Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
1977. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Pilgerek a Szovjetunióba Az Aprítógépgyárban túlteljesítik az exporttervet Mi köze van az Apritógépgyámak a zarándokok lépteihez? A kapcsolat távoli, de érdekes. A gyár úgynevezett pilger-áll- ványokat készit csövek gyártásához. Mi az a pilger? A hagyományok szerint a zarándokok kettőt léptek reggeli sétájukon előre, egyet pedig hátra, hogy lassabban fogyjon az út, míg az olvasó szemei peregnek ujjaik között Ezen szisztéma szerint mozog az alakítóhengerek között a cső, míg falvastagsága eléri a kívánt méretet. Persze nemcsak pilger hengerállványokat készítenek a jászberényi üzemben, hanem a csőgyártás megannyi kiegészítő eszközét, így például repülő fűrészeket, vagy úgynevezett tüskebeállítókat. — Megrendelőjük a Szovjetunió. Gyártásuk tavaly kezdődött meg, s ez év első negyedében kiszállították a szerződésben foglalt utolsó gépeket. Közben újabb igények futottak be, így kezdtek a csőegyengetők készítéséhez, összesen húsz csőegyengető gyártását tervezték 1977-re, tehát decemberben kellett volna elküldeni a Szovjetunióba az utolsót. A gyár kollektívája elhatározta, meggyorsítják a berendezések készítésének munkálatait. Az anyagbeszerzők sürgették a szükséges alapanyagokat, a kooperációs csoport a gyártásban együttműködő vállalatoknál „verte az asztalt”: kellenek az alkatrészek. A forgácsolóban, az öntödében „rátettek egy-egy lapáttal” — így a szereidében a tervezettől hamarabb hozzákezdhettek a berendezések összeállításához. Itt csúcsosodott ki a felgyorsított munka minden előnye, hátránya. Palásti János brigádjának és a gyári kollektíva összefogásának eredménye, hogy október 29-én kipróbálhatták, november 3-án pedig vagonba rakhatták az utolsó, a huszadik csőegyengetőt. Az elmúlt hónapokban újabb megállapodás született a megrendelő Szovjet üzemek és az Aprítógépgyár között, így jövőre és az utárft következő esztendőkben újabb pilger-állványok, repülőfűrészek, tüskebeállítók utaznak a Szovjetunióba. Ezen kívül más szocialista országba is szállítanak termékeikből. — Bulgáriába, Lengyelországba gépalkatrészeket, Csehszlovákiába például törő- és osztályozó berendezéseket. Nemrég hírül adták a lapok, hogy az iraki Mosulban átadtak egy új mészművet — berendezéseinek nagy részét az Aprítógépgyárban készítették. Tőkés exportjuk között szerepel az algériai forgóike- mencés mészmű is. A harmadik hajót — tengeren utazik ugyanis a berendezés — ezekben a napokban rakják meg. Együttműködve egy nyugatnémet vállalattal az ő dokumentációjuk alapján úgynevezett röpítőtörőket is gyártott az idén a jászberényi üzem. Ugyancsak nyugatnémet megrendelésre betonszállító teherautókhoz forgódobokat, — sokan mixernek titulálják — szállít majd, ezekből a termékekből az első két prototípus már elkészült, s az idén még harmincötöt gyártanak, jövőre pedig háromszázat. A gyár exportja évről évre nő, 1975-ben már nyolc és félszerese volt az 197Ö. évinek. Harmincegy országban ismerik, s tartják számon a jó minőségű „aprítós” termékeket. Gazdaságosabban termel a szolnoki MEZŐGÉP AZ ÉV ELEJÉN egyesült négy mezőgazdasági gépeket gyártó vállalat. Különösen érdekes tehát az 1977. év, hiszen a januártól decemberig tartó tizenkét hónap alatt bizonyítani kell: az összevonásra szükség volt. A nagyobb vállalat jobban segítheti a mezőgazdaság gépesítését, az emberek, a gépek hatékonyabban dolgozhatnak az új szervezetben. Az év első háromnegyed évének gazdasági mutatóit nézve az egyesülést indokló várakozások megalapozottaknak tűnnek. Az árbevétel például több mint 15 százalékkal több, mint amit a külön-kü- lön dolgozó vállalatok együttesen elértek. Sőt a közel másfél milliárdos bevétellel, a termelési érték 13 százalékos növekedésével a vállalat kollektívája azt is bizonyította, hogy az év elején még túlságosan „feszítettnek’vtar- tott éves terv teljesíthető. Az egyesülés után az új MEZŐGÉP-nél mintegy hatvan termék gyártását szüntették meg. Azokét, amelyeket a meglevő üzemek adottságai, az addigi sorozatnagyságok mellett csak gazdaságtalanul készíthettek. Mit gyártanak a más vállalatoknak átadott termékek helyett? A profiltisztítás után például mód nyílt arra, hogy a keresett, jól eladható szá- lastakarmány-betakarító gépekből többet gyártsanak. Az NDK-beli Fortschritt céggel együttműködve készített E—295 adapterből például csak nagy erőfeszítések árán készült el tavaly 1200. Sok gondot okozott a hazai „be- segítőkkel” való együttműködés is. Az idén viszont a gazdaságtalan gépek „leadása” után felszabaduló kapacitást felhasználva, kevesebb munkát végeztetnek külső partnerekkel. Az optimális nagyságig növelhették az adapter sorozatnagyságát is. AZ ÜJ VÁLLALATI szervezet kialakítása, a termelés átszervezése után jobban kiaknázhatták tartalékaikat. Munka- és üzemszervezés eredményeként például az E—295-ös adapter a tavalyi 320 óra helyett ma 225 óra alatt készül el. Pedig nagy nehézségekkel kellett a kollektívának megküzdeni. Néhány üzemükben az idén teljesen új, ott addig még nem gyártott termékek elkészítésével foglalkoznak. A munkások és a vezetők azonban az új feladatokat jól oldották meg. A MEZŐGÉP termékeiből az idén negyedmilliárd forinttal többet adtak el külföldön. Három és fél százalékkal túlteljesítették exporttervüket. Sajnos tőkés országokban az év elején elha- tározottnál kevesebbet adtak el. PEDIG A NYUGATI országokban megvennék a vállalat gyártmányait, a MEZŐGÉP azonban az idén még nem mindig elégíthette ki az igényes nyugati vásárlókat. Az első negyedévben sikertelenül próbálkoztak a Claas szecskázó berendezés gyártásával, szeptember végére azonban már 1200 jó minőségű gépet tudtak átadni tőkés megrendelőiknek. A példa azt bizonyítja, hogy technikai fejlesztéssel, a szervezettség javításával eleget tehetnek a piaci követelményeknek. Az összességében jól végzett munkát igazolja, hogy 3,6 százalékkal több nyereséghez jutottak kilenc hónap alatt, mint az év elején tervezték. Az egyesülés óta eltelt idő alatt azonban nem sikerülhetett minden nehézségen úrrá lenniük. Ma még nagyon eltérő jövedelmezőséggel gazdálkodnak a MEZŐGÉP gyáregységei. A jövő év egyik fontos feladata éppen ezért termékeik gazdaságosságának elemzése. Csak példaként említem, hogy az anyaghiány leküzdésére brigádunk az IFA gépkocsik hidraulikus szivattyúját magyar alkatrésszel helyettesítette. Így hozzájárultunk, hogy az őszi csúcsmunkában javult a szállítógépek kihasználása” — mondja Aszódi Tibor, a gépműhelyben dolgozó Május 1. Szocialista Brigád tagja. RÁKÓCZIFALVÁN RÁDUPLÁZTAK D rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Termelőszövetkezet 35 szocialista brigádjában több mint ötszáz tag dolgozik. Az öt okleveles, 11 zászlós, zöldkoszorús, öt bronzplaket- tes, bronzkoszorús, 7 ezüst- plakettes, t'züstkoszorús és 7 aranyplakettes, aranykoszorús cimmel kitüntetett szocialista brigádban tevékenykedik a tagság fele. A gazdaság kollektívája csatlakozott a csepeli munkások felhívásához, majd más kezdeményezéseikhez is. A közös tevékenység, a tagság együttes munkája hozta meg azokat az eredményeket, amelyekre ma már rrjéltán büszkék az Egyesült Rákóczi Tsz-ben. Néhá- nyukat miunka közben látogattuk meg. A mi kollektívánk száz literrel több tejet akart kifejni tehenenként, s most már 170 liternél tartunk”— dicsekszik joggal Simon Ferencné és Berkó Ildikó, a Szántó-Kovács János brigád tagjai. „ — A Clara Zetkin Szocialista Brigád 250 óra társadalmi munkát végez a szajoli üvegháziban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére.” „ — A brigádunk vasárnapi napon 150 órát dolgozik a csemeték értékesítésében és nem veszünk igénybe külső munkaerőt a munkáinkhoz”. — Vállalta a Rózsa Szocialista Brigád. Milliós malmosok Az Építő-, Javító- és Szolgáltató Vállalat, valamint a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Y?llalat dolgozóinak jó munkájával a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteieie,"C hórom hónappal a tervezett határidő előtt adták át a szolnoki Verseghy úton épült Vár ABC árúnC!?4- A korszerű üzletben a munkásnegyed lakói már nemcsak a legszükségesebb árukat vásároi!iC!;ak ™eg, hCinem nagyobb bevásárláskor sem kell u városközpontba utazniuk. Az áruházat november i-én vehették biiiChL'kha a vevők. A Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat évente 42 ezer vagon terményt vásárol fel. Ebben az esztendőben 13 ezer vagonnál több kenyérgabonát őrölnek meg a malmaikban, a csaknem 18 ezer vagon ipari abraktakarmányt pedig 7 keverőüzemben készítik el. Lisztet többet őrölnek, mint amennyi a megye igénye, ezért Budapestre és Miskolcra is szállítanak belőle. Tápot annyit gyártanak. amennyi a megyében kell. Hántolt borsóval az egész országot a törökszentmiklósi üzem látja el. A hazai rizsellátás kétharmad részét ugyancsak a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat fedézi. Ahhoz, hogy ezeknek a feladatoknak eleget tudjanak tenni, szervezett és pontos munkára van szükség. A vállalat szocialista brigádjai a csepeli munkások felhívására azonnal bekapcsolódtak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére hirdetett munkaversenybe 1200- nál több dolgozó tett vállalásokat. Ezek a felajánlások arra irányultak, hogy az üzemekben növeljék a gépek és berendezések kihasználását, csökkentsék a kü- lönbző veszteségeket és minél kevesebb legyen az állásidő. A vállalat kollektívája azt a célt tűzte maga elé, hogy különféle megtakarításokkal 15 millió forint többleteredményt érjen el. Ám nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást is ígértek az előállított termékeknél. Például sakkal jobb finomlisztet készítenek, mint amit a szabvány előír. Az őrlő brigádok 660 ezer forint többleteredmény elérésére vállalkoztak úgy, hogy a kiőrlés minőségét javították. A rizshántolóban dolgozó kollektívák felajánlották, hogy növelik az első osztályú áru mennyiségét. Így a minőség is javul, hiszen nem érdektelen az, hogy 10 kilóval kevesebb vagy több a 16 forintos áru. amit 1 mázsa hántolatlan rizsből nyernek. A borsóhántolók a 240 ezer forintos vállalásukat már szeptember végéig csaknem megkétszerezték. A keveréktakarmány készítők 200 ezer forinttal növelték a termelésüket — úgy, hogy a különféle veszteségeket csökkentették. Igen nagy az energiafelhasználás a vállalat üzemeiben. Ezért jelentős az ugyancsak 200 ezer forint értékű vállalás, amit az elektromos áram megtakarításával elértek. Ugyanilyen értékű vállalást tettek a csoma- golóban dolgozó asszonyok. A fuvarozók több mint 1 millió 200 ezer forint költségmegtakarításra vállalkoztak. Ezt úgy érik el, hogy a teherautókat, vagonokat jobban megrakják, s az oda- vissza fuvarok pedig az egy mázsára jutó szállítási költségeket erősen mérséklik. Évente mintegy 4 millió forintot költenek a malmokban és takarmánykeverőkben olyan vegyszerekre, amelyekkel termékeiket megóvják. Ezekből az idén 5 százalékkal kevesebbet használnak. Négyszeresére teljesítették a vállalásaikat a se- lejtveszteségek csökkentésében is. Az év elején a GMV-nél még sokaknak merésznek tűnt a több mint 5 milliós vállalás, de december végére már összesen 6,5 miliő forintos megtakarításról számolhatnak be a vállalat kollektívái,
