Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 15. A SALT - tárgyalások 1 lel Iztt m a derűlál Jvl lás sző éli Évről évre új konstrukciókkal, korszerű terme kekkel jelentkezik az NDK-beli Dietlas Bánya- gépgyár. Képünkön: az üzem egyik új magas színvonalú terméke. Búza, cukor, kávé, kakaó Arak és tartalékok a mezőgazdasági világpiacon Mind több olyan megjegyzés, kommentár hangzik el a nyugati világban, mindenekelőtt az Egyesült Államokban, amely már dátumokat is emleget a hadászati fegyverzet korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások befejezését és a megállapodás aláírását illetően. Van, aki márciust emlegeti, s akad aki júniusra esküszik. A legutóbbi hivatalos szovjet—amerikai közlemény természetesen nem szólt esetleges szerződésaláírási dátumokról. Mégis volt egy igen fontos megállapítás ebben a közleményben, olyan megállapítás, amelynek a tárgyalásokhoz szoros kapcsolata van. A közlemény ugyanis leszögezte: a két ország ragaszkodik a nukleáris fegyverkezés korlátozásához, az egyenlő biztonság elvéhez. E megállapítás fényében kell vizsgálni és értelmezni azokat a SAiLT-ellenes, a szerződés aláírását elhalasztani igyekvő szándékokat, amelyeket Jackson szenátor és hívei fejeztek ki, — „túlságosan engedékenynek” minősítve a Paul Warnke által vezetett amerikai küldöttség álláspontját. Most újabb három demokrata szenátor (Culver, Bumpers és Mcln- tyre) lépett fel Jackson szellemében, követelve, hogy az amerikai küldöttség „különleges érdeklődéssel” vizsgálja meg a SALT-megállapodás- tervezet néhány pontját. A három szenátor Carterhez intézett levelében éppen egy olyan kérdést feszeget, amelyet nemrég az amerikai sajtó már mint elfogadott döntést ismertetett. Culverék azt mondják: „az amerikai szárnyasrakéták számára biztosítani kell a megfelelő hatósugarat” azaz kétségessé szeretnék tenni a már (amerikai források szerint) létrejött megállapodást; e szerint a hatósugár korlátozott. SzáTripoliban az Arab Liga — néhány progresszív irányvonalat követő — országának csúcsértekezletén elutasították a Szadat-féle közel- keleti „rendezés” koncepcióját. A második világháború vége felé megerősödtek az arab világ egységtörekvései. Néhány arab állam elhatározta, hogy kapcsolataik erősítése és politikai tevékenységük összehangolása érdekében létrehozzák az Arab Ligát. Az alapokmány aláírására 1945. március 25-én Kairóban került sor. Az Arab Ligát — noha létrehozói túlnyomórészt reakciós monarchiák voltak — már kezdettől fogva némi imperi- alistaellenesség jellemezte. A szervezet céljának tekinti az együttműködést gazdasági, szállítási, közlekedési stb. kérdésekben, a tagállamok közti viszályok rendezését, és egyikük megtámadása esetén a szükséges védelmi lépések megtételét, ezért 1950 júniusában megállapodás született az Arab Védelmi Tanács létrehozásáról (megalakult 1961-ben). 1958 márciusában Egyiptom és Szíria — Egyesült Arab Köztársaság néven — egyesül. Még ez évben határozatot fogad el a Liga az algériai szabadságharc anyagi támogatásáról, és Omán segítéséről a brit agresszió visszaverése érdekében. mos más kifogás mellett a legfurcsább az a kívánság, hogy ne legyen lehetőség a szerződést kiegészítő jegyzőkönyv aláírására „megfelelő kongresszusi eljárás nélkül”. Azaz a kongresszus most fellépő csoportja meg akarja kötni a Fehér Ház kezét a SALT-tárgyalások azonnali folytatása dolgában. Holott éppen a szerződéshez csatolt jegyzőkönyv teszi lehetővé, hogy a SALT—2 aláírása után azonnal megkezdődhessen a munka. 2 Maga Čarter elnök derűlátó a SALT-aláírás dátumát illetően. „Lehetségesnek tartom egy SALT-megállapodás aláírását a közeljövőben és azt gondolom, a szenátus ratifikálja azt” — mondta. Érdekes volt az a felsorolás, amit az elnök azzal kapcsolatban adott, hogy vajon milyen problémákkal kell majd foglalkozniuk egy jövőbeli találkozóján Leonyid Brezs- nyewel. „A felderítő műholdak megtámadására vonatkozó tilalom, a kísérleti rakéták indításáról szóló előzetes értesítés, a polgári védelemre fordított költségek szintje, a fegyverzet szintje az Indiai óceánon, az atomkísérletek általános beszüntetése, a három évre szóló SALT-meg- állapodás, amelyet mi protokollnak nevezünk, a széle- sebbkörű SALT-megállapo- dás, amelynek évekre kell szólnia, és egy SALT—3 megállapodás, amely még kényszerítőbb lenne az atomfegy- verzetek csökkentését illetően” — sorolta fel egy interjújában az amerikai elnök a megvitatandó témákat. Ha a Carter-nyilatkozat felsorolását válasznak tekintjük a szovjet javaslatokra (és az időkülönbséget tekintve nyugodtan tekinthetjük annak), megállapítható: a Brezsnyev-beszéd hatása, a javaslatok elfogadása viszonylag gyors volt s remélIgyekeztek közös álláspontot kialakítani a világ- politika főbb kérdéseiben. Ugyanakkor azonban az arab világ belső politikái törésvonalai is lemérhetők a szervezet tevékenységében. Nem tudtak egységesen fellépni sem az egyiptomi— szudáni, sem az algériai— marokkói határviszályok, sem a libanoni polgárháború kérdésében. 1961. október 28. Szíria kilép az Egyiptommal együtt létrehozott államszövetségből. 1964-ben elhatározták az Arab Egyesített Katonai Parancsnokság felállítását. Az Arab Ligában azonban lassan érlelődött a két táborra szakadás veszélye. Egyiptom (1954), Algéria (1962), Szíria (1963), Szudán (1964), Irak (1968), Líbia (1969), Szomália (1969), Demokratikus Jemen (1969) fémjelzik a baloldali fordulat folyamatát, a néptömegek aktivizálódásának megújúlását. Ezen pozitív irányba lépett országok (melyek közül többen azóta megtorpantak a választott úton való továbblépéstől) alkották az imperialistaellenes frontot, szemben a többi tag nyugatbarát monarchiáival. Az arab egységtörekvések egyik kiemelkedő eseménye a Nasszer által elképzelt Arab Köztársaságok Szövethetőleg azokat erősíti meg az amerikai politikában, akik nem engedik meg a SALT- ellenes amerikai katonai-ipari komplexum álláspontjának érvényesülését. 3 A Carter-nyilatkozatban ott áll az a mondat is, hogy „úgy érzem, egyre jobban kialakul az az érzés, hogy jelentősen javíthatjuk kapcsolatainkat a Szovjetunióval”. Majd később ez: „El vagyunk tökélve arra, hogy eljussunk a teljes SALT-tárgyalások- hoz, az atomkísérletek teljes betiltásához”. Amikor Čarter elnök mindezt elmondta, hozzátette: „Nem vagyunk alávetve egy merev naptárnak, de eltökéltségünk szilárd”. Ha bevezetőben különböző időpont jóslatokra hivatkoztunk, helyes ezt az időpontnélküli elnöki reménykedést is említeni, annál is inkább, mert a szovjet—amerikai kapcsolatok jövőjét illetően az elnök az „óvatos derűlátás” kifejezést használja. A derűlátás előtt az „óvatos” jelző indokolt a szocialista politika oldalán is. Hiszen például a SALT-ügybén, néhány hónappal a vlagyi- vosztoki megállapodás után egyszer már elhangzott Washingtonban, hogy „90 százalékban megoldottak a problémák”. S ezután következett a megtorpanás, majd visszalépés: amikor a Fehér Ház új lakója és külügyminisztere szerette volna semmisnek tekinteni mindazt, amiben Vlagyivosztokban megállapodtak ... Kellett bizonyos idő, amíg Washingtonban az új, demokrata kormányzat emberei is megértették: a szovjet politika a hadászati fegyverzet korlátozásának kérdésében csakúgy, mint más leszerelési, fegyverzetcsökkentési kérdésekben az egyenlő biztonság elvét tekinti alapnak. ségének megalakulása 1971. szeptember 3-án. Egyiptom, Líbia és Szíria által létrehozott államszövetség összterülete 2 946 720 négyzetkilométer, lakossága 42 millió 148 ezer fő (1970) volt. Célja az izraeli agresz- szió következményeinek felszámolása, a haladó arab politika összehangolása, a szövetség mint egység politikai súlyának megteremtése volt. Szó volt Szudánnak e szövetségbe való felvételéről is. Később napirendre került Egyiptom és Líbia teljes uniója is (1972). A haladó nasSzeri irányvonaltól azonban Szadat fokozatosan kezdett eltérni. A Nyugat felé nyitás jegyében az egyiptomi politika egyre jobbra fordult. Az 1973-as arab—izraeli háborúban megmutatkozó hiányosságokat szovjetellenes légkör megteremtésére használták fel Egyiptomban. Az újra és újra kiújuló gazdasági válságok láttán' a nyugati tőke beáramlása érdekében Szadat szakított a Szovjetunióval (1975), és szembehelyezkedett a vele Rómában tanácskozott a FAO, az ENSZ Élelmezés- ügyi és Mezőgazdasági Szervezetének közgyűlése. Jó és rossz hírekkel egyaránt szolgált a tanácskozás. A legfontosabb jó hír az volt, hogy 1978-ra a FAO kedvező élelmezési kilátásokat jósolt. A világ gabonakészletei (a Szovjetuniót és Kínát nem is számítva) közel 160 millió tonnára duzzadtak, ami egy esztendő alatt 33 százalékos növekedést jelent. Az előrejelzés szerint a jövő esztendő végére a készletek a világ évi fogyasztásának 21 százalékát is elérhetik. A „jóban a rossz”, az, hogy továbbra is óriási élelmezési nehézségek várhatóak a világ legszegényebb országaiban. Miután India helyzete az elmúlt évek kedvező termése következtében javult, a legfőbb nehézség Afrika. A FAO „üzenete” azt jelenti, hogy az élelmezés alapunióban levő — nasszerista vonalat követő — Líbiával. Az ez év nyarán lezajlott véres határincidensek már előrevetítették az államszövetség felbomlásának veszélyét. A szakítás folyamatát betetőzte Szadat Izraelben tett látogatása, amely alapjában mond ellent az összarab érdekeknek és nyílt elárulása az arab ügynek, a palesztin népnek, s nem utolsó sorban az egyiptomi népnek. Ez derült ki a szadati politikát megbélyegző „pán- arab ellenállási front” országai (Líbia, Algéria, Szíria, Demokratikus Jemen, valamint a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet) által Tripoliban december 5-én tartott értekezleten, amelyen elítélték Szadati poli tikáját. Úgy döntöttek, hogy befagyasztják az egyiptomi kormányhoz fűződő politikai és diplomáciai kapcsolataikat. Szíria és Líbia tárgyalt Egyiptomnak az AKSZ-ből történő kizárásáról is. December 6-án Egyiptom válaszként megszakította a tripolj csúcson részt vett országokkal a diplomáciai kapcsolatokat. ját jelentő gabonaféleségek viszonylagos bősége mellett az éhség problémája a legszegényebb országok számára továbbra is fennmarad. A másik nehézség, amelyet a FAO közgyűlésén tárgyaltak — éppen a gabonafélék világméretekben számolt bőségével függ össze. Ez ugyanis lenyomhatja a gabonafélék és általában az élelmezés szempontjából döntő mező- gazdasági termékek árát. Az áresés elkedvetlenítheti a termelőket, ami azt jelenti, hogy a készletek ismét leapadhatnak. A FAO-közgyűlés jó és rossz hírei egyaránt ugyanarra a tényre hívták fel a figyelmet. Arra, hogy mind sürgetőbbé válik a hatásos nemzetközi egyezmények megkötése, amelyek biztosítják a piac és az árak stabilitását. Ezek az egyezmények szükségszerűen csak olyan általános nyersanyagprogram keretében lehetnek hatásosak, amelyek a fejlődő országok által exportált nem élelmiszer jellegű nyersanyagok (például fémek) árszintjét és piaci elhelyezési lehetőségeit is biztosítják. A FAO-közgyűlése ílyrnó- don újra felhívta a figyelmet a különböző mezőgazda- sági áruegyezmények megkötésének fontosságára. Ezen a világot átfogó problémán belül a közelmúlt hetekben a búzaegyezmény vitája, az új nemzetközi cukoregyezmény, valamint a kávé- és kakaópiac helyzete állott a figyelem középpontjában. Ami az új búzaegyezményt illeti: a jelenlegi megállapodás június 30-án lejár. November első hetében az új egyezményt előkészítő munkacsoportok úgv döntöttek, hogy az új búzakonferenciát 1978 februárjában kezdik és addig még számos megbeszélést tartanak. Egyelőre megegyeztek abban, hogy az új búzaegyezményben gondoskodnak megfelelő tartalék- készletek létesítéséről. Emellett kidolgozzák a búza irányárát. Ez utóbbinak az lesz a szerepe, hogy jelezze: mikor kell a túlságosan magas ár letörésére a készleteket piacra dobni, illetve túlságosan alacsony árszint esetén a raktárakat feltölteni. Figyelembe kell azt is venni, hogy a Nemzetközi Búzatanács novemberi jelentése szerint 400 millió tonna körül lesz a világ idei búzatermése. Változatlan bőség ígérkezik tehát a világ búzapiacain. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a tavalyinál jelenleg körülbelül 2 százalékkal alacsonyabb árszínvonal emelkedésére nem lehet számítani. A figyelem középpontjában álló másik mezőgazdasági termék, a cukor kérdésében azért érdemes közelebbről megvizsgálni a helyzetet, mert itt körülbelül két hónappal ezelőtt sikerült új egyezményt kötni. Itt a helyzetet az jellemzi, hogy az utóbbi években a termelés szintje nem nagyon ingadozott, viszont spekulációs okok miatt a cukor ára óriási ingadozásoknak volt kitéve. Jelenleg az amerikai cukortőzsdén fontonként 7—8 dollárcent körül mozog a cukor ára. Az egyezmény szerint viszont az elképzelés az, hogy a cukor világpiaci árának ennél lényegesen magasabb sávban, 11 és 21 dollárcent között kell ingadoznia. Az új cukoregyezményt éppen az ái'ak stabilizálása érdekében nagyobb tartalékkészletek létesítését és szigorúbb exportkvótákat írt elő. . Ugyanezt a bizonytalanságot tükrözték a november folyamán kávé- és kakaóügyben folytatott tárgyalások is. A kakaó piaci árszintje tonnánként 4000 dollár körül van. Ez jóval magasabb a tavalyi árszínvonalnál. Jövő év januárjában tartják a Nemzetközi Kakaó Szervezet tanácskozását, amelyen heves összecsapás várható a legnagyobb exportőrök (Brazília, Ghana, Nigéria), valamint az ár letörésére törekvő importőrországok között. Lényegében hasonló problémák előtt áll a kávépiac is. A kávéárak jelenleg több mint 20 százalékkal magasabbak a tavalyi árszintnél. A csata itt is a nagy dél- amerikai és afrikai kávé- exportőr országok, valamint a vásárlók (általában a fejlett országok) között dúl. Az afrikai kávétermelő országok legutóbbi tanácskozásán elismerték, hogy szükség van reális exportárak megállapítására — de arra is, hogy megfelelő készletpolitikával biztosítsák az árak stabilitását. E kiragadott példák is igazolják azt a legfőbb tanulságot, hogy egymástól elszigetelten az egyes mezőgazda- sági nyersanyagok problémái nem oldhatók meg. Ez a magyarázata annak, hogy a sokat emlegetett „új gazdasági világrend” sarkalatos pontjának a fejlődő országok egy úgynevezett integrált nyersanyagprogram létesítését tartják. Ez a legfontosabb 18 nyersanyag piacának megszilárdítására szolgál és a nyers- anyagárak ésszerű stabilitását nem elkülönítve, hanem együttesen kezeli. A megoldást nyilvánvalóan ezen az úton kell keresni — a gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ettől a világ még nagyon messze van. * —i —e G. M.
