Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 27. Nemzetközi politika KAMBODZSA Uj utón szeptemberének Ez év végén hivatalosan közölték a Kambodzsai Kommunista Párt létezését. Ez a párt, amelynek neve Kambodzsa 1975-ben történt felszabadulása után Forradalmi Szervezet volt, nehéz és dicső utat járt végig. Mint ismeretes, az 1930-as évtől kezd.ve Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek harcát a francia uralom alatt lévő három indokínai országban tevékenykedő egységes párt, Indokína Kommunista Pártja irányította. Ennek 1951 februárjában tartott, második kongresz- szusán határozatot hoztak arról, hogy a volt francia Indokína mindegyik országában külön pártot kell alakítani. Indokína Kommunista Pártja ügyének folytatója lett a Vietnami Dolgozók Pártja, amely 1976. szeptemberében a Vietnami Kommunista Párt nevet vette fel. 1955. márciusában 300 küldött — Indokína Kommunista Pártjának volt tagjai — részvételével Laoszban rendezett kongresszuson megalakították a marxista—leninista Laoszi Néppártot (1972 februárjától kezdve neve: Laoszi Forradalmi Néppárt). 1960. szeptemberének végén Phnom Penhben illegális körülmények között megtartották a Kambodzsai Kommunista Párt I. kongresszusát, ennek munkájában 21 küldött vett részt. A kommunista párt, miután akkor elemezte a forradalmi világmozgalom helyzetét és a kambodzsai konkrét viszonyokat, kijelölte a nemzeti-demokratikus forradalomnak az országban történő végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Ezek a feladatok magukban foglalták az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus erői ellen, az ország teljes felszabadításáért és függetlenségéért vívott harcot, valamint a helyi hű- bérurak és a reakciós komprádor burzsoázia ellen folytatott harcot. A párt mjnd a vidéki körzetekben, mind a városokban kibontakoztatta munkáját, s ennek során egyaránt folytatott illegális és legális tevékenységet, folyamodott politikai és fegyveres módszerekhez. 1961-ben a párt a városokban és vidéken létrehozta a Titkos Gárdát, amelynek feladata volt a forradalmi bázisok védelme, a forradalmár káderek megvédése helyváltoztatásuk közben, és fegyverek zsákmányolása az ellenségtől. 1968-ban a Gárda bázisán partizánosztagokat alakítottak, ezek lettek a Forradalmi Hadsereg alapja — ez 1970-re már bizonyos tapasztalatokat gyűjtött. A széles tömegek mozgósítása végett a párt a függetlenségért, a szuverenitásért, a semlegességért és a békéért, a demokráciáért, és a szabadságért, az egész nép jólétéért való harc jelszavait tűzte ki. A párt, e jelszavak jegyében síkraszállva, szüntelenül szélesítette a forradalmi erők sorait. A forradalom erői azonban sokáig viszonylag elszigeteltek maradtak, s ráadásul még mindig viszonylag kisszámúak voltak. A helyzet gyökeresen megváltozott 1970. március 18-a után, amikor Kambodzsa jobboldali körei, Lón Nol tábornokkal élükön, Phnom Penhben reakciós államcsínyt hajtottak végre. A kambodzsai nemzet legszélesebb rétegei — a parasztoktól kezdve egészen a buddhista szerzetesekig és a királyi család tagjaiig — a Kambodzsai Nemzeti Egységfront köré tömörültek. A front tényleges vezetője a kommunista párt lett, amely az amerikai agresSzorok ellen és védencük, Lón Nol rendszere ellen folytatott harc élére állt. megalakítotR front ta a kambodzsai nemzetifelszabadító népi fegyveres erőket, ezeknek magvát a forradalmi hadsereg alkotta. Valamennyi hadműveletet gyakorlatilag a kommunista párt vezette. Hadügyminiszterré és a népi fegyveres erők főparancsnokává a kommunista párt egyik személyiségét, Khieu Sam- phant nevezték ki. A Kambodzsai Nemzeti Egységfront által a lakosság széles rétegei körében, különösen a parasztság körében élvezett tekintély növekedését elősegítették a háború éveiben a kommunista párt vezetésével a felszabadított körzetekben végrehajtott haladó társadalmi-gazdasági reformok. Itt elkobozták és a parasztok kollektív tulajdonába adták át a nemzet árulóinak tulajdonában levő földeket. A parlagon maradt földeket megművelésre földnélküli parasztoknak adták át, akik kis bérleti díjat fizettek. Megtiltották az uzsorát, állami tulajdonba vették a kaucsuk. ültetvényeket, bevezették az ingyenes oktatást, s ez khmer nyelven folyt. Különösen nagy jelentőségű volt az, hogy a felszabadított övezetben 'paraszti szövetkezeteket létesítettek. Ez az intézkedés, amely a kommunista párt központi bizottságának 1973. május 20-i határozata alapján történt, nemcsak elősegítette a mező- gazdaság fejlődését és a parasztok anyagi helyzetének megjavulását, hanem arra is lehetőséget nyújtott, hogy a népi fegyveres erőket ellássák élelmiszerrel, szállító- eszközökkel, valamint káderekkel. A népi fegyveres erők, a lakosság széles körű segítségére támaszkodva, megsemmisítő vereséget mértek Lón Nol rendszerére. A győzelem után az volt az elsőrendű feladat, hogy ellássák a lakosságot, ne engedjék meg az éhínséget és a járványokat. Fokozatosan, lépésről lépésre megoldódnak az olyan fontos problémák, mint az ipar és az infrastruktúra helyreállítása, a lakosságnak közszükségleti cikkekkel és gyógyszerekkel való ellátása, harc indult az írástudatlanság ellen. 1976. január 5-én hatályba lépett az új alkotmány. Ennek megfelelően az országban megszűnt a monarchikus rendszer, és új neve Demokratikus Kambodzsa lett. Ugyanazon év márciusában általános választásokat tartottak az államhatalom legfelsőbb szervébe — az országos népi gyűlésbe. Hamarosan, 1976. április 2_án, Noro- dom Szihanuk államfő nyilatkozatot tett, amelyben üdvözölte azt, hogy Kambodzsában beköszöntött „az új korszak”, amikor a nép, sorsának és a haza sorsának egyetlen és igazi ura, az az új korszak, amely kétségtelenül a legdicsőbb és legboldogabb lesz a nemzet egész kétezer éves történelmében. A népi gyűlés első ülésszakán, amely 1976. április 11— 13. között volt, megalakították az új hatalmi szerveket. A Demokratikus Kambodzsa miniszterelnökévé Pol Potot, a Kambodzsai Kommunista Párt KB titkárát nevezték ki. Helyettesei az államelnökség elnöke, a népi gyűlés állandó bizottságának elnöke, a kommunista párt más vezető személyiségei lettek. forradalmi Kambodzsa külpoliti.újában a és a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásának elveihez tartja magát. Az ország vezetői üdvözölték az angolai és a mozambiki nép győzelmét, támogatják Namíbia, Zimbabwe és a Délafrikai Köztársaság népeinek felszabadító harcát, elítélik a chilei fasiszta rendszert, síkraszállnak a Palesztinái nép elidegeníthetetlen jogainak érvényesítéséért és az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonásáért. Koreának a koreai nép által, az amerikai imperializmus beavatkozása nélkül történő egyesítéséért. A Demokratikus Kambodzsa tevékenyen részt vesz az el nem kötelezett országok mozgalmában. (A Novoje Vrcmjából) Napi tizenhétezer tonna. Ennyi kőszenet fejtenek ki a lengyelországi Bytomban, a „Sziléziai felkelők” kőszénbányában a korszerű gépek segítségével A nukleáris energia távlatai A szocialista Csehszlovákia hozzákezdett a nukleáris energetika 15 éves fejlesztési programjának megvalósításához. A program keretében több atomerőmű építését irányozták elő, mintegy 12 millió kilowatt összkapa- citással. A cél az ország fűtőenergetikai készleteinek további növelése. A szlovák ipar fejlődését a tervek szerint három erőmű segíti majd, elő. Ezeket az erőműveket csehszlovák és szovjet berendezésekkel szerelik fel. A jövő évtől ad áramot az első, 880 megawatt kapacitású erőmű, amit már az új konstrukciójú reaktorokkal látnak el. Az első prágai erőmű építése az ötéves tervidőszak végén kezdődik. A nukleáris energetika távlati fejlesztési programja a nukleáris erőművi berendezéseket gyártó ágazat nagymértékű fellendítését is magával hozza. A gépgyártás központja a tervek szerint Plzen lesz. A plzeni gyár nemcsak a köztársaság, hanem más szocialista országok számára is gyárt majd különböző berendezéseket, így atomreaktorokat és turbinákat. A Vietnami Szocialista Köztársaság egyike a világ nagy fűszertermelöinek. Tien Phuoc járás egyik fontos terméke a feketebors Hitlernek fia avagy „keveseket” megható történet egy megtalált gyermekről Karácsony felé járunk, s az egyebek mellett abból is látható, hogy a nyugatnémet könyvpiacon megjelent a leges-legújabb Hitler-élet- rajz. Az amerikai John To- land írta, aki azt állítja szenzációsnak szánt művéről, hogy „ennyi részletet még senki nem tárt fel Hitler magánéletéről”. Szó is esik ebben a könyvben sok mindenről, beteljesült és beteljesületlen führeri szerelmekről, hölgyekről, akikért Hitler hiába rajongott, amikor még nem volt diktátor és olyan dámákról, akik hiába rajongtak Adolfért, amikor már vezérként, kancellárként pompázott. Hogy mi igaz ezekből az intimitásokból, mi nem — John Toland orrhosszal győzni látszott az életrajzírók sorában. A szabad verseny világában azonban a vetélytársak csak úgy nem adják meg magukat. S Werner Maser, egy ugyancsali „sikerhez szokott Hitler-életrajzíró” — a hamburgi Spiegel jellemzése — előjött a maga adujával. Nemcsak egy új Hit- ler-szerelmet ..talált”, hanem megtalálta ennek a „szerelemnek a gyümölcsét” is. A „kicsike”, 59 esztendős, hét gyermeke van és Jean Lorel néven a Francia Köztársaság polgára. Egyébként olyan szegény, mint a templom egere, hosszú idő után ez lesz számára az első gazdag és boldog karácsony, mert az érdeklődés nyomán csak úgy dől hozzá a pénz, az élete folyamán mindig lapos pénztárcájába. Hát hogyne dőlne, amikor a történet annyira megható. Egy szegény francia szolgálólány szerelmes lesz az egyébként annyira gyűlölt német katonák egyikébe, egy még fiatal, de már akkor bajúszos őrvezetőbe. A 16-os bajor gyalogezred, ahol az őrvezető szolgált, Franciaországban állomásozik. Hol erre, hol arra a frontszakaszra vezénylik, de a szolgálólány semmivel nem törődve követi őrvezetőjét tűzön-vízen, frontszakaszokon át. Mert az őrvezető nemcsak szeretni, hanem festeni is tud: portrét fest szerelméről, a szép és ifjú Charlotte- ról. Igaz, hogy az első világháború idején készült festményről mind ez ideig senki nem sejthette, hogy az Hitler gyermekének anyját ábrázolná. Maser mester azonban a zsenge és rossz HitAdolf papa és állítólagos gyermeke ler-festményt összehasonlította Lőrét úr édesanyjának fényképével és az arcvonások hasonlósága szerinte „bizonyíték”. Legalábbis azoknak, akik a dolog iránt nagy érdeklődést tanúsítanak. Más bizonyíték? Hát az is van. Maga Lőrét, állítja, hogy édesanyja — aki egyébként meglehetősen szabados életet élt ifjú korában, vagyis az ei'sö világháború idején — halálos ágyán megvallotta a fiának, hogy az apja senki más nem volt, mjnt Hitler Adolf. Hogy a mama miért éppen akkor vallotta volna be a dolgot, amikor egyebekben nem nagyon titkolta ügyeit, csak azzal lehel magyarázni, hogy amit valaki négyszemközt meggyén a halálos ágyán, azt később nem cáfolhatja meg senki sem. Lőrét ezt a módot találta ki. hogy feltűnést keltsen és pénzhez jusson. A baj ésak az, hogy Jean nagynénje, Alice néni nem nagyon érti az egész ügyet, s unokaöccse világhírénél többet ér számára a család becsülete. Az őt is megkereső riportereknek kijelentette: igaz, hogy húgának 1917- ben valóban viszonya volt egy német katonával. Az illető azonban nem őrvezető volt (egy olyan jó családból való lány, mint az ő nővére, dehogy adta volna le magát legénységiekkel), hanem egy valóságos alhadnagy. — S nemcsak hogy nem Hitler volt, de még egy cseppet sem hasonlított a későbbi diktátorhoz, Mindez azonban a „kutatókat” nem zavarja. Most keresik azt az ágyat, ahol a hitleri gyermek fogantatott. A szállodát, ahol 1917. júliusában a „szerelmesek” utolsó, de következményekkel terhes találkozója lezajlott, már állítólag meg is találták. De az is lehet, hogy nem szállodában, hanem valahol a búzamezőben történt. Vagy ott sem. Hát nem gyönyörű történet? Meg kell a szívnek hasadni. p. i. Közös gépgyár Két évtizede már. hogy a ■bulgáriai Rusze és a romániai Giurgiu — mindkettő Duna-menti város — közös pályaudvart építettek. A két város — s a két szocialista ország — együttműködésének újabb szép példájaként most közös bolgár—román gépgyárat építenek a halár mentén. A közös vállalkozásban épülő nagyüzemi bányák, kohók és vegyipari gyárak részére készít majd gépeket és berendezéseket. A bolgár és a román tervezők közösen alakítják ki a termelési technológiái. s közösen tervezik meg a szükséges gépeket. felszereléseket is. A román fél az üzemeléshez a nehézgépeket szállítja, a bolgár pedig különböző szál- I í tóberendezéseket. Az új gyáróriás —ha elkészül — mintegy tízezer embernek ad majd munkát. fiz év építkezései A Mongóliában folyó beruházások közül ez évben elsősorban az anyagi termelés megerősítésére fordítanak nagy figyelmet. E célra rekord nagyságú összeget: 3 milliárd 70 millió tugrikot irányoztak elő. A legnagyobb erőfeszítéseket az ország fűtőanyag- és energetikai bázisának fejlesztésére fordítják. A főváros, Ulan-Bator 3. számú hőerőművében év végéig két, egyenként 25 ezer kilowatt kapacitású turboagregátot szerelnek fel. Megkezdődött az Ulan-Bator és Baga-Nur közötti 220 kilovoltos magas- feszültségű távvezeték szerelése is; Baga-Nurban a közelmúltban jelentős szénlelőhelyeket tártak fel. A nalajhi és sarin-goli bányatelepeken a kitermelés fokozása érdekében megkezdődött a tárnák rekontsrukciója. A Mongol Népköztársaság nagy jelentőségű társadalmi- gazdasági programjának végrehajtásában fontos szerepet játszik a Szovjetunió segítsége, melynek volumene az elmúlt ötéves tervidőszakhoz hasonlítva több mint kétszeresére növekedett.
