Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-17 / 14. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 17. Megnyílt a Vasárnap délelőtt megnyílt Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban a megye képzőművészeinek hagyományos sereg­szemléje, a Téli Tárlat. A megnyitón — amelyen részt vett Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára is — dr. Bereczky Lóránd mű­Téli Tárlat vészettörténész mondott beszédet. A kiál­lításon a megyében élő művészek alkotásai mellett láthatjuk több Budapesten és Vá­cott élő festő, grafikus műveit is. A tár­latot február 26-ig nézhetik meg a kép­zőművészet barátai. Kétezerszer, szóval és gitárral A Szovjetunióba készül Dinnyés József Dinnyés József, amióta feltűnt a pol-beat fesztivá­lon — körülbelül — kétezer­szer lépett fel a legváltoza­tosabb helyeken: falusi klu­bokban és a francia tenger­parton, laktanyában és pia­con, magyarórán középisko­lában és ifjúsági tömeggyű­lésen. Saját szövegű dalait és magyar költők megzené­sített verseit énekli, gitárral és szájharmonikával kísérve énekét. Szombaton este Szolnokon a helyőrségi művelődési ház ifjúsági klubjában egyket­tőre bekapcsolódtak az ének­lésbe a klubtagok is. A mű­sort — ezúttal — túlnyomó többségében saját szövegre írt dalok alkották, néhány megzenésített Weöres Sán­dor- Juhász. Ferenc- és Ve­ress Miklós-vers mellett. Volt egy dala, „Elölről aka­rom kezdeni . .refrénnel. Nem, nem a tizenegy végig- utazott-énekelt év „unom a banánt” hangulata kénysze­rítette ki ezt a dalt. Másról van szó. Az újrakezdésen komoly, csiszolt műsorokat ért, olyanokat, mint például az az Ady-műsora, amelyet „Dalok a magyar Pimodán- ról” címmel több mint tíz­szer adott már elő más-más helyein az országnak. — Közeli tervei? — Előkészületben van egy háromhónapos szovjetunió- beli fellépéssorozatom. Talán áprilisban indulok útnak — teljesen egyedül. Erre készü­lök erősen, mert, a három hónap csaknem mindegyik napján lesz fellépésem. Ha­zai szereplésekben sem lesz hiány — úgyszólván év vé­géig be vagyok „táblázva". Utazások, föllépések, s né­hány csöndesebb hónap a műhelymunkára. Változás? Ami a minőséget illeti: igen. Am; élete mozgalmasságát: nem. A pol-beat műfaj körül föl-fölcsapó — sokszor ön­célú — vitához minden fel­lépésével bizonyító módon szól hozzá: közösséget teremt — ha néhány órára csak — énekszóval és gitárral. Sz. J. „Szabálytalan” pedagógia Diákmunkások a Pannóniában fl vasdiplontás gyémántlakodalma Gyémántlakodalmát ünnepelte vasárnap Túrkevén Bartha Lajos nyugdíjas tanító és felesége Bodnár Jolán. 1918. január 15- én kötöttek házasságot Tiszatarjánban. A nyolcvanhat éves házaspárt három lánya, hét unokája és négy dédunokája ünnepelte. Házasságot kötöttek 1918. január 15-én A Pannónia Szőrmekészítő és Szőrmekonfekció Vállalat kunszentmártoni gyára tan­műhelyében kék köpenyes, harmadéves szakmunkásta­nuló lányok, fiúk dolgoznak. Jókedvvel csattogtatják az ollót, szabáják az ormótlan anyagból a bunda elejét, uj­ját hátát. Egyelőre még csak gyakorlatképpen, februártól azonban mór teljesítmény­bérben. — Alig várom, hogy a fel­nőttekkel együtt dolgozhas­sak — lelkendezik Eszterő Katalin. — Jobb lesz? — Biztosan. Annyit tanul­tunk már eddig, hogy nem lesz baj az átállással. Előbb- utóbb úgyis sor kerülne rá. Mire meglesz a szakmunkás- vizsga, legalább már gyakor­lott dolgozók leszünk. — S persze a teljesítmény­bér, remélem, több lesz, mint az ösztöndíj — bizakodik Hegedűs Zoltán. — Mire fordítja? — Annyi tervem van, hogy nem is tudok dönteni. Szeretnék egy magnót, le­mezjátszót, könyveket, leme­zeket. — Én a fizetésem egy ré­szét a szüleimnek adom a többit magamra költőm — tervezi Kati. Mennyivel lesz több a fi­zetés, mint az ösztöndíj? Az eddigi tapasztalatok alapján, az ügyesebb diákok a duplá­ját, ezer-ezeregyszáz forintot is megkeresnek. Van viszont olyan tanuló is, aki még az ösztöndíjat sem tudja meg­közelíteni. — Ök természetesen meg­kapják az ösztöndíjat, bár a teljesítményük alatta marad — mondja Pálinkás Józsefné szakoktató.- — Mi az alapvető különb­ség a tanműhelyi gyakorlat és a bérben foglalkoztatás között? — A tanműhelyben a mi­nőségi munka az egyetlen követelmény. Az utolsó fél­évben, amikor a fiatalok már az egyes üzemrészekben dol­goznak, a mennyiség is fon­tos, hiszen ennek alapján kapnak fizetést. A szakmunkásképző isko­lák rendtartása lehetővé te­szi, hogy a diákokat az utol­só félévben — egyes kiemelt szakmákban mint például a forgácsoló, a kőműves, a vas- és fémszerkezet-lakatos, az utolsó évben — teljesítmény­bérben foglalkoztassák az üze­mekben gyárakban, ha a vál­lalatok igénylik. A Pannónia Szőrmekészítő és Szőrmekon­fekció Vállalat kunszentmár­toni gyára évek óta szakmun­kásbérben foglalkoztatja az utolsó félévben a szűcs szak­munkástanulókat. — Nem anyagi okok miatt — jegyzi meg Kakukk Mi­hály, a gyár igazgatója — bár a diákoknak — mivel még nincs meg a szakmunkás- vizsgájuk — a fizetésük 90 százalékát adhatjuk ki. Sok­kal fontosabb ennél az, hogy a tanulók a félév alatt bele­kóstolnak a munkáséletbe, begyakorolják a szakmát. A félév alatt minden üzemrész­ben megfordulnak, megis­merkednek a leendő munka­társakkal, s a sikeres vizs­ga után kiválasztják, hol sze­retnének akkor már szak­munkásként dolgozni. — Hogyan fogadják a diá­kokat az üzemrészekben? — Minden tanulót egy-egy szocialista brigád patronál, segít. Nem maradnak egye­dül. A szakoktatók is foglal­koznak velük, hiszen a mun­kájuk alapján kapnak gya­korlati jegyeket. A fiatal, leendő szakmun­kások hetente három napig pedig az iskolapadokban ül­nek. — Néha megesik, hogy az irodalom vagy az elektro­technika órán el is szunyó­kálnak — mondja Kocsis István, a kunszentmártoni Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója. — Bár a gyerekekben óriási a lelkese­dés a szakmunkásbérben fog­lalkoztatásért. az átállás mégsem megy olyan köny- nyen. Az üzem nem olyan, mint a tanműhely. — Nem kötelező teljesít­ménybérben dolgozni. — A gyerekek beleegyezé­se, s az iskola javaslata kell hozzá. Csak olyan diákot ja-, vasolhatunk, akinek a tanul­mányi eredménye közepesnél nem rosszabb. A gyakorlat­ban azonban minden tanuló­nak engedélyezzük. — Ez nem szabályos. — A tapasztalatok szerint a diákok megállják a helyü-^ két az üzemben, sőt akiknek az elmélet kevésbé jól megy. a gyakorlatban nem egyszer megelőzik a többieket. Jó ha­tással van rájuk, hogy telje­sítménybérben dolgozhat­nak. az ösztöndíj többszörö­sét megkeresik, sikerélmé­nyük van. Szinte mindannyi­an rászolgálnak az előlege­zett bizalomra, a szakmun­kásvizsgáig felzárkóznak az elméleti tantárgyakból is. A pedagógiában nem biztos, hogy mindig az a jó, ami szabályos. Pezsgőbontás után gratu­láltunk az „ifjú” párnak. — Mi a jó házasság titka? — Szeretni kell egymást, akkor édes a kibékülés. Simogató tekintetek. Ra- gaszkodóbbak a huszonéve­sek tüzes szemvillanásainál. Hozzák a lakodalmi tortát. Az „ifjú” férj végignéz a terített asztalon, de mintha a múltba révedezne: — De sok finom falatot tálalt fel nekem az én Jo- lánkám az alatt á hatvan év alatt! Az ünnepi ebédet még egy jeles dátum ékesíti Bartha Lajos hatvanöt évvel ezelőtt kezdte pedagóguspályáját. Vasdiplomás pedagógus. — Negyvenhárom évig ta­nítottam, ebből harminc évig mindig első osztályban. Hol is kezdtem? Abádszalókon. utána Tiszatarjánban működ­tem. majd 1931-ben haza­jöttem Túrkevére. a szülő­városomba. Erzsi. Jolán és Kati, a lányaim már innen indultak, követtek engem a pályámon. Hála a méhecs­kéknek. — A méheknek, jól hal­lottam? — Jól bizony. Méhészked- tem. Mit gondol, másképpen hogy bírtam volna a gyere­keket taníttatni. A tanítói fizetésből? Tóth Istvánná harminchá­rom évig tanított ugyanabban az iskolában, ahol az édes­apja. — Mind a hárman pedagó­gushoz mentünk férjhez. Mind, mind . . . Az ifjú pár körül ott a „három lány". És a hirtelen csend ... — Sajnos a sógoraim már nem élnek — mondja Csap­iár Béla nyugdíjas tanító. — Én is nyugdíjas vagyok már, negyvenegy év tanítás után, de tavaly „visszamentem”. Napközis tanár lettem ... — Es a: unokák. Lajos bácsi? Nem hal tálán Iá a köztiszteletben álló pedagó­gus „dinasztia — Ketten közülük tanárok Dehát a dédunokáinkból is majdcsak a katedrámra all valamelyik. Tiszai Lajos Fotó: T. Katona László tduliavni^závi Anyám nagyon messze van A viliág és benne a ma­gyar irodalom 'eghálásabb témájának újabb szép haj­tása Thurzó Gábor hangjá­téka. Az alig pár perccel több, mint félórás rádiójá­ték azért volt különösen ha­tásos, mert az író jól kihasz­nálta a rádió adta lehetősé­geket. Tiszta, szép emberi érzések, a család, az anya és fia sorsa késztették meghall­gatására az embert. Thurzó bevezetőt is írt hangjátékához a rádióújság­ban. „Egy asszony arcképét szerettem volna megrajzolni. Egy polgárasszonyét, egy ipa­rosasszonyét. akinek hosszú életében több volt a baja, gondja, mint az öröme, és mégis örömet tudott adni. Igaz, ezt az örömöt meg is kellett fiainak szolgálni. Szigorú volt és következe­tes ..Az asszony, a pol­gárasszony, az anya arcképe kitűnően sikerült. Az író szándékának kifejezésében persze kitűnő színészgárda is segített. Az anya szerepé­ben Makay Margit, a fiúéban pedig Garas Dezső nyújtott emlékezetes alakítást. A Rádiószínház bemutató­ja nem először hangzik el szombaton délelőtt. A mű-; sorszerkesztés jó felismerését, a körülményekhez való al­kalmazkodását és igazodását bizonyítja. A másik okos dolog: a szombat délelőtti bemutatót vasárnap a késő esti órákban megismétlik a 3. műsorban. Röviden A héten mindenütt Molnár Ferencre, a kiváló színpadi szerzőre, a Pál utcai fiúk és más művek írójára emlékez­tek. Nem mardt el az emlé­kezés a rádióban sem. Űjévj találkozó volt a címe a héten kedden a külpoli­tikai klubnak, amely a nép­front klubja helyett most a rádió stúdiójából jelentkezett. Nem véletlenül: ezúttal ugyanis a rádió külföldi tu­dósítói találkoztak. Szécsi Éva kitűnő műsorvezető­háziasszonynak bizonyult, so­kat megtudtunk a környező és távoli nagy országok éle­iéből. idei terveiről. A hetvenéves Nyugatnak, az irodalmi folyóiratnak szentelt majdnem egy órát szerdán a Kossuth rádió. Bodnár György azokkal is megismertette a rangos iro- dalmi-politikaj fórumot, akik netán eddig semmit vagy na­gyon keveset hallottak róla. Van a rádiónak egy sze­rény, rövid folytatásos mű­sorsorozata, a Bioritmus. Az egészséges életvitelről, a kor emberére leselkedő veszé­lyekről — gyereknevelésről, és öreggondozásról ad heten­ként jó tanácsokat, hasznos tudnivalókat. Érdemes ráfi­gyelni a hétfő délelőttönként jelentkező műsorra. Köztársaság tér 1956 — a közelmúltban elhangzott folytatásos dokumentumjáté­kot a héten ismét műsorra tűzte a rádió. Az ismétlés­nek bizonyára az az oka. hogy sokan érdeklődnek a történelmi hitelességű, ere­deti hangdokumentumokat feltáró sorozat iránt. Ismét Baranyi Ferenc volt a 67 perc című műsor ven­dége. A népszerű vasárnap délelőtti műsornak mintha nem válna javára ez a sűrű vendégeskedés. . Baranyi ugyanis nem tud sok újat mondani, s lassan közhelyei is megszokottá válnak. (SJ) T. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom