Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
1977. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Holnap a Szigligeti Színházban matiné előadáson 10 órakor kezdődik Fazekas Mihály- Schwajda György Ludas Matyijának premierje. A komédiát Bor József rendezte. A gyászszertartásokról Kézikönyv szónokoknak Restaurálták a nagycenki templomot Befejeződött az Ybl Miklós által tervezett nagycenki templom külső tatarozása. Ybl Miklós 'kevés egyházi épületet tervezett. Közülük a legértékesebb a nagycenki templom. A terveit Széchenyi István személyes kérésére és iránta való tisztelete jeléül készítette el. Rntolágia Antológiát adott ki a tatabányai József Attila könyvtár a Csecsen-Ingus AiSZSZK népének történetéről, fejlődéséről és irodalmáról. Komárom megye szovjetunióbeli testvérterületét bemutató könyvet eredeti orosz nyelvű forrásmunkák alapján állították össze. Megismerkedhetnek a Komárom megyeiek az Észait-Kauká- zus délkeleti részén élő csecsen és ingus nép autonómiájának megteremtésével, s a Nagy Honvédő Háborúnak a köztársaságot érintő eseményeivel. Fontos, hiánypótlónak tekinthető könyvet adott ki a közelmúltban a Népművelési Propaganda Iroda. A polgári gyászszertartások rendezőinek, a társadalmi szervezetek munkatársainak, búcsúztatásra felkért szónokoknak, tanácsi dolgozóknak, a társadalmi szertartásokat rendező irodák munkatársainak ajánlják a szerzők — Rác? Zoltán és Varga Károly — „A gyász- szertartásokról” című munkájukat. A gondosan szerkesztett kötet két fő részre oszlik. Az első rész a polgári gyász- szertartások jelentőségével, történeti fejlődésével foglalkozik. Néhány fejezet a temetés előkészítéséről, méltó megrendezésével kapcsolatos kérdésekről szól; mindezt rövid forgatókönyv-gyűjtemény egészíti ki. A második rész elsősorban a temetési szónokoknak nyújt fontos ismereteket: a polgári gyászszertartások beszédeinek világnézeti, stilá- ris és módszertani kérdéseit elemzi. Ezek a fejezetek bőséges — alkalomhoz Illő művekből — vers- és prózai válogatást is tartalmaznak, mintegy szöveggyűjteményt adva ezzel a szónokok felkészüléséhez. A kötetet irodalomjegyzék zárja, amely ugyancsak fontos segítséget jelenthet a gyászszertartások rendezőinek és a temetési szónokokiak. Szolnoki diákkórus vendégszereplése Komlón Komlón, a hagyományos karácsonyi hangversenyen, pécsi és komlói együttesekkel egy műsorban szerepel ma este a szolnoki Tisza parti Gimnázium énekkara. A szolnoki diákkórus Góhér Ed,it vezényletével Bartók, Kodály és Bárdos műveket és madrigálokat ad elő. Jusztika néni Akit mindenki ismer Tiszaföidváron Nehéz elhinni, hogy néhány hét híján hatvan esztendős. Szókimondónak ismerik szűkebb környezetében, Tiszaföidváron. Leszedi a keresztvizet bárkiről: a hanyag boltokról, a packázó hivatalnokról, az udvariatlan gimnazistáról. Mégsincs haragosa: szemtől szembe mondja, amit mond, jóindulattal — huncut csillogással a szeme sarkában. Ha föl- száll a buszra, ha megáll a bolt előtt beszélgetni, ha a művelődési házban kiállításra ügyel — mindenhol derűsek lesznek környezetében az emberek. Tősgyökeres tiszaföldvári. A faluban mindenki ismerősének vallja. Kiváló szakács hírében áll: ezt főképp azok tanúsíthatják, akik másfél évtized alatt a gimnázium menzáján az ő főzt- jét ették. Kedves vendég az érettségi találkozókon "is az egykori főszakács, Bandur Gyuláné, vagy ahogy a legtöbben ismerik: Jusztika néni. Negyven évi munka után öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba. — De nehogy azt higgye, kevesebb lett a dolgom. Itt a művelődési házban heti 16 órát dolgozom, ügyeletes vagyok, kiállításra vigyázok, meg mikor mit kell csinálni. Tizenkét éve községi vöröskeresztes titkár és pár éve az Afész nőbizottságának elnöke vagyok. Tizenöt éves korom óta dolgozom, bármit szívesen elvégzek, ha. értelme van. Persze a legjobban az olyan munkát szeretem, ami együtt jár azzal, hogy emberek közt mozoghatok, beszélgethetek velük. Szoktam a művelődési háznak segíteni a jegyeladásban, szervezésben. Tudja, hogy csinálom? Megyek a szocialista brigádokhoz, mondom, no fiúk, ilyen és ilyen műsor lesz, itt a jegy. „Háát, mi nem is tudjuk. ..” — így kezdik. Tudom én. Elmesélek két viccet, kibeszélgetjük magunkat, fociról, erről, arról a jegyek végül hozzájuk vándorolnak. — Komolyan mondom, a nyugdíjban az a legjobb, hogy több időm van a társadalmi munkára. Mostanában például cigánycsaládokat látogatok, — vöröskeresztes megbízatás. — Itt a művelődési házban nagyon szeretek lenni. Jönnek, mennek az emberek, jó velük beszélgetni, családról, problémákról, mindenről. Látom, hogy jól esik az érdeklődés. Néha- néha benézek a citerazene- kar próbájára, énekelgetek velük. Ha egyedül vagyok: olvasok. Elolvasok minden újságot, ami a művelődési házba jár. A Magyarországot szeretem a legjobban. Sokat nézem a televíziót is, a sportközvetítéseket soha ki nem hagynám. — Ha hiszi, ha nem, a foci meg a kézilabda a szenvedélyem. Minden vasárnap megyek drukkolni a földvári csapatnak — ott is társaságban vagyok. — Négy éve megözvegyültem: két fiam, két unokám és nagyon sok barátom, jó ismerősöm van. Nem unatkozom, nem érzem egyedül magam soha... Sz. J. A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Megnyílt Kántor Sándor gyűjteményes kiállítása Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet Tegnap délután Budapesten, a Néprajzi Múzeum aulájában — a 84 éves alkotó jelenlétében — nagy számú közönség előtt nyílt meg Kántor . Sándor karcagi fazekas, a Népművészet Mesterének gyűjteményes kiállítása. Kodolá- nyi János, a múzeum főigazgató-helyettese köszöntötte a megjelenteket, köztük Andrikó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Hegedűs Lajost, a megyei tanács elnökét, Majoros Károlyt, a megyei pártbizottság titkárát, párt- és állami vezetőket, a kulturális élet személyiségeit, majd felkérte a megyei pártbizottság első titkárát a kiállítás megnyitására. — Nem először jelentkezik Kántor Sándor kiállítással Budapesten, az ország nyil- várossága előtt. Sok siker van már mögötte itt és országunk határán túl is. Sokan a jelenlevők közül ismerősként köszöntik a mestert, most arra kíváncsiak, mi újat hozott magával az utóbbi évek terméséből — kezdte megnyitó beszédét, Andrikó Miklós, majd így folytatta: — Vannak, akik először találkoznak Kántor Sándor népművész alkotásaival. Bizonyára ők is maradandó élménnyel fognak gazdagodni, látva a népművészet továbbélését, formában, tartalomban egyaránt kivirágozva. Kántor Sándor Szolnok megye, közelebbről a Nagykunság szülötte. Munkássága elszakíthatatlan e vidéktől. Ez adta számára a szép hagyományokat, a népművészek díszítő kedvét, a legegyszerűbb eszközöknek is nemes formát adni akaró szándékot és mindezt a csak erre a tájra, emberekre jellemző módon. Örömmel kísértük el Sándor bácsit, mert úgy véljük, munkásságán keresztül — amelyet mi a megyénk arculatához szorosan hozzátartozónak tekintünk — Budap>est lakosságához így is közelebb kerül az anyagiakban, szellemiekben egyaránt gazdagodó Szolnok megye. Talán nem túlzás, ha azt állítom, Kántor Sándor munkássága valahol a bartóki— kodályi programhoz társul: általa is bizonyítást nyer, hogy a népművészet valóban „tiszta forrás”, melyből egész nemzeti kultúránk ismét és ismét megújulhat és válhat szocialista kultúránk integráns részévé. A hagyományos népművészet — mint valamennyien tudjuk — már a múlté. Hanyatlása, szétesése nem a mi korunkra jellemző elsősorban, már a századforduló társadalmi változásának, a régi paraszti életforma felbomlásának következménye. A népi kultúra, a közösségi alkotás értékei azonban nem vesztek el — nagyrészt éppen a Kántor Sándorok jóvoltából. Az értékek megőrzése, átmentése önmagában is nemes hivatás. Mesterünk azonban többet vállalt ennél: tehetsége, tudatossága birtokában képes volt arra, hogy a megmentett értékeket átlényegítve odanyújtsa nekünk, a ma társadalmának. Tulajdonképpen élt a szocializmusad,ta nagy lehetőséggel, azzal, hogy a művészet funkcionálásának köre a korábbiakhoz képest óriásian bővülhetett, s gyakorlatilag szinte az egész társadalomra kiterjed. Ez által vált és válhat igazán ma közkinccsé a népművészet Hiszen olyan korban vagyunk amikor nagyon fontos és még egyre növekvő szerep jut életünk szocialistává való fejlesztésében a művészeteknek, az emberi viszonylatokat előnyösen alakító tárgy és környezetkultúrának tehát — itt most a Kántor Sándor által képviselt — népi iparművészeinek is. Nem a felszínt, hanem a népművészet valódi lényegét, belső világát tette a szó legszorosabb értelmében magáévá. Nagy és számunkra fontos tanulságot tesz ezzel, nap mint nap bizonyítja, hogy a népművészet népi iparművészetté alakulása nem egyszerűen konzerváló folyamat, hanem lehetőség is. a továbbhaladásra és azt, hogy ez az átalakulás még ma sem befejezett. Az sem kevésbé fontos tapasztalat, hogy a népi iparművészet korunkra jellemző igen kedvező fogadtatása, reményt keltő a jövő szempontjából is. Hiszen vannak követői és munkásságának folytatói a Kántor Sándoroknak és lesznek mindig a népi iparművészetet szerető, megbecsülő emberek is. Persze, a jövő számára már mércéül szolgál az eddigi eredmény. Öröm számunkra, hogy a megye fiatal fazekasai nemcsak Kántor Sándor példáján keresztül, hanem értő és segítő irányításával tanulta és tanulja a mesterség mélyebb titkait és ami talán a legfontosabb, a múlt értékeit tiszteletben tartó, felhasználó, de azokat alkotóan tovább gazdagító művészi felfogását. Kántor Sándor életútja is példamutató. Sohasem alkudott meg a divatok csábító konjunkturális lehetőségeivel, megóvta ettől céltudatossága, művészi öntudata, igényessége. A most itt kiállított alkotások — úgy vélem — egyértelműen bizonyítják, hogy a mester kezenyomán nem egyszerű használati vagy dísztárgyak születnek. Műalkotások ezek, mert gondolatot hordoznak, érzelmeket keltenek, mondanivalójuk mélyen emberi és optimista. Miska kancsóinak, menyecske figuráinak, butéliáinak mélyről jövő humora jókedvre, derűre hangol, örömöt ad. Népi bölcsessége átdereng a célszerűségről valló tömör formákon. Madár- és virágmotívumainak lírai finomsága, kedvessége mélyebb emberi érzelmek húrjait pendíti meg. Ugyanakkor tiszteletre méltó, hogy használati tárgyainál mer olyan egyszerű, szinte puritán maradni, amit a funkció megkíván és sok százezer év emberi tapasztalata alakított ki. Méltán érte hát hetven éves pályáján számos magas elismerés és díj Kántor Sándort. Megadatott neki az az öröm, hogy munkái megértésre, visszhangra találtak, közkinccsé válhattak. Sok családi otthon, intézmény őrzi szeretettel Kántor Sándor életének egy-egy mozzanatát jelentő tálat, tányért, szilkét, figurát, melyek szépségükkel. harmóniájukkal az ő életük részévé is váltak. A művész, az alkotás és a befogadók szintézise újul meg így naponta, sokaknak örömet szerezve. Kívánjuk a nyolcvannégy esztendős mesternek, hogy erőben, egészségben alkosson tovább. Tudjuk számtalan megvalósításra váró elképzelése, terve van még, melyeket ugyanolyan szeretettel várunk, mint ahogy eddigi alkotásait fogadtuk. Megragadom egyben az alkalmat arra, hogy köszönetét mondjak a Népi Ipar- művészeti Tanácsnak, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetségnek, akik figyelemmel kísérik népművészeink tevékenységét, ösztönzést adnak munkájukhoz, és vállalták a Néprajzi Múzeummal közösen ennek a mostani szép kiállításnak a megrendezését is. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg a kiállítását — fejezte be megnyitó beszédét a megyei pártbizottság első titkára. A megnyitó beszéd elhangzása után az idős mester végigvezette a megye párt- és állami vezetőit, a vendégeket gyűjteményes kiállítása termein, majd hamarosan az autogramm-kérök fogták körül, és halmozták el kérdéseikkel. A dr. Domanovszky György, Fekete Aladámé és Horváth András rendezte kiállítás a karcagi mester teljes életművét mutatja be az első alkotó évektől kezdve a ma is dolgozó idős népművész legújabb alkotásaiig, kiegészítve a műveket az elmúlt évtizedek dokumentumaival, amelyek mintegy a tárlatvezetés szerepét töltik be a falakon Kántor Sándor tárlatvezetésen mutatta be alkotásait a látogatóknak
