Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

1977. november 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

ÍGY KÉPZELTÜK EL VILÁGUNKAT

Nincstelen parasztemberek fiai mindketten. Tizennégy évesen már kom- menciósok, se ingyen, se bérért robotolnak az uradalmi birtokon. Akkor még keveset gondolkoztak a világ soráról, s mint rongyos, örökké éhes gyerekek, éjszakánként ennivalóról álmodtak. Az első világháború vérzivatarát nem kerülhették el. a keleti frontra vitték őket: hozzájuk hasonló nincsteleneket ölni.

Néhány szuronyroham után már világosabban látták a testvérharc esztelenségét, s a rajvonalakban a szökés lehetőségeit latolgatták. A sors segített rajtuk. A tiszaburai Ny. Kovács Zsigmond és a tiszaszőlősi Gyenes Sándor orosz fogságba került. Ott, az első adandó alkalommal újra fegyvert ragadtak, de most már önként, szabad akaratukból: vöröskatonák lettek.

— Hosszú sora van ennek — mondta Ny. Kovács Zsigmond. — Tizenötben én már hadifogoly voltam. Néhány évi hányattatás után Ufába kerültem dolgozni', Amikor 1919-ben a vörösök felszabadították a környéket, én is közéjük álltam, és két és fél évig harcoltam az Ural déli részén a fehérek ellen.

— Én pár hónapos fogság után 1917. őszére Petrográdra kerültem —folytatja a megkezdett gondolatot Gyenes Sándor. — A Néva-partján szervezett be egy magyar kommunista a bolsevikok közé. Külön magyar szakaszt alakítottak belőlünk. A felkelés idején mi is részt vettünk a petrográdi főposta megszállásában. Később a Volga környékén folytattunk rendfenntartó szolgálatot, majd az őszirózsás forradalom hírére hazatértem és a Tanácsköztársaságot védtem.

— A helyzet mindkét országban azonos volt. Elégedetlenség, munkanélküliség, éhség fenyegetett itt is, ott is. Akadt néhány gazdag, de milliónyi volt a földönfutó. Kevés osztályt végeztem el, de megjártam az élet iskoláját, láttam az új rend születését. Tudtam, ha Oroszországban fel tudtuk számolni a társadalmi igazságtalanságokat, nálunk MagyarorszáGyenes Sándor

gon is, és a világ minden államában előbb-utóbb mindez bekövetkezhet — így Ny. Kovács Zsigmond.

— Tizennyolc őszén minket hazaküldtek Petrográdról a szovjet elvtársak — idézi fel az emberformáló időket Gyenes Sándor. — Azt mondták, otthon nagyobb szükség van ránk. Igazuk lett, ugyanazért harcoltunk 1919. márciusától augusztusig, amiért tizenhét novemberében Petrográdban. Bár'■elbukott az ügyünk, de éltetett'a remény, mert előttünk lebegett az orosz példa. Igaz, mint volt orosz hadifoglyok, vöröskatonák, megbélyegzett emberek lettünk, de a harmincas években már egyre több mezítlábas keresett meg Tiszaszőlősön: mondd már Sándor, hogyan csináltátok ti annakidején Oroszországban ? Ott már tényleg nincsenek urak? A forradalom nevelt párttaggá, a tettek emberévé. A felszabadulás után voltam tolmács, párttitkár, téesztag, de még községi bíró is. Mindig ott dolgoztam, ahová a párt szólított.

— Ma hogyan élnek?

— Mostanában már egészségi állapotom miatt nem veszek részt a közéletben. Nem hallok jól, kényelmetlen a

Ny. Kovács Zsigmond

társalgás — panaszolja Ny. Kovács Zsigmond. — De naponta sétálok a faluban, s látom, hogy majd minden tetőn van tévéantenna; szép házak, hozzá cifra vaskerítések épülnek; az udvarokon egyre több az autó.

— Én még a harmincas években is napi 80 fillérért kapáltam. A nagygazdák azt mondták: örülj Gyenes Sándor, hogy munkát kapsz és nem fordulsz fel a családoddal! Október eredménye, hogy a létbizonytalanság, kizsákmányolás az éhbér mindörökre eltűnt.

— Hogyan látják ma a magyar—szovjet kapcsolatokat?

— A szemem még jó, így naponta olvasom a megyei lapot, olykor a tévét is nézem. Büszkeséggel tölt el, hogy az élet, a termelőmunka minden területén erősek a kapcsolataink. Tévé, rádió, hűtőszekrény, autó, motor, kombájn, olaj, földgáz — felsorolni is lehetetlen a hazánkban használatos szovjet termékeket — mondja Ny. Kovács Zsigmond.

— Pártvezetőink kölcsönösen tájékoztatják egymást, de bárki meggyőződhet népeink baráti kapcsolatairól

— veszi át a szót Gyenes Sándor. A megye közvetlenül észt rokonainkkal erősíti a barátság kötelékeit.

— Tizenhét őszén Petrográdban, majd a Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt így képzeltük el a jövő világunkat. Ezért harcoltunk, küzdöttünk, ezért hullajtot- ták a vérüket orosz földön a magyar internacionalisták, a felszabadító szovjet hősök.

Október magyar katonái közül a tiszafüredi járásban ketten laknak: a 85 éves Ny. Kovács Zsigmond Tiszaszent- imrén, a 80 éves Gyenes Sándor Tiszaszőlősön.

Megváltozott körülményeink, a szocialista haza növekvő anyagi és szellemi jóléte megelégedéssel tölti el őket. Hatvan évvel ezelőtt kezdődött harcuk beteljesült, — mondták.

D. Szabó Miklós

„A Magyar Népköztársaságban, amelyben népünk a nemzeti függetlenség és szuverenitás birtokában szabadon él, ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, ahol a fejlett szocialista társadalom épül, a szocialista hazafiság a társadalmi élet fontos erkölcsi törvényévé vált.” (Kádár János: Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság.)

a szocialista hazafiság a társadalmi élet fontos erkölcsi törvényévé válhassék, elengedhetetlen volt, hogy a Nagy Október példáján és tapasztalatainak hasznosításával hazánkban is győzelemre vigyük a szocialista forradalmat, megteremtsük- a munkásosztály, a dolgozó nép államát.

Hat évtizeddel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom minőségileg új lehetőséget nyitott a nemzetek fel- emelkedésének útján, mert olyan társadalmi rendet teremtett, amely megszüntetve a kizsákmányolás minden formáját, a dolgozók számára biztosította a szabadságot. A nemzetek közössége előtt megnyílt az út, hogy a dolgozók hazájává váljon. Így természetes, hogy a burzsoá és szocialista nemzet között nemcsak különbség, hanem félreérthetetlen szembenállás is van. Nyilvánvaló, hogy a szocialista nemzetet összetartó belső erő, a szocialista hazafiság, a hazaszeretet objektív alapjai is sokkal szilárdabbak, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt bármikor a történelemben.

A szocialista hazafiság nem más, mint szülőföldünk és népünk múltja iránt érzett tisztelet összeforrása a szocializmus szeretetével, elkötelezettség, tudatos kötődés a szocializmushoz nemzeti és nemzetközi értelemben egyaránt. így nélkülözhetetlen feltétele a munkásosztály és pártja vezető szerepének elismerése, a munkásosztály szövetségi politikájának megértése és jó megvalósítása, a nemzetközi munkásosztály érdekközösségével, azaz a proletár internacionalizmussal való azonosulás.

Miért? Azért, mert a hazafiságot csak és csakis az osztályharc szempontjából lehet tudományosan megközelíteni. A jelen feladataitól elvonatkoztatott „tiszta” hazafiság illúzió. A hazafiság a társadalmi tudat része, így a szülőföld sze- retete, a haladó nemzeti hagyományok ápolása sohasem önmagában létezik, hanem összefonódik az adott társadalmi renddel, elfogadva, vagy bírálva azt, függetlenül attól, hogy az a társadalmi haladást megtestesítő vagy fékező osztály nézetét fejezi ki.

Azt, hogy a hazafiság a társadalmi haladás és a nemzeti érdek együttes szolgálata, a haladó gondolkodók szerte a világon már régen felismerték, és a szellemi élet magyar nagyságai is kifejezték. Nem véletlenül írta költőóriásunk Ady Endre: „Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek... hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” (A nacionalizmus alkonya.)

A hazafiság mindig osztálycélkitűzéseket valósít meg, de a feltörekvő, a haladást szolgáló osztályét. A történelmi fejlődés menetét elemezve Engels ezeket írta: „Csak egy út járható. Egy osztálynak elég erőssé kell válnia ahhoz, hogy a saját felemelkedésétől tehesse függővé az egész nemzet fel- emelkedését, a saját érdekeinek előrehaladásától és fejlődésétől valamennyi többi osztály érdekeinek előrehaladását. Ezen egy osztály érdekének pillanatnyilag nemzeti érdekké, magának az osztálynak pedig pillanatnyilag a nemzet képviselőjévé kell lennie.”

A szocialista hazafiságot nem lehet csak elvont eszményként kezelni, vagy eszmei maximalizmus alapján megítélni, hiszen a fejlődés, a konkrét történelmi helyzet megköveteli, hogy tartalmát konkrétan fogalmazzuk meg. A szocialista hazafiság fő vezérlő elve nem lehet más, mint a forradalmiság. Aki a forradalmiságot elveti, kétségbe vonja vagy zárójelbe teszi, az tulajdonképpen magát a szocialista hazafiságot, végső soron a szocializmust kérdőjelezi meg. A szocialista hazafiság nem a társadalmi valóság fejlődésétől függetlenül kialakult eszme, hanem a szocialista társadalom építésével együtt önmagunk megváltoztatása azzal, hogy mindennapi tevékenységünket a szocializmus építésének szolgálatába állítjuk.

A szocialista hazafiság nem titkolja osztályelkötelezettségét, mert ez nem áll ellentétben, sőt szoros összefüggésben van az objektivitással, mert a munkásosztály osztálycéljai egybeesnek egész társadalmunk, a dolgozó magyar nép érdekeivel. Ez a gondolat fejeződik ki Kádár János elvtársnak egy 1977-ben írt cikkében: .^Pártunk, munkásosztályunk mint társadalmunk vezető ereje, a nemzeti érdekek kifejezője. Hazánk minden haladó történelmi hagyománynak örököse és folytatója, nemzeti múltunk minden valódi értéknek letéteményese. Pártunk kötelességének tekinti, hogy a haladó hagyományok tiszteletét ápolja a magyar nép és ifjúság tudatában. Népünk, nemzetünk igazi érdekeit ma és a jövőben is a szocializmus testesíti meg.”

A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egységének objektív alapja van. Egy fogalom két egymástól elválaszthatatlan oldaláról van szó: egyrészt elkötelezettség saját munkásosztályunknak, a dolgozó népnek, másrészt pedig a nemzetközi proletariátusnak. Már a Kommunista Kiáltvány hangsúlyozta, hogy a megvalósuló, szocializmusban a nemzeti és nemzetközi egység egymástól elválaszthatatlan.

Az eddigiekből következik, hogy a szocialista hazafiság a történelmi fejlődés szükségszerű terméke, tudományossága és pártossága egymástól elidegeníthetetlen.

Szocialista hazafiságunk tartalmának kiindulópontja csak a jelen elemzése, társadalmi szükségletek feltárása lehet. Ez nem politikai prakticizmus, hanem a szocializmus közvetlen és távlati politikai céljainak megfelelően az objektív történelmi tendenciák és szükségletek egysége.

A szocialista hazafiság tartalmában azonban a jelen szükséglete szerves folytatása mindannak, amit több mint három évtizede elkezdtünk, ami egységben van mindazzal, ami 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal indult el világhódító útjára.

A szocialista hazafiság nem nélkülözheti szocialista vívmányaink tiszteletét, a három évtized eredményeire való büszkeséget, és a magyar—szovjet barátságot, hiszen mindez kifejezője annak, hogy egy felszabadult nép mire képes.

A gazdasági eredményeinkre való büszkeség mellett a szocialista hazafiság mély tartalma, kommunista mártírjaink nagy tisztelete és haladó forradalmi és demokratikus hagyományaink birtokbavétele. Természetes, hogy ezeket a hagyományokat minden nemzedék újra meg újra birtokba veszi, de ez az elsajátítás lehet egyértelmű, lehet kétkedő, vitatható, lehetnek zavaros hagyományképek is, amelyek viszont nehezítik a szocialista hazafiságra nevelést. (Például a szocialista hazafiságtól idegen, túlhaladott a burzsoá hazafiság eszmei kötőanyaga, a nacionalizmus.)

A haladásellenes eszmékkel való szakítás kifejezője a munkásosztály világnézete, politikai gyakorlata, érzelmeinek egysége, azaz maga a proletár internacionalizmus. Más nem is lehet, mert a munkásosztály nem egy ország, hanem egy korszak terméke. Egy-egy ország kultúrája, életszínvonala, a munkásosztály öntudata lehet különböző, de társadalmi helyzete szerte a világon azonos. így a szocializmus építése sem kizárólag nemzeti ügy, mert osztályellensége nemzetközi, mert a munka felszabadítása nem helyi, hanem társadalmi kérdés. Következésképpen a szocialista hazát nemzeti kereHhhoz, hogy

tek között építő országok nemzetközi feladatokat is megoldanak. A szocialista hazafiság elmélyítésében és annak erősítésében ezért illeti különös hely a Szovjetunióhoz való viszonyunkat: hiszen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a munkásosztály ügyének győzelemre vitelével, a fasizmus legyőzésével a Szovjetuniót a társadalmi haladás mai szimbólumává is avatta.

A Szovjetunióhoz való kötődés részben érzelem, melyben benne van a felszabadító iránti tisztelet, részben reálpolitika, mert egyik legjobb szomszédunk, szövetségesünk, barátunk. A magyar—szovjet viszony lényege az eszmék, a célok, az érdekek alapvető közössége. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról cáfolhatatlan igazság, hogy „a valóban nagy történelmi események nem ismerik az idő és a tér korlátáit, hatnak mindenütt, nemzedékek életén át. Ezért van az, hogy ezekben a napokban a földkerekség minden országában emberek milliói emlékeznek meg századunk legnagyobb horderejű politikai eseményéről, a szovjet forradalom győzelméről.” (Kádár János: Internacionalizmus, szolidaritás, szocialista hazafiság.)

A szocializmus építésének előrehaladása mindig egy-egy lépcsőfokot, a kommunizmus útján emelkedőt jelent, minden lépcsőfok fordulata új meg újabb magaslatról láttatja a múltat, mindig új meg új tartalommal gazdagítja a szocialista hazafiságot. A régiből a haladót nem megszünteti, hanem megtartva mellé teszi, vagy új elemekkel gazdagítja azt. így a szocialista hazafiság tartalma egyre gazdagabb, egyre mélyebb. Nem látszatra, hanem valóságos szükségletekre irányul, mert a fejlett szocialista társadalom építésének gyakorlata adja a továbbhaladás eszmei előrelendítőjét. Pártunk programnyilatkozata erről a következőket mondja: „A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket..., akik számára szocialista hazánk szeretete elválaszthatatlanul összefonódik a nemzetköziséggel.”

Mindebből következik, hogy a szocialista hazafiság tartalmát egyre szélesedő folyamatként kell felfogni. Előfeltétele az önbizalom és higgadt nemzettudat, amely csak internacionalista alapon lehet a jövő Magyarországának, a fejlett szocialista társadalom felépítésének biztosítéka.

Ezért kell a szocialista hazafiság tartalmát konkrétan megfogalmazni. Bonyolult időben, vagy a valóság jelentős változásakor nem egyszerű felismerni, hogy mi a haza igazi érdeke, hogy mi az igazi hazafias tett. Gyakran jó szándékú emberek illúziót kergetve vagy konzervatív nosztalgiától vezérelve, „tiszta”, „elvont”, hazafiságot feltételezve, a szocializmust és a hazafiságot elválasztják egymástól, mintha két, egymást kizáró fogalomról lenne szó. Pedig a munkásosztály hatalma és a magyarságunk nem egymást kizáró, hanem a magyar nép társadalmi haladását feltételező összetartozó fogalmak. Ugyanakkor a szocialista hazafiság gazdasági tartalma ma az egyik alapkérdés. A szocialista társadalomépítő munkát, a munkafegyelmet nemzeti erkölccsé, hazafias tetté kell avatni. Nemzeti munka-öntudatra van szükség.

A hazafiság hagyományos fogalmát ki kell bővíteni. Hazafias nevelésünk ma döntően a kiélezett történelmi szituációkra, a szabadságharcos és forradalmi hagyományokra alapoz. Az ilyen helyzetekben „a győzni vagy elpusztulni” alternatíva létezik, az úgynevezett barikád-szituáció, amikor a hazafias tett hatása közvetlenül érződik, amikor a tömegméretű áldozatvállalás és hősiesség a legnemesebb erkölcsi tulajdonságokat hozza felszínre. Ezek az időszakok a hazafias érzés és cselekedet fejlődésének a legszebb ünnepnapjai. Semmi sem indokolja, hogy hazafias nevelésünket ne ennek folytatásaként végezzük, és ne ez képezze annak továbbra is egyik alapját. Ugyanakkor teljesen igaz, ami az országos agi- tációs és propaganda tanácskozáson 1973-ban elhangzott: „annak a nemzeti büszkeségnek vagy nemzeti önérzetnek, amely szocialista jelenünkről nem vesz tudomást és csak a múlt hagyományaira hivatkozik, még ha az csak a forradalom, vagy csak a haladás múltja is, ma már nincs sok köze a hazafi- sághoz.”

Hazafias nevelésünkben tehát nagyobb súlyt kell biztosítani történelmünk alkotó, építő hagyományai összességének is. A „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül” munkatudat ma valóban időszerű és a szocialista hazafiság tartalmában a történelmi folytonosságot kell hogy képezze. Napjainkban tulajdonképpen ennek folytatása, a kiegyensúlyozott körülmények között, a fejlett szocialista társadalom építésében előtérbe kerül a munka, mint a szocialista hazafiság értékmérője, a munkafegyelem hazafias tetté avatása. A történelmi szituációk nem kiélezettek, következésképpen a szocialista hazafiság koordinátatengelye bizonyos mértékben változott. Ezért mondja pártunk programnyilatkozata: „A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munkáját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink megvalósításában fegyelmezett, jó munkájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs normáit...” A szocialista hazafiság mai mottója: „dolgozni, tanulni”.

Természetesen a ma hazafiságának megvannak az ellentmondásai. A mindennapi apró tevékenységeknek nem érezni közvetlenül úgy a hazafias töltését, mint a kiélezett történelmi viszonyok között. Talán az indokoltnál lassabban „váltunk” a hazafiság tartalmi gazdagodásának megértetésében, elfogadtatásában. Pedig, mint Lenin írta: „ezt a politikai fordulatot meg kell emészteni, érthetővé kell tenni a lakosság tömegei számára, el kell érni, hogy ez ne csak deklaráció legyen.”

A szocialista hazafi ma az, aki képességeit a fejlett szocialista társadalom építésének érdekében kibontakoztatja.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, a szovjet nép nagy sikerei így válnak nagy tanulsággá és útmutatássá számunkra a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra nevelés új, mai kérdéseiben is. Joggal „azt valljuk — mert saját tapasztalataink történelmi érvénye erősíti meg —, hogy a magyar—szovjet barátság internacionalizmusunknak és szocialista hazafiságunknak egyaránt nélkülözhetetlen eleme” — írta Kádár János Nagy eszmék diadala című cikkében.

hazafinak is hosszú utat kell bejárnia

A szocialista az önmaga megváltoztatásának útján a

!

__________________szülőföld, a történelmi múlt, a nemz

eti kultúra, a szocialista társadalmi rend ösztönös szereteté- től, az eredményeinkre való ösztönös büszkeségtől, a marxiz- mus-leninizmus világnézete alapján a fejlett szocialista társadalom építésének tudatos vállalásáig. Ezért az szükséges, mondta ki pártunk XI. kongresszusa, hogy: „Erősítsük tovább a szocialista hazafiságot, a proletár internacionalizmust, azt a meggyőződést, hogy eredményeink forrása nemzeti fel- emelkedésünk záloga szocialista társadalmi rendünk, a magyar dolgozó tömegek teremtő munkája és összefogása a Szovjetunióval, a szocializmus útjára lépett népekkel, a világ haladó erőivel. A mi hazafiságunk a népért, a szocializmusért cselekvő hazafiság.”

MAJOROS KÁROLY;

A Naav Október és a bazafisáo