Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-23 / 301. szám
1977. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Már november végén teljesítette idei lakásépítési tervét a Nagykunsági Építő Szövetkezet, a Tiszafüreden épített 66, és a Karcagon átadott öt lakással. Rövidesen befejezik a karcagi Varró utcai 60 lakásos munkás-lakótelep első épületét is Mutasd a raktárad, megmondom... Mutasd a raktárad, megmondom ki vagy! Szétnézve az udvari szabadtéri tárolók — ezek is raktárnak számítanak — a nyersanyagszínek, vagy az állványok, a polcok környékén, nemcsak a raktárosnak a rend iránt táplált érzelmeiről bizonyosodhatunk meg. A szálára rakott idomacélokból, az egy kupacba dobott alkatrészekből kiderül, mennyit törődnek a raktári készlettel. Kicsit hosz- szabb szemlélődés után az is kibukkan, miből van több, miből van kevesebb, mi az, ami nincs. Van, ahol félóra lapozgatás után kapunk választ a fentiekre, van ahol percek alatt megtudjuk a szükséges információt a raktárban található cikkekről, s a jobb helyeken még azt is hozzáfűzik — minden időtöltés nélkül — a „nincs” helyett mivel szolgálhat a raktáros. Ilyen „jobb hely” lesz néhány hónap múlva a szolnoki Járműjavító Üzem Dieselcsarnokában a központi raktár, programozott árunyilvántartással és kiadással, automatikus rakodóberendezésekkel. Példa arra, hogy ma már az új létesítmények építésénél figyelembe veszik, milyen jelentős szerepet játszik a munkában az alkatrész- és nyersanyagtároló hely, noha közvetlenül nem termelő beruházás. Ilyen programozható raktárát létrehozni, s üzemeltetni csak ott lehet, ahol a műhelycsarnokban, a gépek, a szerelőszalag mellett pontosan, szervezetten halad a munka. Valaki „pár pillanatra” pihen, cigarettát szív. megbeszéli a vasárnapi sporteredményeket — -már borul a program — az üzemcsarnokban, a szerelőszalag mellett, s a raktárban. Az utóbbi években sok-sok központi szabályozó, dg főként a munkaerőhiány, szervezési intézkedések bevezetésére kényszerítette az üzemeket, a gyárakat. Töprengtek, s töprengenek az üzemszervezők, hol mit lehetne módosítani? Érthető: figyelmük elsősorban a munkapadok, a szerelőszalagok mellett dolgozókra, a gépek kezelőire, az ö munkakörülményeikre irányult. Számos intézkedés született arról például, hogyan lehet könnyíteni dolgukat, rövidíteni az üzemben a szállítási utakat, csökkenteni a megmunkálási időket. A raktárig az érdeklődés ritkán jutott el. Így aztán sok helyen találunk még színeket, csűrökből átalakított épületeket, ideiglenes megoldásnak kikiáltott termeket, amelyek raktárként szolgálnak, ezekben rogyadozó állványokat, köztük-szűk folyosókat, ahol nemhogy átlátni nehéz a készletet, de megfordulni is alig tud két ember. Azt mondják a jó raktáros feje. mint a számítógép ... Rosszul mondják, A jó raktárosnak is lehetnek rossz napjai, így fordulhat elő, hogy dupla vastagságú gömbvasat ad, jóllehet vala- hol a raktár hátsó végében akad az igényeknek megfelelő feleakkora átmérőjű is. tehát a fontosabb? A szervezés a gépek, a szerelőszalag mellett vagy a raktári rend? Rögtön, rávághatjuk: az előbbi, hisz jobban befolyásolja a termelés menetét. Viszont az is igaz. hogy az egyik feltételezi a másikat. Nem szabad hát elfeledni, mellőzni a raktárakat. Kevés gyárban mondhatják el azt, amit néhány hónap múlva a Járműjavító Üzemben: szervezett munka a Dieselcsarnokban. mint a raktárban — a mintaraktárban. H. J. Karcagról Olaszországba Bárányexport az ünnepekre A jelentős juhászattai rendelkező karcagi Május 1. Termelőszövetkezetből az idén mintegy 4000 tejes és pecsenyebárányt exportáltak Olaszországba. Most, az ünnepek előtt indították útnak a legnagyobb szállítmányt: mintegy hatszázezer forint értékben 280 tejesbárányt és 210 pecsenyebárányt küldött a termelőszövetkezet a TERIMPEX útján olasz exportra. Ezzel egyidőben 440 tejesbárányt adtak el a Gyapjúforgalmi Vállalatnak, amely belföldön értékesíti az állatokat az újévi ünnepekre. ÚJ GÉPEK Az exportigények figyelembevételével, a minőség javítása érdekében az új gépek egymás után érkeznek a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárába. A vasmaglemezvágó automata gépsor, a targonca, a kézivezetésű félautomata lángvágó gépek után három esztergagép is megjött. A külföldről rendelt anyagmozgató, hegesztő, festő, forgácsoló berendezéseket ezután szállítják. Az eddig beérkezett mintegy 36 millió forint értékű gépek, berendezések jól szolgálják a termelés érdekeit. Szerződések dohánytermesztésre Jó ütemben halad az idei termés átvétele hazánk legnagyobb dohánytermelő körzetében, a Nyírségben és a környező megyékben. Az idei jó termés a szokásosnál is nagyobb feladat elé állítja a nyíregyházi dohányfermentáló vállalat kollektíváját: a tavalyi 130 ezer mázsával szemben várhatóan 150 ezer mázsát kell átvennie és fermentálnia. Ugyanakkor a szerződések kötésével megkezdték a jövő évi termés előkészítését. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a dohánytermelés iránt továbbra is élénk az érdeklődés. A vállalat körzetében előirányzott 10 800 hektáros terület 80 százalékára már megkötötték a termelés; szerződést. Számítástechnikusok szervezete alakult A hetvenes évek eleje óta megyénkben igen gyorsan növekszik a számítástechnikát felhasználó gazdasági és közigazgatási szervezetek száma. Igaz, jelenleg csak három számítógép — kettő a SZÜV szolnoki számító- központjában, egy pedig a jászberényi Hűtőgépgyárban — dolgozik megyénkben, azonban a vállalatok, pénzintézetek és tanácsok sokkal szélesebb köre igyekszik hasznosítani az új tudományágat munkájában. A gazdasági és közigazgatási döntések előkészítésében fontos szerepet játszó kibernetikai szakemberek száma is igen gyorsan nőtt az utóbbi évtizedben. Ezért igen örvendetes esemény, hogy a különböző intézményeknél dolgozó számítástechnikusok munkájának összehangolására, alkotó energiáik hasznosítására hivatott szervezet született: tegnap tartotta alakuló ünneoi ülését a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Szolnok megyei területi szervezete. Az ülésen részt vett Bar- tha László, a megyei tanács elnökhelyettese, Obádovics J. Gyula, a társaság főtitkár- helyettese és Madarász Tibor, a MTESZ Szolnok megyei szervezetének titkára. Bartha László üdvözlő beszédében elmondta, hogy az alakuláskor százhat mérnököt, közgazdászt, matematikust és technikust számláló új szervezettől sok segítséget várnak a megye vezetői. Elsősorban abban reménykednek. hogy a Neumann János Társaság új csoportja segíti a számítástechnikai szakemberképzést, igyekszik elterjeszteni a korszerű, • kibernetikai gondolkodásmódot. sikeresen ismerteti meg a hazánkban máshol már alkalmazott számítógépes munkarendszereket. Verseny, magasabb szinten A VÁLLALATOK munkája többféle szempontból értékelhető. A legkorszerűbben úgy, hogy az eredményeket nemcsak az előző évekhez és a tervhez, hanem ahhoz is hasonlítjuk, hogy a megrendelők szükségleteit mennyire elégítették ki és a reálisan elérhető eredményt mennyire közelítették meg. A tényleges vállalati teljesítmények és a még jobb gazdálkodással elérhető szint közötti távolság „áthidalásához” elsősorban a vállalati belső tartalékok felkutatása és hiánytalan kiaknázása szükséges. E „belső tartalékok” lényegében mindig valaminek a kihasználatlanságát jelzik. Például a munkaidő vagy a gépek nyilvánvaló vagy rejtett kihasználatlanságát. A nyilvánvaló veszteség az, ha munkaidőben áll a gép, a rejtett az, amikor például a működő gépen ' nem olyan korszerű, értékes, jó minőségű termék készül, mint amilyen készülhetne. Az efféle veszteségek felszámolására az adott gyár munkásai, brigádjai, alkalmazottjai szorosan vett munkaköri kötelességükön felül is sokat tehetnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny gazdag eredményei pontosan megmutatták a munka versenyek, a szocialista brigádok felajánlásainak - jelentőségét — éppen a belső tartalékok feltárásában is. A jubileumi munkaverseny felajánlásainak túlnyomó része ráadásul nem is egyszeri eredményt hozott, hanem tartósan alkalmazható műszaki-szervezési intézkedések, munkafogások, megoldások alapjául szolgált. Sokfelé a munkaverseny a tartós és régóta hiányolt gyümölcsöző együttműködést alakította ki olyan vállalatok, ágazatok között is, ahol „hivatalból” már régóta — sikertelenül — igyekeztek a kooperációt tökéletesíteni. A HÉTEN az új versenyre hívó szó Angyalföldön, a Láhg Gépgyár munkásai körében hangzott el. A folytatásra buzdító felhívás a legmegfelelőbb időpontban látott napvilágot: ismeretessé váltak a népgazdaság jövő évi tervének irányelvei, és ennek nyomán a vállalatok, ágazatok már pontosan tisztázhatják 1978. év; feladataikat: kiegészítve, kiigazítva korábbi elképzeléseiket. A vállalati kollektívák tehát már a végleges tervek tudatában készülhetnek fel az új versenyszakaszra, mérlegelhetik, hogy az adott vállalati terv mely céljainak teljesítéséhez szükséges hozzáadni a munkaköri kötelességen felüli tudást és akaratot. A belső tartalékok feltárásának gyorsasága, az egyének, brigádok kezdeményezőkészsége, lelkesedése pontosan sohasem tervezhető. Számíthatnak a tervezők persze erre az erőforrásra is, de csak a tervek túlteljesítésének lehetőségeként. A túlteljesítés mértékét a munkaversenyben részt vevő százezrek lendülete, munkaszeretete, akarata szabja meg. Ez az, amit 1977-ben is, szerte az országban a gyárak, közlekedési és kereskedelmi vállalatok, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kollektívái hozzáadtak a tervekhez. Százféle módon, tízezernyi alkalmat találva ahhoz, hogy a tervezők, vállalati vezetők elképzeléseihez hozzáadják saját leleményességüket, hozzáértésüket. A verseny ma már nehezebb. Egyre kevesebb az olyan munkahely, ahol a jobb eredmények eléréséhez elégséges lenne pusztán a nagyobb mennyiség: a több darab, tonna, méter. Mindenütt az egész gazdálkodás minőségének javítása a legfontosabb feladat: az újdonságok gyors bevezetése, a költségek leszorítása, a termékek műszaki színvonalának emelése, az idő jobbki- hanználása stb. Ezekben az években a gazdaságfejlesztés célja: „felsőbb osztályba” kerülni. (A közepesen fejlett országok sávjából a magasabban fejlettek alsóbb régiójába.) Nyilvánvaló, hogy — miként a sportban — a gazdaságban is a „felsőbb osztályban” másképpen kell versenyezni. A FOLYTATÁS tehát, egyre inkább, egyre több helyen a „versenyt, de. magasabb szinten” követelményét írja elő. Ahol a következő napokban. hetekben elfogadják majd az angyalföldi munkások „kihívását” — erről a követelményről el ne feledkezzenek. A munkaverseny, a felajánlások sikere, mindenütt csakis ezzel együtt válhat teljessé és időszerűvé. G. F. NEGYVENÖT ÉV A PUSZTÁN N agyivánon a termelő- szövetkezet falukerti központjában a portásfülke a Hortobágy felé tekint. Oda ugyan aligha lát, mert a ködgomolyagban eltűnnek a szemközti házak, a villanypóznák., a túloldalon a járókelők is. A fagy jégvirágokat fest az ajtóüvegre, de idebenn a vaskályha jóízűen falja a fahasábokat. Czinege István morgósen rak a tűzre. — Nem szeretem a telet. Reszeli az ember csontját, a tyúkólig se lát. Nyolcvan karácsonyt értem már meg. de nem tudtam hozzászokni a zimankóhoz. A nyári Hortobágy az igazi, messze kalandozhat a tekintet. Mérgesen legyint, mint aki tudja, hiába a zsörtölődés. mindez fölös beszéd. Apja, nagyapja a Hortobágyon ju- hászkodott, néki is negyvenöt évig az irdatlan puszta csillagos ege szolgált takaróul. Sűrűn nyílik az ajtó, jönnek az emberek, pár perc melegedés mindenkire ráfér. Foglalt a lóca, az egykori gulyás lassan, komótosan, de szívesen beszél életéről hívatlan hallgatóságának. — Minden üköm-ősöm Nagyivánon lakott. Nagyapám juhokat őrzött, a nyolcvanas évek elején halt meg. Akadt egy sánta társa, Ada- mecznek hívták. De amj a lábából hiányzott, a fejében megvolt, mert olyan ravasz embert még nem látott ez a kerek puszta. Valamikor az 1840-es években eltűnt öt birka. Adamecz keze volt a dologban, s nagjrapam is a gyanúsítottak közé került. Madarasra kísérték a pandúrok őket, bezárták a községháza pincéjéba valamenvnyiőjüket. Hogy, hogynem, Adamecz addig mesterkedett, míg kinyílt a zár, aztán us- gyé, neki a nádnak, zsom- béknak! Délután lett volna a tárgyálás, de ott csak az elöljáróság jelent meg, a tettes illa-berek, nádak erek. Később mérséklődött a vétség, pár botütés lett az ára, de Adameczen az se javított. A billegő járása, meg a kó- pésága a sírig kísérte. Derű hullámzik a hallgatóságon, úgy tűnik, István bácsi a tősgyökeres ismerősöknek is tartogat újdonságot. Rövid szünetet tart, ködbe vesző emlékeit keresi. Pirospozsgás arcával, köpcös, erős alakjával hatvanévesnek se tűnik, örömmel hallgatja a dicséretet. — Hogy jól nézek ki? Hát istenem, piros vagyok, ezt a szabad, pusztai levegő tette. Pedig inkább feketének kéne lennem, mert hej de sok lebbencset meg pernyét. megettem a negyvenegynéhány év alatt! Pernyét bizony emberek, fútta, hordta a szél! Bőven akadt belőle a bogrács alján. Egy félkörívű nádkerítés védett az isten haragja elől. Hű, mekkora viharok dúltak! Rohant a gulya, bukfencezett a kalap, a ménkű meg nemegyszer a jószág közé vágott. Pedig mindössze két öltözet gúnyám volt, a kék gatya fekete lajbival hétköznapra, a fehér gatya ünnepre. — Azért ne sajnáljon senki, gyönyörű a Hortobágy világa. Csak az érthet; meg, aki kinn élt. Néha besattyog- tam a faluba tisztát venni, de hajtott a vérem vissza. — Reggel kettőkor, fél háromkor megszólalt a pacsirta, a gulya már talpon volt. Délben két-három óra pihenő akadt, sütni-főzni, szundítani. Este pedig tüzet rakott a nap a falu felett, mire visszaértünk az állásba. Ha nagy ritkán bejutottunk a Görbe-csárdába, pirkadattól délutánig egy üsző ára is elúszott a vonón. Utá na búsan állítottam haza, az asszony rögtön észre vette a kárt. — Kimulattad magad hé? — Ki. Maradt-e pénzed? — Nem. — Nem baj hallod, neked kell megkeresni. Mikor teljesen magamhoz tértem. szörnyen bántott a dolog, olyankor egy. évig a kocsma felé se néztem. Vendégek jönnek, paroláz- nak. István bácsi feljebb tolja a kucsmát, ez a kályha tényleg jól melegít. — Egy furcsa históriát még elmondok. Húszban a román határ mellől hajtott! az egyik nagyivánj gazda harminc marhát. Lopta is. vette is.. Egy részét Erdélyből'. felet-harmadát Békésből. Megérkeztek Nagyiván- ra, hát látom, hogy az egyik ökör kókad. Rohanok a gazdához, ténsuram baj van, csapjuk agyon az ártatlant, mert ha megdöglik, se pénz, se posztó! így is lett, felhasítottuk. Hát a gyomrában több mint egy kiló arany volt. Akadt ott gyűrű, nyaklánc, óra, miegymás. Én még életemben annyi értéket nem láttam. Mind a gazdámé lett. ki is mentek Amerikába. Nekem meg Nagyiván lett Amerika. Megnősültem, nyolc családom született. Az (asszonyt régen el/temettem. a fiamnál lakok. Négykor már pattanok az ágyból, oszt télen, nyáron, hétfőn-szom- baton itt vagyok az apaállat gondozóban. Bírom a munkát. meg a nyugdíj mellé az a kis mellékes is jól jön. Nem akarok hencegni, de orvossal tizenhat óta mikor átlőtték az oldalam, csak az utcán találkoztam. Erős este lett, szedelőz- ködünk hazafelé. Az orrunkig is alig látunk, a köddunyha aludni küldte a csillagokat. István bácsi kelet leié fordul, kinyújtja a kezét : — Látja, ott kezdődik a Hortobágy. Biztosan érzi a puszta illatát! Hunyorogva kémlelek a távolba. de én csak egy villanylámpa reszkető fényét látom ott. D. Szabó Miklós