Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

1977. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hild-érmet kapott Szolnok Pro urbe-dijakat adtak át Ünnepélyes és emlékezetes esemény színhelye volt teg­nap a szolnoki városháza: ünnepi ülést tartott Szolnok város tanácsa. A rendkívüli tanácsülés vendégeként az elnökségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitká­ra, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségének tagja, Szekeres László, a Szolnok megyei pártbizottság titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, Sándor Lász­ló, a Szolnok városi pártbi­zottság első titkára. A tanácsülés ünnepi mű­sorral kezdődött, majd Kuk- ri Béla, a városi tanács elnö­ke beszélt Szolnok társadal­mi és gazdasági fejlődéséről. Szolnok fejlődéséről és jövő­jéről szóló előadás vezérfo­nalának folytatása volt mind. az, amiről utána Barna Gá­bor, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára, az urba­nisztikai világnapra emlé­kezve beszélt. Hagyomány, Hajnal három óra. Az utcák csendjét csak elvétve veri fel egy- egy korán útnak indu­ló jármű. A Sütőipari Vállalat jászberényi üzemébeti már folya­matos a zaj. Kezdődik a munka, hogy né­hány óra múlva friss kenyér, ropogósra sült péksütemény várja az ébredő város lakóit. Oláh Árpád csoportvezető napja a dagasztással kezdő­dik: kéz alá készíti a lisztet, a vizet, a sót, a kovászt, és három óra után néhány perc­cel forogni kezd a dagasztó­gép. Ettől kezdve óramű pon­tossággal váltják egymást a különböző munkafolyamatok, mozgásba lendülnek a gép­sorok. Az adagolók megkap­ják a kihintett tésztát, a sü­tők szemügyre veszik a ke­mencéket, kézbe kerülnek a vetőlapátok, megkezdődik a kenyérsütés. Nem sokkal három óra után a központi kenyérrak­tár is nyit. Oláh János rak­táros gyors számvetést ké­hogy az Urbanisztikai Társa­ság elnöksége ezen a napon részesíti elismerésben a szo­cialista városépítésben élen­járó kollektívákat és személy szerint azokat, akik sokát tettek érte. Szolnok város ta­nácsa méltó erre az elisme­résre, — mondta Barna Gá­bor. A városfejlesztésben elért kiemelkedő eredményeiért az Urbanisztikai Társaság veze­tősége nevében Bondor Jó­zsef, nyugalmazott miniszter, az Urbanisztikai Társaság elnöke adta át a Hild János- emlékérmet a városi tanács­nak. Az ünnepi tanácsülés a városi tanács által alapított Pro urbe-díj átadásával ért véget, amelyet Szolnok tár­sadalmi, gazdasági életében kifejtett aktív részvételéért Csorna Kálmán — 1967-től 1973-ig volt a tanács elnöke — és Ragó József, a városi tanács első elnöke kapta meg. szít, mit termelt az éjszakai műszak, és mit ígérnek a most kezdő délelőttösök. Va­lamivel négy óra előtt ke­nyérszállító gépkocsi gördül a raktár elé, a polcokról a kocsiba kerül a kenyér. Pon­tosan négy órakor Balázs Jó­zsef gépkocsivezető beindít­ja a motort, és elindul az el­ső, a hűtőgépgyári járat. Lénárt József üzemvezető mindenbe belekóstol. „Meg­ízleli” a kovászt, a dagasztó­gép lapátjáról lecsípett tész­tát, a vetőlapátra szórt lisz­tet, a kemencéből kiszedett roDOgós barnára sült próba­kenyeret. Közben elmondja: — Az első járatot további 16 követi, a nap folyamán négyféle kenyérből 120 má­zsát, vegyes péksüteményből 60 ezret szállítanak Jászbe­rény több mint 70 boltjába, az iskolákba, a napközikbe, a szociális otthonokba és a körzetükhöz tartozó közsé­gekbe. Világosodik. A kapun mind sűrűbben gördülnek ki a ke­nyeret szállító kocsik, a por­tásfülkében műszakváltás van. — illés — Ingázó diákok Kunhegyes, november 8. Hajnali fél öt. Az állomáson fenlőttek, diákok sehol. Most nemcsak a diákok, a vi­cinális is pontos. A tanuló­szakaszban ricsaj, csivitelés. A lányok a frizuráról, az új pulcsiról, a fiúkról diskurál- nak. A srácok egy focicsapat elmarasztalásával csillogtat­ták sportbeli jártasságukat. Néhány perc múlva csend telepszik a fülkére. A többség lázasan pótolja a hétvégi „pihenést”. Hárman a törté­nelmet, ketten a kémiát bif­lázzák. ­— Hubai Ibolya vagyok, a kisújszállási gimnázium 3. osztályos tanulója. — Miért nem készül? Könnyű a mai nap? — Dehogy. A hét első napja mindig veszélyes, én viszont tegnap áttanultam a délelőt­töt. — Honnan jár be? — Tiszaburáról. ötkor csörög a vekker, busszal me­gyek Abádszalókig, onnan vonattal Kisújszállásra. Dél­után fél öt, öt mire hazaérek. — Hogyan tanul? — Az átlagom 4,5, naponta 2—3 órát foglalkozom a tan­tárgyakkal. Óvónő szeretnék lenni. — És maga? — érdeklődöm a szomszédjától. — Varga Erzsébet vagyok Kunhegyesről, s egy osztály­ba járok Ibivel. — Nehéz a bejárók sorsa? — A reggeli ébredés az szörnyű. A vonaton aztán teljesen felébredünk. — Sokan járnak be erről a vidékről Kisújra? — Vagy tizenöten. Amikor elsős voltam, naponta har­mincán is vonatoztunk. Las­san elfogytak a bejárók. Fél­nek a napi utazástól. Ha nem tudjuk az anyagot, isméte­lünk, segítünk egymásnak. Kisújszállás, végállomás. Nagy ricsajjal huppan le a diáksereg, s máris a kertaj­tónál lohol az eleje. D. SZ. M. Új termelőszövetkezeti alapszabályok A szövetkezeti és a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekről szóló törvény korábbi módosítása szükségessé tette a tsz-ek belső szaabályzatai- nak felülvizsgálását, korsze­rűsítését. Az új alapszabály egyebek között szabályozza majd a munkahelyi közösségek tevé­kenységét; lehetőség nyílik a munkahelyi közösségek dön­tési jogkörrel való felruhá­zására, továbbá javaslattevő és véleményező szerepük ki­bontakoztatására. Űjdonság, hogy a közgyűlés tehermen­tesítésére a küldöttgyűlés ha­táskörébe került egész sor feladat: a küldöttgyűlésnek ezt az új funkcióját szintén az új alapokmány tartalmaz­za majd. Forog a dagasztólapát Virágot ültetnek a diákok. Tiszaföldváron az ószőlői általános iskola harmadik osztályos kisdobosai vállalták az iskola környékének takarítását, parkosítását. A gaztól megtisztított területre az eCső osztályosok virágot ültetnek - ja ­■ ■ Ünnepi megemlékezés a Szigligeti Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) alapszervezetének titkára, Csáki István nyugdíjas, Csö­rögi Erzsébet, a Húsipari Vállalat KlSZ-bizottságának. titkára, a városi pártbizott­ság tagja, Deme József né, a Május 1. Ruhagyár szocialis- tabrigád-vezetője, Durai Ist­ván, a KÖTIV4ZIG Allende Béke-emlékplakettel kitün­tetett Szocialista Brigádjá­nak vezetője, Fábián Péter, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztője, Fügéd! And­rásáé, a szandaszőlősi általá­nos iskola úttörőcsapat-veze­tője, Garáz István, a kun­szentmártoni járási pártbi­zottság első titkára, Gomb­kötő Béla, a Szolnoki Nyom­da Vállalat igazgatója, Hé­ber Imréné, a Magyar Nem­zeti Bank pártalapszerveze- tének titkára, Homonnai György, a MÁV Járműjavító Állami díjas szocialistabri- gád-vezétője, Horváth Olga, a Szolnoki Papírgyár MSZBT- ügyvezető elnöke, Juhász Imréné dr. nyugdíjas, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, Kálmán László szol­noki internacionalista, Kuk- ri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke, dr. Kuti György, a megyei tanács vb- titkára, Léder László alezre­des, a szolnoki járási-városi Rendőrkapitányság vezetője, Móra László, a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat szo- cialistabrigád-vezetője, az üzemi pártvezetőség tagja, Nyitrai István, a KISZ me­gyei bizottság első titkára. Oláh János, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára, Orbán József, a Szol ­— Történelmi véletlen volt, hogy Aurórának — Hajnal­nak —1 nevezték azt a hajót, amelynek fedélzetén eldör­dültek a nevezetes ágyúlövé­'sek, hírül adva a világnak: az emberiség új története kezdődik. 1917. nemcsak a fegyverek győzelmét jelentet­te az imperializmus ellen vívott harcban, hanem új szellemiséget, ebkölcsisé- get és kultúrát is te­remtett. A dicső forrada­lom fényesen ragyogó nap­jaira emlékezve ma azokkal a tíz- és százmilliókkal együtt ünnepelünk, akik gyárakban, üzemekben, iskolákban, szer­te a világon meghajtják a tisztelet zászlaját a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom előtt. Küzdelmes har­cok, egy jobb, igazságosabb világért életüket áldozó hő­sök képe ragyog fel hat év­tized múltán. Újfajta gondolkodás — November 7-ét a dolgo­zó milliók szeretete, hagyo­mánytisztelete és a haladás ügyéhez való ragaszkodása avatta korunk pirosbetűs ünnepévé. Hangsúlyozta ezután az elő­adó: újfajta cselekvés, új­fajta gondolkodás született meg hatvan évvel ezelőtt, g „minden az emberért van” eszméje kapott mély, igazi értelmet. Századunkat gyak­ran emlegetik úgy, mint -a tudományos és technikai for­radalom korát. Ez igaz, de hozzá kell tenni: megkezdő­dött az emberiség újjászüle­tése is. — Tudjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom nem egyetlen roham, hanem egy következetes po­litika, egy jól szervezett és irányított forradalmi folya­mat eredménye. Időtállóan bizonyította és bizonyítja, hogy a szocialista forradalom alapvető ereje, éltetője a két dolgozó osztály és a köréjük tömörülő haladp rétegek, csoportok megbonthatatlan szövetsége. De a kommunis­ta párt volt és marad a szo­cialista forradalom döntő té­nyezője. Ez adta és adja for­radalmi elmélete útján azt a következetes világszemléle­tet, mely mindennapi mun­kánkban nélkülözhetetlen. Ma szerte a világon a kom­noki Cukorgyár asztalos cso­portvezetője, országgyűlési képviselő, Pápai Mihály ti- szaföldvári internacionalista, Posta Mihály, a munkásőrség megyei parancsnoka, d,r. Romhányi István, a szolnoki MÁV-kórház igazgató-főor­vosa, Sári Mihály, a terme­lőszövetkezetek területi szö­vetségének titkára, Sipos Ká­roly, a megyei tanács elnök- helyettese, Szlizkij Nyikőlaj Petrovics, a hazánkban ide­iglenesen állomásozó szov­jet katonai alakulatok kép­viselője, Szurgyi Istvánná, a rákóczifalvai általános iskola igazgatója, országgyűlési képviselő, Tompa János ti- szakürti internacionalista, Tóth Józsefné, a megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat szooialistabrigád-veze­tője, a pártalapszervezet ve­zetőségének tagja, Tugyi Gá­bor, a Volán 7. sz. Vállalat pártbizottságának titkára, Vass Lajos alezredes, az MHSZ megyei titkára, Zsem­lye Ferenc nyugdíjas, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, dr. Zsmurin Lajos megyei főügyész. A díszünnepséget Zsemlye Ferenc nyitotta meg. El­mondta, hogy ezen az estén a hatvan év előtti győzel­mes, forradalmi harcokra emlékezünk. Majd hangsú­lyozta: népünk sokat kö­szönhet a Szovjetuniónak, segítségével a szocialista or­szágok közösségében hajtjuk végre feladatainkat. Ezután felkérte Majoros Károly elv­társat, a megyei pártbizott­ság titkárát az ünnepi be­széd megtartására. ' munista pártok a Nagy Ok­tóber hagyatékának gyakor­lati megvalósítói. Erről for­radalmi párt, kommunista, párt soha nem feledkezhet meg, mert számára a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom világítótorony a ne­héz feladatok megvalósításá­ban éppenúgy, mint a sze­rény sikereink számbavétele során. Október tanulsága, hogy forradalmi párt nélkül a munkásosztály történelmi feladatát megold,ani nem tudja. Ezután arról szólt a me­gyei pártbizottság titkára, hogy a Szovjetunió méltó­képpen él a nagy hagyaték­kal, hiszen a Szovjetunióban történelmileg rövid idő alatt megteremtették a hatalmas, korszerű műszaki bázist, fel­nevelték a magasan képzett munkások sokmilliós seregét, bevonták és bevonják a gaz­dasági életbe az óriási ter­mészeti forrásokat. Majd azt taglalta, mire kötelez ben­nünket Október szelleme. Mint mondotta: mindenek­előtt arra, hogy szenvedé­lyesen figyeljük az élet min­den rezdülését. Ne kápráz­tassanak el a sikerek, de ne essünk kétségbe akkor sem, ha nehézségeink támadnak. Emlékeznünk kell erre a 60. évfordulón, mert Október ta1 nulsága, hogy nem betűjét, hanem szellemét kell megis­mételnünk. Október útján elsőként A továbbiakban arról be­szélt Majoros Károly, hogy az Októberi Forradalommal a fejlődés középpontjába egy­értelműen a munkásosztály került. És az is Október ta­nulsága, hogy aki a mun­kásosztály történelmi útjá­nak irányjelző tábláit elfor­gatja, az hamis útra tér, rossz úton jár. Eredménye­ink és nehézségeink egyaránt azt mutatják, hogy az Októ­beri Forradalom eszmei alap­ja, a marxizmus—leniniz- mus nem avult el. Nem is avulhat, mert annak a tör­ténelmi kornak — a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenetnek — a lé­nyegi kifejeződése, mely ép­pen a .Nagy Októberi Szociá­lisig Forradalommal kezdő­dött el és napjainkban is tart. Szólt a szónok ezután ar­ról, hogy büszke érzéssel tölt el bennünket ma is, ha ar­ra gondolunk, hogy a ma­gyar munkásosztály, amelyet a világforradalom győzelmé­nek távlata lelkesített, első­ként követte Október példá­ját, hogy tovább szélesítette az imperializmus frontján azt a rést, amelyet a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ütött rajta. Igaz, a Magyar Tanácsköztársaságot lever­ték, de Október eszméjét so­ha nem lehetett 'kitörölni a magyar dolgozók emlékeze­téből. Hangsúlyozta, egy ne­gyedszázados kegyetlen el­nyomatás után indultunk el ismét a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom pékiá- ján. És népünk ma jobban él, kulturáltabb, mint bár­mikor azelőtt. Sikereink an­nak köszönhetők, hogy pár­tunk követte Október tanítá­sait. így folytatta: A barátság erősödése — Eredményeink kisebbek lennének, ha a szocialista vi­lágrendszer nem lenne ve­lünk, ha nemzeti érdekeinket nem kapcsoljuk össze Októ­ber útmutatása nyomán a proletár internacionalizmus­sal. Minden további előrelé­pésünk elengedhetetlén fel­tétele. hogy jelenünkben és jövőnkben mindig együtt lás­suk nemzeti érdekünket a nemzetközivel. Mert, ahogy a magyar szabadságharcra nem kerülhetett volna sor az 1848-as francia forrada­lom nélkül, ahogy a Magyar Tanácsköztársaságot nem ért­hetjük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nél­kül, úgy további fejlődésünk is csak a nemzetközi hala­dással, a szocializmussal, a Szovjetunióval szoros szövet­ségben lehet. Történelmi utunk — írta Kádár János elvtárs —, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ma­gyarországi hatása is bizo­nyítja, hogy a magyar—szov­jet barátság, amely politi­kánk megmásíthatatlan sark­köve, egyaránt fakad, inter­nacionalista elveinkből, szo­cialista meggyőződésünkből és legsajátabb nemzeti érde­keinkből. Ezután a megye fejlődé­sének néhány jellemző ada­tát említette meg az előadó. Majd szólt arról, hogy a ju­bileumi munkaverseny to­vább növelte eredményein­ket, erősítette a magyar— szovjet barátságot. — Bátor fellépés, könyör­telenség a hibákkal szemben, ez október embersége, ez a szocializmus igazi humaniz­musa, hangsúlyozta a továb­biakban Majoros Károly. — Ma a hatvanadik év­fordulón teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy október útján haladva hazánkban végérvényesek a szocializmus vívmányai. Ily módon egyre közelebb érünk ahhoz a ma­gasztos célhoz, amelyért a nagy forradalmi harcot az orosz nép ezelőtt hat évti­zeddel megindította és ma is töretlenül folytatja. Ez ser­kent bennünket lángoló szív­vel arra, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóján forró üdvözletünket küldjük a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a párt vezette szovjet népnek, a Nagy Ok­tóber katonáinak, a Nagy Honvédő Háború hőseinek, felszabadítóinknak, a kom­munizmust győzelmesen épí­tő szovjet embereknek, ba­rátainknak. Szívből kíván­juk, hogy érjenek el új sike­reket a szovjet haza gyarapí­tásában, a kommunizmus tekintélyének állandó növe­lésében. Az ünnepi megemlékezés Zsemlye Ferenc zárszavával ért véget, majd színvonalas műsor következett, amelyben felléptek Bretus Mária és Hetényi János, a Pécsi Ba­lett szólistái, a szolnoki Szig­ligeti Színház művészei, a Szolnoki szimfonikus zene­kar Bali József és a szol­noki Kodály-kórus Buday Péter vezényletével. — v. v. — Fotó: — n. zs. — Majoros Károly ünnepi beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom