Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
1977. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének egyik nagy értékű darabját, a 150 éves faorgonát restaurálják. A Fővárosi Művészeti Kézműves Vál lalat orgonaműhelyében nagy gonddal javítják és modern eljárással (oszciloszkóppal) hangolják Múzouma/apftő: a tanács Méltó otthont kap Gyulán a Kohán-hagyaték B. Supka Magdolna művészettörténész: ITT A HELYE „Az 1966. év őszén, az életének értelmét összegező, már súlyos betegen végrendelkező Kohán György teljes művészi hagyatékát Gyula városának adományozta: 691 festményt és 2215 grafikát. Az volt a célja, hogy alkotásának summája és lényege együtt maradjon, s valaha a maga teljességében a művek együtteséből szólaljon meg, abból a talajból* amely a gyökereit táplálta. Tudta, hogy ez a „vidékre” plántá- lás már nem vonhatja ki az életművet festészetünk vérkeringéséből, s nem nyomhatja rá a provincialitás bélyegét, amelyen nagy jelentőségével. egyetemes magyar és európai lélegzetvételével messze túlnőtt.” Dér Lajos, tanácselnökhelyettes: ÖRVENDETES TEHER „Ügy tudom: a húszas évek táján a helyi rajztanárok, a képzőművészeti önképzőkör tagjai szorgalmazták, hogy a város nyaranta adjon otthont egy művésztelepnek. A város és a megye több vezetője művészpártoló volt, ezért szerencsésen alakult a kezdeményezés sorsa. A művészek pedig minden esztendőben egy-egy képet hagytak emlékül Gyulának, s ezzel megvetették a mai képtár alapját. A város a felszabadulás után is művészetpártoló maradt. Ennek a tanúsága, hogy Gyula nagy szülötte, Kohán György a városra testálta a hagyatékát. Nem tagadom: terhet, persze örvendetes terhet rótt Gyulára a rengeteg kép és rajz. Csupán pénzben számolva, e gyűjtemény akkori értéke is 12 millió forintra tehető. Gondot okozott a raktározás, az alkotások szűk, alkalmatlan helyiségbe szorultak. Bántott minket a lelkiismeret azért is, hogy állandó tárlaton nem tudjuk bemutatni a művész képeit. Aztán nekivágtunk a művelődési központ építésének, s akkor úgy gondoltuk, hogy abban megérdemelt helyet kap majd a Kohán-hagyaték. A beruházási költség azonban túlnőtte a vágyainkat... Két éve avattuk fel a művelődési házat. Már akkor elhatároztuk, hogy felújítjuk a régi művelődési otthont, abból lesz a Kohán György Emlékmúzeum. Sikerült egy négy—ötmillió forintos átalakítási tervet készíteni, s annak a megvalósítását saját kivitelezőnkre, a városgazdálkodási vállalatra bíztuk. Reméljük, hogy a jövő esztendőben megnyithatjuk a Kohán-em- lékkiállítást.” Dr. Bencsik János, a múzeum igazgatója: MINITÁRLAT A TSZ-BEN „Néprajzos vagyok, de idővel szinte Kohán-szakértő lettem, annyira hozzám nőttek a festőművész alkotásai. S ámbár mostoha körülmények között tároltuk őket, minden évben rendeztünk belőlük kiállítást; aki tárlatot akart rendezni, a rendelkezésére bocsátottuk. Most éppen a helyi Munkácsy Mihály Termelőszövetkezet rendez minitárlatot. Az anyag egy részét a Nemzeti Galéria is bemutatta. Koszta Rozália festőművész gondozza a hagyatékot, ő állítja össze a katalógust. vezeti a restaurátori munkát. Az elképzelések szerint 20—25 nagyobb festmény és száz kisebb méretű mű kaphat majd helyet a felújított épületben. Ez a hagyaték közügye Gyulának. Bizonyság rá, hogy Tóth Ilona kozmetikus nemrégiben szólt nekem: gyönyörű Ko- hán-képét a városra hagyja, hadd legyen teljesebb a gyűjtemény.” Koszta Rozália, festőművész: AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK BEMUTATJUK „Gyula művészetpártoló város. 1968-ban itt épült az első vidéki képtár, amelyet eredetileg is erre a célra terveztek. Kohán még élt, amikor kiásták a képtár alapját. A volt tanácselnök megkérdezte tőle: mit szólna, ha az ő képeivel nyílna a galéria? Kohán nagyon örült és meghatódott. Sajnos, Kohán György már nem láthatta a megnyitást. Szívügyem a Kohán-hagyaték. Városunkban nagy az idegenforgalom. Ezért is örülünk, hogy ismét egy olyan nevezetességet teremtünk, amelyet' az egész országnak bemutathatunk.” Tamás Ervin Láncreakció, avagy mentők minden mennyiségben bejelentés szerint a A 6-os műút 265-ös kilo- “ méterkövénél, Keresd község határában a személygépkocsi, fedélzetén négy utassal egy útmenti fának ütközött. A mentő húsz perc múlva érkezett a helyszínre, és diadalmas szirénázással indult a város felé. A vasúti sorompónál, mielőtt az 5.40-es budapesti gyors átroboghatott volna előtte, jól- irányzott csapással áttörte a sorompót, majd váratlan félfordulattal berontott a bak- ter tyúkfarmjának felségterületére és fáradtan jobboldalára dőlt. A felszabadítására küldött mentőkocsi perceken belül a helyszínen termett, és vészjósló szirénaszólóval száguldott immár hat beteggel a klinika felé. Már feltűntek a város első házai, amikor a kocsi vad homokviharba került, és eltévesztették az irányt. Egy susogó ősziárpa-tenger közepén fenyegetően hadonászó embereket láttak, akik vetőgépekkel és boronákkal zárták el az ámokfutók útját. A kocsi vezetője és a mentőorvos a felelősségrevonás és kártérítés elől öngyilkossággal próbált menekülni. A kimentésükre küldött mentő csak hosszas keresés után talált rájuk, s villogó kék lámpával indultak a város felé. A megyeszékhely közelében, a stadion mellett jártak, amikor az átforrósodott és elkopott gumik össztűzzel adták tudtukra, hogy kilehelik párájukat. A lövésre a Stadionban a falusi sparta- kiád sprinterei vágtatni kezdtek, a győztes új világcsúcsot állított fel, de amikor megtudta, hogy a futást meg kell ismételni, idegösszeroppanásra hivatkozva kérte felvételét a stadion kapuja előtt féltérdre ereszkedett fehér meseautóba, amely kezdett tömegszállásra hasonlítani. A segélykérésre a mentőállomás azt üzente, hajlandó a társaság rendelkezésére bocsátani az utolsó, nagyjavított kocsiját, amennyiben a kint tartózkodó vezetők valamelyike hajlandó bemenni a központba, hogy az autót elvigye. Az öngyilkossági kísérletet végrehajtó sofőr, öngyógyulás következtében, munkaterápiás alapon hajlandó volt elmenni a ragyogó új kocsiért, s valóban elindulhattak. Nem a klinikára mentek egyenesen, hanem eleget tettek az első karambol egyik női sérültje kérésének, aki az öngyilkos mentőorvos rehabilitációjával foglalkozott. Így a II. kerületi házasságkötő terem irányába fordultak, hogy a felgyógyult orvos örök hálájáról biztosíthassa ápolóját. Szerencsétlenségükre, a házasságkötő terem előtt szóTúlterhelt pedagógusok Riportsorozatunk elH ső részében a tisza- ■ füredi járás iskolái- nap pedagógusgond-' jairól, szakos ellátottságáról adtunk számot. Az új tanévben csökkent a képesítés nélküliek száma, javult a szakos órák aránya, s kevesebben költöztek el a járásból, mint a korábbi években. Az eredmények, kedvező változások azonban nem jellemzőek minden községre. A tiszafüredi járásban jelenleg negyvenketten tanítanak képesítés nélkül. Tiszaroffon hatan, Tiszagyendán ugyancsak hatan, Tomajmo- nostorán pedig négyen. A három tantestület több mint egyharmada nem rendelkezik diplomával. Valamennyien tanulnak ugyan, de az esetek többségében nem az iskola szakos igényéhez igazodva. Torna j monostorán például, ahol száztizenkét gyermek tanul a nyolc osztályban, hat tanító dolgozik. Kovács Béla, az iskola igazgatója azonban már ezt is eredménynek tartja. A katedra vándorai — Tíz évvel ezelőtt mindössze egy szaktanár dolgozott a tantestületben, a többiek képesítés nélküliek voltak — emlékszik vissza. Sajnos viszont — ahogy általában történni szokott — végeztek, s átadták a katedrát az újabb képesítés nélkülieknek. Gyakorlatilag ez várható a mostaniaktól is. Többségük nyíltan bevallja, nem valószínű, hogy letelepedik Tiszaroffon, Tiszagyendán vagy Tomajmonos- torán. Nem is csoda. Nincs megfelelő lakás, az átlagnál alacsonyabb a bér, s a tanítás mellett még számtalan megbízatás is vár rájuk. A pedagógusok közül választották nem egy esetheti a tanácselnök-helyettest), a KISZ- titkárt, a Hazafias Népfront elnökét, titkárát, a Vöröskereszt helyi vezetőjét, s ki tudja, hányféle tisztséget töltenek be a nevelők. Ezen kívül szakkört, énekkart, sportkört, irodalmi színpadot vezetnek, mert ki más csinálhatná, ha nem a pedagógus, kire' számíthatna a művelődési ház igazgatója, ha nem rójuk. Mintha más értelmiségi nem is élne ezekben a kis falvakban. A pedagógus elsődleges feladata azonban a gyerekek nevelése, — ezen kívül a dolgozók általános iskolájában a felnőttek oktatása. Tehermentesítsék tehát őket, hogy minden energiájukkal hivatásuknak élhessenek. Százszázalékos a beiskolázás Mindhárom iskola, még ilyen körülmények között is. jelentős eredményekről adhat számot, ami arra vall, hogy valamennyi nevelő lelkiismeretesen, nem egyszer két ember helyett is dolgozott. A pedagógusok joggal lehetnek büszkék arra. hogy a három községben százszázalékos a beiskolázás, a diákok legkésőbb 16 éves korukra befejezik a nyolcadik osztályt, s többségük szakmunkásképző intézetben folytatja tanulmányait. A három iskolában az elmúlt tanévben hatvanegyen végeztek, hárman nem tanultak tovább, tizenöten a gimnáziumot, huszonegyen pedig a szakközépiskolát választották. Olyan tanítványuk is volt már, aki külföldi egyetemen szerzett diplomát. Kevesen vannak azonban, akik az egyetem, főiskola után szülőfalujukban helyezkedtek volna el. Tiszaroffra az utóbbi 20 évben mindössze ketten tértek vissza diplomával. Egyikük Rédei Etelka óvónő: — Még a tanáraim is csodálkoztak döntésemen. Azt mondták elásom magam, ha hazamegyek Tiszaroffra. Nem hagytam, hogy lebeszéljenek a tervemről, s úgy érzem jól választottam. Én a saját bőrömön tapasztaltam mit jelent hátrányos helyzetből indulni. A középiskolában két évbe került, amíg utolértem a többieket, akik városi vagy nagyközségi iskolából jöttek. Most igyekszem jó alapot adni az óvodában a tiszaroffi gyerekeknek. Az elmúlt tanévben To- majmonostora. s Tiszaroff s hirdetett állást. Egyikből sem született „frigy”. A tiszaroffi helyzet már az elején szerencsétlenül alakultt, a hirdetés elkallódott valahol, s így már el sem jutott a végzősökhöz. Ötször fogadta ely s mondta vissza Tomajmonostorát viszont megpályázta egy tiszafüredi származású végzős hallgató. Ötször is elfogadta az állást, de ötször vissza is mondta — a főváros mellett döntött. Hogy miről mondott le? Két- ezerhatszáz forint alapbér, háromszáz forint területi pótlék, 1200 négyszögöl illetményföld, „szolgálati férőhely”, s a szerződés időtartama szerint 3 vagy 6 ezer forint letelepedési segély. Mi vonzotta volna? A „férőhely” vagy a 3 ezer forint? A letelepedési segély összege 2— 10 ezer forintig terjedhet. Érthetetlen, hogy ezekben a községekben miért nem a maximumot adják. A Tiszaroffra pályázót szolgálati lakás, egy hold háztáji, valamivel több fizetés, s különböző pótlékok már jobban csábíthatták volna. Az iskola igazgatója Bodon Béla több főiskolát, s már működő pedagógust is felkeresett. Az elhanyagolt szolgálati lakás láttán mindenki visszalépett. A tiszaroffi pedagóguslakások közül csupán három megfelelő, Tiszagyendán, s Tomajmonostorán kedvezőbbek a pedagógusok lakáskörülményei. Tiszaroff tanácselnöke, Szász György, valamikor tanárként kezdte a községben. Szívügye az iskola sorsa, de a szűkös anyagi helyzet miatt csak keveset juttathat a tanács a pedagóguslakások felújítására, új vásárlására pedig úgyszólván semmi fedezet nincs. — Évente százezret, Tisza- gvendán nyolcvanezret elvisz a vízműtársulat. Százötven- ezer forintot adtunk a nagy- visnyói járási úttörőtáborba, tervrajzot készíttettünk a temetőre, s már el is fogyott a fejlesztési alapunk. — sorolja a kiadásokat Szász György. Tál Gizella Következik: Mitől függ a pedagógus közérzete? kásos napi sétáját végző özv. Lumbágó Simonné a karosz- szériára tapadt növényeket orchideáknak nézte, s felsajgó ifjúkori emlékei hatására mély ájulásba esett. Sebtében helyet szorítottak neki a motorháztetőn (egyeseknek a hátsó csomagtartóban ágyaztak meg). Amikor felharsant a mentők szirénája, a házasságkötő terembe belépő soros fiatal pár „Jaj, megy a vonatunk!” felkiáltással kirohant, s látva a zsúfolt mentőt, felpattant a hátsó sárhányóra. A baleseti klinikára mégsem sikerült megérkezni a felduzzadt szállítmánynak, mert azt időközben lebontották, az új baleseti klinika pedig egy peremkerületi lakótelepen egy rejtjelzett utcában volt, amelyet a kedvesnővér jog- 'segélyező egylet prémium. és bérharcának egyik névtelen áldozatáról neveztek el. Jelen pillanatban is a klinikát keresik, s boldogan keringenek. míg meg nem halnak. TOLGY A MÉRLEGEN. A Faipari Kutató Intézetben fontos kísérleteket végeznek különféle faanyagokkal. A fák szerkezetét, teherbíró képességét, szilárdságát speciális berendezésekkel vizsgálják. Képünkön: a tölgyfa hajlító-szilárdságát mérik Marafkó László
