Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

1977. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Útkeresés a Tiszazugban Beszélgetés a járás sportfelügyelőjével Ha a kunszentmártoni járás sportéletéről leltárt készítenénk, nagyon szegényes lenne. A lab­darúgáson kívül - ame­lyet a járás tizenhárom községében űznek - csu­pán Kunszentmártonban működik egy női és férfi kézilabda-, egy tollas­labda-, valamint Cibak­házán egy sakkszakosz­tály. Ez a mostoha állapot csak részben magyarázható azzal, hogy nélkülözik a sportolás­hoz elengedhetetlenül szük­séges alapfeltételeket. A já­rásban mindössze két közép­iskola van. Hiányoznak a nagy ipari bázisok, amelyek önállóan el tudnának tarta­ni egy-egy sportegyesületet. Kevés a szakember, rossz a létesítmény ellátottság, — igaz, sok helyen nem is te­remtik meg maguknak — s így már érthető, hogy a já­rás területén egyetlen orszá­gos bajnokságban szereplő szakosztályt sem találni. Márciusban Pálinkás Fe­renc került a kunszentmár­toni Járási Sportfelügyelő­ség élére. Reá hárulna az a nem könnyű feladat, hogy a sport megrekedt szekerét kimozdítsa a kátyúból. A harmincéves fiatalembernél családi hagyomány a sport szeretete. — Ha csak annyit mondok, hogy a focipálya mellett nőttem fel, talán ez min­dent megmagyaráz. Az álta­lános iskola után Szolnokra jártam gépipari technikum­ba, s a MÁV ifjúsági labda­rúgó-csapatában játszottam többek között Szolnoki és Kalmár társaságában. A BVM-ben töltött évek, majd a KISZ-ben végzett munka után nevezték ki sportfelügyelőnek. A ter­vekről, az elképzelésekről, az előtte álló temérdek ten­nivalóról beszélgettünk. — Az egész járás terüle­tén mindössze négy szakké­pesített edző dolgozik. Eb­ből két kézilabda- és egy labdarúgó-szakember Kun­szentmártonban, egy labda­rúgóedző pedig Öcsödön. Márpedig edzők nélkül nem lehet csapatokat szervezni. A versenysportban labdarú­góközpontú a járás. A terü­leti bajnokságban szereplő csapatoknál igyekszünk erő­síteni a szakmai munkát, itt legfontosabb a nevelés, áz ifjúsági bajnokság szín­vonalának emelése. Szeret­nénk, ha a közeljövőben minél több fiatal végezné el a különféle segédedzői tan­folyamokat. Elsősorban Kun­szentmártonban kell előbb­re lépni, mert ott a leg­jobbak a versenysport lehe­tőségei. Javul a létesítmény­ellátottság, épül a sport­kombinát, elkészült az évék óta hiányzó atlétikai pálya, a sok dobóhely, semmi aka­dálya nincs a szakosztály alakításának! — A tanácsok összevonása és a termelőszövetkezetek átszervezése után adódott olyan helyzet, hogy egy ta­nácsnak és egy termelőszö­vetkezetnek három sport­köre lett. Ezek mind új fel­adatot és gondot jelentenek, eddig ismeretlen szervezeti kérdéseket hoztak felszínre. Soron következő feladatunk megvizsgálni, hogy a járá­si párt-végrehajtóbizottság állásfoglalásaiból a gyakor­latban mit sikerült végrehaj­tani. Toborozzuk a szakem­bereket, játékvezetői tanfo­lyamokat indítunk, bevon­juk a régi sportaktívákat, nem akarjuk, hogy a megyé­ben továbbra is a leggyen­gébb járásként tartsanak nyilván bennünket! (pataki) Közkatonák a sport hadseregéből Ha azt mondjuk sport, soha nem ők jutnak eszünkbe. Olyan tartozékai ők a versenyeknek, mint a kapuja, a nyíl­egyenesre meszelt fehér vonal. Természetesen, hogy vannak. A sport hátországában tevékenykedő szertárosokra, pályamun­kásokra ritkán esik fény. A versenyző kinyújtja a kezét, és máris ott a tisztára suvickolt cipő, a tisztaság illatú, frissért vasalt, hétrét hajtott szerelés. Műgonddal kirajzolva várja a küzdőfeleket a játéktér. Ritkán jutnak eszünkbe a sport szür­ke eminenciásai. Pedig nélkülük alighanem meghalna ez a meseszép társasjáték. A szolnoki TITÁSZ sport­telepe éppúgy árulkodik a jó gazda gondos kezéről, mint ahogy a háziasszonyt jellemzi a fényesre törölt pohár. A 68 éves Barócsi András több mint 20 éve vigyázza az Rendbe teszem a pályát, mo­som a felszerelést... elektromosok pályáját, teszi rendbe a sportolók felszere­lését. Segédmunkás volt egész életében, úgy is ment nyugdíjba, megfáradva, de nem megtörve. — Nem volt könnyű sorom, gyerekkoromban a Szolnoki fűrésztelepről hatalmas falá­dákban hordtuk a fűrészport a szemben levő tésztagyárba. Aztán a TITÁSZ-hoz kerül­tem, oszlopokat cserélget­tünk: mint a harkály, úgy kopogtattuk a póznát, és ha korhadtat jelzett, kiástuk, az újat kátrányoztuk és állítot­tuk a helyére. Ma már ez a munka csak gyerekjáték: gépkocsi viszi az embereket, fúrógép ássa a gödröt. — És a sport? — Azt szeretem, másképp nem csinálnám. A télen be­teg voltam, akkor a felesége­met állítottam magam he­lyett. Rendbe teszem a pá­lyát, mosom a felszerelést. Ha szakad, az asszony varro- gatja. Tíz csapat játszik az üzemi bajnokságban, aztán a röplabdázók. Nagyon meg­ijesztettek a fiúk. Rosszul kezdtek, kikaptak a bajnok­ság elején a Hortobágytól, de összeszedték magukat. Vasárnap este hallgatom a rádiót, és ha vereségről tu­dósít, elromlik a kedvem. — ök tehát a kedvencek, a röplabdázók? — Nekik a mérkőzés előtt hálóval is elhúzom a pályát. Megszoktam, megszerettem őket. Tisztelettudók, rendes gyerekek. Közöttük is van olyan, aki felé jobban hajlok, Kis Pál, Surányi Márton. De soha nem adok nekik különb szerelést, mint a többinek! Néha morognak a lyukas zokniért, olyankor elmon­dom, hogy türelem, a veze­tőség majd vesz újat. Mert vesz is. Nincs sok pénz, de a vezetők azért úgy osztják be, hogy mindenre fussa. — A napi 6—7 órás elfog­laltság nem fárasztó egy nyugdíjasnak? — Nagy baj lenne, ha már elhagynám magam! Volt egy ismerősöm, olyan szép egész­ségben ment nyugdíjba, mint a virág. Aztán a tétlenségben összeesett, két évre rá meg is halt. Én az egyik szemem­re nem látok jól, el is me­gyek vele valahová, csak előbb. legyen vége a bajnok­ságnak. — Milyen szerelésben ját­szanak vasárnap a fiúk? — Piros-fehér csíkos mez, kék nadrág. Herczeg Ambrusai, a Szol­noki MÁV birkózószakosztá­lyának szertárosával a Szán­tó körúti lakásában beszél­getünk. A házigazda fürdő­köpenyben fogad, mentege­tőzik, éppen most szállt ki a kádból. — Tősgyökeres szolnoki vagyok, 17 éve dolgozom a sportpályán. Tanulni nem tudtam, négy elemit végez­tem és két év gazdasági is­kolát. Már kisgyerek korom­ban a kőművesek mellett se­gédkeztem. Később sem volt jobb sorom, nehéz évek jöt­tek, kevés volt a pénz, a fe­leségem betegeskedett, én a két fiammal a kenyérből sem ettem eleget. Most ők már kirepültek, mind a ketten szakmunkások. Az egyik he­gesztő az építőiparban, a má­sik a Járműjavítóban van. — A pénz miatt kelleti vállalni a szertárosságot? — Tizenhét évvel ezelőtt azért. De most meg azért válnék meg nehezen, mert megszerettem a birkózást, ökölvívást. Jók hozzám a ve­zetők, becsülnek a fiúk is. Előfordul, hogy egyik-másik gyerek nem tiszteli az 55 évemet, de mindig van, aki leinti az ilyent. A Járműja­vítóban sincs ma már sem­mi bajom. Alvázfúvó vagyok a VlI/b osztályon. De ko­rábban volt egy művezetőm, aki állandóan éreztette ve­lem, hogy cigány vagyok. Akárhogy dolgoztam, em­berszámba alig vett. Mond­tam is magamban, hogy ha jönne a rádió vagy a televí­zió én szóvá tenném! — Az év végén lejár a szerződése. Meghosszabbítja? — Még gondolkodom. — Hogy miért? Közeleg a nyugdíj, aztán szeretném, ha öregségemre úgy élhetnék, mint eddig. Mert most nem panaszkodom. Még 1940-ben meghalt egy kislányunk, és egy állami gondozottat vet­tünk magunkhoz. Egyéves volt amikor idehoztuk, most tizenkettő. Szeretnénk tisz­tességgel felnevelni. De a sport miatt nem tudok részt venni az üzemben a társadal­mi munkában, ott lenni az oktatásokon, pedig a pénzt azután adják, ki, mit tesz munkahelyén a mérleg ser­penyőjébe. Jó lenne, ha v Megszerettem a birkózást, ökölvívást... emelkedne valamicskét az órabérem, mert a másodál­lásért kapott összeg nem szá­mít bele a nyugdíjba. Mon­dom, ezért gondolkodom... A felesége közbeszól: — Látja, most a jó nekünk, mindenünk megvan. Csak így maradjon... Szertárosok, pályamunká­sok, a versenyek névtelen dolgozói. Ha a sportról esik szó, jussanak ők is eszünkbe. Palágyi Béla Szépség, báj, ügyesség - mindez vérpezsdítő zenére, a Varga Katalin Gimnázi­um diákjainak előadásá­ban. atalmas sikert ara­tott szombaton este Szolnokon, a tiszali- geti sportcsarnokban a Megyei Tanács V. 8. Testnevelési és Sporthivatala,, valamint a Szolnok városi Ta­nács V. B. Testnevelési és Sportfelügyelősége rendezé­sében tartott ünnepi dísztorna. Egy hónapon át lelkes mun­kával készültek a bemu­tatóra a sportolók és az is­kolások. Kővári Lászlóné, a szolnoki városi Sportiskola igaz­gatója a gyerekek igyekezetét emelte ki. Mi a testnevelők és az edzők gazdag fantáziáját dicsérjük. A pattogó zenére per­gő ritmusú, látványos, színpom­pás gyakorlatokat mutattak be a sportolók, az általános és középiskolás tanulók. Szolnok­ról és a Jászberényi Spartacus Sportegyesületéből háromszáz- hatvanon vettek részt a dísz­tornán. A műsorban a magyar válogatott tornászok kápráz­tatták el ügyességükkel a spontcsarnokot zsúfolásig megtöltő közönséget. Foci-suli. Bemutatták a szolnoki sportiskolások. „Sportolj velünk! - hív az Edzett ifjúságért mozgalom.” A gyakorlatot bemutatják a Költői Anna úti általános iskolások. A Jászberényi Spartacus SE tornászai soro zat gyakorlatokat mutattak be. A felvételek a főpróbán készültek. Fotó: T. Katona László. ESEMÉNYEK VASÁRNAP: Asztalitenisz. Megyei II—III. osztályú felnőtt férfi és női egyéni bajnokság. Szolnok. Ki- lián-tornacsarnok 9.30. Járási felnőtt, ifjúsági és serdülő, női és férfi verseny, Kunszentmár- ton, gimnázium, 8.30. Atlétika. Mezei futóverseny, Szolnok, Szandai rét, 9.30. Kosárlabda. NB II. női: Szol­noki MÁV—DVSC MAV-sport- csarnok, 11. Szolnoki MTE— DASE, közgazdasági szakközép- iskola, 11. Férfi: Szolnoki Olaj­bányász—DASE. tiszaligeti sport­csarnok. 11. Lövészet. A Szolnok megyei Sportlövő Szakszövetség „No­vember 7.” emlékversenye. Szolnok, Kilián-lőtér, 9. Sakk. Járási felnőtt egyéni verseny, Kunszentmárton. gim­názium 8.30. Teke. NB II. férfi: Szolnoki MÁV—Szegedi Vasutas Honvéd Gyulai SE—Kecskeméti MAv. Szolnok, MÁV-tekecsarnok, 9.30 és 12.30. Tömegsport. A szolnoki járás ..November 7.” férfi és női ké­zilabda-tornája. tiszaligeti sta­dion 9. Női kispályás labdarú­gó-mérkőzések, Kunszentmár­ton. gimnázium 8.30. Vívás. Országos II. osztályú csapatbajnokság négy fegyver- nember, Szolnok. MAV-sport- csarnok 9.30. Labdarúgás. NB II.: Szolnoki MTE—Győri MÁV DAC Tiszali- get. 13. NB III.: Lehel SC—Sze­gedi Dózsa Jászberény, 13. Pál­Vasas—Haladás VSE 2:0 (1:0), SZEOL AK—Pécsi MSC 1:0 (0:0), Diósgyőr— Kaposvár 4:0 (1:0), Zalaeger­szegi TE—Tatabányai Bá­völgyi. Mezőtúri Honvéd—Mis­kolci VSC, Mezőtúr, 13. Győri. Megyei bajnokság: Törökszent- miklós—Turkeve 13. Balogh. Jászkisér—Szolnoki Cukorgyár, 13. (Heves megyéből.) Üjszász— Kunszentmárton 13. Sándor. Fegyvernek—Jászberényi Vasas, 13. (Hajdú megyéből.) Szolnoki Vegyiművek—Kunhegyes 10. Polgár. Tiszaföldvár—Rákóczi- falva 13. (Csongrád megyéből.) Tiszafüred—Jászárokszállás, 13. Horváth. Karcag—Tisza Cipő SE, 13. Szűcs. Honvéd Kilián FSE— Jászapáti, MAV-sporttelep, 13. (Békés megyéből.) Idegenben szerepelnek: a Hon­véd Kilián FSE és a Szolnoki Vízügy asztaliteniszezői Buda­pesten az Asztalos János emlék- versenyen, a Szolnoki MTE csel- gáncsozói Kecskeméten ifjúsági rangsorversenyen a férfi röp­labda NB Il-ben a Szolnoki TI- TASZ Nyíregyházán, nőknél a Szolnoki MTE Budapesten a Ti­pográfia ellen, a Lehel SC me- ^ei bajnokságot nyert sakkozói Gyulán az NB n-be jutásért fo­lyó osztályozón. a labdarúgó NB III-ban a Szolnoki MAV Szege­den a VSE ellen. HÉTFŐ: Atlétika. Vándordíjas mezei futóverseny. Jászberény. Barát­ság-liget, 10. Birkózás. ..November 7.” ku­pa országos junior és ifjúsági szabadfogású verseny. Túrkeve, Leányiskola tornaterme, 10. nyász 0:0, VIDEOTON—MÁV Előre 5:2 (3:1), Csepel—Bé­késcsaba 6:1 (4:0), Bp. Hon­véd—Dunaújváros 3:2 (0:1). U. Dózsa—MTK VM 0:0, Döntetlen a vidéki rangadón Szolnoki Vízügy SE—Eger SE 6:6 (0:2, 3:1, 1:1, 2:2). Szolnok, 200 n. v.: Samóczy dr* Kosztolánczi. Szolnok. Ugrai — Boros dr., Földi, Varga, Cseh, Tóth I., Tóth Cs. Csere: Bogdán, Rekita. Edző: Bartalis István. Eger: Lipovics — Kelemen, Ko­vács T., Gyulavári, Kun, Sí­ké, Hadobás. Csere: Vincze. Edző: Pócsik Dénes. Góldo­bó: Tóth Cs. (3), Cseh (2), Rekita, ill. Kelemen (3), Kun, Gyulavári, Vincze. Rendkívül gyengén kezdett a szolnoki csapat. Keveset mozogták, rosszul lőttek, sok átadási hibát vétettek s az egriek — mintha csak ők játszottak volna hazai víz­ben — pontosabb, gólratö- rőbb játékkal a második ne­gyed elején már 3:0-ra ve­zettek. Lassan magukra ta­láltak a szolnoki fiatalok, 3:1 után két kapufát lőttek s még a második negyedben kiegyenlítették hátrányukat. Boros dr. viszont három sze­mélyit összeszedett s cseré­vel végleg kiállt. A harma­dik játékrészben a Vízügy kihagyott egy előnyös hely­zetet, Eger viszont nem és újból vezetett. A vendégek­nél Sike hagyta el végleg cserével a medencét. Az utolsó negyedben elkesere­dett küzdelem folyt, mind­két részről sok hibával. Is­mét az egriek vezették, a szolnokiak Tóth Cs. szép alakításából egyenlítettek, Labdarúgás NB I Szombathelyen nyert a Vasas ■ I Ünnepi dísztorna

Next

/
Oldalképek
Tartalom