Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
1977. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ipar „hátországa” A jószladónyi Egyetértés Termelőszövetkezet gép) ármű telephelyén befejezték az őszi betakarításban dolgozó erőgépek karbantartását, javítását. A képünkön látható Claas Dominator kombájnokat is szakszerű gondozásba vették a szerelők, hogy jövőre ismét teljes üzemben dolgozhassanak a gépek.— A tízmilliós Tiszabura A legjobbak közt a Lenin Tsz Az embert a munka tette naggyá —: a korszerű ipart pedig a munkamegosztás. A fejlett ipari országokban azt látjuk — különösen a közepesen vagy kevésbé fejlett gazdaságokhoz képest —, hogy rendkívül szerteágazó a gyárak közötti szakosodás és magas színvonalú a nemzetgazdaságon, sőt egy-egy iparágon belül is a kooperáció. A hazai iparban általában Gazdag választék. olcsó bútorok, több mint ÍO millió forint árbevétel — összegezte az idei eredményeket á Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ bútorboltjának 1977. évi mérlege. Az egyesülés óta több mint 30 ezer lakos — köztük 10 ezer ÁFÉSZ-tag ellátásáról gondoskodó bolt éves forgalma december elejéig 10 millió forint volt. másfél millióval több a tervezettnél. A bútorgyárakkal kialakított jó kapcsolat eredménye, hogy az üzlet árukészletével az eddiginél is jobban tudott igazodni a vásárlók igényeiaz összes nagyobb vállalat, amiben csak lehetséges önellátásra törekszik, Nyugat- F.urópában viszont ennek éppen az ellenkezője a gyakorlat: a vállalatok, amit csak lehet mástól vesznek meg. A készterméket kibocsátó vállalatok tulajdonképpen csak összeszerelnek, legfeljebb egy-két — fontosabb termékük lényegét hordozó — alkatrészt, főegységet gyártanak maguk. hez. Egész éven át gazdag választékot kínált olcsó bútorokból. á keresett lakószobákból, kárpitozott árukból. Jó volt az ellátás gyermekbútorokból. az elmúlt években még hiánycikknek számító. az új lakások méreteihez igazodó konyhagarnitúrákból, a ..Brigitta” és az .Ottilia” konyhasarokból. Az idén — hosszú évek óta először — a vásárlóknak nem kelllett előjegyeztetni egy- egy keresettebb bútorfélét, mert a jászapáti bútorboltban azonnal meg tudják vásárolni őket. odafigyel arra, hogy a szerződéses kötelezettségeinek mindig eleget tegyen, mert az esetleges kötbért nem tudná más tevékenységgel pótolni. Több minden mellett ezekre a lehetőségekre is érdemes gondolni, ha a hazai ipar infrastruktúrájának, kiszolgáló „hátországának” fejlesztése szóba kerül. Ennek fontosságát, halaszthatatlan voltát pedig az MSZMP KB október 20-i határozata is hangsúlyozta. Kezdeményezhetnék a vállalatok is A termelő ágazatok infrastruktúrájának korszerűsítéséért, vállalati körben is sokat lehet tenni. Lehet kezdeményezni például, hogy 4—5—6 gyár közös karbantartó vagy szerszámgyártó részleget állítson fel; lehet kezdeményezni, hogy valamelyik vállalat — azonos profilú gyárak körében — csak alkatrészt gyártson, ellátva a többit, és így tovább. (Ehhez persze — egyebek mellett — igazítani kell valamelyest a jelenlegi szabályzókon, hogy a csak alkatrészelőállításra vállalkozó gyár érdekeltsége is megfelelő legyen.) Érdemes lenne kialakítani egy sor területen az ágazatok közötti pénzügyi együttmú- , ködést is, azért, hogy az infrastruktúra gyorsabban fejlődhessen. Például a vegyipar és a kohászat közösen építhetne egy-két nagyteljesítményű oxigéngvárat — a jelenleg épülő 4—5 kis teljesítményű helyett. (Egy óránként 15 ezer köbméter oxigént termelő üzemnek a létszámszükséglete épp akkora, mint egy óránként 50 köbmétert termelőé. Tessék számolni, mit jelent egy nagy gyár felépítése, több kicsi helyett csak a létszám megtakarításában.) Az bizonyos, hogy az ipar korszerűsítése — a termék és technológiaváltás a mainál lényegsen fejlettebb, jobban működő ipari szolgáltató hálózat megteremtését sürgeti. Több tej, nagyobb felvásárlás Növekszik a tejtermelés, az ipar jövőre is minden mennyiségben fogadja a termelők kínálatát, — jelentette be Simka István, a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezér- igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján. Az ipar az elmúlt évinél idén várhatóan 14.5 százalékkal több tejet vesz át a termelőktől, arra számítanak, hogy jövőre a felvásárlás az ideihez képest 9—10 százalékkal fokozódik, összesen kétmilliárd liter tejet kap majd az ipar, amelynek fogadására és a feldolgozásra felkészültek. A növekvő tejtermelés nyomán javult a lakossági ellátás és feleslegessé vált a vaj import, sőt néhány tejtermékből exportra is jut. Belföldön idén újabb 500 helység mintegy 1500 üzletét kapcsolták be a rendszeres napi tej- és tejtermék ellátásba. A lakosság 98 százaléka vásárolhat pasztőrözött tejet, jövőre teljes lesz a szolgáltatás. Növelték a szállítások gyakoriságát; jelenleg mintegy kétezer bolt naponta két-háromszor, 14 ezer üzlet pedig naponta kap tejet és tejterméket. Az ipar a szállítások további sűrítése érdekében fejleszti a hűtőláncot. Az ipar új termékeit megszerették a vásárlók. Sokan keresik az ultrapasztőrözött, homogénezett tartós tejet, amelynek gyártását új gép beállításával rövidesen fokozzák. A hetvenes évek előtt a tiszaburai Lenin Tsz korántsem volt magára hagyatva, hiszen minden esztendőben jelentős állami támogatást kapott. hogy kedvezőtlen adottságai ellenére is gazdálkodhasson. Ám így is évről évre csak nehezen jutottak előre. Tennivalók négy pontban Gyökeres változást jelentett az 1972-es év. A tsz vezetősége — új felállásban, de a régi szakemberekkel, hiszen csak az elnök személye változott — elemezte a termelőszövetkezet gazdasági adottságát, a továbblépés objektív és szubjektív lehetőségeit. A tennivalókat négy pontban határozták meg: mindenekelőtt erősíteni kellett a vezetés személyi feltételeit. Egyértelműen tisztázták az egyes szakemberek jogait és felelősségét, mert azt addig nem határolták el kellőképpen. Az alkotókedv kibontakoztatásának is teret biztosítottak, de úgy, hogy a javaslatokról nemcsak beszélni illik, hanem a megvalósításukért, lehetőleg a tagság bevonásával, szükséges meg is tenni mindent. Elhatározták, hogy megteremtik a termelési rendszerbe való lépés feltételeit. Ugyanis addig semmiféle társulásnak nem voltak tagjai, de a kor követelménye megkívánta, hogy a „befelé fordulás” helyett a partnerek egymás közti kapcsolatában keressék a továbblépés lehetőségét. Ehhez korszerűsítették a munka- és üzemszervezést, valamint a vezetési rendszert. Döntő jelentőségűnek tartották a termelés személyi oldalát, ezért a szervezeti változást „humáncentrikusan” oldották meg. Minden tagnak megtalálták a helyét a tsz-ben. Ritka dolog, hogy a korábbi elnök továbbra is ott maradjon, ahol helyette már más vezeti a gazdaságot. Ebből a tsz-ből a régi vezetők közül senki sem hagyta ott a tiszaburai Lenint. Na és mit bizonyított az elmúlt hat év? Azt, hogy a szövetkezeten belüli alá- és fölérendeltség tisztázásánál nagyban javult a munkafegyelem, és növekedett a vezetés színvonala. Ma már ott tartanak, hogy a saját munkaterületén mindenki önállóan alkothat. Átszervezték a tsz gazdasági irányítását. A termelést ágazati rendszerben valósítják meg. A növénytermesztést, az állattenyésztési, a gyümölcstermesztési és a gépesítési főágazatok vezetését üzemmérnökök látják el. Ök valamennyien harminc év alattiak voltak, amikor rájuk bízták ezeket a felelősségteljes feladatokat. A termelést vezető főagronómus éppen, hogy betöltötte a harmadik évtizedét, amikor a gazdasági munkák irányítására felkérték. No, nem ment minden ilyen simán, hisz akkoriban gyakran járta az a mondás Tiszaburán, hogy ezek a fiúk csak focizni tudnak. Ma már jóformán senki sem ismeri el, hogy valaha neki is ez lett volna a véleménye, hiszen a szakemberek azóta bizonyítottak mind a termelésben. mind pedig az életben. Amíg 1971-ben a termelőszövetkezet nyeresége 2,9 millió forint volt, idén már a 10 milliót is eléri. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárult, hogy a szocialista brigádok munkája igen hatékony lett. A korábbi — mondjuk ki — látszatvállalások helyett ma már konkrét, a termeléssel összefüggő feladatokra összpontosítottak és teljesítették is őket. Az elismerések természetesen ezután nem maradtak el. Tiszaburán ma már mindenki büszke arra, hogy tagja lehet egyik vagy másik szocialista brigádnak. Gazdálkodási feltételek Nem nagy tsz a burai Lenin, mindössze 2600 hektár szántón gazdálkodnak. De amíg hét évvel ezelőtt 18—20 féle növénnyel foglalkoztak, ma már csak búzát, tavaszi árpát, kukoricát, repcét és lucernát termesztenek. Közben ezeknek a növényeknek a termésátlaga általában másfél-kétszeresére emelkedett. Különösen kedvező a lucerna termesztése, hisz a tiszaburai szikes földeken ez igen jól megterem, azonkívül felmérhetetlen az a hatása. amit a gyökereivel a talajszerkezet javításában elér. így nem csoda, hogy belvíz ide, fakadó víz oda, a búza termésátlaga már közel jár a negyven mázsához. Sok gond, baj van viszont a kukoricával. Tavasszal, május elejéig csak nagyon ritkán sikerül kimenni a földekre. mert olyan nagy a sár, hogy a magágykészítő gépek elsüllyednek. Ezért eddig a talaj kiszárítására összpontosítottak, csak aztán kezdték meg a kukorica vetését, ha már rámehettek a vetőgépek a talajra. A megye éghajlati sajátosságaiból eredően a tavaszi belvíz és fakadóvizek után természeti csapásként a nyári aszály következik. Ezért a kiszárított talajba vetett kukoricák csak két-három hét késéssel keltek ki, ősszel a korai szeptemberi fagy pedig szinte teljesen elpusztította őket. A tsz vezetősége ebben az évben úgy határozott, hogy öntözőberendezéseket vásárolnak. és öntözéssel siettetik a növények kelését. Új gépeket vásároltak Ám más módon is tettek azért, hogy minél kevésbé legyenek kiszolgáltatva a káros környezeti hatásoknak. Elkészült az egész terület átfogó, belvízelvezető hálózata, évente ötszáz hektárt meliorációs meszezésben részesítenek, négyszáz hektáron pedig altalajjavítást végeznek. Korszerűsítették talajművelésüket: az elmúlt esztendőkben új gépeket vásároltak, és ma már csak E—512-es és SZK—5-ös kombájnai vannak a tiszaburai Lenin Tsz-nek. Korábban is gyakorlat volt, de ma már szinte csak két műszakban dolgoznak a nagy traktorok és kampány idején a szállítógépek. A mezőgazdasági nagyüze- mekbeen gyakran hallani, hogy nem gazdaságos a zöldség- és gyümölcstermesztés. Tiszaburán annak idején saját elhatározásból száz hektár gyümölcsöst telepítettek. Gond, baj egyaránt van a cseresznyével, meggyel és kajszival, de jó eredményt hoztak már a termőre fordulás előtt. Szándékukban áll további hetven hektár gyümölcsös telepítése, amihez a kézi munkaerőt jövő évtől kezdődően egy KlSZ-építő- tábor fiataljai adnák. Hogy ez megvalósítható legyen, az utolsó akadályt is elhárítva, egy törpevízművet. építenek a faluban. Nem ilyen „kedves gyermek” a burai Lenin Tsz-ben az állattenyésztés. A szarvas- marha- és juhtartásban ugyan szép eredményeket értek el, csakhogy ilyen takarmánytermesztéssel jóval több állatot tarthatnának. A szövetkezet vezetői ezért úgy határoztak, hogy most már az állattenyésztés fejlesztésén a sor. Avar László A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti gyáregységében zakókat, átmeneti és télikabátokat, szabadidő ruhákat készítenek, az idén már 170 millió forint értékben. A termékek 30-35 százalékát holland és francia exportra szállítják. Nincs tmk-juk, sem tehergépkocsi-parkjuk Külföldön nem ritka, hogy egyes ágazatokban — különösen a szerszámgépiparban, a vegyiparban, a textiliparban — éppen a legnagyobb gyárak — még saját karbantartó (tmk)- részleggel sem rendelkeznek. Már a karbantartást is specializált, korszerűen felszerelt, önállósult szakmai karbantartó vállalatoktól rendelik meg. A gyárakban általában nincsenek szerszámkészítő műhelyek sem. Az ipart többnyire ugyancsak az önállósult szakmai szerszámkészítő vállalatok látják el egyedi és univerzális szerszámokkal. Továbbá a szállításban, a termelő vállalatok nem vesznek részt, nem tartanak fenn sok tízezres teherautóparkot (amit nem is tudnának optimálisan kihasználni): a szállítást is önálló, szakosodott cégek vállalják, sokkal olcsóbban, mintha a termelők Kevesebb ember, jobb technikával A szakosodott, univerzális alkatrész vagy szerszámgyártás kézenfekvőén jobb hatásfokú, mint a minden vállalatnál külön-külön folyó bütykölgetés. Egy-egy központi, ágazati karbantartó vállalat is akkora megrendelésekkel számolhat, hogy lényegesen korszerűbb gépparkot szerezhet be, mint amilyenre külön-külön a vállalati tmk-műhelyek gondolhatnak. Szakosodott nagyvállalatok keretében kevesebb ember, jobb technikával, olcsóbban, jobb minőségű alkatrésszel, szerszámmal és karbantartással láthatná el az ipart vagy G. F. Bútorok 10 millióért sajátmaguknak fuvaroznának. Egyszóval a fejlett ipari országokban közvetlen termelésnek, önálló, korszerű, szakosodott és mozgékony „hadtáp” hálózata alakult ki. Ez persze a század elején még nem volt így, 40—60 évvel ezelőtt a technikai fejlettség a termelékenység és a szervezettség alacsonyabb szintjén az európai nagyvállalatok többnyire még önellátóak voltak. A fejlődés azonban nem tűrte ezt a „mindent házilag” vállalat- szervezési stílust. A gyors fejlődés igénye, a magas minőségi követelmények kikényszerítették a szakosodást, a termelés ellátásával foglalkozó, önálló kisebb-na- gyobb vállalatok körének kialakulását. Az ipari fejlődés útján ezt a szakaszt olcsón semmiesetre sem lehet elkerülni. azon belül egy-egy alágaza- tot. Ezeknek a más üzemek kiszolgálására szakosodott vállalatoknak az érdekeltségük is másképp alakulna, mint jelenleg például a „kebelbeli” szerszámműhelyeké. Ez a jobb érdekeltség megszilárdítaná a szerződéses fegyelmet is, ami napjainkban azért is gyengébb a kelleténél, mert a vállalatok többsége „sok lábon áll”. Nem egy valamiből él, hanem 20—30 féle termékből, szolgáltatásból. Ha egy vállalatnak abból kellene megélnie, hogy például vegyipari üzemeket javít, és semmi mást nem csinálhat, akkor ez a vállalat
