Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 27. Nemzetközi politika KAMBODZSA Uj utón szeptemberének Ez év végén hivatalo­san közölték a Kambodzsai Kommunista Párt létezését. Ez a párt, amelynek neve Kambodzsa 1975-ben történt felszabadu­lása után Forradalmi Szer­vezet volt, nehéz és dicső utat járt végig. Mint ismeretes, az 1930-as évtől kezd.ve Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek har­cát a francia uralom alatt lévő három indokínai or­szágban tevékenykedő egy­séges párt, Indokína Kom­munista Pártja irányította. Ennek 1951 februárjában tartott, második kongresz- szusán határozatot hoztak arról, hogy a volt francia In­dokína mindegyik országá­ban külön pártot kell alakí­tani. Indokína Kommunista Pártja ügyének folytatója lett a Vietnami Dolgozók Pártja, amely 1976. szeptem­berében a Vietnami Kommu­nista Párt nevet vette fel. 1955. márciusában 300 kül­dött — Indokína Kommunis­ta Pártjának volt tagjai — részvételével Laoszban ren­dezett kongresszuson meg­alakították a marxista—le­ninista Laoszi Néppártot (1972 februárjától kezdve neve: Laoszi Forradalmi Néppárt). 1960. szeptemberé­nek végén Phnom Penhben illegális körülmények között megtartották a Kambodzsai Kommunista Párt I. kong­resszusát, ennek munkájá­ban 21 küldött vett részt. A kommunista párt, mi­után akkor elemezte a for­radalmi világmozgalom hely­zetét és a kambodzsai konk­rét viszonyokat, kijelölte a nemzeti-demokratikus forra­dalomnak az országban tör­ténő végrehajtásával kap­csolatos feladatokat. Ezek a feladatok magukban foglal­ták az imperializmus, első­sorban az amerikai imperia­lizmus erői ellen, az ország teljes felszabadításáért és függetlenségéért vívott har­cot, valamint a helyi hű- bérurak és a reakciós komp­rádor burzsoázia ellen foly­tatott harcot. A párt mjnd a vidéki körzetekben, mind a városokban kibontakoztatta munkáját, s ennek során egyaránt folytatott illegális és legális tevékenységet, fo­lyamodott politikai és fegy­veres módszerekhez. 1961-ben a párt a városok­ban és vidéken létrehozta a Titkos Gárdát, amelynek feladata volt a forradalmi bázisok védelme, a forradal­már káderek megvédése helyváltoztatásuk közben, és fegyverek zsákmányolása az ellenségtől. 1968-ban a Gár­da bázisán partizánosztago­kat alakítottak, ezek lettek a Forradalmi Hadsereg alap­ja — ez 1970-re már bizo­nyos tapasztalatokat gyűj­tött. A széles tömegek mozgósí­tása végett a párt a függet­lenségért, a szuverenitásért, a semlegességért és a béké­ért, a demokráciáért, és a szabadságért, az egész nép jólétéért való harc jelszavait tűzte ki. A párt, e jelszavak jegyében síkraszállva, szün­telenül szélesítette a forra­dalmi erők sorait. A forra­dalom erői azonban sokáig viszonylag elszigeteltek ma­radtak, s ráadásul még min­dig viszonylag kisszámúak voltak. A helyzet gyökeresen meg­változott 1970. március 18-a után, amikor Kambodzsa jobboldali körei, Lón Nol tábornokkal élükön, Phnom Penhben reakciós állam­csínyt hajtottak végre. A kambodzsai nemzet legszéle­sebb rétegei — a parasz­toktól kezdve egészen a buddhista szerzetesekig és a királyi család tagjaiig — a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront köré tömörültek. A front tényleges vezetője a kommunista párt lett, amely az amerikai agresSzorok el­len és védencük, Lón Nol rendszere ellen folytatott harc élére állt. megalakítot­R front ta a kambod­zsai nemzeti­felszabadító népi fegyveres erőket, ezeknek magvát a forradalmi hadsereg alkotta. Valamennyi hadműveletet gyakorlatilag a kommunista párt vezette. Hadügyminisz­terré és a népi fegyveres erők főparancsnokává a kommunista párt egyik sze­mélyiségét, Khieu Sam- phant nevezték ki. A Kambodzsai Nemzeti Egységfront által a lakosság széles rétegei körében, kü­lönösen a parasztság köré­ben élvezett tekintély növe­kedését elősegítették a hábo­rú éveiben a kommunista párt vezetésével a felszaba­dított körzetekben végrehaj­tott haladó társadalmi-gaz­dasági reformok. Itt elko­bozták és a parasztok kollek­tív tulajdonába adták át a nemzet árulóinak tulajdoná­ban levő földeket. A parla­gon maradt földeket meg­művelésre földnélküli pa­rasztoknak adták át, akik kis bérleti díjat fizettek. Meg­tiltották az uzsorát, állami tulajdonba vették a kaucsuk. ültetvényeket, bevezették az ingyenes oktatást, s ez khmer nyelven folyt. Különösen nagy jelentősé­gű volt az, hogy a felszaba­dított övezetben 'paraszti szö­vetkezeteket létesítettek. Ez az intézkedés, amely a kom­munista párt központi bi­zottságának 1973. május 20-i határozata alapján történt, nemcsak elősegítette a mező- gazdaság fejlődését és a pa­rasztok anyagi helyzetének megjavulását, hanem arra is lehetőséget nyújtott, hogy a népi fegyveres erőket ellás­sák élelmiszerrel, szállító- eszközökkel, valamint káde­rekkel. A népi fegyveres erők, a lakosság széles körű segítsé­gére támaszkodva, megsem­misítő vereséget mértek Lón Nol rendszerére. A győzelem után az volt az elsőrendű feladat, hogy ellássák a lakosságot, ne en­gedjék meg az éhínséget és a járványokat. Fokozatosan, lépésről lépésre megoldód­nak az olyan fontos prob­lémák, mint az ipar és az infrastruktúra helyreállítá­sa, a lakosságnak közszük­ségleti cikkekkel és gyógy­szerekkel való ellátása, harc indult az írástudatlanság el­len. 1976. január 5-én hatályba lépett az új alkotmány. En­nek megfelelően az ország­ban megszűnt a monarchi­kus rendszer, és új neve De­mokratikus Kambodzsa lett. Ugyanazon év márciusában általános választásokat tar­tottak az államhatalom leg­felsőbb szervébe — az orszá­gos népi gyűlésbe. Hamaro­san, 1976. április 2_án, Noro- dom Szihanuk államfő nyi­latkozatot tett, amelyben üdvözölte azt, hogy Kam­bodzsában beköszöntött „az új korszak”, amikor a nép, sorsának és a haza sorsának egyetlen és igazi ura, az az új korszak, amely kétségte­lenül a legdicsőbb és leg­boldogabb lesz a nemzet egész kétezer éves történel­mében. A népi gyűlés első üléssza­kán, amely 1976. április 11— 13. között volt, megalakítot­ták az új hatalmi szerveket. A Demokratikus Kambodzsa miniszterelnökévé Pol Potot, a Kambodzsai Kommunista Párt KB titkárát nevezték ki. Helyettesei az államel­nökség elnöke, a népi gyűlés állandó bizottságának elnö­ke, a kommunista párt más vezető személyiségei lettek. forradalmi Kambodzsa külpoliti­.újában a és a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásának el­veihez tartja magát. Az or­szág vezetői üdvözölték az angolai és a mozambiki nép győzelmét, támogatják Na­míbia, Zimbabwe és a Dél­afrikai Köztársaság népei­nek felszabadító harcát, el­ítélik a chilei fasiszta rend­szert, síkraszállnak a Palesz­tinái nép elidegeníthetetlen jogainak érvényesítéséért és az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonásáért. Koreának a koreai nép által, az ameri­kai imperializmus beavatko­zása nélkül történő egyesíté­séért. A Demokratikus Kam­bodzsa tevékenyen részt vesz az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmában. (A Novoje Vrcmjából) Napi tizenhétezer tonna. Ennyi kőszenet fejtenek ki a lengyelországi Bytomban, a „Sziléziai felkelők” kőszénbányában a korszerű gépek segítségével A nukleáris energia távlatai A szocialista Csehszlovákia hozzákezdett a nukleáris energetika 15 éves fejleszté­si programjának megvalósí­tásához. A program kereté­ben több atomerőmű építé­sét irányozták elő, mintegy 12 millió kilowatt összkapa- citással. A cél az ország fű­tőenergetikai készleteinek to­vábbi növelése. A szlovák ipar fejlődését a tervek szerint három erőmű segíti majd, elő. Ezeket az erőműveket csehszlovák és szovjet berendezésekkel sze­relik fel. A jövő évtől ad áramot az első, 880 mega­watt kapacitású erőmű, amit már az új konstrukciójú reaktorokkal látnak el. Az első prágai erőmű építése az ötéves tervidőszak végén kezdődik. A nukleáris energetika távlati fejlesztési programja a nukleáris erőművi beren­dezéseket gyártó ágazat nagymértékű fellendítését is magával hozza. A gépgyár­tás központja a tervek sze­rint Plzen lesz. A plzeni gyár nemcsak a köztársaság, hanem más szocialista orszá­gok számára is gyárt majd különböző berendezéseket, így atomreaktorokat és tur­binákat. A Vietnami Szocialista Köztársaság egyike a világ nagy fűszertermelöinek. Tien Phuoc járás egyik fontos terméke a feketebors Hitlernek fia avagy „keveseket” megható történet egy megtalált gyermekről Karácsony felé járunk, s az egyebek mellett abból is látható, hogy a nyugatnémet könyvpiacon megjelent a leges-legújabb Hitler-élet- rajz. Az amerikai John To- land írta, aki azt állítja szen­zációsnak szánt művéről, hogy „ennyi részletet még senki nem tárt fel Hitler magánéletéről”. Szó is esik ebben a könyvben sok min­denről, beteljesült és betel­jesületlen führeri szerelmek­ről, hölgyekről, akikért Hit­ler hiába rajongott, amikor még nem volt diktátor és olyan dámákról, akik hiába rajongtak Adolfért, amikor már vezérként, kancellárként pompázott. Hogy mi igaz ezekből az intimitásokból, mi nem — John Toland orr­hosszal győzni látszott az életrajzírók sorában. A szabad verseny világá­ban azonban a vetélytársak csak úgy nem adják meg magukat. S Werner Maser, egy ugyancsali „sikerhez szokott Hitler-életrajzíró” — a hamburgi Spiegel jellem­zése — előjött a maga adu­jával. Nemcsak egy új Hit- ler-szerelmet ..talált”, ha­nem megtalálta ennek a „szerelemnek a gyümölcsét” is. A „kicsike”, 59 esztendős, hét gyermeke van és Jean Lorel néven a Francia Köz­társaság polgára. Egyébként olyan szegény, mint a temp­lom egere, hosszú idő után ez lesz számára az első gaz­dag és boldog karácsony, mert az érdeklődés nyomán csak úgy dől hozzá a pénz, az élete folyamán mindig lapos pénztárcájába. Hát hogyne dőlne, amikor a történet annyira megható. Egy szegény francia szolgá­lólány szerelmes lesz az egyébként annyira gyűlölt német katonák egyikébe, egy még fiatal, de már akkor bajúszos őrvezetőbe. A 16-os bajor gyalogezred, ahol az őrvezető szolgált, Franciaor­szágban állomásozik. Hol er­re, hol arra a frontszakasz­ra vezénylik, de a szolgáló­lány semmivel nem törődve követi őrvezetőjét tűzön-ví­zen, frontszakaszokon át. Mert az őrvezető nemcsak szeretni, hanem festeni is tud: portrét fest szerelmé­ről, a szép és ifjú Charlotte- ról. Igaz, hogy az első világ­háború idején készült fest­ményről mind ez ideig senki nem sejthette, hogy az Hit­ler gyermekének anyját áb­rázolná. Maser mester azon­ban a zsenge és rossz Hit­Adolf papa és állítólagos gyermeke ler-festményt összehasonlí­totta Lőrét úr édesanyjának fényképével és az arcvoná­sok hasonlósága szerinte „bizonyíték”. Legalábbis azoknak, akik a dolog iránt nagy érdeklődést tanúsíta­nak. Más bizonyíték? Hát az is van. Maga Lőrét, állítja, hogy édesanyja — aki egyéb­ként meglehetősen szabados életet élt ifjú korában, vagy­is az ei'sö világháború ide­jén — halálos ágyán megval­lotta a fiának, hogy az apja senki más nem volt, mjnt Hitler Adolf. Hogy a mama miért éppen akkor vallotta volna be a dolgot, amikor egyebekben nem nagyon tit­kolta ügyeit, csak azzal le­hel magyarázni, hogy amit valaki négyszemközt meg­gyén a halálos ágyán, azt később nem cáfolhatja meg senki sem. Lőrét ezt a módot találta ki. hogy feltűnést keltsen és pénzhez jusson. A baj ésak az, hogy Jean nagynénje, Alice néni nem nagyon érti az egész ügyet, s unokaöccse világhírénél többet ér számára a család becsülete. Az őt is megke­reső riportereknek kijelentet­te: igaz, hogy húgának 1917- ben valóban viszonya volt egy német katonával. Az illető azonban nem őrvezető volt (egy olyan jó családból való lány, mint az ő nővére, dehogy adta volna le magát legénységiekkel), hanem egy valóságos alhadnagy. — S nemcsak hogy nem Hitler volt, de még egy cseppet sem hasonlított a későbbi diktá­torhoz, Mindez azonban a „kuta­tókat” nem zavarja. Most keresik azt az ágyat, ahol a hitleri gyermek fogantatott. A szállodát, ahol 1917. jú­liusában a „szerelmesek” utolsó, de következmények­kel terhes találkozója lezaj­lott, már állítólag meg is találták. De az is lehet, hogy nem szállodában, ha­nem valahol a búzamezőben történt. Vagy ott sem. Hát nem gyönyörű törté­net? Meg kell a szívnek ha­sadni. p. i. Közös gépgyár Két évtizede már. hogy a ■bulgáriai Rusze és a romá­niai Giurgiu — mindkettő Duna-menti város — közös pályaudvart építettek. A két város — s a két szocialista ország — együttműködésének újabb szép példájaként most közös bolgár—román gép­gyárat építenek a halár men­tén. A közös vállalkozásban épülő nagyüzemi bányák, kohók és vegyipari gyárak részére készít majd gépeket és berendezéseket. A bol­gár és a román tervezők kö­zösen alakítják ki a termelé­si technológiái. s közösen tervezik meg a szükséges gé­peket. felszereléseket is. A román fél az üzemeléshez a nehézgépeket szállítja, a bolgár pedig különböző szál- I í tóberendezéseket. Az új gyáróriás —ha elkészül — mintegy tízezer embernek ad majd munkát. fiz év építkezései A Mongóliában folyó be­ruházások közül ez évben el­sősorban az anyagi termelés megerősítésére fordítanak nagy figyelmet. E célra re­kord nagyságú összeget: 3 milliárd 70 millió tugrikot irányoztak elő. A legnagyobb erőfeszítése­ket az ország fűtőanyag- és energetikai bázisának fej­lesztésére fordítják. A fővá­ros, Ulan-Bator 3. számú hő­erőművében év végéig két, egyenként 25 ezer kilowatt kapacitású turboagregátot szerelnek fel. Megkezdődött az Ulan-Bator és Baga-Nur közötti 220 kilovoltos magas- feszültségű távvezeték szere­lése is; Baga-Nurban a kö­zelmúltban jelentős szénlelő­helyeket tártak fel. A nalajhi és sarin-goli bányatelepeken a kitermelés fokozása érdeké­ben megkezdődött a tárnák rekontsrukciója. A Mongol Népköztársaság nagy jelentőségű társadalmi- gazdasági programjának vég­rehajtásában fontos szerepet játszik a Szovjetunió segítsé­ge, melynek volumene az el­múlt ötéves tervidőszakhoz hasonlítva több mint kétsze­resére növekedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom