Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
1977. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megkezdték a falu- és városkörzeti gyűlések S. Hegedűs László nyilatkozata A címzettek ismerős családok Amit a fizetésen kívül kapnak A helyi tanácsok és népfrontbizottságok országszerte hozzákezdtek a falugyűlések előkészítéséhez és szervezéséhez. Ahogy azt az elmúlt évek tapasztalatai is bizonyították, a szocialista demokrácia közvetlen tornájának egyik fórumaként a falugyűlések mindinkább országos párbeszéddé szélesedned. Egyaránt szolgálják a helyi és az országos célok ismertetését, a lakóhelyi tervek közös formálását és a megvalósításban a lakosság cselekvő részvételét. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a szevezési feladatokról s a falugyűlések ajánlott napirendjéről tájékoztatta az MTI munkatársát: — A helyi közigazgatás önállóságát jelentősen kiszélesítő tanácstörvény a közös tanácsú községekben írta elő a falugyűlések megtartását. Az élet, a gyakorlat tovább lépett, s a legutóbbi években ezeket a fórumokat tnár az ország szinte valamennyi községében megrendezték. Sőt, új vonásként mind több városi körzetben vitatják meg a tanács, a népfront és a helyi üzemek képviselői a lakossággal közös dolgaikat. — Nemcsak számszerűen, hanem tartalmukban is sokat gazdagodtak a falugyűlések. Az egykor jobbára csak a tanácsi fejlesztésről folyó vita kiterebélyesedett a tanácsi munka egészére, a falu életének mind szélesebb területére. Olyan fontos, s az egész lakosságot érintő kérdésék kerültek országszerte napirendire, mint a gyermekintézmények, az oktatás, az egészségügy, a kereskedelem és a közlekedés helyzete. — A lakosság tájékozottságának köszönhetően reálisabbak és a lehetőségeket, valamint a közösség érdekeit is mind jobban szem előtt tartók lettek a javaslatok. A fórumok nyomán erősödött a közéleti érdeklődés, s egyre többen már nemcsak véleményt mondanak, hanem cselekednek is a tervek valóra váltásáért. Nagy mértékben a falugyűlések eredménye, hogy Magyarországon évente 15—20 százalékkal nőtt a társadalmi munka értéke. Az idén decemberben kezdődő falugyűlés-sorozatra meghívják a megyei és a helyi tanácstagokat, a népfront-tisztségviselőket s az érdekelt országgyűlési képviselőket. A tanácskozásokon részt vesznek az adott terület vállalatainak, szervezeteinek vezetői is, erősítve a munka- és a lakóhely közötti kapcsolatot. A nagyobb lélekszámú községekben részfalugyűlések megtartását jajavasolják. A központoktól távol eső településeken és a tanyai körzetekben a kihelyezett tanácskozások tűnnek a legcélszerűbbnek. — A falugyűléseknek és a városkörzeti tanácskozásoknak, a tájékoztatás mellett az idén is fontos mozgósító és közvéleményt formáló napirendeket javasolunk — hangsúlyozta S. Hegedűs László. — A községek V. ötéves fejlesztési tervének időarányos értékelésekor célszerű áttekinteni a lakásépítés, a kommunális létesítmények, az óvodák, a bölcsődék és az iskolák épótésének helyzetét. Növekvő fontossága és közérdekűsége miatt, másik, napirendiként a környezetvé-" delmi helyzet megvitatását ajánljuk. Jó, ha az előkészítés során a szakemberek, elsősorban a Vöröskereszt segítségével, . állapottérképet készítenek a település jelenlegi környezetéről, tisztaságáról. Elemezzék a helyileg alkotott köztisztasági rendeletek betartását, a szemétszállítás, a szennyvízelvezetés, a parkosítás és a fásítás helyzetét. — Ezeket a kérdéseket kiemelten szükséges megvitatni az üdülőterületek településein. A fórumok nyomán a falugyűléseken meghirdethetik a tavaszi tisztasági és lomtalanítási akciót. Ugyancsak a tapasztalatok összegezése után kijelölhetik az élővizek és a levegőtisztaság megőrzését szolgáló feladatokat. Társadalmi támogatással, védnökségvállalással tervezhetik többek között a bányagödrök és a parlagföldek hasznosítását. A természeti értékek védelme olyan kérd,és, amelyben nagyobb anyagi befektetés nélkül is komoly eredményeket érhetünk el a lakosság segítségével, a környezetvédelmi őrségek erősítésével. — Már most a szervezéskor gondoskodni kell arról, hogy a falugyűléseken elhangzó minden javaslatot érdemben megválaszoljanak. A kivitelezhető tervekről pedig minél előbb, de legkésőbb a legközelebbi fórumig azt mondhassák: megvalósítottuk — fejezte be nyilatkozatát S. Hegedűs László. (MTI) Kedves Varga és Király házaspár! Sokat gondolkodtam a beszélgetésünk óta. Miközben a feljegyzéseket böngészve lapozgattam a noteszemet, nem egyszer elém rajzolódott változó: hol kételkedő, hol visszautasító, hol elgondolkodó, olykor egyetértő arcuk. Emlékszem, lassan oldódott az idegent köEgyikük azzal kezdte, hogy sohasem számoltak még utána. Most utólag talán nem is hinnék kedves Vargáék, hogy a szandaszőlősi lakótelepen kényelmesen berendezett kétszobás, összkomfortos lakásukban négy év távlatából milyen könnyedén emlegették együttélésük első esztendeinek keserveit. A vályogfalú nedves alsó épületet, — Kengyelen. Vargáné szüleinek udvarában — ahol a két kis ikerrel három évig szorongtak. Emlékeznek? Varga Pál azt mondta: — — Mégis hálásak voltunk, mert nem kényszerültünk méregdrága albérletbe. Így tudtuk a lakásszövetkezeti beugrót összekuporgatni. ötvenkétezer forint szép summa! A feleségem éppen akkor nem dolgozott, három évig gyesen volt. — Ügy rémlik, lenyelte az utolsó szót, hirtelen elhallgatott. Mintha egy perc töredéke alatt jutott volna eszébe, amire évekig nem gondolt, és számolni kezdett: — Az asszony 1500 forintot keresett a Tisza Cipőgyárban. Gyermekgondozási segélyként pedig 1800 forintot kapott, és még hozzájött a családi pótlék... A gyerekek neveléséért többet adott az állam, mint a cipővarrásért a gyár. Különös, de ez akkor eszükbe sem jutott. Természetesnek vettük, mert kérés nélkül kaptuk. Lehet, hogy másutt is így vannak ezzel? Engem kérdezett. Nem tudom. lehet. Az önöké csak egy vélemény volt a sok közül, mert nem kevesebb, mint 960 ezer variáció létezik még, annyi, ahány ketrüllengő bzialmatlanságuk: mit akarok? Semmi különöset, pusztán megpróbáltam tettenérni, hogy önök érzik-e, s ha igen, hogyan, sorsformáló hútását otthonuk világában mindannak, amit nyersen, egyetlen kifejezésbe sűrítve szociális juttatásnak nevezünk. Magyarul: amit a borítékon kívül kapnak. tő vagy annál több gyereket nevelő család él az országban. A kérdése engem is elgondolkodtatott. Vajon, ha tudnák, hogy tavaly például 7,5 milliárd forintot kaptak család; pótlékként az állam- ' tói, hány szülő mondaná közülük,, ez természetes, ez jár nekünk. Hányán legyintené- nek elégedetlenkedve: ugyan mire elég az a gyerekenkénti pár százas. Önök úgy kalkuláltak, hogy a két kis iker, Erzsi és Kriszti napi tízforintos napköziköltségére és apróságokra. — Amit a gyerekek teljes ellátásáért fizetünk (az egésznapos pedagógusfelügyeletről nem beszélve) a nap; csokoládéjukra futná — szó szerint idéztem felesége szavait. Szerencsésnek érezték és érezhetik is magukat, hogy sohasem kényszerültek más megoldás keresésére. Nem kellett egy gyermek őrzését és etetését tíz-tizenhárom forintos órabérért (nem napidí- jért) vállaló pótmama után kutatni. Önök is eltöprengtek ezen egy kicsit, éppúgy, mint Király Lajosék Szolnokon, a 23 emeletes ház négyszobás, összkomfortos lakásában, ahol nyolc hónapja már hetedmagukkal élnek. Megkísérelték számba venni, mennyit kellett volna abban a bizonyos borítékban havonta hazavinni, hogy saját erőből, mindenféle támogatás nélkül kényelmes otthonhoz jussanak, s mennyit kellene keresnie ma a férjnek, hogy a nyolchónapos csecsemőjét gondozó anya keresetét is pótolva öt gyermeküknek pusztán a megélhetését biztosítsa. c\9ánvW«eteWrt ik segítenek, és akik csak nevetnek Természetesnek vettük Nem kiváltságosak ......ha a hétvégi munkásvonattal hazaérkezőt nem az italbolt várná szélesre tárt ajtóval, rövidebb úton érne a családjához. Így azonban, zsebében a heti fizetéssel, „be kell” térnie néhány üveg sörre, pár féldecire vagy fröccsre, és utána már hosz- szú az út...” Ezzel kezdődött a beszélgetés, amelyben a jászapáti Nagyközségi Tanács V. B. kulturális, egészségügyi és ifjúságvédelmi bizottsága, gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságának munkájáról, feladatairól esett szó. Az albizottság tevékenységéről Kökény Gábor művelődési és gyámügyi előadó beszélt. — Feladatainkat az új családjogi törvény és az elmúlt években hozott néhány állami intézkedés határozza meg. Hogy munkánk eredményes legyen, ismernünk kell területünkön a gyermek- és ifjúságvédelmi helyzetet, rendszeres kapcsolatot kell tartani a szülőkkel, az iskolákkal, a munkahelyekkel, a társadalmi és gazdasági szervekkel. Jászapátiban például 1100 cigány él, az összlakosság 10 százaléka, egy-egy családban hat-hét gyerek van, de nem ritka a tízgyermekes család sem. A veszélyeztetett környezetben élő gyerekek több mint 80 százaléka cigánygyerek. Az általános iskolákban a mulasztások száma átlagban hét nap, a cigánytanulóké tizennégy és tói nap. Az elmúlt tanévben tizenhat gyereket köteleztek osztályismétlésre, ebből tizenöt volt a cigánytanuló. — Mit tesznek azért, hogy a cigánygyerekek helyzete jobb legyen? — A cigány szülők egy része csak alkalmi munkát vállal, vagy egyáltalán nem dolgozik. Ezt a gyerekek sínylik meg, ezért igyekszünk rábeszélni a szülőket, hogy dolgozzanak. Az elmúlt két évben tíz család- fenntartót segítettünk munkához. Ebben támogatnak bennünket az iskolák, ahol kiemelten foglalkoznak a nehéz körülmények között élő gyerekekkel. Több iskolában tanulószobát, egésznapos foglalkoztatást biztosítanak kilencven gyerek részére. Az albizottság javaslatára az egyik csoport négyvenkét tanulója, rajtuk kívül tíz napközis, négy óvodás és két bölcsődés — mind cigány- gyerek — ettől a tanévtől kezdve térítésmentesen kapja a tízórait, az ebédet és a vacsorát. A tanács 100 ezer forintot költ erre a célra. — Kik segítik és mi nehezíti az albizottság munkáját? A kérdésre Gulyás Istvánná egészségügyi és szociálpolitikai főelőadó válaszolt: — Egyre többen vannak, akik megértik ennek a munkának a jelentőségét. Orvosnő vagy idős pedagógus húz gumicsizmát és tapossa a sarat a Dankó-telepen azért, hogy a rossz körülmények között élő gyerekek helyzete minél jobb legyen. Érvel a tanácsnál, javaslatokat tesz a munkahelyeken. A munkát nehezíti a lassú szemléletváltozás és az előítélet. Van olyan cigány család, amely házat épített, rendesen él, mégsem fogadják be az utcabeliek. (A Velemi Tsz például évek óta nem foglalkoztat cigány dolgozót.) Ennél is nagyobb gond az alkohol. Jászapátiban sem könnyű harcolni ellene, mert italbolt várja az érkezőt. Szétszórtan további hét kocsmában, három étteremben és presszóban mérik az italt kora reggeltől késő estig. Van hét élelmiszerboltunk, a szesz — még ha palackozva is — ott sem hiányzik. Javasoltuk már, hogy legalább a hét végén, amikor munkásvonattal érkeznek haza az eljáró dolgozók, egy-két órára zárják be a kocsmákat. Jászladányban már van erre példa, itt, Jászapátiban pedjg kinevettek bennünket. Fontos célokért küzd a jászapáti gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság kollektívája. Munkája több megértést, támogatást érdemelne. — illés — Segítségül hívtuk a statisztikai kimutatást, amely szerint tavaly az egy főre jutó reáljövedelemnek alig több mint kétharmada volt a munka ellenértéke, a többi pénz- beni, illetve természetbeni társadalmi juttatás. — Ha ez az átlag, akkor mi kiváltságosak vagyunk — ez volt Király Lajos véleménye. Valóban kiváltságosak, amiért jövedelmüknek majdnem felének nem munka a fedezete (családi pótlék és gyes)? Amiért a szövetkezeti lakásvásárlás minden előnyét élvezhették, és 21 ezer forint készpénzért (harminc év alatt törlesztendő 110 ezer forint hitelért) jutottak olyan otthonhoz, amelynek, a több mint hatvan százalékos állam; dotációt nem számítva 260 ezer forint az ára? Nem kiváltságosak. Ügy vélem inkább arról van szó, hogy az önök családjában a hétköznapokon is erőteljesebben érződnek az életszínvonalbeli egyenlőtlenségek mérséklésére tett erőfeszítések. Figyelem, összpontosítás, biztos kéz ... Műszaki rajzóra a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola korszerű, jól fölszerelt szaktante rmében Talán még emlékeznek, milyen hosszan morfondíroztak azon (s mint mondták, maguk közt is mindennap szóvá teszik), hogy tudnak havi 250 forintért gőzfürdőt csinálni a központi fűtéses lakásban, amikor önök a régi kétszobás otthonukban ezreket költöttek telente fűtőolajra. A pocsékolás rejtélyét nem tudtuk megfejteni. — Sokat elbír a közös, úgy látszik — legyintenek bosz- szúsan, és egy váratlan asz- szociációs ugrással már a korlátlanul kapható gyermekbútorok miatt méltatlankodtak. — Ilyen gazdagok vagyunk, hogy állami dotációval gyártott bútorokból jut bőven luxuscélokra a hétvégi nyaralókba? — Háborgott az igazságérzetük, a jutányos juttatások bőkezű osztogatását feltételezve. De hogyan lehetne élvezőinek körét igazságosan korlátozni ? Vannak kedvezmények, melyek minden magyar állampolgárt egyformán megilletnek. Az oktatás, a gyógyítás mindenkinek ingyenes. S a gyógyszer ára sem a jövedelmekhez alkalmazkodik. Annak a 66 milliárd forintnak például, amit tavaly társadalmi juttatásként az állam magára vállalt, csak egy töredéke jutott az életszínvonalkülönbségek mérséklésére ható csatornákba. Ugye kedves Királyné, milyen ösztönös mozdulatokkal rakta el sorba a recepteket, amelyekre az orvos a rubeolagyanús gyermeke kezelésére ajánlott gyógyszereket felírta, és amelyeket ön fillérekért kivált majd a gyógyszertárban? Apróság (egy évben több milliárd forint). S amikor mindkét házaspárnál szóba jöttek az apróságok, mind- annyiuknak volt bőségesen mondanivalójuk. Pénzben kifejezhetetlen — Bűvész lennék, ha abból a hat forintból, ameny- nyit a férjem a MEZŐGÉP üzem; konyháján egy ebédért fizet, a levest kihoznám — Vargáné gyakorlati érzékre valló megállapítását aligha tudná bárki is megcáfolni, s folytatta az egyhetes szántódi nyaralással, amit a vállalat üdülőjében töltöttek, néhány száz forintért. Maszek alapon ezrekbe került volna a négytagú családnak. Még a két-háromnapos ingyenes autóbusz-kirándulásokat sem felejtette el. A színházbérletet is megemlítette: egyet veszünk és egyet kapunk a MEZÖGÉP-től. Hogy mindehhez a férje vállalata révén jutnak, igaza volt, teljesen mindegy. A Házipari Szövetkezetben, ahol bedolgozó munkát vállalt, szerényebbek a lehetőségek. Ilyen is van. Királyék az évi több ezer forintos beiskolázási segélyt említették elsőként. Joggal, még akkor is, ha nem rendkívüli, mert ha lassan is, de általánossá vált. (S, hogy az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Szolnok megyei Felügyelőségén — Király Lajos munkahelyén — az idén jutottak eddig — ez a kivétel.) Tudom, felesége szorgalmát —, hogy öt gyermek mellett vállalta a továbbtanulást, nem pótolhatta volna a szolnoki Postahivatal segítőkészsége, ahol díjtalan utazással, szolgálati szabadnapokkal, és magától értetődően a tanulmányi szabadság biztosításával, lehetővé tették továbbtanulását, s támogatják tervét, felvételizzen az egyetemre. Igaza volt, asszonyom, mindez pénzben már aligha fejezhető ki. Üdvözlettel : Kovács Katalin
