Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. január 15.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

15

Tegnap megkezdődött Szolnokon a Kelet-Magyarországi vidéki felnőtt női—férfi asztalitenisz-bajnokság. A tiszaligeti sportcsarnokban mindkét ne m páros és egyéni versenyeit rendezték az első napon. A bajnokság ma nyolc órától folytatódik. Fotó: T. K. L.

A munkát mindig keresni kell

Másfél évtized után az OB l-ben a Kilián cselgáncsozói

Ritka alkalom, hogy együtt jubilál az edző és a szakosztály. Még ritkább, ha ez a jubileum egybeesik a szakember pályafutásának csúcspontjával és a szakosztály fennállásának legkiemelkedőbb állomásával. Ugyanakkor meghökkentő, hogy az edző ekkor mond le tisztségéről. Az az ember, akinek munkája elválaszthatatlanul összefonódott a szakosztály fejlődésével, aki meghatározta egy sportág helyzetét az adott keretek között, s akinek a sportág is meghatározta életét.

Diadalmaskodtak a házigazdák

Tavaly november 19-én és 20-án Szolnokon rendezték az OB II-es cselgáncs csapat- bajnokságot. A Honvéd Kilián FSE tornacsarnokában tíz egyesület csapatai léptek a tatamira. Közülük hárman feljutási esélyekkel. A körmérkőzésen végül is meglepetésre a házigazdák diadalmaskodtak, s ezzel „belecsöppentek” az OB I-be.

— Szó szerint — mondja Ferencz Attila, a Honvéd Kilián FSE cselgáncsozóinak egykori edzője, hiszen a legnagyobb vetélytárs, a Debreceni Dózsa már 3:0-ra vezetett ellenünk, amikor fordult a kocka, s előbb egyenlítettünk, aztán nyertünk is 4:3 arányban. Amúgy sem terveztük a felkerülést, a cél az volt — mint már három éve mindig — hogy a harmadik helyet szerezzük meg. Ezt eddig ki is vívta saját nevelésű versenyzőgárdánk. A bajnoki cím elnyerésére akkor csillant fel a remény, amikor 1977-ben véletlenül bevonult három első osztályú cselgáncsozó. A társaság fellelkesedett, keményen készülődött, aztán már nem volt megállás.

A szakosztálynak jelenleg 40 cselgáncsozója van, a felnőttek száma 14. Akik kivívták a sikert: Flórusz János — az idén ta«ia lett a felnőtt EB-keretnek — Juhász János, Lengyel Lajos I. osz- tláLyú, vallamint Török Ferenc, Sefcsik Sándor, Bucsi Zoltán és Vincze László H. osztályú versenyzők. Az OB I-ben is elsősorban rájuk támaszkodhatunk a Kiliánnál.

— A feljutásnak sajnos nemcsak jó oldala van, — folytatja Ferencz Attila. — A sportág követelményrendszere igen magas. Gondoskodni kell főfoglalkozású vezetőedzőről. és mivel egyéni sportág, így elsőosztályú versenyzőket is kell biztosítani. A magyar bajnokságon dobogós helyezéseket kell elérni, mégpedig korcsoportonként. A szakosztály értékét végső

soron nem az OB I. adja, hanem a magyar bajnokságokon és a rangsorversenye- ken szerzett helyezések.

Az elmúlt évben a csapatbajnoki cím mellé két bronzérmet tettek az asztalra a Kilián cselgáncsozói a junior magyar bajnokságról, két- két ötödik helyezést az ifjúságiról és a serdülőről, az úttörők bajnokságáról pedig egy ötödik helyezést hoztak. Az úttörő-olimpián egy aranyérmet és két ötödik helyezést szereztek. A heti há- ‘ rom edzésen Czigler Lajos — immár vezetőedző — valamint Török Ferenc és Sefcsik Sándor mint játékosedzők foglalkoztak még a versenyzőkkel. A szakosztály az elmúlt évben 63 ezer forinttal gazdálkodott. Ebből 20 ezret a megyei sporthivatal adott, s hogy felkerültek a legmagasabb osztályba, az idén ezt az összeget megháromszorozzák.

— Célunk az, hogy bent maradjunk az osztályban. Nem lesz könnyű. Augusztusban rendezik az OB I-es csapatbajnoki küzdelmeket, s nekünk ezen két együttest kell legyőznünk: a Baját és a Miskolci VSC-t. Amennyiben sikerül, akkor bennmaradunk.

Atlétika után cselgáncs

Nyúljunk mélyebbre, visz- sza a múltba.

— Cselgáncsozott? — kérdezem Ferencz Attilától.

— Nem. Atletizáltam.

— Hogy lett akkor cselgáncs-edző?

— A szakosztály 15 éve alakult. Pontosan akkor, amikor a Testnevelési Főiskola sportvezetői szakának elvégzése után, 1963-ban a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára kerültem. Megkértek, hogy foglalkozzam az akkor bevonult négy elsőosztályú versenyzővel, — így „áltam át” a cselgáncsra. Azóta se vonult be ennyi rangos versenyző, a versenyeken 75 százalékban saját nevelésű cselgáncsozóinkkal szerepeltünk. Kilenc évig egyedül készítettem fel a fiatalokat, utána kezdtem társakat keresni. így bukkantam rá Czigler Lajosra is.

— A hivatás, a vezetőedzői teendők ellátása mellett még jó néhány társadalmi megbízatást is elvállalt. ..

— A legszívesebben az úttörő sportolókat támogattam. Nem egy területi és városi úttörőrendezvényen vettem részt, mint versenybíró, és mint szervező. Például segédkeztem a Jászberényben rendezett úttörő-olimpia előkészítésében is, <1 szolnoki nemzetközi Hungári Kupa cselgáncsversenynek pedig én voltam a főrendezője. Csináltam persze mást is. A szandaszőlősi általános iskola sportudvarát én terveztem, építésében is segédkeztem. Nemcsak azért, mert itt dolgozik a feleségem, hanem azért is, mert az itt tanulók jelentik szakosztályunk számára a legtöbb utánpótlást.

— Szereti a gyerekeket?

— Nagyon. Van egy másodikos fiam, a Verseghy gimnáziumban tanul és egy 6. osztályos lányom. A fiú ezüstjelvényes ifjúsági 'tollaslabdázó, a kislány pedig a szolnoki Városi Sportiskola atlétája. Külön öröm. hogy mindketten jól tanulnak.

Leköszönt az edző

Ferenc Attila 41 éves. Másfél évtizedet áldozott egy olyan sportágért, amihez nem is értett, de amelyben a Honvéd Kilián FSE csapatát mégis a legmagasabb osztályba vezényelte. Munkájáért 1972-ben megkapta a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntetést, három éve pedig a „Sport Érdemérem” bronz fokozatát. A Hungária Kupa megrendezését a megyeszékhely az aranyjelvényes társadalmi munkás kitüntetéssel jutalmazta, egy évvel később pedig ezüstérmes lett.

Szép eredmények, noha korántsem állnak arányban az értük végzett munkával.

— Miért köszönt le a vezetőedzői tisztről? — teszem fel az utolsó előtti kérdést.

— Katona vagyok, s most megszaporodtak a feladataim. A kettőt együtt nem tudom teljes egészében elvégezni. A szakosztálytól persze nem szakadtam el; elvállaltam a vezetését, társadalmi munkában. Gondolom, így is sokat tehetek a versenyzőkért, a sportágért. Szerintem a munkát keresni kell, en pedig mindig kerestem. Arra a munkára gondolok, amely valóban teljes embert követel, amelyért valóban tenni, dolgozni kell.

Constantin Lajos

LABDARÚGÓ VB. URUGUAYTOL — ARGENTÍNÁIG

Futballcsaták, _

e

mlékezetes pillanatok

1974. július 7.: NSZK-Hollandia (2:1) München, olimpiai stadion 80 ezer néző. A döntő mérkőzés előtti pillanatok: Beckenbauer és Cruyff, a két csapatkapitány zászlócseréje. Középen Taylor, a találkozó angol FIFA-játékvezetője, balra Barreto (Uruguay) jobbról, takarva Archundia (Mexikó) partjelzők.

Amint a hollandok mindinkább védelembe szorultak, Neeskenst figyelmeztetnem kellett, aztán fél perccel a szünet előtt Gerd Müller belőtte a nyugatnémetek második gólját, amely döntőnek bizonyult.

Amint Müller rárobbant Bonhof jobbról érkező beadására, egy gondolattal túlszaladt a labdán, de visszaszerezte, és biztosan lőtte Jongbloed hálójába.

Az első félidő néhány másodpercre . rá véget ért s ahogy az alagút felé ballagtunk, az egyik holland játékos dühösen felém rúgta a labdát. Arrafelé indultam, de a következő pillanatban Cruyff bukkant fel előttem, és azt mondta:

— Nagyobb védelmet kérek öntől.

Ebben nem találhattam kivetni valót, hát így szóltam:

—1 Rendben van. nagyobb védelmet kér. Most távozzék.

Félig elfordult, mi tovább mentünk az alagút felé, de Cruyff rögtön vissza is jött és megint azt mondta, hogy nagyobb védelmet kér. Még valamit hozzá tett, de azt nem értettem.

— Rendben van — mondtam. — Hallottam. Most azonban elég legyen ebből. Ha még vitatkozni akar. intézkednem kell.

Elfordult, de harmadszor

is visszajött, és akkor figyelmeztettem engedetlenség miatt. Azzal, hogy harmadszor is visszajött, nyilvánvalóan le akart járatni. Tekintet nélkül arra. hogy mit mondott, a viselkedésével akarta az összes jelenlévők tudomására hozni: nem ért egyet a működésemmel.

Ahogy felmutattam a sárga lapot. Cruyff elment, és többé egy szó sem esett az ügyről.

Hollandia a második félidőben egy időre megtalálta a ritmusát, remek „totális” futballt játszott, és úgy tűnt, hogy még megfordíthatja a mérkőzést. A második félidőben gyakrabban alkalmazhattam az előnyszabályt. mint az elsőben.

A holland rohamok időszakában Breitner és Vogts

volt a Beckenbauer által virtuóz módon vezényelt nyugatnémet védelem hőse, bár az is igaz, hogy a hollandok rendre elrontották támadásaik poénjait. Nees- kens kapáslövése mégis biztos kiegyenlítést ígért. Sepp Maier azonban valami túl- világias reflexszel hárított.

Az utolsó sípszóra a nyugatnémetek őrült örömünnepségbe kezdtek, a hollandokra viszont valami szívszorító szomorúság borult. Esélyesként indultak, aztán

— csodálatos nyitány után

— valahogyan utat tévesztettek.

Mire végül lefeküdtem, órákig nem tudtam elaludni, újra meg újra átéltem a döntőt.

Somos István

Vége

Ádáz pingpongcsata dúlt | szerdán délután az öltöző j folyosóján. Koiláth és Szatmári „gyilkolta” egymást. A többi játékos a lépcsőn ülve élvezte a küzdelmet, amelyből Szatmári került ki győztesen, s mint végül kiderült, ő nyerte a Szolnoki MTE NB Il-es lab- | darúgó-csapatának házi asztalitenisz-bajnokságát.

Rövid volt a déli szünet, mer megérkezett Fried- manszky Zoltán vezetőedző, és sorakozót vezényelt. A társaság kivonult a tiszali- geti stadion hóval borított füves játékterére, s gyors eligazítás után megkezdődött a délutáni program. A két részre osztott csapat, ellentétes irányba indulva, hozzákezdett a délutánra előírt 5 ezer méter résztávjainak lefutására. A vezetőedző sípjába fújt. Czigony István edző benyomta a stoppert. s kezdetét vette egy-egy 800 vagy 400 méter mérése.

— Lassan lendült bele a gárda, mert alig egy órával ezelőtt ebédeltek. Sajnos, tele gyomorral kezdődik a délutáni edzés, s sportcsarnok zsúfoltsága miatt későn tudunk ebédelni. így az étkezés- és az edzés között szükséges két órát nem tudjuk tartani — jegyezte meg Czigony István.

Míg a játékosok futottak. Friedmanszky Zoltántól érdeklődtünk.

— Fegyelmezetten, lelkesen. példamutatóan dolgozik mindenki. Az első hét végén valamennyi játékos dicséretet kapott lelkiismeretes munkájáért — újságolta elégedetten a vezetőedző.

Január másodikán orvosi vizsgálattal kezdődött az MTE labdarúgóinak alapozása. Mindenki egészséges, a porcműtéten átesett Kábák is teljes intenzitással dolgozik. A huszonkettes keret tagja Zakar. Tasi és Hegedűs is, az ifjúságiak közül pedig Bencsik került jutalomból az első csapathoz.

— Sajnálom, hogy Tasi iskolai elfoglaltsága miatt csak a délutáni edzéseket látogathatja. Tehetséges, képessége alapján, teljes alapozással meggyorsulna, jobban kibontakozhatna a tudása — vélekedett Friedmanszky Zoltán.

A játékosok két hétig a KISZ-táborban laktak. Délelőtt a tornateremben, délután a szabadban edzettek. A teremben kiadós, kemény munkával gyűjtötték' az erőt, a kimutatás komoly teljesítményekről tanúkodik. A háromperces szökdelésben például Zielbauer 223. Szendrei 213 ugrással vezet. A nyurga kapus kötéllel három percig 409-et szükdelt. A többiek is alig maradtak le mögötte. Vidám, jó hangulat jellemzi a felkészülést.

A két futás közötti szünetben rövid „közvélemény- kutatást” tartottunk.

— Sokat beszélgettünk a táborban, s megegyeztünk abban. hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is 46 pontot szeretnénk elérni. Ezzel ott lehetünk az élmezőnyben — mondotta Sebők György csapatkapitány.

— Sok alapozáson vettem részt, szerintem jó gyakorlatokat állított össze a Mester, azt hiszem az erőnléttel nem lesz baj. Az első öt mérkőzés nehéz lesz. a csapatot különben az első hat közé várom — lihegte Kol- láth Béla.

Ahogy a játékosállományt néztük, kiderült, hogy egyes posztokért nagy versengés várható, más helyen viszont lehetne bővebb a választék.

A bentlakásos tábor szombaton befejeződött, a következő héten már napközis rendszerben folytatódik a felkészülés. Az edzőmérkőzések február elején kezdődnek. Czigony István ezzel búcsúzott:

— Csak sérülés nélkül ússzuk meg az alapozást...

(pi)

A változatos tornatermi gyakorlatok egyike. Fotó: N. Zs.