorolják, s a kivitelezés programját az építő vállalatok és a beruházók együttműködési megállapodásokban rögzítik. Ez a beruházási munkák nagy részénél már megtörtént, de a végrehajtás folyamán az igényeket ésy'a lehetőségeket helyileg részletesen is egyeztetni kell. Különös gondot kell fordítani a gazdaságos export árualapokat bővítő beruházások építési munkáira, az élelmiszeripari, valamint az egészségügyi és kulturális beruházásokra, mivel jelenleg ez utóbbiaknál mutatkozik a legnagyobb elmaradás. Az érdekeltek szorosabb együttműködése és a jobb kooperáció lehetővé teszi a korszerű építőipari kapacitások optimális kihasználását. Még egy megjegyzés: köztudott, hogy a beruházási gyakorlatra általában a rossz, a kapkodó előkészítés nyomja rá a bélyegét. Nos, a jelenlegi helyzetben mód nyílik az eredetileg 1978. évi kezdésre tervezett, de későbbre halasztott beruházások jobb előkészítésére, a gyorsabb, szervezettebb kivitelezés feltételeinek megteremtésére. — A lakásépítési feladatok nem csökkennek, itt tehát nem várható az előkészítés javulása, az idén is tapasztalt év végi rohammunka megszűnése? — A kapacitások koncentrálása valamivel kedvezőbb feltételeket teremt az 1978. évi lakásépítési feladatok teljesítésére. Budapesten például, de más nagyvárosokban is lehetőség lesz arra, hogy az új beruházások számának csökkenése miatt kevésbé igénybe vett mélyépítő kapacitások átcsoportosításával meggyorsítsák a lakásberuházások előkészítését, az építési területek közművesítését. Viszont általában nem várható a feszültségek csökkenése a szak- és szerelőipari munkáknál — a festésnél, a gáz-, víz- és fűtésszerelésnél és így tovább —, mivel ezeket az egyébként is szűk kapacitásokat a jövő évben mindenütt erősen igénybe veszi a folyamatban levő beruházások gyorsabb ütemű befejezése. Négymillión! forint — Mi lesz a sorsa annak a négymlliárd forintnak, amit a kormány biztosított az építőipar terven felüli fejlesztésére? — Ennek az összegnek voltaképpen az a rendeltetése, hogy az építőipar technikai bázisának fejlesztésével ellensúlyozni tudja a létszám- növekedés elmaradása miatti teljesítményhiányt, hogy gyorsabb ütemben folytatódjék a munkaigényes, korszerűtlen építési technológiák felváltása, illetve átalakítása modern, nagyipari, szerelő jellegű tevékenységgé. A házgyári építés hatékonyságának növelése végett például korszerűsítenünk kell a sok tekintetben elmaradott közmű- és mélyépítést, A szóbanforgó négymilliárd forint több mint hetven százaléka a kivitelező vállalatok gépvásárlásaihoz nyújt segítséget. Az így megvalósuló fejlesztések azonban gyakorlatilag csak az 1979-es évben bővítik az építőipari kapacitásokat. A pályázatok elbírálásánál előnyben részesítettük a két vagy több vállalat által megvalósítandó közös fejlesztéseket, és elutasítottuk az olyan elképzeléseket, amelyek egymástól különálló, párhuzamos, épp ezért részben kihasználatlan kapacitások létrehozását eredményeznék. A cél tehát a szemlélet megváltoztatása, az olyan követendő példák gyarapítása, mint amilyenek Bács vagy Veszprém megyében találhatók, ahol a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti építőipari szervezetek a közös erőből megvalósított — vagy így tervezett — központi telepek és a közösen vásárolt nagyteljesítményű gépek célszerű és gazdaságos üzemeltetését közösen és összehangoltan oldják meg. Létszám és termelékenység — Lesz-e elég építőanyag? — A legfontosabb építőanyagokból a hazai termelés és az import kielégíti az állami, szövetkezeti, valamint a lakossági szükségleteket. A terv, a beruházások mérséklődésével összhangban, az 1977. évinél kisebb mértékben irányozza elő az építőanyag-ipar termelésének növelését. Igen fontos, hogy a vállalatok az eddiginél rugalmasabban igazodjanak a felhasználók differenciáltan növekvő szükségleteihez, eszerint szervezzék a termelési kapacitások kihasználását, a készletezést, az értékesítést. a gazdálkodást. Visszatérve az építőiparra: a számításoktól eltérően nem nőtt, hanem valamelyest csökkent. Ez arra figyelmeztet, hogy 1978-ban a foglalkoztatottság szempontjából is bonyolultabb helyzetben az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a munka termelékenységének, hatékonyságának növelésére, hiszen a létszám növekedésére egyre kevésbé számíthatunk. Ezért igen fontos, hogy a vállalatok átgondolt intézkedéseket tegyenek a meglevő munkaerő hatékony foglalkoztatására, a létszám stabilizálásra, a fegyelem és a szervezettség javítására — fejezte be nyilatkozatát dr. Szabó János, építési és városfejlesztési minisztériumi •- államtitkár. Oroszi István Fűszerpaprika termesztés 700 hektáron Hazánk második legnagyobb fűszerpaprika termő körzetévé vált — Kalocsa után — a Tiszazug. A kiskörei öntözőrendszer vizével ellátott, a zöldségfélék termelésére kitűnően alkalmas talajon, az idén 700 hektáron termesztik a hazai és a külföldi piacon egyaránt jól értékesíthető fűszernövényt. A tiszai öntöző gazdaságok együttműködésének tegnapi mezőhéki tanácskozásán a Kalocsai Fűszerpaprika Kutató Állomás, illetve a Paprikafeldolgozó Vállalat vezető szakemberei ismertették a fűszernövény termesztésének technológiáját, a kinemesített fajták előnyeit, továbbá a piaci értékesítés lehetőségeit, az öntözés, a betakarítás követelményeit. Újabb két állami gazdaság csatlakozott Megyénkben egyre többen csatlakoznak a Láng Gépgyárban elhangzott munka- verseny-felhíváshoz. Legutóbb ' két mezőgazdasági üzem — a Héki és a Középtiszai Állami Gazdaság — szocialista brigádjai határozták el, hogy a leghatékonyabb termelési megoldásokat megkeresve segítik üzemük 1978. évi terveinek megvalósítását. A hékieknél 24, a kunhegyesieknél 40 szocialista kollektíva tett fokozott erőfeszítéseket kívánó felajánlást.
