Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-13 / 11. szám
1978. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VERDI: Álarcosbál A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vendégjátéka A francia forradalom utáni években III. Gusztáv svéd király egy álarcosbálon merénylet áldozatává lett. E történelmi mag köré Seribe, a tizenkilencedik század első felében élt sikeres drámaíró szőtt romantikus szereim; történetet. A műből librettó készült, s Verdi 1857-ben operaszínpadra ültette át az „Álarcosbált”. Érdekes, hogy a korábban •bemutatott Rigolettóhoz hasonlóan a cenzúra itt sem engedélyezte az eredeti helyszínt és szereplőket. Verdi ellenkezése ellenére a cselekményt Stockholmból Bostonba kellett áthelyezni, s így lett Gusztáv királyból Richard gróf, a merénylő tisztből René, a gróf titkárja. A hátborzongató jelenetekkel tűzdelt históriát Verdi valóságteremtő zenéje avatja igazi drámává. A vázlatos jellemeket, a naiv fordulatokat felejtjük a muzsika sodrásában, s az áriák, szellemes együttesek gazdag száma pompás lehetőséget ád az előadók művészetének, játékkedvének kibontakoztatására. A szolnoki előadás szereplői közül a Liszt-díjas Karikó Teréz Améliája kívánkozik az első helyre. Gazdagon áradó drámai szopránja uralta a színpadot, érzelemvilágának mélységeit, rezdüléseit árnyalatdús művészettel. elhitető erővel érzékeltette. Üde színfoltot jelentett Oszkár alakjában a jó színpadi mozgással rendelkező Vámossy Éva, két népszerű áriáját tisztán, szép hangon, a koloratúrás részeket is játékos köny- nyedséggel szólaltatta meg. A többi főszereplő gyengébb teljesítménye rányomta bélyegét az előadásra. Vargha Róbert erőtlen tenorja, bizonytalan intonációja, Vághelyi Gábor félszeg mozgása, színpadi rutintalansága — jó hangadottsága ellenére — szárnyát szegte a drámai helyzetek kidolgozásának. Ulri- kát, a démoni hatalommal bíró jósnőt nem ilyen hanggal képzeljük el. Gortva Irént hangjának aránylag kis intenzitása, valamint világos hangszíne nem predesztinálja erre a szerepre. Kisebb feladatkörében emlékezetest nyújtott a két összeesküvő, Kenesey Gábor és Komornyi László. A rendezés nem állt feladata magaslatán, a szereplők mozgatása, a színpadképek. drámai események beállítása sablonos megoldásokra emlékeztetett, s kevés eredeti koncepcióra utalt. A kórus hangzása minden jelenetben kitűnő volt, a zenekar — Várady Zoltán vezetésével mintaszerűen, megbízhatóan kísért, s az előadás legfőbb erőssége volt. Nagy Pál Szerdán délután és este a szolnoki Szigligeti Színház közönsége hosszasan ünnepelte a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeit, akik Csehov Ivanov című művét mutatták be. A kaposvári társulat színházi életünkben betöltött helyét és szerepét jól ismeri a szolnoki közönség. Az ősszel Osztrovszkij komédiájával vendégszerepeitek Szolnokon, és arattak akkor is nagy sikert, most pedig Csehov Ivanov ja magas művészi igényű bemutatásával ragadtatták el a nézőket. A Známbéki Gábor rendezte előadás kétségtelenül keserű és kegyetlen. De Csehov színpada nem a tétlen elmúlás fölötti szenvelgés, hanem a szembesítés. Ivanov hőseinek kiúttalansága bizonyos, de éppen ez sugallja annyira parancsolóan, hogy az emberi kapcsolatokon csak az azokat kialakította helyzet megváltoztatásával lehet érdemben javítani. A Zsámbéki ábrázolta csehovi világ ennek a konkrét igazságnak lenyűgöző erejű hordozója. E szerény méltatás nem ad lehetőséget arra, hogy kü- lön-külön értékeljük a nagyszerű előadás főbb szereplőinek teljesítményét. De talán nem is volna célszerű, hiszen Zsámbéki színpadán bizonyíttatott, hogy nincs kis szerep. Amikor egy-egy figura a nézők figyelmének előterébe kerül, mindig pontosat, lényegeset mond, még akkor is, ha ezt csak másodpercekben mérhetően teszi, vagy csupán egyetlen mozdulattal, szó nélkül jelzi. A díszlet sem annyi Zsámbéki színpadán. hogy konvencionálisán önmagában értékelhetnénk. Pauer Gyula meghatározó játéktere nélkül ez az előadás nem születhetett volna meg. Jól értelmezett sportnyelven szólva tehát: nagyszerű csapatmunkát láthattunk. Köszönet a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeinek, technikai dolgozóinak, akik az éjszakai utazás fáradalmait is vállalták és emlékezetes színházi esttel ajándékozták meg a szolnoki közönséget, de dicséret illeti mindazokat, akik hozzájárulnak a kaposváriak már-már rendszeressé váló szolnoki vendégszerepléséhez. Tiszai Lajos Új könyvesboltok, nagyobb forgalom A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál a vidéki könyvterjesztés gazdájánál elkészült a tavalyi forgalom gyorsmérlege: a fővároson kívüli könyvüzletek forgalma elérte a 781 millió forintot, Ez csaknem két és félszerese az 1971. évinek, — amikor a vállalat jelenlegi formájában megkezdte működését — 89 millió forinttal több, mint az 1976. évi forgalom. A jelentős emelkedést el sősorban a bolthálózat bővítésével, korszerűsítésével, hatékony propagandával érték el. Az elmúlt évben 15 új könyvesboltot nyitottak, így egyebek közt Nyíregyházán, Keszthelyen, Kaposváron, Mázaszászváron, Dunakeszin és a Diósgyőri Gépgyárban. Pécsett korszerűsítették a meglévő üzletet. A vállalat 3200 négyzetméterrel bővítette eladóterét. Az 1400 dolgozón kívül 5000 társadalmi aktíva is hozzájárult a sikeres évzáráshoz. A tervek szerint idén újabb üzleteket nyitnak. Könyvesboltot kap többek között Zalaegerszeg, Gödöllő, Dunaújváros, Békéscsaba, Nyergesújfalu, Tatabánya, Székesfehérvár, Miskolc. Korszerűsítik, csinosítják a várpalotai, a balatonfüredi, a székesfehérvári, a miskolci, a szombathelyi boltokat. Kézikönyv a szakmákról „Képes szakmai ABC” — a négy kötetre tervezett szakmaismertető kiadvány első füzete az autószerelőtől a fonóig 37 foglalkozás bemutatásával könnyíti meg a nyolcadik osztályosok pályaválasztását. A most megjelent kézikönyv tartalmazza a szakmák pontos leírását, ismerteti a munka feltételeit, körülményeit — minden hasznos tudnivalót összefoglal egy-egy foglalkozásról. A kötet összeállítói — a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet szakemberei — a legilletékesebbeknek: a szakmát választó gyermekeknek szánták a könnyen áttekinthető, fotókkal gazdagon illusztrált kiadványt, amely várhatóan sokat segít majd a kérdés eldöntésében: „Mi leszek, ha nagy leszek?” A m űvelő A riportsorozat előző részéből arról győződhettünk meg, hogy lehetséges külterületen is pezsgő kulturális életet teremteni. Akadnak azonban ellenpéldák is a megyében, erről beszélt a második rész például Félix majorban, Kunhegyes és Kunmadaras között. Mindenhol, de tanyás vidékeken különösképpen nagy feladat hárul a tanítókra a közgondolkodás alakításában, a műveltség terjesztésében. Az iskola „bekörzetesítésé- nek” — csúf kifejezés, de ez használatos — és a tanyai kollégiumok létesítése idején egyre fogynak a tanyákról a tanítók. Ahol maradnak, ott rájuik vár a tanítás nem könnyű munkája mellett a könyvkölcsönzés, a filmvetítés, továbbá előadások, kirándulások szervezése, nem szólva a tanácsi, tömegmozgalmi megbízatásokról, s a tanyasiak hivatalos, „papíros” ügyeinek intézéséről. Szeretem a tanyasiakat Jászberényből Nagykáta felé menet, egészen közel már a megyehatárhoz, egy kocsma előtt hosszú sor postaláda hirdeti: itt tanyabejáró van. A petróleumlámpás kocsmában Tóth Béla boltvezető igazít útba. Budapest kezdeményezésére Nemzetközi kiadvány az európai fővárosokról Európa további fővárosai válaszoltak Budapest főváros Levéltárának kezdeményezésére, amellyel Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai című nemzetközi kiadvány megírását indítványozta. A két ősi város: Róma és Athén is jelezte, hogy megkezdte az előkészületeket építéstörténeti emlékeinek ismertetésére. Reykjavik és Lisszabon is közölte, hogy részt vesz a kiadvány megírásában. Huszonegy főváros — amelyek már tavaly, nyomban a felhívás után vállalkoztak az együttműködésre — folyamatosan küldik Budapestre a közös mű fejezeteit. Közük a fővárossá alakulás földrajzi, politikai körülményeit, a városrendezési terveket. Leírják a fővárosok történeti városmagjának keletkezését, funkciójának módosulását, s az irodalmi források helyét is. A kéziratokat metszetekkel, térképekkel, illusztrációkkal egészítik ki. A beküldött szövegeket folyamatosan fordítják magyar -nyelvre, az angol, a francia, az orosz társszerkesztők pedig az idegen nyelvű kéziratokat gondozzák. A forrás- kiadvány, amely szolgálhatja majd a történetkutatást, a városrendezést, a műemlék- védelmet és a restaurálást, s tájékoztat a városfejlesztés tendenciáiról, előreláthatóan jövőre jelenik meg. Sündisznócska és egérke A szegedi József Attila Tudományegyetem füvészkertjében elkészült a pálmaház. Virágzik az afrikai pozsgás növény, egy délamerikai broméliaféle és leszüretelték az idei citromtermést. Képünkön: az új pálmaház A Gyermekrádió kéthetenként jelentkező sorozatában verseket, meséket hallhatnak a gyerekek, amelyekhez soksok zongoradarab kapcsolódik, megidézve a megelevenedő figurák, állatok „jellemét”. A januári első adásban — ma 13 óra 33 perckor a Petőfi adón — Tasnádi Varga Éva meséjét mondja el Szacs- vay László a szorgalmas sündisznócskáról és a lusta egérkéről. A zongoradarabok szovjet és német zeneszerzők művei, ezeket Szabó Zsuzsa tolmácsolásában hallhatják a gyerekek. — Tőtevény ezen az oldalán van az útnak, arra túl fekszik Hajta. A tőtevényi iskolához csak itt egyenesen a földúton menjenek. Minden út odavezet. A tőtevényi tanító, Sas János fiatal ember. Hat éve tanít és lakik itt. — A tanyán élést máig sem tudtam megszokni — mondja. — Az iskolai éveim alatt városban laktam, élveztem a városi élet minden előnyét. Szóval: nem szeretek tanyán lakni, nehézkes, tökéletlen itt minden. A munkám viszont szeretem, s természetesen azokat is, akikhez köt a munkám. Van ugyan a környékbeli tanyavilág körülbelül 700—800 lakosa közt mindenféle ember, lumpen is, iszákos is, de a többség szorgalmas, becsületes. A háztáji állattenyésztés nem könnyű az egésznapos tsz-ben végzett munka mellett, s van olyan ember is, aki tíz tehenet tart. Igaz, jói jövedelmez a háztáji. Az osztályterem kicsi, barátságos, a legszükségesebb technikai és szemléltető eszközökkel van fölszerelve, a padok oldalán takaros rendben sorakoznak a gyerekek tisztasági csomagjai. — A felső tagozat bejár Jászberénybe, húsz alsó tagozatost tanítok ebben az évben. Kedves látvány: újságfüzérek lógnak az egyik falon. — Tizenötféle újság, néhány gyereklap is jár az iskolába. Van két „újságfelelős” gyerek, ők tűzik fel az újakat a fáira mindennap. A szomszéd teremben hétezerül kötet könyv sorakozik szekrényekben. — Amikor a környéken megszűntek a tanyasi iskolák, kértem, hogy a könyvek ide kerülhessenek. Magam sem gondoltam, hogy ilyen gazdag könyvtár összejöhet. Persze kell is, 130 olvasóm van„ jönnek a könyvért mindennap. Sokat visznek haza a gyerekek is, a szülőknek, nagyszülőknek. régies tisztelettudással így emlegetik: „a tanító úr”. A tanító úr Egyéb munkák: a tanító és a felesége takarítja, fűti az iskolát, — ez két helyiséget, két szeneskályhát jelent; havi 70 forintért. Délután könyvtár, fölkészülés, este dolgozók iskolája. — Tavaly három tagozatban ötvenkilenc felnőtt járt iskolába. Üjabb keletű ez a tanulási kedv, csak minél tovább tartson. Emellett: gépjárművezetőtanfolyam szervezése — ötven résztvevő az eredmény —, s a tanító szervezi a Zagyvamenti Tsz autóbusz színházlátogatásaira az embereket. Úgy is sikerült már, hogy három busz telt meg színházba készülőkkel. Aki próbálta, tudja, milyen munka egyenként, családonként közönséget szervezni. A tőtevényiek bíznak benne, hozzá fordulnak, ha segítség kell. Gyógyszerért, ovrosért sokszor ment már be gépkocsival a városba éjnek idején, s nem egyszer volt sürgős útja szülés előtt álló asszonnyal. A tanyasiak Járástanya: példa is lehet J ászszentandrás-Járás tanya takaros tanyaközpont; bolttal. klubkönyvtárral, darálóval, iskolával, villanyhálózattal, telefonnal. A telefonösszeköttetésnek külön története van. Medveczky Ferenc, az iskola vezetője meséli el. — Régóta kértük mi ezt a telefont. Egyszer, egészen váratlanul szóltak a szentand- rási tanácstól — megkapjuk, ha a lakosság kiássa a kábeleknek az árkot. Ez pénteken volt. Két és fél kilométer ide a falu, ennyi árok kellett. Szombat—vasárnap kiásta a lakosság az árkot az utolsó méterig. Hétfőn már fektették a, drótokat. Ugyancsak az összefogás teremtett a Járástanyán olyan művelődési feltételeket, amelyek példa is lehetne. 1973 május elsején avatták fel a klubkönyvtárat, ami a tsz és a tanács támogatásával. a lakosság társadalmi munkájával épült. Azóta is zajlik benne az élet. — Délelőttönként a nagytermet az iskolások tornaszobának használják, — mondja Medveczky Ferenc, aki a tanítás mellett a klubkönyvtárosi teendőket is ellátja. — Esténként lehet játszani, pingpongozni, tv-t nézni, a könyvtárszobában olvasgatni. Hétfőn az idősebbek jönnek dominózni, sakkozni, meghányni-vetni a világ dolgait. Minden csütörtökön ismeretterjesztő filmvetítés és előadás van. Főleg egészség- ügyi, állattartási, növénytermesztési, jogi témákban. Ennek húsz-huszonöt fős törzs- közönsége van. Utána együtt maradnak az emberek tv-t nézni. Gyakran szervezünk Egerbe színházlátogatást. Nehéz a szervezés, házról házra járok. Igaz, nincs olyan ember, akit ne ismernék. — Mióta él itt? — Apám 1925-ben kezdett itt tanítani. Én 1946 óta tanítom a tanyasi gyerekeket. Még hat évem van a nyugdíjig. És sok dolgom. Idén nyárra például szeretnék mozit hozni a művelődési házba, már megkezdtem a „kijárását”. Aztán nap-nap után van munka az 1500 kötetes könyvtárral és a közel kétszáz olvasóval. Erre akár büszke is lehetnék: Járástanyán minden negvedik ember könyvtári tag. És olvasó is! 1950 óta tanácstag, és amióta népfront van, népfront-titkár vagyok. És hozzá lehet tenni — a tények ismeretében — egy közösség művelődésének fáradhatatlan szervezője, mozgatója. — Részt vettem a legutóbbi Szolnokon rendezett tanyakonferencián. Engem egy fontos dologban megerősített ez a tanácskozás. A közművelődés felől nézve nincs, nem lehet tanya-kérdés. Emberek vannak, akik tanyán élnek. A lehetőségekről pedig csak annyit, világos, nem épülhetnek betonutak minden tanyához, de legalább a földutaknak járhatóknak kell lenniük. VÉGE Szabó János