Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-12 / 266. szám

1977. november 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kereskedő, gépésztechnikus Sokszor leírt, elmondott igazság: egy-egy településen nemcsak azon múlik a közművelő­dés, hogy mit és mennyit dolgoznak a hivatá­sos közművelődési szakemberek - népműve­lők, könyvtárosok, muzeológusok - hanem azon is, milyen önkéntes segítők akadnak. U CSALÁDI KLUB VEZETÖIE O r. Zsombokos Andrásné tősgyökeres budapesti. Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskolát vég­zett, s négy évvel ezelőtt, amikor állatorvos férje Kun­madarason vállalt állást, ke­rült a községbe. A Kossuth Tsz kereskedelmi ágazatve­zetője; a művelődési ház csa­ládi klubjának irányítója. A huszonkilenc éves fiatalasz- szony, két hatéves ikergyerek édesanyja. — Jut ideje a munkája és a gyermeknevelés mellett kö­zösségit feladatokra? — Még annak idején, há­G ondban van a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat törökszentmiklósi gyá­ra Emesto Che Guevara ifjú­sági klubjának tagsága. Kel­lemes gondban. Az „Értünk éltek s élnek” megyei klub­pályázaton a klub elmúlt másfél éves tevékenységét ugyanis kiválónak ítélték: jutalmul a klub 8 tagja a kö­zeljövőben a Szovjetunióba utazhat. Ki legyen az a nyolc? A klub tagsága az el­múlt másfél évben ennél fo- gósabb feladatokat is meg­oldott közösen, zökkenők nélkül. A 26 éves klubvezető Tar Ernő gépésztechnikus, a gyár munkaverseny előadója a kö­zösség legnagyobb erényének azt tartja; — Bár a klub 43 tagja kö­zött van adminisztrátor, mű­szaki és fizikai dolgozó — te­hát képzettség, munkakör te­kintetében vegyes a társaság — mégis tudunk dönteni ma­gunk között minden klubot érintő dologban. Gyakran zasságunk elején úgy jártunk a férjemmel moziba, hogy az egyik nap ő ment, a másikon én. Valahogy így van most is, ha nekem munkaidő után akad dolgom, segít a férjem és fordítva. Pensze a családi klubba — családostól jövünk. Családi klub — nem elter­jedt forma a népművelésben. Szolnok megyében Kunma­darason alakult meg a máso­dik, egy évvel ezelőtt. — Amikor szóba került, hogy a rákóczifalvi példa nyomán, itt is meg kellene próbálni egy klub létrehozá­sát, már volt némi közműve­lődési tapasztalatom. Koráb­ban a művelődési ház külön­böző rendezvényeire segítet­tem szervezni — színházra, előadó estre, hangversenyre. A tsz-ben kirándulások lebo­nyolításában és a szocialista brigádok kulturális vállalá­sainak kialakításában segéd­keztem. Megvan minden efajta munkának a gyönyö­rűsége : néhány hangulatos, emlékezetes óra lehetőségét megteremteni — legyen az egy jól sikerült kirándulás vagy egy kiállításlátogatás. rendezünk „magunk közt” elnevezésű foglalkozásokat — ilyenkor bárki, bármit föl­vethet, személyes és munka­helyi problémákat, sőt pa­naszkodni is érdemes, mert biztató, vígsztaló szóban sincs h'ány. Hogy a klub megalakulá­sában. működésében érdemei lennének? Elhárítja a kérdé­sekbe burkolt elismerést. — Tulajdonképpen könnyű volt létrehozni a klubot. A gyár fiataljainak nem nagyon volt lehetőségük korábban munkaidőn kívül egymás tár­saságában lenni. Jött az ötlet — a művelődési központ pin­céjében kaptunk egy helyisé­get, kicsit szervezni kellett — és létrejött a klub. Aztán már csak arra kellett vigyázni, hogy mindig értelmes prog­ram várja a gyerekeket. Ezt meg mindig közösen állítjuk össze, hétről hétre. Saját munkája lényegét így foglalja össze: Amióta a családi klubot ve­zetem, megtanultam, egyet­len kis hiba is elég a siker­telenséghez. Csak egy példa: néhány héttel ezelőtt elma­radt a szokásos vasárnap dél­utáni összejövetel — kukori­cát tört mindenki. A kunmadarasi családi klubra persze nem az elma­radt foglalkozások a jellem­zők. Az első foglalkozásokon három-négy házaspár vett részt, mostanában viszont 18—20 család — férj, feleség gyerekek — jön össze vasár­nap délutánonként a műve­lődési házban, hogy közösen, hasznosan töltsenek el né­hány órát. Amíg a szülők gyereknevelésről, öltözködés­ről ismeretterjesztő előadást hallgatnak, a vendég előadó- | művész (legutóbb Keres I Emil) műsorában gyönyör­ködnek, vagy játszanak (I), addig a gyerekeknek filmet vetítenek, báboznak, mesét olvasnak. — Egy-egy jól sikerült ta­lálkozás után nem arra gon­dolok, hogy mennyi izgalom, munka előzte meg, hanem arra, hogy milyen lesz, hogy sikerül vajon a következő. — Nincs pedagógiai kép­zettségem. Éppen ezért a szervezésben, a klub mozga­tásában a lehető legalapo­sabban igyekszem csinálni mindent, de nem a saját fe­jem után. Mindenbe beava­tom a klubtagokat. Mindez azzal jár, hogy Tar Ernő hetente négy-öt estét a klubban tölt, szervez, tervez, beszélget. Emellett persze a munkahelyén is figyelemmel kíséri azokat a fiatalokat, akik szeretik, igénylik a klubot, a beszélgetéseket, a közösségi művelődést. Szabó János MAGUNK KÖZÖTT Nemcsak a fodrászoké a jövő Kevesebb nyolcadikos, több szakmunkástanuló Az utóbbi években megyénkben is csökkent az általá­nos iskolás diákok száma. Az idén ezerkétszázzal, csaknem húsz százalékkal kevesebb nyolcadikos végzett, mint az 1971-72-es tanévberi. Száztizenhárom általános iskolánk­ban ötezerkilencvenegy tanuló fejezte be júniusban a nyol­cadik osztályt, s 96,3 százalékuk jelentkezett továbbtanulás­ra különböző középfokú oktatási intézményekbe. A kedvezőtlen demográfiai helyzet ellenére a végzősök iskola- és szakmaválasztása megfelelően alakult, meg­egyezik az V. ötéves terv főbb oktatáspolitikai célkitű­zéseivel. A diákok többsége a szakmunkásképző intéze­tek mellett döntött — örven­detesen nagyobb számban, mint az előző tanévekben. A húsipari termékgyártó, s a növényolajipari szak­munkástanulók beiskolázásá­val együtt csaknem kétezer­ötszáz elsőéves kezdte meg tanulmányait az idén. A di­ákok közel harminc százalé­ka lány, Az idei beiskolázás fő ered­ménye nem is annyira a ke­retszám túlteljesítése — ez a korábbi években is sikeres volt —, hanem a szakmák közötti egyensúly javulása. Olyan túljelentkezés, amely eddig jellemző volt az egyes divatos Szakmákra, most nem tapasztalható. Még mindig jellemző azonban az eltoló­dás az úgynevezett „pénzes szakmák” javára, mint pél­dául a rádió, és televízió­műszerész, az autószerelő, a női fodrász, a fényező-mázo- ló és a mechanikai műsze­rész. örvendetesen javult a beis­kolázás az olyan szakmák­ban, amelyeket eddig csak kevesen, vagy egyáltalán nem választottak hivatásul a nyolcádikos diákok. Az esz­tergályos, az építőgép-szere­lő, a szerszámkészítő, a vil­lanyszerelő szakmában több mint nyolcvan, a géplakatos szakmában pedig Százhar­minc százalékos volt a beis­kolázás. Mindent összevetve meg­állapítható, hogy idén még tervszerűbben, a népgazda­sági érdekekkel összhangban történt a beiskolázás szak­munkásképző intézeteinkbe. A megadott keretszámokat 101,9, a vállalatok igényeit pedig több mint ötven Szá­zalékosan sikerült teljesíteni. Meg kell jegyezni, hogy a vállalatok, üzemek igényei az esetek többségében túlzot­tak, s a nem sokkal több mint ötven százalékos teljesítésük nem csökkenti az idei Beis­kolázás sikerét. T. G A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban és Szakközépiskolában fakultatív úton tanul­hatnak a lányok gyors- és gépírást Ebben az évben több mint 30 diáklány tanulja Pálfi Katalin tanarnö irányításával a gyorsírást és géppel történő „betűvetés tudományát”. Kortžrs, Bitöld Folyóiratok Adyról Ritkán írunk irodalmi lap­jaink egy-egy számáról. Az idei, 100. Ady-évfordulót fi­gyelembe véve felhívjuk az olvasó figyelmét a Kortárs és az Alföld novemberi számá­ra. Mindkettő önálló, sajátos módon igyekszik a költő je­lentőségét méltatni, egyben azonban közösek: úgy ün­nepük Ady Endre születése centenáriumát, hogy minden írásukkal aktuálisak, a ma emberéhez szólnak. Az Alföldben megkülön­böztetett figyelmet érdemel Páskándi Géza írása, aki ta­nulmányában a talán legbo­nyolultabb Ady-kérdést bon­colgatja. A költő egyénisége megfejtéséhez ad útmutatót úgy, hogy a személyiség mel­lett figyelembe veszi a mű­vek esztétikumát, társadalmi és etikai lényegét. Azaz: köl­tőnk lehető legkomplexebb megértéséhez ad támpontot. Király István a tőle meg­szökött alapossággal és szé­les látókörrel világítja meg az 1914—1918 között szüle­tett versek alapján Ady ter­mészetszemléletét, mindezt a teljes Ady-világkép isme­retében; a korábbiakhoz ké­pest új, de közel sem elha­nyagolható alapállásból kö­zelít a művekhez. A szépirodalmi anyagból Ószabó István verse a leg- expresszívebb. Melocco Mik­lós szobra apropójából saját, szuverén Ady-képél jeleníti meg, kerülve minden közhe­lyet, minden elfárasztott hi­vatkozást. „Kell: s itt leszel” — írja mindannyiunk nevé­ben a ma szükségszerű igaz­ságait perelve. A Kortárs Ady-írásai kö­zül Tornai József prózája (Ady akarsz lenni?) vonja magára az olvasó figyelmét, „így hat rám Ady” — írja, s valóban, a nagy előd és a ma élő alkotó ismerkedését kísérhetjük végig, látjuk ma­gunk előtt megelevenedni azt, ahogyan az első írások ízlelgetésétől Tornai a tuda­tosan vállalt örökség terűéig eljut. Egy tanulmány ala­posságával és egy esszé hi­telességével megírt vaüomás az övé. Kovács Sándor Iván eddig nem tudatosult gyöke­reiről (Zrínyi, Arany és Ady kapcsolatáról) szól tanulmá­nyában. Különleges hangulatával színezi az összeállítást Áp- rily Lajos és Németh Lász­ló egy-egy írása; a hagya­tékból előkerült Az Ady- kérdés (1917-ből való, Áp- rily egy előadásának a szö­vege) és az összegyűjtött kö­tetekből hiányzó Pamflet és kritika (Kosztolányi Dezső cikkére válaszol benne Né­meth László 1929-ben). Talán kihívónak tűnik Ily- lyés Gyula Kortárs-beli ver­sének egy mondata: „Ki vagy, mi tudjuk”, az évfor­dulóra megjelent könyvek mellett elolvasva a két fo­lyóiratot, Adyról szóló ~írá- sait, a költő egyénisége kö­zelebb kerül hozzánk. Zs. L. FILMJEGYZET A szabadság katonái két évtizednek kellett addig el­telnie, hogy a különböző nemzetiségű történészek, írók, politikusok fellebbent- hessék a fátylat a II. világ­háború titkos iratairól, ku­lisszák mögötti, de meghatá­rozó jelentőségű eseményei­ről. Az 1960-as évek feléjén indult virágzásnak a memo­árirodalom, s napjainkban már új reneszánszát éü. A filmművészet néhány éves — érthető — lemaradással követte s követi a történel­mi analízist. Egymás után jelentek meg a történelmi szuperfilmek — hitelesek és fantázia játékok vegyesen, jók és rosszak — s a hábo­rú képi megfogalmazása új műfajt teremtett, a törté­nelmi krónikát. A tömegigény óriási a mű­faj iránt. Elég talán egy pél­da: a Felszabadítás című szovjet filmciklust a világ 114 országában vetítették, s nem teljes adatok szerint több mint 300 millióan néz­ték meg. (!) Nem keü mást tennünk, csak az előzőkből következ­tetnünk: Jurij Ozerov újabb monumentális szovjet film­eposza, A szabadság kato­nái, hamarosan a világ mo­zinézői érdeklődésének kö­zéppontjába kerül. Nem el­sősorban a filmcsemgék ked­velőinek körülrajongott filmje lesz, hanem a törté­nelmi múlt után érdeklődők sokkal szélesebb táborának történelmi „olvasókönyvévé” válik. S a hatórás film na­gyon jó „olvasmány”. Két „moziestén” megismerheti a néző — szinte tálcán kínál­ják neki — a fasizmus el- tiprásának legfontosabb ese­ményeit. Ilyen mélységű át­tekintéshez könyvtárnyi köny­vet kellene elolvasnia. Fél­reértés ne essék, nem az ol­vasás szükségességét vonjuk kétségbe, hiszen a szóban forgó és hasonló történelmi filmtablók csupán a színvo­nalas ismeretterjesztés szint­jéig adnak tájékoztatást. De Jurij Ozerov filmje ezt nem akárhogyan teszi. Mi a „titka” a Felszaba­dítás elsöprő s A szabadság katonái várhatóan hasonló sikerének? Elsősorban a hi­telesség. „Forgatókönyvünk a történelmi múlt volt” — Másfél, mondja a rendező. Második­nak a világos, egyszerű, cél­ratörő szerkesztést említjük, Jurij Ozerov és alkotó kol­lektívája nem akart többet, mint megmutatni: így tör­tént. Mesteri reprodukciót kapunk a legfontosabb tör­ténelmi mozzanatokról. Tél- jes Jurij Ozerov filmkróni­kája, mert kútfői megbízha­tóak, krónikási hűsége ma­radéktalan, a feldolgozás filmszerűsége sem hagy kí­vánnivalót. A szabadság 'katonái a Vö­rös Hadsereg sztálingrádi győzelmével indul, nyomon követi az Európa közép és délkeleti részén kibontakozó antifasiszta mozgalmak dön­tő eseményeit, s a háború európai befejezésével zárul. A szabadság katonái — noha a Felszabadítás test­vérfilmje — sokkal tágabb horizonton játszódik. A Le- nin-díjas filmrendező alko­tása az első olyan mű, amely ennyire átfogóan, együtt mu­tatja be a kommunista pár­tok küzdelmét. A szabadság katonái negyedik részében megelevenedik a magyar tör­ténelem néhány sorsdöntő eseménye is. A MAFILM stúdióiban készült felvétele­ken 1944 őszének jelentős mozzanatait mutatják be, kezdve attól, hogy Somogyi Erzsi színművésznő lakásán megalakul a népfront veze- tőgárdája. I filmtörténet eddigi------------------------------legna­gyobb vállalkozásának mé­reteire néhány adat: a for­gatócsoportot hét országon keresztül — ahol a felvé­telek készültek — öt hosz- szú tehervonat kísérte. Eze­ken szállították a különböző frontfelvételekhez szükséges korabeli haditechnikát, így a hírhedt német Tigris pán­célosokat és a T—34-es szov­jet tankokat. A film egyes jeleneteiben több mint tíz­ezer statiszta vett részt — s három szovjet hadsereg, valamint a lengyel, a cseh­szlovák, a bolgár, a román és a magyar hadsereg egy­ségei. A két előadásban be­mutatásra kerülő film meg­tekintését különösen ajánl­juk a tanulóifjúság szá­mára. Ti szai Lajos Magyarországra készül a moszkvai Művész Színház Világhírű művészekkel ér­kezik Budapestre november közepén a moszkvai Művész Színház társulata. Az együt­tes tagjai között lesz a fil­mekről már jólismert nagy­szerű színész, Innokentyij Szmoktunovszkij, továbbá sok olyan művész, aki meg­kapta a legnagyobb kitünte­tést, a Szovjetunió Népművé­sze címet. A társulat — 48 színmű­vész és színházi dolgozó — november 16-án repülőgép­pel érkezik a magyar fővá­rosba,

Next

/
Oldalképek
Tartalom