Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 18. ULPOLITIKAI ORKEP 99 DERŰLÁTÓ” ITÁLIA Itália hajója egyre veszélyesebb zátony felé halad. A júliusban kötött hatpárti megállapodás után úgy tűnt: sikerül az alattomos szirteket elkerülnie. Kétségtelen, hogy Giulio Andreotti mindvégig tapasztalt, ügyes kormányosnak bizonyult: az 1976. június 29. óta egyfolytában hivatalban lévő kisebbségi kereszténydemokrata kabinetje eddig sikerrel állta a legvadabb hullámveréseket is. Most azonban a korábbinál is veszedelmesebb szakasz következik. Egy nemrég Budapesten járt római barátom — író és főszerkesztő — szóviccel jellemezte Itália jelenlegi állapotát. Szerinte a történelmi kompromisszum helyébe a történelmi optimizmus lépett (compromesso storico — otti- mismo storico). Ha már az előbbi nem valósulhatott meg, hanem a hatpárti megállapodás helyettesíti, a közismerten derűlátó alaptermészettel megáldott olaszok legalább megőrzik optimizmusukat: ki-ki szája íze szerint bízik valamiben. A munkanélküli például abban, hogy előbb-utóbb állást kap. Kilátásai korlátozottak : legalább egymillió hétszázezer emberrel osztozik sorsában, nem is szólva arról, hogy közülük 600—700 ezer az úgynevezett első munkahelyet kereső ifjú, egyetemi diplomával, de legalább középiskolai* végzettséggel. Bizakodik a tőkés is: a kormány által ígért kedvező feltételek egyszer csak érvénybe lépnek, s új gyárat nyithat, vagy legalább bővítheti a meglévőt a busás profit reményében. Ha nem, legalább sikerül külföldre juttatnia tőkefeleslegét, olyan feltételekkel, amilyenekkel Michele Sindona, a Vatikán bankára segítette a határokon túlra vagy félezer nagyiparosét, és politikusét. I SÍD és a terroristák .Derűlátóak a terroristák: hetenként átlagban több mint két embert elrabolnak Itáliában, nőttön nő a politikai merényletek száma, a felderített bűncselekmények statisztikája pedig egyre rosz- szabb. A nyolc éve Milánóban robbantott pokolgép — — sokan 1969. decemberétől számítják a terror stratégiájának itáliai fejeztét — vagyis a Mezőgazdasági Bankban ■ elkövetett véres merénylet igazi tettesei ügyében még mindig nem hoztak ítéletet. Catanzaroi perük viszont egyre inkább fellebbenti a fátylat a katonai titkos- szolgálat, akkori nevén a SÍD és a szélsőjobboldali terroristák kapcsolatairól. Vannak persze mérsékeltebb optimistáik, sőt kifejezetten pesszimisták is Olaszországban. A szakszervezeti szövetségek például eddig példás önuralmat tanúsítottak a bérből és fizetésből élők helyzetének fokozatos romlása iránt: híven a hatpárti megállapodáshoz, a szakszervezeti szövetségek sem léptek föl a kormány- nyál szemben, még ha nem is értettek egyet minden egyes döntésével. Most azonban egyre sűrűbben hirdetnek sztrájkokat. La Maifa javaslata Kezdik elveszíteni türelmüket a háziasszonyok: a megélhetési költségek 1977. első felében 21 százalékkal meghaladták a múlt év azonos időszakát. Velük ellentétben az olasz gyáriparosok szövetsége, a Confindustria elnöke, Guido Carli — aki előzőleg az Állami Bank élén állt — mérsékelten derűlátó. Szerinte a termelés további fé- kentartásával a fizetési mérleg egyensúlya javulhat, s közben a külföldi eladósodás is csökkenthető. A gyáriparosok „receptje” osztatlan felháborodást keltett a közvéleményben, mindenekelőtt az Olasz Kommunista Párt és a legnépesebb szakszervezeti szövetség, a CGIL berkeiben. Carli terve ugyanis — jóllehet az idei, várhatóan két százalékkal szemben jövőre négy-öt százalékos emelkedést ígér a nemzeti jövedelemben —, tovább növeli a munkanélküliek számát . Ilyen körülmények között valóságos bombaként hatott a középületben Ugo La Mal- fa-nak, az Olasz Republikánus Párt tekintélyes elnökének javaslata: kapjon na- gyob felelősséget a kormányzásban az Olasz Kommunista Párt. A kormányprogram kidolgozásába amúgy is bevonták a kommunistákat — érvelt La Maifa —, csakhogy a közös elhatározások határozott végrehajtására az egyszínű kereszténydemokrata kabinet eddig képtelennek mutatkozott. A polgári politikus szerint elérkezett a kommunistákat is tömörítő kormánytöbbség színrelépésének ideje. A kereszténydemokraták egyelőre halogatják beleegyezésüket a javaslatba, amely — lényegében az OKP korábbi, nemzeti egységkormányra vonatkozó felhívásától alig tér el. A keresztény- demokrácia is derűlátó: abban bízik, hogy netán mégis sikerül Andreottinak elodáznia a válságot, s a jövő év decemberében esedékes elnökválasztásokig hivatalban tartania kabinetjét. Kétségtelen, hogy ez rekordnak számítana az Alpoktól délre, ahol a fasizmus bukása óta 29 hónapig egyetlen kormány sem irányította az ország sorsát. Mindenesetre jókora optimizmus kell ahhoz, hogy a jelenlegi egyszínű kereszténydemokrata kormány manőverezési készségét úgy ítélje meg bárki, hogy azzal sikerül kikerülnie a zátonyokat. Persze, Itáliában minden lehetséges. Még az is hogy, az idő a derűlátókat igazolja. Gyapay Dénes Biko szelleme: „Mondja Mister Vorster, nem nyomja valami a leikét? (A Héráid Tribune karikatúrája - KS) Együttműködés NDK és az afrikai országok közön Az afrikai államokra jut az NDK fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmének közel egyharmada. Az NDK-nak az afrikai országokba irányuló exportjában nő a gépipari, az elektrotechnikai és műszeripari termékek részaránya. Komplett szállításokra a könnyű-, az élelmiszer- és a nyomdaipar területén kerül sor. Az NDK főként tropikus mező- gazdasági termékeket és ipari nyersanyagot importál. Tanzánia például elsősorban kávét, csonthéjasokat és szizál t exportál az NDK-ba. Ugyanakkor az NDK fejlődő országokból származó importjában fokozatosan nő a késztermékek és a félkésztermékek részaránya is, amelyek az importnak jelenleg 25 százalékát teszik ki. A folyamat azonban csak a gazdaságilag legfejlettebb országokra jellemző. Például az NDK Egyiptomból származó importjában a késztermékek és félkésztermékek részaránya meghaladja az 50 százalékot. Többek között fokozatosan növekszik a pamutcikkek részaránya és csökken a gyapotimport. Az NDK egyre növekvő jelentőséget tulajdonít annak. hogy szakembereket küldjön az afrikai országokba. Az utóbbi években mezőgazdasági, egészségügyi és oktatásügyi szakembereket küldtek Bissau-Guineába. Szomáliába, Tanzániába és Angolába. A hetvenes években az NDK részt vett Kongó lakott területeinek villamosításában, generátorokat szállított Kongóba és szerelőket küldött. A Maliban található Kayesba Magdeburg- ból, az afrikai város testvérvárosából érkeztek szakemberek. akik új vízellátási rendszert dolgoztak ki, és segítettek az NDK-ban gyártott víztisztító berendezések felszerelésében. 1974-ben Kayesben befejeződött a víztisztítóüzem építése. Az NDK segítségével Algériában szerelvénykombinát épül. szerződést kötöttek az öntödei komplexum építésére. Önvallomás egy pszichózisról Az utóbbi években 32 enyhülésellenes nyugati propaganda több alapvető tételt ismételget unos-untalan. Az egyik állítás szerint a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasága súlyos strukturális gondokkal küzd, ezért a gazdasági kapcsolatok fenntartásával a fejlett tőkés országok — úgymond — „segítséget” nyújtanak a szocialista országoknak, amelynek fejében politikai engedményeket csikarhatnak ki tőlük. (Lásd az úgynevezett emberi jogok kérdésében beindított és napjainkban is folyó túlfeszített kampányt.)-*> A másik alapvető tétel azt mondja, hogy a Szovjetunió stratégiai erőfölényre törekszik, s ez veszélyezteti a világbékét. Különösen az amerikai politológusok és katonai szakírók hajtogatják, hogy az erőegyensúly az Egyesült Államok kárára tolódott el és a katonai területek döntő részében a Szovjetunió erőfölényben van. Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, az Egyesült Államok elveszítheti világpolitika; kezdeményező szerepét. Mi az igazság ez utóbbi állítással kancsolatban? George F. Kennan egyike a vezető amerikai „szovjet- ológusoknak”. Valamikor a hidegháború egyik apostola _________T -í____ az úgynevezett Truman-elv- nek, a Szovjetunió és a világszocializmus ./megfékezésének” elméleti kidolgozásában. Később az ötvenes években sokáig moszkvai nagykövetként tevékenykedett. Jelenleg tudományos munkát folytat és gondolkodásmódját a realitásoknak a felismerése, az enyhülés bizonyos elfogadása jellemzi. Ö írja: .. .A történelem bebizonyította, hogy a modern nemzeti állam akkor is háborúba bonyolódhat, ha létfontosságú érdekeit nem fenyegeti veszélv. Elméletileg ma is teljesen lehetséges, hogy két nagyhatalom egymás elleni háborúba sodródjon még akkor is, ha nincsenek köztük döntő konfliktusok —, éspedig csak a fegyverkezési verseny belső dinamikája folytán. Tudjuk, hogyan történik ilyesmi: van egy hadsereg, amelynek létét indokolni kell. A hadseregnek van egy tervezési vezérkara. A tervezési vezérkarnak konstruálnia kell egy lehetséges háborús esetet, hogy az illetékes hatóságok és a fegyveres erők tudják, mire kell felkészülniük. Idetartozik természetesen egv bizonyos ellenfél elképzelése is. Potenciális ellenfélnek a legjobban a legközelebbi és a leghatalmasabb szomszéd illik be, ezért ezt választiák ki erre a szerepre. Neki azután a leggonoszabb szándékokat tulajdonítják. FTOknalí a szándékoknak ciCMieti a valóra vál_ fásához racionális okokra nincs szükség, elegendő maga az a tény, hogy katonai szempontból képes, illetve képesnek tartják a megfelelő műveletek végrehajtására. Nálunk katonai részről ismételten hangoztatják, nem foglalkozhatunk az ellenfél valóságos szándékaival, csak lehetőségeivel és képességeivel számolhatunk. Feltételezzük róla, hogy minden elgondolható gonosz dolgot akar elkövetni ellenünk, amire csak képes, illetve amire mi őt képesnek tartjuk. Ilyen módon a politikai ellenfeleknek többé-kevésbé ésszerűen cselekvő vezető csoportja helyére egy érzelmi színekkel festett szörnyeteg lép. amelynek nincsenek más érdekei és Imás gondolatai, csak fanatikus rombolási szándéka. Ezt a kieszelt ellenfelet minden lehetséges katonai, szervezeti és pszichológiai erénnyel felruházzuk. Nála minden rendben van — nálunk természetesen nem. Valamennyi fegyvere a legmodernebb, és kifogástalan állapotban van. Csapatainak harci szelleme semmi kívánnivalót nem hagy hátra, természetesen a fegyelem sem. Mi így fogalmazunk: A legrosszabb eset feltételezése. Magától értetődik, hogy egy ilyen ellenféllel szemben az ember sohasem lehet elég erős. Bármennyire fegyverkezünk is, ez sohasem elég. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet megfelelően megoldjuk, egy nép egész életét kellene egy háborús helyzethez igazítani, amit — mint mondják — az ellenfél természetesen már régen megtett. Persze a pszichózis terjesztői szerint ugyanez történik a kieszelt ellenfélnél is. Ugyanabból a feltételezésből indul ki, ugyanazoknak a kényszereknek van alávetve, k ennek megfelelően beszél és cselekszik. Ezek a pszichopata reflexeknek az összjátékából keletkezik az a helyzet, amelyben minden lehetséges. Politikai okokat már régen nem firtat senki. A kiagyalt dolog realitássá válik, a lidérces álom valósággá. Végül az embereknek — főleg az államférfiaknak * és a katonai vezetőknek — jóformán hihetetlennek tűnik, hogy az a háború, amelyre olyan sokáig és olyan alaposan felkészültek, ne következzék be...” Természetesen Kennnea^ veszi, nem is veheti figyelembe az amerikai imperializmus természetét, a katonai-ipari komplexum összefonódásából eredő külpolitikai megfontolásokat és célokat. Azonban ráérez arra a mesterségesen szított veszély- érzetre, amelyet a kapitalista tömegkommunikációs eszközök terjesztenek az úgynevezett szovjet fenyegetést emlegetve. Bár ő csak a pszichózis oldaláról ragadja meg a nroblémát, elemzése így is jellemző, s hogy alig igényel további kommentárt. A. K. 12 MPLl-KONGRESSZUS UTtN Fordulat és kezdet Angolában Angola fővárosában Luandában december 10-én felvonulást tartottak, Nemzeti ünnep ez a nap a portugál gyarmatosítás alól felszabadult. két esztendővel ezelőtt született Angolai Népi Köztársaságban. Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (portugál nevének rövidítésével: MPLA) 21 esztendővel ezelőtt alakult meg — mély illegalitásban. A portugál gyarmaton akkor még gyakorlatilag nem volt munkásosztály, s a mozgalmat forradalmi értelmiségiek indították el. Az MPLA által megalakított törvényes angolai kormányt két másik, önmagát „felszabadulási szervezetnek” nevező erő Rohanta meg. Északon az amerikai befolyás alatt álló Zaire, a hajdani belga-Kongó oldaláról az FNLA hadsereg, délen pedig a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság támogatásával az UNITA nevű szervezet. Végül a kirobbant fegyveres polgárháborúban az angolai kormány kérésére kubai önkéntesek nyújtottak fegyveres segítséget, a többi szocialista ország pedig gazdasági és szervezeti támogatást nyújtott, a megtámadott törvényes kormánynak. A polgárháborús összecsapás vé- gülis 5 kormány és ezzel a haladó, forradalmi erők győzelmével végződött. Ilyen előzmények után ünnepelték meg most Luandában az MPLA születésének évfordulóját. S ami talán még fontosabb: ez tette lehetővé, hogy az MPLA december 4. és 10. között megtartott első kongresszusán a mozgalom párttá szerveződjék. Hivatalos neve ezentúl MPLA-Munkapárt. Az események nemcsak Angola, hanem egész Afrika szempontjából meghatározó elvi jelentősége van. A kongresszus határozata szerint ugyanis az új. pártot a marxista-leninista tanítás vezérli. A jóváhagyott program meghatározza a minden kizsákmányolástól mentes új társadalom felépítéséért vívott harc céljait és feladatait. A határozat szerint az MPLA-Munka- párt az állam és az egész angolai társadalom vezető ereje. Központi Bizottsága 45 tagból 10 póttagból áll. Elnökévé egyhangúlag az MPLA eddigi vezetőjét An- tonio Agostinho Neto-t választották. A kongresszus végig zárt ajtók mögött tanácskozott és a külföldi vendégek jelenlétében érdemi hazai felszólalások nem hangzottak el. Ennek természetes magyarázata, hogy katonai és stratégiai szempontból az ország továbbra is igen bonyolult és feszült helyzetben van. Továbbra is központi kérdés a belbiztonság és a katonai helyzet megszilárdítása, hiszen a polgárháborúban megvert szakadár-szervezetek, az FNLA és az UNITA egyes tartományokban dzsungelháborúra rendezkedett be. Az idén májusban pedig puccs-kísérletet vertek le, amelynek felszámolása során kiderült, hogy a zendülők néhány fontos minisztériumban vezető tisztviselők támogatását is élvezték. A biztonsági kockázatokon túlmenően rendkívül nagyok a gazdasági nehézségek. A polgárháború csaknem 7 milliárd dolláros kártokozott egy olyan országnak, amelynek a portugálok távozásával gyakorlatilag „eltűnt” a teljes szakemberrétege. Az MPLA tehát szétzilált gazdaságot örökölt és a legfontosabb exportcikkek (kávé és szizál) termelése alig 30 százaléka a háromnégy évvel ezelőttinek. Jelenleg az exportbevétel négyötöde a kőolajkivitelből származik. Ennek a'kon- cessziója viszont az amerikai érdekeltségű Gulf Oil tröszt kezében van, miután az angolai államnak jelenleg nincsenek meg a technikai eszközei a kőolaj hatásos kitermelésére. Ráadásul a kőolaj tartomány (Cabinda) az északi szomszéd, Zaire területébe ékelődik és Angola többi részétől keskeny szárazföldi sáv választja el. Közvetlen kapcsolat csak a tengeren valósítható meg. Mindez képet ad- arról, hogy a párttá szerveződött MPLA milyen rendkívül nehéz körülmények között szervezi a gazdasági újjáépítést és hajtja végre a társadalmi átalakulást. E feltételekből egyben az is következik, hogy az MPLA-Munkapárt megalakulása döntő lépés —, de kezdet. Nyitánya egy történelmileg hosszú és nyilván még kemény küzdelmet hozó folyamatnak.-i-e „Meggyilkolt „rhodéziaiak", „1200 áldozat", „Újabb lövöldözés - avagy a Smith-rezsim kétes mérlege” {A Morning Star karikatúrája - KS)