Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-22 / 300. szám
✓ 1977. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ■ 5 Sopronban a Lővérek tövében elkészült o város új létesítménye, a köruszoda, A repülő csészealjra emlékeztető impozáns épület 75 millió forintba került, két nagy medencéje egyszerre 500 sportolni vágyót fogadhat. Š Alif** v~ Megújuló műemlékünk a Nyugati Ötezer tonnányi acél- szerkezetével és 3000 négyzetméter üvegfelületévet 1979 végére szépségében várja az utazóközönséget a Nyugati pályaudvar. A “tz liléiéi lesziavu, ibO méter hosszúságú csarnokot 1877-ben a Vasút Társaság megbízásából a világhírű •Eiffel és társai cég építette. Ebben az időben ez volt a világ legnagyobb acélszerkezetű csarnoka. Merész vonal- vezetése, az üveg és az ^cél- szerkezet összhangjának könnyedsége az 1978-as párizsi világkiállításon olyan nagy sikert aratott, hogy a világkiállítás gépcsarnokát, a Galerié des Machines-t ennek mintájára építették fel. A háromhajós csiarnokszer- kezet — a főhajó, a vágánycsarnok, ezt támasztják meg két oldalról az oldalhajók, ezekben van a pénztár, az étterem, a büfé — 1952 óta műemlék. Sajnos, a háború, no meg főként a füstgázok káros hatása megpecsételte sorsát — 3—1 évvel ezelőtt életveszélyessé nyilvánították. Különösen a vágánycsarnok középső része sínylette meg az idő viszontagságait, 50 százalék korrodálódott. Egyesek a csarnok azonnali lebontását követelték, míg a Műemléki Felügyelőség ragaszkodott ahhoz, hogy teljesen eredeti formájában állítsák helyre. Ennek azonban igen sok akadálya volt. Egyrészt szegecselt acélszerkezete ma már elavult, a gyárak ilyent nem gyártanak, másrészt a terhelési előírások időközben oly sokat fejlődtek 1978- ra, hogy — a méretezések szerint — a csarnok új korában sem felelt volna meg a mai szabványoknak! Nem túlzottak-e ezek a követelmények? — kérdezhetnénk. A szakemberek egyértelmű nemmel válaszolnok, hiszen emberek életéről van szó. Mentsük meg a Nyugatit! Legyen műemléki helyreállítás, de a szerkezet állja ki az új követelmények próbáját — ez az elgondolás győzött a MÁV-vezérigazgató- ság országos tervpályázatának első díjasa, dr. Sigray Tibor, az UVATERV irodavezetőjének megoldásában. A tervezőnek sikerült olyan statikai modellt találnia, melyben a díszes sarokrészek, a vállrész, a teljes vo- nórudazat az eredeti kovácsoltvas csapokkal és a körút felőli függönyfal eredeti anyagában megmaradhat. A legjobban károsodott középső részt kicserélik olyan korszerű, daruval szerelt, hegesztett szelvényekből álló szerkezetre, amely megjelenésében hasonlít a régihez. „Alulmaradtak” tehát azok, akik rosszul értelmezett célszerűségből és „modernségből” oly tékozlóan bánnak műemlékeinkkel, így a Nyugati Pályaudvar, mely eggyé forrott a Körút arculatával, nem jut a hasonló városképi jelentőségű — ha csak az lett volna! — Nemzeti Színház sorsára. Jövőre, január 9-én lezárják a vágánycsarnokot és megindulhat a helyreállítás. H. J. „GombAcgyár” az nurAra szállóban A Hungarhotels balatonfüredi önálló egysége e hasznos vállalkozással megoldotta dolgozóinak téli foglalkoztatását. Miközben csoportokban letöltik a nyári szezon nyújtott műszakjai után járó szabadságukat — a szállók konyháin találnak maguknak folyamatos munkát. A Balatonalmádi Auróra szállóban ,.gombócgyár” működik. A termékből külföldre is szállítanak. _! ______________________ V illany a tanyáknak Példamutatóan valósítják meg a tanyapolitikai programot az ország egyik „legta- nyásabb” településén, Lajos- mizsén, ahol a lakosság mintegy fele — több mint 6000 ember — távoleső területeken él. Ezideig 1200-nál több tanyába vezették be a villanyt. Ez önmagában véve is jelentős — élétkörülménye- ket javító — tényezőnek számít. Az utóbbi két évben több más létesítményt is kaptak a nagyközség tanyai lakói. A nagyhatárú település egyik külterületi lakotthelyén kiépítették a vízvezeték-hálózatot. A tanyavilág fejlesztését hathatósan segítik a helyi mezőgazdasági szövetkezetek. összefogásukkal tanyai orvosi rendelők létesültek. Gerginé karácsonya T erületi szociális gondozók, házi beteg- látogatók. Fáradhatatlanok, ha az otthoni munkát, a mosást, a takarítást, a főzést magatehetetlen, idős, beteg embereknél kell végezniök. Kérnek, érvelnek és vitáznak, amikor az öregek sok utánjárást igénylő hivatalos ügyeit intézik és kifogy- hatatlánok a vigasztaló szóból, amikor látják, épp arra vágyik a magánytól szenvedő ember. Nevük hivatalosan házi beteggondozók. Akiket gondoznak, azok pedig az öregek jótevőinek tartják őket. Amit tesznek, társadalmi munkában csinálják, de hivatásnak, emberi kötelességnek tekintik megbízatásukat. Gergi Lászlóné Jászberényben a IX. orvosi körzet vöröskereszt-titkára. ö is vállalt házi beteggondozást. Füzetében húsz magányos, ápolásra szoruló idős ember neve szerepel, rendszeresen látogatja őket. — Havonta kétszer vagy háromszor jutok el egy-egy idős emberhez; de van közöttük olyan is, akit hetenként kétszer is meglátogatok. Rendbe hozom a házuk táját, ha a piacra vagy a boltba indulok, beszólok hozzájuk, mire van szükségük. Megrendelem a téli tüzelőjüket, van, akinek sikerült elintéznem, hogy bevezessék a vizet a lakásába, a nyolcvanesztendős Teri néninek járdát építettek a háza elé. — Várom a postást, aki a nyugdíjamat hozza — mondja a hatvanöt esztendős Kati néni — örülök, ha Ilonka húgom évente egyszer Dunántúlról hazalátogat. Akinek jöttét mindenkinél jobban várom, akinek érkezésével biztos, hogy a derű is belép a szobámba, az Erzsiké, a Gerginé. Áldott teremtés nemcsak ő, de az egész családja. Amikor Erzsiké beteg volt, Katika lánya jött el, érdeklődött, hogy vagyok, mire van szükségem. Pedig a tizenhét esztendős csinos lány mehetett volna a pres/.- szóba vagy táncolni, ahelyett hogy egy nyűgös öregaszszonnyal bajlódjék. Várom őket most is, megígérték, eljönnek karácsony előtt. Gerginé így vélekedik; — Mindenért hálásak a gondozásra szoruló, szeretet- re vágyó idős emberek. Aminek legjobban örülnek, az a vigasztaló, a biztató szó. Ahányszor csak meglátogatok valakit, úgy érzem ha rövid időre is, de elfelejtik bánatukat, bajukat, elviselhetőbb lesz öregségük csak azért, mert elbeszélgetek velük egy órácskát. Milyen fizetséget kapok mindezért? A kezek simogatását, amivel búcsúzáskor ott próbálnak tartani még egy kis időre Katikám most tizennyolc éves, születésnapján bekopogott hozzánk Kati néni, aki egy évben egyszer ha kilép udvarának kapuján. Egyik kezével botjára támaszkodott, a másikban egy tortát tartott remegve, félve, hogy el ne ejtse, Katikát jött köszönteni. Kell ennél nagyobb fizetség? — Illés — Társadalmi munka célszerűen Érdekes és tanulságos vita zajlott le a megyei tanács legutóbbi ülésén. Az 1978. évi tervjavaslat tárgyalása közben az egyik felszólaló vitatta az előterjesztés azon pontjának helyességét, amelyben a végrehajtó bizottság azt javasolta a tanácsnak, hogy hívja fel a figyelmet a fokozottabb tervszerűségre; többek között arra is, hogy a helyi tanácsok a településfejlesztő, önkéntes, térítésmentes társadalmi munkát mindenekelőtt a tervben foglalt feladatok megoldásához kapcsolják, és kerüljék a terven felüli célok előirányzását. A hozzászóló kifogásolta ezt, mert úgymond „az egyébként is korlátozott beruházási lehetőségek mellett ez a társadalmi munka visszaesését eredményezi.” Jóllehet a vita után az előterjesztő az okokról és a tényleges helyzetről igyekezett a kételkedőket meggyőzni, ez a kérdés — tapasztalatom szerint — a helyi tanácsok hivatalos közvéleményében is vitatott, és nagy kár lenne, ha a félreértések a megyében szépen fejlődő tevékenység visszaesését váltanák ki. Miről is van szó? Először is tisztáznunk kell, hogy miként állunk ezzel a „beruházási korlátozással”? Van-e ilyen? Amennyiben abból indulnánk ki, hogy mit, mennyit szeretnének megvalósítani, akkor tényleg „igen” a felelet. Csakhogy ezek sok esetben vágyálmok, mert a kivitelezői kapacitás eddig se nagyon tette lehetővé a terven felüli beruházások megvalósítását (vagy — nem kívánatos módon — éppen a tervben foglaltak helyett akadt erre valamelyest lehetőség), sőt, a valóságos pénzügyi helyzet sem minden tanácsnál alakul úgy, ahogy most remélik. Mérték a terv Az MSZMP Központi Bizottsága december elején tartott ülésén világosan bemutatta a beruházási tevékenység messze a tervezett ütemet meghaladó mértékének esetleges negatív következményeit, egyebek között éppen a lakosság életszínvonalára. Ezért jelölte meg az irányítás, tervezés feladatéul, hogy I978-ra a tervezett fejlesztésben kívánatos csak a beruházási színvonalat előirányozni. Tanácsunk esetében sem történt más: az Országos Tervhivatal azt írta elő, hogy amit annak idején maguk a helyi tanácsok (és a megyei központi saját terv) erre az időre beruházási célra terveztek, annak az összegnek a mértékéig — és ne tovább — készítsék el tervjavaslataikat; mindenekelőtt a folyamatban lévő beruházások gyorsabb befejezésére koncentrálva, illetve az alaposan előkészített, társadalompolitikai szempontból legégetőbb újabb beruházások kezdésére használják fel eszközeiket. A későbbiekben — néhány, az eredetinél gyorsabb ütemben építhető beruházás anyagi feltételeinek megteremtése érdekében — még több tízmillió forintos túlteljesítést is engedélyeztek a központi szervek. Mindehhez hozzátartozik, hogy 1978-ra már eredetileg is magasabb előirányzatokat terveztünk, mint az előző évekre (1979— 80-ra ugyancsak „emelkedő" a tendencia), tehát a lehetőségeink nagyobbak. A megmaradó pénzeket nem vonják el, későbbi években felhasználhatják. Ez tehát az igazság a vitatott intézkedés körül. tési forrás És hogy állunk a társadalmi munkával? Nagyon fontos ügyről van szó! Megyénkben már évek óta meghaladja az önkéntesen, díjtalanul (tehát pénzügyi kifizetések nélkül) végzett, a helység szeretetét kifejező társadalmi munka értéke a 200 millió forintot. (1976-ban 273 millió volt, — egy lakosra több mint 600 Ft jutott — és az első három negyedév alapján ebben az évben sem ígérkezik kevesebbnek.) A társadalmi munka értéke egyáltalán nincs „korlátozva”. Éppen azért, mert nem jelent pénzbeli kifizetést, az előzőekben említett szigorító intézkedések nem vonatkoznak erre a fejlesztési forrásra. Magyarán szólva: hatóra — persze elméletileg — végtelen, bővítheti — és eddig is mintegy 10—15 °/o-(kal bővítette — a fejlesztési lehetőséget, ha célszerűen hasznosítják. És itt van a vitatott tervjavaslat lényege. Egyre-másra tapasztaltuk — tisztelet a kivételnek —, hogy a társadalmi munkával olyan új feladatokat igyekeztek megoldani, amelyeknek azután terven felüli beruházási, de méginkább fenntartási (költségvetési) vomzatai is voltak, és ezek — miután terven felüli bevételek — (források) mind kisebb mértékben álltak rendelkezésre, — a tervben foglalt céloktól vontak el anyagi eszközöket illetve álltak elő a megyei tanácsnál olyan igénnyel, hogy — ugyancsak terven felül — kapjanak további támogatást. E közben az ötödik ötéves tervre saját maguk által tervezett, a lakosság előtt meghirdetett programok nem valósultak meg. Különböző (jórészt ismert) tényezők miatt az eredeti tervek megvalósítása is többe kerül az 1975 táján — jól-rosszul — előrebecsült összegeknél. Tehát inkább ezekre kellene a figyelmet összpontosítani és mintegy fornáskiegészítésként — az ingyen társadalmi mun ke készséget ide irányítani. Nem minden „naturális cél” ott valósul meg, ahol tervezték (és főleg nem any- nyiból; jóval magasabb ösz- szegbőí), így a települések közötti ellátásbeli különbségek egyik vagy másik mutatóban tovább differenciálódnak, másrészt a többletfelhasználás — erre alapos vizsgálataink alapján felelősséggel nyilatlcozhatom — bizonytalanná teszi a későbbi évekre célul tűzött beruházások megvalósíthatóságát. Sem a központi tervtől, sem a megyeitől nem várható ugyanis ezekre az évekre többletjuttatás. Politikai felelőssége minden helyi tanácsnak — és jól felfogott érdeke minden lakosnak — hogy a kitűzött célokat elérjük — a változó gazdasági körülmények közepette is. A pénzbeli anyagi lehetőségek végesek — és mindig is azok lesznek. Még inkább, mint bármikor, igényelni kell — és nekünk lakosoknak megértéssel kell fogadnunk ezt — a társadalmi munkát. És hogy újabb félreértés ne essék: nem azt mondtuk, hogy kizárólag a tervben foglalt feladatokhoz használják a társadalmi munkát, hanem „elsődlegesen”. Mi is tudjuk, hogy sok olyan felhasználási lehetőség van, amely a település szépítését, rendjének, tisztaságának, kommunális viszonyainak javítását úgy is szolgálja, hogy e közben nem rak terven felüli terhet a pénzügyi alapokra. Az utcák. terek fásítása, a parkosítás, ma már gyakran úgy történik, hogy utána a fenn- , tartást is társadalmi munkában látják el. A földutak időnkénti egyengetése, a rendetlen, gazos terepek, a vízlevezető árkok, átjárók rendezése — vagy akár kisebb sportudvarok, lakótelepi kis- , pályák, játszóterek, és azok felszereléseinek társadalmi munkában való elkészítése szintén nem jelenthet gondot. hiszen ezek további kezelése is megoldható hasonló módon. Sokszor olyan dolgokat „teremt meg” a városát, községét (tágabban szocialista hazáját) szerető dolgozó emberi közösség, amihez a költségvetés alig vagy nem is rendelkezik pénzzel. (Kell az másra: a majdnem ingyenes gyermekintézmények, kórházak, „település, üzemeltetés” stb. előbbi módon nem fedezhető költségeire). fi „köztes ;í" év Az 1978. év, „a középső” — mindenképpen meghatározó az egész ötödik ötéves terv — de mi már gondolunk a hatodikra is — teljesítésében. Fegyelmezettebb, takarékosabb — a társadalompoüi- tikailag legfontosabb célokra összpontosító munkával, a lakosság áldozatkész segítségével a kitűzött, józan előrehaladást tartalmazó előirányzatok teljesíthetők, — teljesíteni kell — őket. A tanácsülési vita adta gondolathoz kapcsolódva, a sok és sokféle gondon eddig is mindig úrrá váló megyei dolgozók tapasztalata felelősséggel mondatja ezt velem. Csorna Kálmán .. az MTVB tervosztályának vezetője A ZÖLDÉRT tiszasasi tésztaüzemében tizenhat szorgos asszony ötven kiló csigát soc ponta a vállalat üzletei számára.
