Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
1977. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szolnoki Sógvóri körúti általános iskolában tegnap ünnepi csapatgyűlés keretében a Szovjetunió életét bemutató totó- és dokumentumkiállitás nyílt A kiállításon több olyan kép látható, amely Szolnok testvérvárosában, Tallinnban készült Eli Sándor festményei, grafikái Kiállítás Mezőtúron Rangos kulturális esemény színhelye tegnaptól a mezőtúri kiállítási csarnok. Ék Sándor, a magyar szocialista realista képzőművészet egyik jelentős alakjának grafikáiból, festményeiből, plakátokból, könyvillusztrációkból álló tárlata nyílt meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítást dr. Hegedűs Lajos, Szolnok megye Tanácsának elnöke, Mezőtúr országgyűlési képviselője nyitotta meg. A megnyitó ünepségén részt vett a közelmúltban elhunyt művész leánya és özvegye, aki férje több alkotását kölcsönözte a kiállításhoz. A tárlat, amelyen néhány, immár klasszikusnak számító híres mű is szerepel, november 17-ig, mindennnap 10-től—17 óráig látható. FILMJEGYZET Fehér hajó A világhírű kirgiz— szovjet író, Csingiz Ajtmatov nyilatkozatából tudjuk, hogy mennyire, s milyen sokáig készült az Agan- csov Szarvas-anya mondájának feldolgozására. A megszületett remekmű, a Fehér hajó azonban nem mitikus tárgyú elbeszélés, hanem — ismét a szerzőre hivatkozunk — szintézis a mítosz és a valóság között. Nem kevés kíváncsisággal vártuk, hogy a filmadaptáció megtudja-e közelíteni az alapmű tiszta költőiségét, mennyire sikerül a mese és a valóság határmezsgyéit szétválasztani, de úgy, hogy ne törjön a mű szerkezete, a mondanivaló harmonikus egysége. Nem kevesebb volt várakozásunk a kisfiú iránt. A kisregényben ajtmatovi képzelőerő gondolkodtatja, cselekedetei, meditációi a jóról és rosszról az olvasó fantáziájában tovább hömpölyögnek, kiteljesednek környezetünk példáira, ismerőseink megítélésére, helyzetünk értékelésére. A mozivásznon életrekelt kisfiú mennyire tud azonosulni azzal az elképzelt ka- tartikus kismeseváróval, aki arról ábrándozik, hogy egy napon hallá változik, odaúszik a hajóhoz, amelyen az apja (?) tengerész, s rákiált a tavon úszó csodára: ,,Szervusz, fehér hajó, itt vagyok.” Mennyire tudunk a kisfiú adta illúziórendszerben „odaúszni” a magunk fehér hajójához, hogy más világba kerüljön tőlünk, messzire, nagyon messzire az Orazkal képviselte gonoszság? A kisfiút játszó Nurgazi Szadigaljev hamar megnyugtat, majd lebilincsel bennünket. Szeizmográf érzékenységű emberke, világra csodáikon beszédes szép szemeivel egyszerre üzeni a nézőnek fájdalmát, szeretet utáni vágyakozást, örömét Mo- mun apó meséiért, s félelmét önmagáért, szeretteiért, ábrándjaiért. Bolotbek Samsijen rendező filmjében ez a kis csoda — mégis — időnként háttérbe kerül, pontosabban: árnyékot ejt rá a Momun apót alakító Aszankul Kuttubajav döbbenetes hatású alakítása. Kuttubajev lehetőségei legfelsőbb határáig jut, igazának szépsége szinte már vakít, s ilyenkor csaknem kérdezzük: hol a kisfiú? Ott, mellettte, de a remek színész expresszív perceiben csak Momunra vagyunk képesek figyelni. S ezzel — megközelítően — már választ is adunk az előbbi kérdésekre: a film megőrzi Ajtmatov gyönyörű költőiségét, de a mese s a valóság határmezsgyéin mindig az utóbbi vonal érződik erősebbnek. Ez az ellentétet csak növeli Orozkul alakjának elhibázott ábrázolása. Talán súlyos érv Ozorbek Kutmenal- jev Orozkul formálását elhi- bázottnak mondani, mert csupán arról van szó, hogy nem eléggé árnyalt. De a mű leheletfinomságában az ösz- szetettség hiánya már egyensúlytévesztő, zavaró. Igaz, — a rendező és az Orozkult alakító színész mentségére is írjuk — az alapműben is a részeges, kiskirályoskodó Orozkul a legegysíkúbb, a szerző szerint is legkevésbé sikerült figura. A színes, szélesvásznú film operatőre M. Mu- szajev a valóságelemek ábrázolásakor nyújt többet, de mindvégig jól érezhető, hogy a cselekménymiliő kitűnő ismerője, — hiszen a nagyszerű film a Kirgiz Stúdió értékes alkotása. Tiszai Lajos FELHÖTTOKÍKTÁS A KÖZÉPISKOLÁBAN Változás eltttt Iskolázottságban megyénk az országos átlagnál jóval alacsonyabb műveltségi szintet örökölt a felszabadulás előtti időkből. A felnőttoktatás harminc éve alatt több ezren éltek a lehetőséggel, végezték el az általános iskolát, vagy tanultak szakmát valamelyik középfokú oktatási intézményünkben. A felnőttek tanítása az iskolák oktató-nevelő munkájának szerves részévé vált. Az utóbbi években növekedett a dolgozók általános iskolájába járó felnőttek száma. A különböző időtartamú tanfolyamokon az 1970/71-es tanévben 1812-en, az előzőben pedig több mint háromezren tanultak. A középiskolai felnőttoktatásról nem mondható el ugyanez, a korábbi évekhez viszonyítva egy kissé csökkent a dolgozó tanulók száma. Az idén a dolgozók gimnáziumába, a szakmunkások szak- középiskolájába, a különböző szakközépiskolákba, az érettségi kiegészítőkre több mint hatezerhatszázan járnak. A dolgozók körében a legkedveltebb, legnépszerűbb a szakmunkások szakközépiskolája, amelyet három évvel ezelőtt hoztak létre. A hároméves felnőttoktatási középiskola típusban az elmúlt tanévben érettségiztek először igen eredményesen a már szakmával rendelkező dolgozók. Az oktatás reformja, az új tantervek nem hagyják érintetlenül a középiskolai felnőttoktatást sem. A szakmunkások szakközépiskolájában 1980-tól, a dolgozók gimnáziumában pedig 1981- től bevezetik az új tanterveket. Az utóbbi intézményben lehetőség nyílik majd fakultatív tantárgyak felvételére is. Az oktatás tartalmi változásait megelőzik a következő tanévtől érvénybe lépő formai változások, amelyek ' szerint egyes felnőttoktatási iskolatípusokban, — mint például a kétéves esti tagozat — megszűnik a tanítás. Ez nem jelenti azonban a középfokú felnőttoktatás visszafejlesztését, számtalan lehetőség, iskola marad még így is az érettségi bizonyítvány megszerzésére. Két év helyett háromnégy évet kell tanulnia a középiskolában • annak, aki ilyen úton akarja megszerezni az érettségi bizonyítványt. Ez egyben azt is jelenti, hogy több idő alatt töBb ismeret birtokába jutnak a felnőtt „diákok”, s a bizonyítványok értéke még jobban megközelíti a nappali tagozatosakét, Auróra benedicta Lenin és a forradalom Mintha Jászalsószentgyör- gyön minden út a tanács- pártházhoz vezetne, a korán jött sötétben a kivilágított épületbe igyekeznek az emberek. Az előcsarnokban csoportokba verődtek a kölcsönös üdvözlések után. Izgatott megjegyzések röpködtek. — Annyi mindent' összeolvastam, most úgy érzem, nem tudok semmit... — Ennyi ember előtt beszélni! Zavaromban még azt is elfelejtem, amit tudok. Tavasszal kezdődött A könyvtárostól hallottam, régen akadt annyi dolga, mint az utóbbi két hónapban. Már a tavasszal — mikor a tanácsi pártalapszer- vezet a 60. évforduló tiszteletére meghirdette a politikai vetélkedőt a község kilenc pártalapszervezete között — megélénkült az érdeklődés a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával kapcsolatos olvasmányok iránt. Szeptembertől pedig egymás kezébe adták a kilincset az emberek a könyvtárban. A tanácsteremben mindenki elcsöndesedett, amikor Tu- gyi Lajos, a községi pártbizottság titkára a résztvevőket köszöntötte, hogy eljött a harmadik forduló, a nyilvános vetélkedő ideje. Ifj. Lukácsi László játékvezető a szabályok rövid ismertetése után kiosztotta a totó-kérdőíveket, és jelt adott a munkára. — Hol és mikor jelent meg az Iszkra? Ki volt a szovjet állam első elnöke? Hol született Lenin? — minden kérdés mellett három válasz, tizenöt perc alatt kell a tizenhat kérdésre tippelni. Minden helyes válasz három pontot ér. Elsőként a Petőfi Tsz II. számú csapata tette a zsűri elé a választ — telitalálat, 48 pont. Nem mindenkinek sikerült ilyen jól, akadt csapat, amelyik csak 18 pontot szerzett. Kicsit elcsüggedtek, de a következő „menet” mindenkit felvillanyozott: a játékvezető képeket mutatott, fel kellett ismerni, hogy kit, vagy mit ábrázolnak. Villámgyorsan pattogtak a válaszok: — A Téli Palota ostroma, 1917-ben! — Lenin beszél Moszkvában, a Vörös téren, 1918. május 1-én. — Kun Bélát ábrázolja a korabeli fotó! Üjabb feladatként kérdéseket húztak a csapatok. Lehetett válogatni: könnyebbet vagy nehezebbet, ám a bátorság megjött, mindenki ötpontos kérdést kért. Hosszú ideig fej-fej mellett haladt a Petőfi Tsz II. és az iskola csapata. Az utolsó kérdés- csoport előtt, este fél 7-kor élre tört a tsz, és felzárkózott az iskola mellé a tanácsi kollektíva. Feladat: ünnepi beszéd Sokat nem változott a sorrend a játék végére sem. Az összesített pontszámok alapján Horváth Mihály, Horváth Mihályné, dr. Ádám Imre,/ Talált József, Ronyecz Erika, a Petőfi Tsz II. számú csapata lett az első. A második helyet a vetélkedőt kezdeményező tanácsi alapszervezet csapata szerezte meg, a harmadik helyen az iskolai alapszervezet végzett. Voltaképpen mindenki nyert, aki bekapcsolódott ebbe a játékba, hiszen a felkészülési időszakban és játék közben is sokat tanultak és mindany- nyian jól is szerepeltek. A vetélkedő végén a párt- bizottság titkára ismertette az előző két fordulóra beküldött egyéni, jeligés pályázat eredményét. Az első feladatra — ünnepi beszédben az Októberi Forradalom méltatására — huszonkilencen vállalkoztak. A második feladatot — a tizenöt kérdésből álló tesztláp megfejtését — huszonnégyen küldték be. Az egyéni pályázat első díját az „Auróra benedicta” jeligének ítélte a zsűri, a második, harmadik díjat megosztva, azonos pontszámmal az „Iszkra” és a „Napfény” jeligés pályázók érdemelték ki. Komoly játék Kik rejtőztek a jeligék mögött? Az első díjat Csikós István orosz—történelem szakos tanár, az iskolai alapszervezet csapatának tagja nyerte. Pisszenés nélkül hallgatták végig, amikor felolvasta beszédét. A második és harmadik díjas pályaművek nyerteseiként Szeremi Sán- dorné és Gortva Kálmánné, a tanácsi alapszervezet versenyzői mutatkoztak be. Búcsúzóul valamennyi csapat és a három egyéni győztes megkapta a pártbizottság elismerő oklevelét. A nyilvános eredményhirdetés és a jutalmak átadása majd november 5-én este a művelődési házban lesz, a jubileumi ünnepségen. Ütban hazafelé már nem az izgalom volt a téma. — Milyen ügyes válaszokat adott az az asszonyka a Bútorlap Ksz csapatában! Tavaly a marxista középiskolában még nehezen ment neki a beszéd, meglátszik, hogy komolyan vette a játékot... Mindenki, aki közreműködött — a szervezők és a versenyzők — komolyan vette a feladatot, és jól vizsgázott. — rónai — Prózamondóverseny író-olvasó találkozók - Kiállítások A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete országszerte október 1 és 31 között rendezte meg hagyományos programsorozatát, a kulturális napokat. A Szolnok megyei szervezethez tartozó 38 munkahelyen több mint 100 rendezvényt tartottak az egy hónap alatt. Lévai József né, a KPVDSZ megyei bizottságának szervező titkára a kulturális napok jelentőségéről a következőket mondotta el: — A rendezvénysorozat több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. A cél ma i’s az, hogy a közös kulturális rendezvények járuljanak hozzá az emberi kapcsolatok elmélyítéséhez, a tudatformáláshoz, a szocialista életvitel kialakításához. A megyei bizottságnak 16 ezer szervezett tagja van, s a kereskedelmi és vendégláBefejezfidtek a KPVDSZ kulturális napok tóipari szakmák jellegéből következik, hogy a 16 ezer ember nagyrésze „szétszórt” munkahelyeken, kisebb-na- gyobb üzletekben stb. dolgozik. A nyitvatartási rend sokszor azt vonja maga után, hogy kimaradnák a település kulturális életéből, de még vállalatokon belül is korlátozottak a lehetőségek emiatt. Az idén nagysikerű író-olvasó találkozókat rendeztünk, vendégeink voltak: Fehér Klára, Nemes László és Tímár Máté. Megrendeztük a felnőttek prózamondóversenyét. Jövőre szakmunkástanulóink vetélkednek. Az országos anyanyelvi versenyen megyei győztesünk, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat csapata vett részt. Csaknem minden munkahelyen nyílt kiállítás a dolgozók szabad időben készült munkáiból. A szolnoki Kodály kórus és a mezőtúri citeraze- nekar nagysikerű hangversenyén vettünk részt. Sor került a politikai oktatási év ünnepélyes megnyitójára, a 174 vitaköri csoport, több mint háromezer tagja képviseltette magát. Lebonyolítottuk a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő alapszervezeti döntőit. A sokféle rendezvényt nehéz lenne felsorolni, az viszont tény, hogy valamennyit nagy érdeklődés kísérte. Hiba lenne azt gondolni, hogy ezzel az 1 hónapos rendezvénysorozattal az egész éves kulturális munkánk kimerült. Az alapszervezetek folyamatosan dolgoznak, azonban a kulturális napok igényfelkeltő, figyelemfelhívó szerepe nem vitatható. — TE — A vízgazdálkodás írásos és tárgyi emlékeit őrzi Szolnokon a Vízügyi Múzeum. Látható itt a négyszáz éve épült első szolnoki Tisza- hid egy cölöpje, a folyami* szabályozás korának kubi- kosfelszcfelése és egy bőgőhajó kicsinyített mása is. Képünkön az 1970-es nagy árviz idején még működő centrifugálszi- vattyút és gőzgépét mutatjuk bej, amelyet a Schlick- féle Vasöntöde és Gépgyár 1895-ben készített.
