Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 6. Az önképzés műhelyei Könyvtárak az iskolákban Szinte naponta felfedeznek valami újat a tudósok; a mérnökök, szakemberek lét­rehoznak valamilyen techni­kai csodát. Az emberi tudás olyan mértékben növekedik, hogy csak töredékét lehet el­sajátíttatni a diákokkal az iskolában. így az oktatás­nevelés legfontosabb felada­tai közé tartozik, hogy kiala­kítsa a tanulókban az olva­sás igényét; tiszteletet, bizal­mat ébresszen az ismeret- szerzés egyik legalapvetőbb forrása, a könyv iránt. Erre szolgál — Vagy szol­gálna — az iskolai könyvtár. A személyi és tárgyi feltéte­lek az esetek többségében ugyanis csak részben adottak. Nyitva: heti öt érában Megyénk középfokú okta­tási intézményei közül nyolc középiskolában és három szakmunkásképző intézetben dolgozik függetlenített könyvtáros. A többi iskolá­ban mindössze heti öt-tíz órában van nyitva a könyv­tár, s a pedagógusnak ilyen rövid idő alatt többnyire csak arra futja, hogy lebonyolít­sa a kölcsönzést. A könyvállomány minden intézményben megfelelő nagyságú, a szakmunkáskép- zőinkban pedig meghaladja az országos átlagot. Minden intézetben tízszer annyi könyv van, mint a tanulók száma. A könyvtárhelyiség nagysága azonban csak né­hol éri el az előírt 50—60 négyzetmétert. A Verseghy gimnáziumban például 29, a jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben 18 négyzetméter a könyvtár alapterülete. Ilyen feltételek mellett nincs lehe­tőség arra, hogy osztályfog­lalkozásokat, órákat tartsanak a könyvtárban. A legnagyobb 'könyvállo­mánnyal megyénkben a me­zőtúri Dózsa György Mező- gazdasági Gépészeti Szakkö­zépiskola és a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakkö­zépiskola rendelkezik. A könyvek száma mindkét isko­lában eléri a húszezret. A kötetek elhelyezése, rendsze­rezése a mezőtúri iskolában azonban nem megfelelő. Az intézményben a könyvek hat­van százaléka a felszabadu­lás előtti időkből származik, nem ritka a muzeális értékű kiadvány, s akad néhány ős- nyomtatvány is. A könyvállo­mány rendszerezése a múlt tanévben kezdődött el, s az idén folytatódik. A régi ki­adványok az iskola díszter­mébe kerülnek majd, a könyvtárban pedig azok a kötetek maradnak, amelyek a pedagógusok, s a diákok munkájához nélkülözhetetle­nek. A tizenötezer kötetet vagy ennél kevesebbet számláló könyvtárakban kétévenként kell elvégezni az állomány- tisztítást. A karcagi és a me­zőtúri iskola kivételével eb­be a kategóriába tartozik a megye összes középfokú ok­tatási intézménye. Az állo­mánytisztítás azonban jófor­mán sehol sem történik rendszeresen. Nem is csoda, hiszen az iskolák többségé­ben félfüggetlenített könyv­táros vagy heti pár órában egy pedagógus dolgozik. Másrészt ez a munka nem kevés könyvtárosi szakértel­met kíván. Különböző az iskolákban a beszerzésre fordított összeg is. A megyei átlag 10—12 ezer forint évente, ami mö­gött azonban óriási ellenté­tek húzódnak meg. A szolno­ki . Varga Katalin Gimnázi­umban például az elmúlt év­ben egy forintot sem szántak könyvbeszerzésre, a jászbe­rényi Lehel gimnáziumban viszont húszezer forintot. A könyvtárállomány gyarapítá­sa mindenütt az iskolaveze­tés feladata, összegszerűen nincs meghatározva, hogy mennyit kell fordítani be­szerzésre, az intézmények vezetősége dönti el mennyi­ért vásárolnak új kiadványo­kat, köteteket. A jöv# feladata ; A nehéz körülmények el­lenére is javult azonban az utóbbi években az iskolai könyvtárak munkája. Foko­zatosan megszűnt a kölcsön­zés egyeduralma, ahol lehe­tőség van rá, meghonosodott a helyben olvasás, növeke­dett a könyvtárban tartott órák száma. Az iskolai könyvtárakra a jövőben még fontosabb szerep vár. mint eddig. Az új oktatási és ne­velési tervek jobban alapoz­nak a diákok önálló munká­jára, a könyvtárakra, mint bármelyik korábbi tanterv. Éppen ezért az iskolai könyv­tárak fejlesztése sürgető fel­adat, több odafigyelést kíván az oktatási intézmények ve­zetőitől. X. G. Grafikusok seregszemléié Miskolcon A hazai sokszorosító grafi­ka kétévenként sorra kerülő országos seregszemléjére az idén száz grafikus három­száznál több alkotásából vá­logatta ki a zsűri 65 grafikus- művész több mint 110 mű­vét. Dr. Boros Sándor kultu­rális miniszterhelyettes mél­tatta a kiállítást, a sokszo­rosító grafika jelentőségét, majd Bujdosó János, a Bor­sod megyei Tanács elnök- helyettese adta át a díjakat. A Borsod megyei Tanács nagydíját — a zsűri döntése alapján — Somogyi Győző ‘kapta. Miskolc megyei város Ta­nácsának díját megosztva Fe­ledi Gyulának s Banga Fe­rencnek, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa ál­tal alapított díjat Valkó Lászlónak; Kazincbarcika Város Tanácsának díját: Bittenbilder Jánosnak; a Művészeti Alap díját: Ágo­ta Margitnak; a KISZ Köz­ponti Bizottsága díját: Ko­vács Tamásnak ítélték. Ugyancsak Kovács Tamás — mint a legjobb alkotások­kal szereplő fiatal grafikus — kapta a Kondor Béla em­lékplakettet is. Téli tárlat Kecskeméten A Bács-Kiskun megyei képzőművészet hagyományos Téli Tárlatát vasárnap nyitották meg a kecskeméti Katona József Múzeumban. A kiállításon összesen 33 festőművész, szob­rász, üvegművész és grafikus több mint 80 munkájával is­merkedhetnek meg a látogatók. Azoknak a fiatal képzőmű­vészeknek is sok alkotása látható, akik az utóbbi időben tűntek fel tehetségükkel és a megyében telepedtek le. Az ünnepélyes tárlatnyitón Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese, a megyei tanács által alapított díjat adott át. Ezúttal három festőművésznek, Bozsó Jánosnak, Diószegi Balázsnak és Bodri Ferencnek. Szombaton, óráról órára Őrjárat a falusi művelődési házakban Négy órakor egy lélek Sincs a tiszavárkonyi utcá­kon. Azazhogy... a járda menti árkok jegén csúszkáló gyerekcsapat veri föl a csendet: nemrég ért véget a klubkönyvtár gyermekklub­jában a Télapó-ünnepség. A klubszobában már az ifjúsá­gi klub néhány tagja üldö­gél — tv-t néznek, olvasgat­nak, beszélgetnek. Váli Mária, a klubkönyv­tár ifjú vezetője izgul a klub esti programja miatt. — Télapó-estet rendezünk az ifjúsági klubban is — ajándékozással, tréfás játé­kokkal, és természetesen tán­colunk is. Azért izgulok, mert egy jól sikerült, hangulatos klubest hosszú időre „fel­dobhatja” a klubéletet... A klubszobával szomszédos könyvtárszobában gyüle­keznek a kölcsönzők, Váli Máriának ott akad dolga. Fél órával később hiába nyomjuk Tiszajenőn a klub- könyvtár kilincsét. Az épü­letben sötét van, a környé­ken senki. De pár utcával odébb, a kocsma előtt, jóko­ra kerékpárhalmaz. A tiszaugi klubkönyvtár előtt három tizenéves lány tanakodik, hogy vajon „Mar­gitka néni, a gondnok kinyit­ná-e a klubszobát”, ha szól­nának neki. Végül a presz- szó mellett döntenek. Pedig micsoda hangulata van egy meleg, tiszta klub­könyvtárnak! Tiszasason gyülekeznek is a fiatalok benne. Tánczene szól, az elő­csarnokban pattog a ping­ponglabda. Horváth István­ná klubkönyvtárvezetőnek erre az estére a csöndes ügyelés jutott: a Barátság ifjúsági klubnak önálló ve­zetősége van — a klubtago­ké a „faluház” szombat esté­re. Szabó Istvánnal és Csató Jánossal, a klub két törzs­tagjával a könyvtárban be­szélgetünk. — Nehéz összehozni egy- egy jó klubestet — mondja Csató János. — Elsősorban azért, mert sokan eljárnak innen dolgozni. A klubtag­ság 75—80 százalékának nem Sason van a munkahelye. Társa hozzáteszi: — Főleg hétvégeken meg az iskolai szünidőben van klubélet. Ma estére „csak” zenét hallgatni, táncolni, játszani Jöttek össze a tiszasasi fiata. lók. Persze nem ez a „kötet­lenség” jellemző azért a klubra: az elmúlt hetekben például ismeretterjesztő elő­adássorozatot hallgattak vé­gig a tagok. Csépa — fél hét. A műve­lődési ház és a mozi közös előcsarnokában senki. A mű­velődési ház épületrésze zár­va, a moziteremben 30—40 nézőnek az „Áfonya, a va­gány” című filmet vetítik. Az épület előtt három fia­talember — a filmet látták már — jobb időtöltés híján — célba pöknek. Szó, ami szó, nem valami gazdag á község szombat esti kulturá­lis kínálata. Szelevényben szívesen ma­radnánk. Többen vannak a művelődési házban, mint a szomszédos kocsmában. A jó meleg klubszobában 10—15 féle újságban, folyóiratban lapozgathat, a szomszédos nagyteremben pingpongoz­hat, aki ráér de nem ér rá most senki, mert — Tisza- várkonyhoz hasonlóan — itt is a Télapót várják. — Kedvezőek az ifjúsági klub működési feltételei — mondja Tatár Sándor, az in­tézmény vezetője. — A mű­velődési ház viszonylag jó anyagi feltételekkel rendel­kezik — jut a klubra is. Még valami — jó a klub kapcso­lata a KISZ-szel, úgyhogy a hétközi kötött foglalkozások­hoz mindig kapunk szerve­zői segítséget. Különben nem nagy a klubunk — 20—25 törzstagunk van. Tiszainokán és Nagyréven hideg, gondozatlan, követke­zésképp barátságtalan ter­meket találunk; három-négy fiatallal. Kunszentmárton- ban ehhez képest annyi a különbség, hogy be van fűt­ve, de a művelődési központ üres. Az ügyeletes népmű­velő, Széchenyi Valéria mondja: — A tüdőszűrő állomás egy időre a művelődési köz­pont úgyszólván mindegyik helyiségét elfoglalta, az ifjú­sági klub csütörtöki és va­sárnapi foglalkozásait se tud. juk emiatt megtartani. Kilenc óra — Cibakháza. A televízióban felénél tart a Mattei-ügy című olasz film, a művelődési házban pedig „disco van.” Hegedűs József né, a mű­velődési ház igazgatónője — noha karszalagos rendezők is vannak — be-benéz a nagy­terembe. Az előcsarnokban szeszmentes büfé, a klubszo­bában játék. — Szeretik a fiatalok eze­ket a kéthetenkénti, szomba­ti táncokat . — mondja az igazgatónő. — A tánc szüne­teiben mindig igyekszünk egy kis játékot, vetélkedőt belopni — ma este például Gusztáv-filmeket vetítünk. A művelődési házban hét­közben 18 klub, tanfolyam, szakkör működik. Mindkét hétvégi napra jut program. Az 5200 lakosú nagyközség­ben a művelődési ház jól töl­ti be azt a Szerepet, amelyet hivatott betölteni. Tegyük hozzá, mindössze egy szak- alkalmazottja van — az igaz­gatónő. Szabó János liuíídmítM7ún Éjféli ösvény Már csak az idősebb gene­ráció emlékeiben él, de minduntalan újra fölidézhető a háború rengeteg, szomorú emléke. A jugoszláv nép fel- szabadulási évfordulójának hetében is ezt idézte Szasa Vuga hangjátéka, amelyet a Rádiószínház mutatott be hétfőn este. A jugoszláv par­tizánok nehéz sorsát fölvil­lantó dráma Borút Trekman, a Ljubjanai Rádió és Televí­zió rendezőjének közreműkö­désével rangos színházat ho­zott otthonunkba. Persze eb­ben része volt a szereposz­tásnak is. Mensáros László, Tolnay Klári és Mádi Szabó Gábor kitűnő alakítása di­csérhető leginkább. A téma különben a világirodalom egyik sokat és sokféleképpen feldolgozott változata. Ho­gyan lesz a fiúból apja áru­lója, hóhéra? Ebben az eset­ben a gyermeki ártatlanság az áruló. A szlovén kisfiú elszólja magát az ellenséges tiszt előtt; apjának jobb fegyvere van. Az apát elfog­ják. s fia lesz a'túsz, akinek életben maradásáért a parti­zánmozgalom szervezője, — az édesapa — kiadja a tit­kot, amely aztán emberélete­ket ont ki. Ez a régmúlt árulás nehe­zíti, nyugodni nem hagyja a felnőtt fiú életét. Kísért a múlt — vissza-vissza tér a történtekhez, amelyek a fa­sizmus bűnei. A jugoszláv író szándéka kiviláglik: sza­badulni kell a fájó múlttól, azért kell küzdeni, hogy az embertelenség, a háború so­ha többé ne éledhessen fel. Cigány népköltészet Régi tárgyak új élete Falumúzeum Jászalsó­szenlgYörgyön U j színfolttal gaz­dagodott Jászalsó- szentgyörgy. Falu­múzeum nyílt a köz­ségben. A helytörténeti gyűjtemény a falu múlt­jának tárgyi emlékeit foglalja egy csokorba. A cserépedények, korsók, köcsögök a régi szent- györgyi háztartást, a múltbéli mezőgazdasági eszközök, a paraszti munkát idézik. Á falu­múzeum szép darabja a képünkön látható lako­dalmi suba. A gyűjte­mény összeállítói Jász- alsószentgyörgy írásos emlékeit is felkutatták. Régi könyvek, egyházi iratok, a századfordulót követő évek hivatalos Okmányai is fellelhetők itt. A falu életét kora­beli fotókon is bemu­tatják a látogatóknak. Hosszú évek gyűjtő­munkájának eredménye a falumúzeum, amely­nek anyaga a jövőben várhatóan újabb dara­bokkal bővül. A köz­ségi könyvtár, a Haza­fias Népfront helyi bi­zottsága s az iskolák, de a falu felnőtt lakossága is tovább folytatják Jászalsószentgyörgy múltjának kutatását, a múltat megjelenítő tár­gyak gyűjtését. A közel­jövőben jellegzetes fa­lusi lakószobát rendez­nek be a falumúzeum­ban. A falumúzeum egyik alapítója és a látogatók kalauza: Lu­kácsi László, a községi könyv­tár vezetője A gyűjtemény „gyöngyszeme”, a gazdagon hímzett lakodalmi suba Szerdán este gyönyörű él­ményeket adott a cigány népköltészetből készült ösz- szeállítás. Csemer Géza ava­tott ismerősként kötötte cso­korba a legszebb verseket, rigmusokat „Elaltat a bánat, a harmat meg felébreszt” címmel. Ezt azért írom le, mert megkezdődött az év rangos műsorainak ismétlé­se, a „leltár” a rádióban. Ha ez is méltó rá — minden bi­zonnyal az — ismétléskor ajánlom azok figyelmébe, akik most kihagyták. Röviden ' Csütörtökön hajnalban ta­lán még soha ennyien nem hallgatták a Kossuth rádiót, mint a múlt héten. Érthető, hiszen hangképeket adott a Bolívia—Magyarország VB selejtező labdarúgó-mérkő­zésről. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy este ismételték, közkívánatra. Hiába, ez a foci... Hát még ha győz is, továbbjut a világbajnoki tor­nán a magyar válogatott. Gyermeksorsok a Mit üzen vasárnapi műsorában. Kicsit „visszaköszönő” témák, de szükségesek. Az apa és apai támogatás nélkül felnövekvő gyerekek sorsa sajnos he­lyenként — sok esetben — aggasztó. Ezért is értelme volt az összeállításnak, amelyben különben egyéb, gyermekekkel összefüggő társadalmi problémák is he­lyet kaptak. Közelegnek az év végi ün­nepek. Szilveszter előtt hall­gathattuk meg hétfőn este a tavalyi kabarét. Könnyebb lesz az összehasonlítás majd a mostanival. <SJ>

Next

/
Oldalképek
Tartalom