Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-16 / 295. szám

1977. december 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MEZŐGÉP kunhegyesi gyáregységében takarmányszállító futószalagokat készítenek az NDK szarvasmarhatelepei számára. Képünkön a szalag fordulatellenőrző részét szereli Tol­vaj Sándor és Rózsa Sándor A megtalált lehetőség Nem születhet igazán ki­emelkedő eredmény ott, ahol a fejlesztés elaprózódik. Ezért határoztak úgy a tö­rökszentmiklósi termelőszö­vetkezetek, hogy erőiket koncentrálják. A város hét tsz-éből 1976. január 1-vel két gazdaság szerveződött, az egyik, több mint 10 ezer hektáros üzem a Béke ne­vet vette fel. Mi történt két A gazdaság a korábban már kialakult, bevált terme­lési szerkezeten nem sokat változtatott. Az ipartól át­vett műszóval élve profil- tisztítást azonban végrehaj­tottak, Elhagyták a kendert, egy év után a hibridkukori­ca termesztéséről is lemond­tak, jövőre pedig a borsó is kimarad a vetésszerkezetből. Helyettük az olajos növé­nyek és az árukukorica ka­pott nagyobb helyet, s így végeredményben a kenyér és a takarmánygabona, a nap­raforgó, a cukorrépa, a ku­korica, valamint a lucerna hoz termést a Béke Tsz-ben. Méghozzá nem is rosszat, ugyanis a két évvel ezelőtti hozamhoz hasonlítva a bú­za termésátlaga hektáron­ként 34 mázsáról 44-re, a napraforgóé 14 mázsáról 18- ra, a cukorrépáé pedig 290- ről 300-ra nőtt. (Ez utóbbi növénynél a csekély öntözé­si lehetőség okozta a várt­nál kisebb előrehaladást, s ugyanennek a számlájára írandó az is, hogy a kukori­Az iparszerű technológia mellett a gépesítésnek ju­tott nagy szerep a termelés­ben. A tsz-nek sikerült odá­ig eljutnia, hogy mostaná­ban szinte kizárólag csak a három K—700-as végzi a ta­lajmunkát. A gazdaságban ma még száz erőgép van ugyan, de az idők során ez megfeleződik, illetve na­gyobb traktorok váltják fel Jó úton jár a törökszentmiklósi Béke Tsz év alatt? Éltek-e a lehetősé­gekkel a szakemberek? Er­re kerestünk választ, ami­kor a Béke Termelőszövet­kezetet felkerestük. ca az 1975-ös 52 mázsa he­lyett az idén csak 47 mázsát adott hektáronként). A jövedelmezőségre is ér­demes egy kis időt szánni. A három fő kultúra eseté­ben a mázsánkénti tiszta haszon így alakult: a búza 160, a napraforgó 460, a ku­korica pedig 70 forinttal fi­zetett. Mit kellett ezért ten­ni? Először is be kellett tar­tani a termelési rendszerek utasításait: kellő időben, szakszerűen kellett művelni a talajt, ugyanígy műtrá­gyázni, vetni, vegyszerezni és betakarítani. Itt azonban érdemes ismét megállni né­hány pillanatra. A termelő- szövetkezet a különböző nö­vényekkel ma még három termelési rendszerhez tarto­zik, de a jövőben ez is meg­változik. Tudniilllik egy-két éven belül eldől, hogy a Szolnok megyei GITR vagy a nádudvari GITE az, ame­lyik több segítséget tud nyújtani gazdálkodásuk to­vábbfejlesztéséhez. a lassan már elavult beren­dezéseket. Ugyanez a sorsa a betakarító gépeknek is. A nyáron például még harminc kombájn aratott — ezek egyharmada SZK—4-es. egyharmada SZK—5-ös, egy­harmada pedig SZK—6-os volt — néhány éven belül viszont már csak 15 dolgo­zik. Kiselejtezik a kor kö­vetelményeinek kevésbé megfelelő gépeket, helyettük korszerű, nagy teljesítményű berendezéseket vásárolnak. Miért van erre szükség? Azért, mert hiába tűnik szép eredménynek a hozamnöve­kedés ha megtudjuk, hogy még mindig magasak a vesz­teségek. Hektáronként akár tíz százalékkal is nagyobb termést könyvelhetne most el az üzem, ha a szántástól a betakarításig mindenütt modern eszközök lennének. S ezekre azért is nagy szük­ség van, mert a gazdaság 1980-ban már hektáronként 47—48 mázsa búzát, 430— 480 mázsa cukorrépái, 22— 24 mázsa napraforgót és 55— 56 mázsa kukoricát akar ter­melni. Élnek a lehetőségekkel Az állattenyésztés céljai se kisebbek. Egyelőre sajnos még az a meghatározó, hogy a jószágokat hat majorban és 53 istállóban tartják, de a változtatás itt se várat ma­gára sokáig. Az is mond va­lamit, hogy a tehenek tej­termelése az 1975. évi 2300 literes átlagról 2850 literre emelkedett, méghozzá úgy, hogy időközben befejeződött az állomány TBC mentesíté­se. Az V. ötéves terv végén 3400 literes átlagra számíta­nak. A sertéstenyésztés 1980-ig több mint megduplázódik, ugyanis addigra fölépül egy ISV technológiát alkalmazó, évi 12 ezer hízót kibocsátó szaktelep. A két jelentős fej­lesztés mellett a baromfiága­zat ilyen „felfutásra” nem számíthat. Mindez hogyan jelentkezik a végelszámolásnál? Az üzem termelési értéke az idén 1975-höz képest 12,1976- hoz viszonyítva pedig 8 szá­zalékkal emelkedett. Ha ez a dinamikus fejlődés továbbra is tart, akkor bízvást mond­hatjuk, hogy a termelőszö­vetkezet szakemberei nem­csak rátaláltak a nagyobb lehetőségre, hanem élnek is vele. B. A. Versenyben a termelési rendszerek I jövő a nagy gépeké Új módszer a szőlőművelésben Olajmezö Kiskunhalason Kiskunhalas térségében hazai energiaellátásunk szempontjából jelentős szén- hidrogén-, kőolaj- és föld­gázlelőhelyet tártak fel. Kiskunhalas térségében 1978-ban kezdődik a kőolaj- és földgáztermelés. Úgyne­vezett kísérleti termelést már ezen az őszön végeztek. Űj módszereket alkalmaz­nak a nagyüzemi szőlőtelepí­tők Bács-Kiskunban. To­vább szélesítik az ültetvé­nyek sorközeit, ugyanakkor növelik az egy hektárra eső tőszámot és nagyobb teher­bírásúra formálják a ter­mőfelületet. Ehhez az olasz rendszerű magasművelést alkalmazzák, amelyen ket­tős függönyt alkotnak a ter­mővesszők, s ezzel a gépi metszés és a betakarítás to­vább egyszerűsödik. Az egy­másba kapcsolódó technoló­giai folyamatok már a tele­pítésnél megkezdődnek. Hasznos eszmecserék Hasznosítható tapasztalatok Jászdózsán befejeződtek a tanácstagi beszámolók. A harmincnyolc választókör­zetben megtartott rendezvé­nyek ezúttal is a lakosság és a tanács közötti eszmecserék hasznos fórumai voltak. A beszámolókon mintegy ezer választópolgár vett részt, a hozzászólók száma meghalad­ta a kétszázat. A felszólalásokban ötven­két olyan közérdekű bejelen­tés hangzott el, amely érté­kes adatokkal gyarapítja a tanács 1978. évi munkatervét. Legtöbben a kommunális jel­legű kérdésekről szóltak, minden eddiginél kevesebb volt a „vizes panasz”. Ez an­nak eredménye, hogy Jász­dózsán az idén másfél kilo­méterrel bővült a vízveze­tékhálózat. Sokan panaszkod­tak viszont az akadozó pb- gázellátás miatt. A mostani gázcseretelep a tényleges igé­nyeknek a felét tudja kielé­gíteni. Mások a közvilágítás korszerűsítését kérték. A felszólalások nyomán a tanács tárgyalásokat kezdett a TIGÁZ-zal. Megállapodás született, hogy a tervidőszak végére a tanács által bizto­sított telken, új gázcserete­lepet építenek. Növényvédőszereh Hazai alapanyagokból A szegedi Univerzál Ipari Szövetkezet és a József At­tila Tudományegyetem szer­veskémiai intézetének szak­emberei közösen olyan nö- vényvédőszer-alapanyagot kísérleteztek ki, amely majd jelentős mennyiségű tőkés importvegyszer behozatalát teszi feleslegessé. Rendkívül hatékony, emellett gyorsan lebomló rovarölő növényvé­dő szereikhez ugyanis eddig nagymértékben felhasznál­tak drága importanyagokat, j Tólen is építenek Télen sem szünetelteti a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat Miskolcon az avasi lakónegyed építését. A jövő évre tervezett lakások zöme, együttesen több mint kétezer, ezen a területen ke­rül tető alá. A házgyári technológiával épülő telepen a téli időszakban az előre­gyártott elemeket melegített betonnal erősítik össze, és a hegesztésre kerülő vasakat szintén előmelegítik. Közgazdasági vizsgálat a megye kereskedelméről kereskedelem legfon­tosabb feladata az áruellátás, a lakosság szükségleteinek kul- túráit kielégítése. A vállalni, naSykereskedelmi vállalatok azonban egyálta­lán nem hagyhatják figyel­men kívül a gazdaságossági £taényeket sem- A vá?­koriáí’ 3 ,szövetkezetek nem korlátlanul juthatnak pénz- hez^ a pultok bősége a meg- levo eszközök ésszerű elosz­tásától is függ. Ma, amikor egesz gazdaság fejlődése múlik a tartalékok kihaszná­lásán, különösen fontos, hogy a közgazdasági módszerek hatékony alkalmazásával is segítsék az életszínvonal-po­litika céljainak elérését. A fent mondottak teszik igen időszerűvé és érdekessé a Magyar Közgazdasági Társa­ság kereskedelmi szakosztá­lya által készített vizsgálatot amelyben elemzik a Szolnok megyei kereskedelmi válla­latoknál folytatott közgazda­sági és üzemgazdasági mun­kát. A vizsgálat összefoglaló je­lentése foglalkozik a vállala­ti és szövetkezeti tervek el­készítésének tapasztalataival A tanulmányt készítő mun­kaközösség megállapította, hogy a kiválasztott kereske­delmi szervezetek figyelembe vették a népgazdasági és me­gyei célokat, tervezéskor sok külső információt felhasznál­tak. Mégis elgondolkodtató: több helyen nem ismerték, illetve nem hasznosították a megyei tanács kereskedelmi osztályának „Báziselemzések a középtávú tervkészítéshez” című kiadványát, pedig ez te­lepülésenként részletezi az előző évek fejlődését, a fej­lesztési lehetőséget és igé­nyeket. A kereskedők nem tulajdonítottak megfelelő fontosságot a partnereiktől szerzett információknak nem általánosak a vállalatok il­letve szövetkezetek és az il­letékes tanácsok között a tervkészítés előtt folytatott konzultációk sem. Biztató viszont, hogy a nagyobb ke­reskedelmi szervezetek több­sége távlati elképzeléseit igyekezett összehangolni szál­lítóival, középtávú együtt­működési szerződéseket kö­töttek. Valamennyi megvizsgált vállalatnál és szövetkezetnél elég részletesen elemezték a korábbi évek, a bázis gazda­sági adatait, ami lehetőséget teremtett a várható fejlődési irányok előrejelzésére. A bel­ső információk feldolgozása azonban még nem kielégítő. Kevés elemzés készült az üz­lethálózat kapacitásának fel­mérésére, a tartalékok feltá­rására. Hiányosságként álla­pította meg a jelentés azt is, hogy az áruforgalmi és kész­letadatok, a hatékonysági mutatók értékelése során csak a tendenciák feltárásáig jutottak el, az okok elemzése legtöbbször elmaradt. Gyakran az egyes szerveze­ti egységek közötti összhang hiánya nehezíti a hatéko­nyabb kereskedelmi munkát. Néhol például a közgazdasá­gi csoport nem adta át az áruforgalmi osztálynak a boltonkénti készletadatokat. A jelentés bebizonyította, hogy az indokolatlan készle­tek csökkentése csak ott si­került, ahol a közgazdasági szervezetek rendszeresen és időben jelzik a kedvezőtlen változásokat. Sajnos a tárgyi feltételek hiánya is akadá­lyozza a jó készletgazdálko­dást: az árubeszerzések és a készletek boltonkénti nyil­vántartását csak közepes ügyviteli gépek alkalmazásá­val oldhatnák meg, ezek azonban legtöbb vállalatnál és szövetkezetnél hiányoznak, vagy géphiba miatt állnak. Sokszor nem is az adathiány okoz nehézségeket, hanem a már feldolgozott információk figyelmen kívül hagyása: az áruforgalmi osztályok példá­ul nem hasznosítják kellő­képpen a bolti leltárak ada­tait. kereskedelem haté­B konyságának kulcs- fontosságú kérdése a költségek csökkenté­se. E feladat elenged­hetetlen feltétele a megfele­lő színvonalú költségelemzés. Ezt minden megvizsgált vál­lalat és szövetkezet el is ké­szíti, azonban nem hasznosít­hatják eredményesen, mert a költségek változását szinte mindenhol csak a bázishoz viszonyítják. A „bázisszem­lélet” számlájára írható, hogy mindent rendbenlévő- nek találnak az elemzők, ha az előző év azonos időszaká­hoz hasonló adatokkal talál­koznak. Az ilyen összehason­lítás konzerválja az addigi hibákat, megakadályozza a tartalékok feltárását: Néha azonban nemcsak a megtaka­rítási lehetőségek felderítése marad el, hanem a hirtelen költségnövekedés okait sem kutatják fel. V. Szász József Négylábú betegek Eredmények, gondok a karcagi állatkórházban Azt gondolnánk, az állat­kórházban rendszerint magá­nyos emberek dédelgetett, beteg kedvenceit: kutyákat, macskákat, papagájokat gyó­gyítanak. Karcagon viszont a kisál­latforgalom alig éri el a tel­jes forgalom öt százalékát. Dr. Juhász Péter, a karcagi állatkórház vezetője szerint vidéken ez a természetes. — Lehet, hogy Budapesten és a nagyobb iparvárosokban néha felemás szerep jut egy állatkórháznak, de mifelénk kevés a tízemeletes bérház. A kertes lakások tulajdono­sai keveset törődnek az álla­tokkal. Furcsa emberi gon­dolkodás, hogy a jószágtartók zömének azért kell 500—1500 forintért kezeltetni egy-egy lovat, szarvasmarhát, mert korábban megspórolt egy húszforintos védőoltást. Fehér köpeny, csizma az ápolókon, laboratóriumi tisz­taság mindenütt. — Tavaly május 3-án nyílt meg ez a kórház. A beteg jó­szágok 90 százaléka nagyüze­mekből érkezik. Sokszor el­szomorodom, mikor látom n megkínzott állatokat. Rosszul esik nekünk az igénytelen­ség, hiszen a tehenek harma­da elkésve, már gyógyítha­tatlan kórral kerül ide. Még így is megmentjük „pácien­seink” 90 százalékát, de sű­rűn előfordul hogy az érté­kes jószág továbbtenyésztésre alkalmatlan lesz. Egy kicsit jobban oda kellene figyelni a gazdaságok állattenyésztői­nek arra, hogy gondosabb, fi­gyelmesebb munkát végezze­nek. Ügy tűnik az állatkórház drága gyógyhely, de Juhász doktor szerint nem ez a va­lóság. — A nagyállatok tartásá­ért napi 10, a kicsikért 5 fo­rintot számolunk, plusz az etetés, a gondozás, az állat­orvosi költségek. A betegek rendszerint 10—15 napot töl­tenek nálunk, s ez a kór és a műtét jellegétől függően 500—1500 forintba kerül. Nézem az állatorvos napi­rendjét. Délelőtt 8—12-ig vi­zit, megvizsgálja a bent lévő 20—25 jószágot, majd a „be­járók”, (napi 4—5) következ­nek. Délután és este műtét. Hivatalosan fél nyolcig tart a munkaidő, de olykor az éj­fél is a műtőben éri Juhász doktort. Nincs egészségügyi középkáder, fárasztó a mun­ka, kevesen vállalják a be­teg állatok gondozását. — Ez a szakmám és a hob­bym is. Tíz évet Hajdú-Bi- harban dolgoztam, a máso­dik esztendőmet töltöm Kar­cagon. A környékbeli háztáji és közös gazdaságok állattar­tásából következik, hogy zömmel szarvasmarhákat es lovakat gyógyítunk. Furcsa, hogy malacot alig hoznak be, mert a néphit azt tartja, a disznó a legszívósabb háziál­lat. Tapasztalatom szerint ez nem így van. — Gyönyörű, de áldozatos pálya a miénk, hiszen a be­teg állatokat szombaton, va­sárnap is el kell látni. A di­agnosztikai laboratóriumunk az ország legmodernebbjei közé tartozik, így minden szakmai bizonytalanság rövid időn belül tisztázódhat. Az sem utolsó szempont, hogy az itt megmentett népgazda­sági érték évente eléri az öt­milliót. Végül nincs nagyobb öröm egy hozzám hasonló ál­latszerető részére, ha a beteg tehén egészséges, élő borjá­val kerül ki a kórházunkból. A beszélgetést csengetés szakítja félbe. Súlyos sebből vérző lovat hoztak. Juhász doktor sietve búcsúzik, a bal­eset azonnali műtétet köve­tel. Gyors, megszokott moz­dulatokkal ölti magára a hó­fehér overállt. s húzza be az előkészítő ajtaját. Fél perc múlva az ajtó feletti fehér lámpa pirosra vált... D. SZM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom