Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

1977. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nero, a véres A tehetségtelenség és a despotizmus egymáshoz illő fogalmaki, mondhatnám azt is, feltételezik egymást — a gyakorlatban. Mert vegyük csak a múlt héten bemutatott tévéjáték hősét, a véreskezű költő-császárt. Ha Nero nem csupán egy majdnem költő, egy majdnem művész,! ha­nem valóban is az, igazi po­éta, akinek el akarja hitetni magát, akkor bizonyára nem lett volna útjában a tehet­séges Britannicus, akkor nem gyötörte volna halálos félté­kenység mestere, Seneca miatt, akkor nem lett volna szüksége pénzéhes ámítók ócska siserahadára sem... De hát, mert híján volt az igazi tálentumnak, s mert azt akarta elfogadtatni önmagá­val és másakkal — még ha olykor álszerénykedve rejte­gette is ebbeli vágyát —, hogy ami nincs, az van meg benne: vak zsarnokká válva pusztítja ki környezetét, tün- : teti el vélt ellenfeleit, és aztán végső tehetetlenségé­ben véget vet önmagával is. Nero tehát tragikus figura, mint minden dilettáns, aki mindenáron olyat akar, ami­hez elegendő ereje nincs. De az efféle tehetségtélen- ség tragikusan veszedelmes is, ha jámbor módra nemcsak önaltató és önámító, hanem hatalommal is párosul: be­láthatatlan veszedelmet je­lent arra a közösségre, a jó­zan emberi értelemre, amely­ben illetve amelynek ellené­ben kivirágzik. De ehhez akárcsak a dudvának is, él­tető levegőre, vízre van szük­sége, s ebben már lásd Nero környezetét. Mert. hogy a művészi babérokra áhítozó császárban kikelhetett a zsarnok, majd el is hatal­masodhatott ez a pusztító tu­lajdonság, annak megvannak a sajátos okai. A despota, a zsarnok, végeredményben maga a zsarnokság mindig a társadalom terméke. Ha például Nero esetében Sene­ca az első költői próbálkozá­sok láttán lehűti és nem táp­lálja a császár ambícióit, mondván nem szorult abba poétái tehetség, ha nem akad­nak jó. fizetség reményében ostoba hízelgők, akik elvte­lenül művészként dicsőítik a verselgető Nérót, s Poppea is, a hiúan szépséges előkelő hölgv. ha oktalanul nem tü­zeli őt újabb és újabb babé­rok megnyerésére, akkor ... De nem folytatom, felesleges, Kosztolányi regényének mos­tani televíziós változata ugyanis épp azért született meg, hogy a fentieket újra megfogalmazhassa a józan emberi értelemre appellálva. Tiszta, félreérthetetlen tele­víziós beszéddel, a játék hangjában semmi hebegés vagy dadogás, a tanulság egyértelműen szólt belőle. Az önkény, a zsarnoki akarat természetét — a kialakulás­tól egészen elhalásáig, tehát folyamatában — ábrázolták Szőnyi G. Sándor és alkotó­társai a képernyőn, lélektani pontossággal a figurák rajzá­ban. igen nagy fokú képi ér­zékenységgel fotografálva (operatőr Ráday Mihály), és kitűnő színészi alakításokkal egy-egv szerepben. Nem csupán egv élvezetes olvasmányba lapozhattunk bele a kamerák segítségével, ahogy sikerületlen regény­adaptációk esetén tapasztal­hatók, hanem igazi drámai feszültséggel teli játék része­sei voltunk. A sikeres műfaji metamorfózis eredményeként dráma lett abból, ami a könyvben epika, azaz elbe­szélés. A játék a legfontosabb drámai csomópontokat ra­gadta meg, kellő hőfokra fel­hevítve az egyes jeleneteket. Készítői alkotó módon köze­lítettek a regényhez, mely­nek olykor néhány mondatos leírásából, száraz írói közlé­séből is igazi konfliktust hor­dozó jeleneteket építettek. Mily végletes indulatokkal terhes jelenet például Nero és Poppea utolsó összecsapá­sa, melyben az őrülten fél­tékeny császár halálra rug­dossa hőn imádott szerelmét. Pedig Kosztolányinál szó sze­rint csupán ennyi áll a re­gényben: „Egy verseny után durván összeszólalkozott ve­le, rátámadt és vassal pán­tolt csizmájával hasba rúgta a császárnét, aki szíve alatt reményt viselt, új sarjat a gyermektelen császárnak. Mi­re lefektették, már nem is élt.” Ilyen és az ehhez hason­ló dramaturgi műveletek is mutatják az átdolgozás sajá­tos értékeit. A római közélet, mint hát­tér, a nagyobb társadalmi mozgások többnyire kívül es­nek ugyan a tévéjáték ábrá­zolási körén, de ami szere­pel benne — színház, kocs­ma, egy mulatság képe — s ami áttételesen beszüremke- dik belőle, az szerencsére ad annyi illúziót, hogy a dráma, az alapvetően lélektani drá­ma ne lógjon társadalmilag légüres térben. A gondosan kimunkált jellemek tablóján felvillan annyi korfestő szín, amennyi épp szükségeltetik. De ha azt veszem, a belső „tenyészetnek” ez a külvilág eseményeitől (társadalmi ér­telemben) leválasztott bemu­tatása még kifejező is a ma­ga nemében. Nincs itt arra hely, hogy részletesen elemezzem a ma­gasrendű színészi játékot, így a Harsányi Gáborét, aki igyekezett megszabadulni — sikerrel — eddigi rutinjaitól, de ki kell emelnem Gáti Jó­zsef felfedezés erejével ható Senecáját. Gáti főképp a Se­neca meggyilkoltatása előtti jelenetben igazi tragikai mélységet tárva fel fenséges módon, megőrizve a szellem méltóságát, ábrázolta a saját esendőségét beismerő tudós végzetes r'.eghuny ászkodás­ból származó tragédiáját. De említhetném Sunyovszky Szilviát is, Ponpea szerepé­ben. Szépnek láttuk már őt nemegyszer a képernyőn, de igazán most mutatta meg, hogy jellemet is képes for­málni: igazi drámát alkotott a maga ambícióit mások am- bícionálásában kiélő hiú császámőként. Kevés esz­közzel mesterien teremti meg a tehetségében magabiztos Britannicust Szacsvay László. És sorolhatnám... A jelen­tős feladathoz valamennyi színész résztvevő felnőtt a maga módján. A háromrészes tévéjáték talán vállalhatott volna még több egyéniséget az átdolgo­zásban, bizonyos hangsúlyai­ban válhatott volna még erő­teljesebb tanulságokat is ki­fejező játékká, jobban építve a kortársi tapasztalatokra, akár például Seneca tragédi­ájának gazdagabb kibontásá­val, de így is méltó televíziós tettet élvezhettünk benne. V. M. Téli képzés a mező­gazdaságban Űj továbbképzési formá­kat vezetett be a téli idő­szakra a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete. A mezőgazdasági üzemi vezetőutánpótlás biztosításá­ra januárban három féléves oktatás kezdődik levelező tagozaton. A kijelölt intéz­ményben elsőként az állami gazdaságok szakembereit ké­szítik fel a magasabb szintű vezető állások betöltésére; olyan szakemberek szerzik meg a képesítést, akik már eddig is vezető munkakörben dolgoztak és kellő gyakorlati ismerettel rendelkeznek. Ezt az oktatási formát később kiterjesztik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar más területeire is. Az üzemi gyakorlatban gondot okoz, hogy nincs elég művezető, akik egy-egy rész­leg munkáját kellő szakmai ismeretek birtokában irányí­tanák. 1979-ben három szakmában kezdik meg az oktatást, az országban 12— 15 helyen. Az első művezető­tanfolyam még a téli idő­szakban kezdődik; a gép­üzemek szakembereit ok­tatják majd. A továbbképzésnél tekin­tettel vannak speciális szak­mai ismeretanyag elsajátí­tására is. A kormányprog­rammal kapcsolatban ma­gasabb genetikai értékű, tu­dományos igényű takarmá­nyozást igénylő állatfajtá­kat és hibrideket tartanak az üzemekben: miután a gyakorlati tapasztalatok a takarmányozás hiányossá­gaira hívták fel a figyelmet, a téli tanfolyamokon kü- /lönös gonddal válogatták össze a termelés és gazdál­kodás, valamint a takarmá­nyozástan ismeretanyagát. A téli időszakban kidol­gozzák az 1978-as év egyéb új rendszerű továbbképzési formáit. Miután a tapaszta­latok arra figyelmeztettek, hogy szükség van az üzem­mérnökök továbbképzésére, jövőre megkezdődik a szak­üzemmérnöki oktatás, amely egy- vagy mésfél éves idő­tartam alatt a mezőgazda­ság egy-egy ágazatában kor­szerű ismeretanyaghoz jut­tatja például az állattenyész­tőket, akik ily módon sza- kosodhatnak egyes állatfa­jok tenyésztésére. Az okta­tás levelező tagozaton in­dul, majd a tapasztalatok alapján egész sor üzemmér­nöki szakmára terjesztik ki a képzést. A téli időszakban a fal­vakban gazdatanfolyamokat tartanak, ahol egyeljek kö­zött a háztáji állattartás és növénytermesztés újabb módszereit sajátíthatják el a hallgatók. A tű és a fonál mesterei Hímző asszonyok Kunszentmártonban rntmmr V in 0 * i V* ü 4 t m A» é 1 *■ c ......•»* g 4 32B w Régen, sok évtizeddel ez­előtt nagy szégyen volt, ha a lányok, asszonyok nem tudták úgy kezelni a tűt és és fonalat, hogy abból vala­mirevaló terítő, falvédő, párna, hímzett kötény, blúz ne sikeredjék. A hímzés tu­dományát, szeretetét az ott­hon levegőjével együtt szív­ták magúkba. Ma, ha a hím­zés fölé hajoló lányokat, asszonyokat keressük, több­nyire a művelődési házak ajtaján kell kopogtatnunk. A kunszentmártoni mű­velődési központ is egy cso­korba gyűjtötte a község hímezni tudó és szerető asz- szonyait, és 1967-ben meg­alakult a népi díszítőművész szakköre. A szakkör tagjai 40—50 éves asszonyok, alig­hanem Kunszentmártonban is az utolsók, akik vászonra, filcre álmodott virágokban, ' az összegyűjtött minták, né­pi motívumok életrehívásá- ban lelik gyönyörűségüket. Az elmúlt tíz év alatt sok szép munka került ki a kezük közül. Bizonyságul a kiállításokon, pályázatokon elért első, második helyezé­sek szolgálnak. Vezetőjük, Brodszky Árpádné óvónő, a ..Szocialista kultúráért” ki­tüntetést kapta a szakkör­ben végzett munkájáért, amelyről így beszélt: — Szűkebb hazánk, a Kun­ság nem bővelkedik hagyo­mányokban a népi hímzés területén. A kun motí­vumokat főleg a hímzett ködmönök, bekecsek őr­zik. Amikor elhatároztuk, hogy ezeket a jellegze­tes mintákat felkutatjuk, és megpróbáljuk textilre átdol­gozni őket. kiderült, hogy a bőrre való hímzés a texti­len sok esetben elveszti ere­detiségét. Nem akartunk a tiszta népművészet ellen vé­teni. Évekig hazánk külön­böző tájegységeinek motí­vumkincsét dolgoztuk fel. Elbarangoltunk a rábaközi, a palóc, a matyó, a mezőkö­vesdi, drávaközi, a karádi, a kalotaszegi népi hímzéskul­túra gazdag birodalmába. — És mi lett a régi kez­deményezés, a kun motívu­mok felkutatásának sorsa? — Egyszer egy békéscsabai kiállításon jártunk, ahol a mi régi próbálkozásunk eredményével találtuk szem­be magunkat: bőrhímzés textilen. Ettől a naptól kezd­ve aztán nem hagyott nyug­ton a gondolat. Vétek lenne, ha a kunsági bekecsek, köd­mönök mintáit csak a mú­Az építkezés biztonságáért Az Építéstudományi Intézet új laboratóriumát nem régen adták át rendeltetésének. A szent­ndrei dák sz giákat nolágii kísérleti és vasúi dolgozn si labora telep legújabb létesítményéb i hídszerkezetek, épületgere it vizsgálják és beton technoi ak ki. Képünkön: a betontec Néhányon c '.okkerből „Legközelebb kunsági blú­zokat varrunk" zeumok őriznék meg, szek­rénybe zárva! Elkezdtem gyűjteni, rajzolni a fellelhe­tő mintákat, beszereztem a szakirodalmat. Sok segítsé­get nyújtottak Győrffy Ist­ván művei és Dorogi Már­ton A kunsági kisbunda cí­mű könyve, amiből ma is szívesen dolgozunk. Akik itt vagyunk, szeretünk varrni, de a kézügyesség nem elég, hogy értékes munka kerül­jön ki a kezünkből. Fontos az egységes tiszta stílus, pél­dául ha a készülő terítő kunsági, akkor ne lopjunk közé más motívumokat. Itt a szakkörben sokai tanul­tunk, ma már csak tiszta népművészet alapján dolgo­zunk. — Nemrégiben jutottam hozzá egy 1926-os kiadású jászsági szJűrhímzés-gyűjte- ményhez — folytatja Brdoszky Árpádné. — A jö­vőben szeretnénk a Jászság hímzéskultúrját is „átmen­teni” az utókornak. Termé­szetesen textilen, filcen. Leg­közelebb kunsági mintával hímzett blúzokat varrunk. A kunszentmártoni hímző asszonyok munkájának ered­ményét : a gazdag fantáziá­ról. szépérzékről és tudás­ról árulkodó térítőkét, fal­védőket, futókat leírni nem lehet, látni kell! Éppen ezért csodálkoztunk a művelődési központban járva, hogy se­hol sem láttuk a népi díszí­tőművész szakkör munkáit. Mint kiderült, az asszonyok „sa;iát zsebből”, maguknak dolgoznak. Mi lesz. ha mun­kájukat. melyet a jövőnek, a nagyközségnek szántak, évek múlva csak a fiókok mélye őrzi ? Török Erzsébet Fotó: T. Katona a külföldön élő magyarok Az idén további kedvező változás következett be a tőkés országokban élő ma­gyarok szemléletében Ma­gyarországgal, a világszö­vetséggel és az anyanyelvi mozgalommal kapcsolatban — állapították meg a Ma­gyarok Világszövetségének tegnapi elnökségi ülésén. A Bognár József elnökletével megtartott tanácskozáson Szabó Zoltán főtitkár adott szóbeli tájékoztatót, kiemel­ve, hogy az Ady-centená- rium külföldi rendezvényei is bizonyítják az egyre széle­sebb körű kapcsolatokat. Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából tudósok, költők emlékeztek meg Adyról, s művészek tol­mácsolták verseit az Egye­sült Államokban. Kanadá­ban, Franciaországban, Ausztriában, Angliában. Ün­nepségeket tartottak az NSZK-ban, Olaszországban, Svédországban, Brazíliában s az év hátralévő napjaiban, valamint 1978 elején Auszt­ráliában és több dél-ameri­kai országban is megemlé­kezésekre készülnek a kül­földi magyar intézmények­ben, egyesületekben. Az 1977. évi munka ered­ményeinek összegzésekép­pen kiemelték az ülésen, hogv a tőkés országokban működő magyar egyesületek­kel általában javultak a Magyarok Világszövetségé­nek kapcsolatai. Az értékelés után a Ma­gyarok Világszövetségének elnöksége jóváhagyta az 1978-as munka főbb felada­tait,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom