Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
1977. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az iskola szélesre tárta kapuit Színes, gazdag tartalmú, egésznapos program várta Mezőtúron, a Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában szombaton a tanulókat, a szülőket, az ott végzett régi diákokat, a társiskolák képviselőit és az érdeklődőket: közgazdásznapot rendezett az iskola ta- -nári kara. Az idei rendezvény négy jeles évforduló jegyében „született”: a jövőre 600. évfordulóját ünneplő Mezőtúr, az iskola alapításának 80., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és al szakközépiskola indulásának 15. éve a négy jelentős dátum. Reggel nyolc órakor kiállítás megnyitásával kezdődött az eseménysorozat: fotó- és dokumentumbemutatót állítottak össze a diákok az intézmény történetéről, a város ipari, mezőgazdasági üzemeinek életéről. Ezután nyílt tanítási nap vette kezdetét — sok szülő és volt diák részvételével — több mint húsz különböző bemutató-tanításra került sor. Az óraközi szünetben találkoztunk Rigó Lászlóval és feleségével, akik az átszervezett iskola első végzősei voltak. — Megérte a hosszú út — mondja a fiatalasszony. — Soha ennyi korszerű szemléltetőeszközt, ilyen sók segítséget nyújtó berendezést nem láttunk középiskolában. „Matek” és tervezésórán voltunk, és most ázon vitatkozunk a férjemmel, hogy hová menjünk? — Mindketten a szakmában dolgozunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Rigó László. — Az ember csak most, tizenegy év után értékeli, hogy jó útravalót, komoly felkészülést kapott a volt iskolájától. Az iskola 678 tanulóját és a vendégeket délután is több érdekes program várta. Ebéd: után közgazdász tanácskozást tartottak a szolnoki és a kisújszállási „testvériskolák” tanárainak és diákküldöttségének részvételével. Gonda István, a népművészet ifjú mestere négy szép kerámiával ajándékozta meg volt iskoláját, de láthattunk ott különböző fafaragásokat, alkalmi dísztárgyaikat, amelyeket a volt diákok készítettek. A közgazdásznap az iskola tanulóinak vidám, a mai diákéletet bemutató összeállításával zárult. — t. sz. e. — Rendőrség! Vagyonvédelmi ellenőrzés! Egy csendes éjszakán milliók nynmában Tiszamenti Vegyiművek II. kapu. A kivilágított portásfülkében éppen útra készülődik Mádi István, éjjeliőr, amikor az autó fékez a kapunál. — Rendőrség! Vagyonvédelmi ellenőrzésre jöttünk. — Itt az öltözőnél álljunk meg — mutat az éjjeliőr a savüzem szomszédságába. — Minden öltözőt sorra járok műszak után. Ha egy szekrényről leütötték a lakatot vagy nincs bezárva, hívom a takarítónőt meg még valakit, jegyzékbe foglaljuk, hogy mit találtunk és leadjuk a portán. Nem sokkal múlt tíz óra, percekkel ezelőtt távozott az utolsó ember. Mindössze két nyitott szekrényajtót találunk, ezek gazdátlanok, üresen ásítanak. Hosszú, lapos épület. Egyik végében az Április 4. Gépipari Művek műhelye. Bent ég a villany, az ajtón lakat. — Rács van az ablakon, vagyonbiztonsági szempontból nem kifogásolható —állapítja meg a rendőrjárőr. Aztán fejcsóválva megjegyzi: — Pénteken befejezték a munkát, azóta ég a villany és a nagyfeszültségű kábelek is áram alatt vannak. A másik kivilágított műhely a Szondy Lakatos és Szerelőipari Szövetkezeté. Nyitott ablak, az ajtó előtt a hegesztő-dinamó, amit elfelejtettek áramtalanítani. Az I. kapun nemrég mentek el a munkások. Az ügyeletes portás közli, semmi rendellenességet nem tapasztalt. Az a hetven-nyolcvan ember, aki most, vasárnap éjjel dolgozik már a helyén van. Csöndes a gyártelep, semmi mozgolódás. Ilyenkor szállítás sincs. Az ellenőrző „körút” a II. kapunál zárul. Rövid bejegyzés a füzetbe: „Ellenőriztük a TVM II. sz. kapu szolgálatát, annak ellátási módját, rendellenességet nem tapasztaltunk. 1977. október 30. 20.30 h.” aláírások... A köd közben rátelepedik az útra. Lépésben hajtva érkezünk a Szolnoki Állami Gazdaság Piroskai üzemegységéhez. A reflektor fényében az elkerített üzemanyagtelep mellől két lomha kutya tá- pászkodik fel, csak azért, hogy néhány méterrel odébb ismét elheverjen. A hepe-hu- pás terepen nagyot döccena kocsi. Gépek hevernek szerteszét. Visszafordulunk, pár méterrel odébb, a gépműhely zárt területénél szemlélődünk. A nagy kapu lánccal van bekötve. Lakat? — Az nincs — bontogatja a láncot a sötétből előkerülő éjjeliőr. Mutatja a szolgálati helyét. Rozoga épület, pislákoló viharlámpa. — Villany már nincs, tavaly óta bontani akarják, egerek, patkányok tanyáznak itt, az ennivalóm se teszem le szívesen — panaszolja Huszka János. — Ezt a kiskaput be se lehet zárni! — Fölösleges lenne. A kerítésen is csak az nem jön be, aki nem akar... A szabad ég alatt gépkocsik éjszakáznak. — Nincs garázs, télen- nyáron, esőben-hóban itt állnak.. És még le sincsenek zárva. Az anyagraktárban több milliós érték, rozoga ajtaján vaspánt, lakat — egy erőteljesebb lökéstől beszakadna az egész. A javítóműhelyben álló gépkocsi ajtaját is elfelejtették bezárni, benne á rádió. — Egymást is meglopják. Tavaly fogtam meg egy illetőt, a más autójából gázolaj jegyeket vitt el. Mostanában nem észleltem semmit. — Honnan telefonál, ha valami baj van? — Közel a vasút, hát onnan. .. Reggel a műhelyfőnök olvashatja a bejegyzést: „Vagyonvédelmi szempontból hiányosságot tapasztaltunk. A műhelyajtóra nem szereltek lakatot, az anyagraktár körbekerítése nem megfelelő, a raktár bejárati ajtaja nem biztonságos. Az éjjeliőr szolgálatának ellátása megfelelő, de nincs biztosítva a megfelelő tartózkodási helye... október 30-án 23 h-kor.” A szolnoki polygon üzem a következő állomás. Szabad szombat meg vasárnap után olyan csöndes az éjszaka, Haga Árpádon, az éjjeliőrön kívül senki nem tartózkodik a telepen. Éjfélkor már a Széchenyi lakótelepen vagyunk az Állami Építőipari Vállalat nyílt munkaterületén. Mint egy holdbéli táj, úgy fest a környék, elárvult munkagépek, szerte heverő anyagok! Szekerekre, teherautókra lehetne felpakolni anélkül, hogy bárki megzavarná a tolvajt. Ajtó- és ablakkeretek, vadonatúj autőkerekek, szerszámok az út mentén. Félórája járkálunk már közöttük, senki utunkat nem állja. Új fajtákat vizsgáztatnak A több mint négyezer hektár szántón gazdálkodó Szolnoki Állami Gazdaság négy fő növényt: kukoricát, búzát, cukorrépát és lucernát termeszt. Búzát 1500 hektárnál nagyobb területen vetettek el ebben az évben. Igaz, ez 100 hektárral kevesebb, mint ami 1977-ben volt. Ezen az őszön fajtaváltást hajtottak végre a gazdaságban, a korábban termesztettek közül csak a Jubilejnaja—50-es szovjet fajta maradt a termesztésben. Megjelentek a legújabb, bőven termő magyar és jugoszláv fajták. Igaz, hogy az MV—4-esből és MV—5-ösből még csak kis területen arathatnak majd, de ha lesz elegendő vetőmag, és jól vizsgázik ez a búza, jövőre nagyobb lesz a vetésterület. Évek óta végeznek az üzemben számítógépes tápanyaggazdálkodási talajvizsgálatot. Ezzel a módszerrel megállapítják, hogy az előirányzott terméshez mennyi műtrágya szükséges. Az idén a gazdaság átlagosan 440 kilogramm hatóanyagot szórt ki hektáronként. Ebben az évben 50 mázsánál több búza termett egy hektáron, jövőre ezt szeretnék túlszárnyalni. A vetést szeptember 4-én kezdték el és már befejezték, a kukorica betakarításán is túl vannak. A. L. A fegyvernek! Vörös Csillag Termelőszövetkezet építkezéseihez nincs szükség külső segítségre, ezeket a feladatokat a szövetkezet többszörösen kitüntetett Haladás szocialista brigádjq önállóan végzi el. Képünkön egy 3.5 millió forint összköltséggel épülő takarmánytáp-keverő falazását végzik, ami a brigád felajánlása szerint év végére üzemképes lesz A rosszarcú hétvégi vonatokon emberek zsúfolódnak. Most talán kevésbé lökdösődnek, mint máskor: óvják a sérülékeny koszorúkat. Halottak napjára igyekeznek ki tudja honnan, ki tudja hová (talán szülőföldjükre) egész családok. Egyik ülésen nagyapa, szemben kisunokája. A nagyapa elmerülten eregette a füstöt, valóságos bárányfelhőket varázsolt a vonatablak mocskos egére. Az unoka is ósszetekert egy kis darab papírt, abból szippantott fel- nőtt-nagyokat. Közben mesélt. — És akkor mentem a hadiösvényen. Egyszer csak látom, hogy egy tigris lapul előttem ugrásra készén. Fogtam a kardomat, amit most kaptam a búcsúban, és lekaszaboltam. Erre rémülten elszaladt, de utána küldtem a vadászvercsimet, meg á vadászpintyemet, azok már nem kegyelmeztek neki, hiába visított. Elhiszed? A nagyapa komolyan bólintott, fújt egy bodorfelhőt, és a háborúról kezdett mesélni. Jól telt az idő; cigarettáztak, meséltek, elhittek mindent. Zötyögünk hazafelé. Halottak napjára. Otthon pedig finom illatok várják a hazalátogatókat. Az anya ki tudja mióta süt, főz? Az apa ki tudja mióta dur- cás, amiért a gyerekek nem voltak otthon két hete. És megromlott a rengeteg étel, ők ketten nem bírták elfogyasztani. Még csütörtökön is az előző pénteki kenyeret ették. Mert kidobni vétek. Rájukszáradt. És az apa mondja, mondja, zsörtölődik, hiába ülnek ott az oly régen hazavárt gyerekek, ingerült, munkál benne a kéthetes méreg. És a gyerekek talán magyaráznák, hogy sok dolguk volt, hogy ezt meg ezt kellett csinálni, és még így is mennyi elvégzetlen dolog maradt; dehát mit mondhatnak? Érvek ezek? Némán ropogtatják az utolérhetetlen ízű otthoni falatokat, három csirke bánja a fiatalok jöttét, ezért nevelik a kacsákat, csirkéket, hogyha jönnek a fiatalok ... Ha jönnek. És a fiatalok tudják, hogy hétközben a szülők lebbencset esznek, ilyen-olyan kenyeret, mert szűkös a nyugdíj, s csak hét végén mosolyoghat ünnepi díszben az asztal, ha jönnek a gyerekek. Ha jönnek ... S a fiatalok mit tehetnek? Ásnak kicsit a kertben, dicsérik az eléggé nem dicsérhető ételeket, meghallgatják a híreket, esetleg kimennek a temetőbe, ahol most gyertyák lobognak, mint sok kicsi lélek, aztán felemelik a degeszre tömött szatyrokat, táskákat, ezt vinni kell, cipelni kell a hazait, melyért ugyan mit is adhatnának cserébe, és egyáltalán? A kapuból hosszan integetnek az eltávozok után, s a következő hét nehezen telik, otthon nem figyelnek mást, csak a vérnyomást és a kaput. A kaput: ugyan nyílik-e, ugyan jönnek-e rajta a mindig-vártak, jaj, mit adhatnak nekik, jönnek-e, jönnek-e? Mert számukra nem létezik már egyéb időszámítás. A „gyerekek” pedig ácso- rognak a rosszarcú és zsúfolt hétvégi vonatokon, arcukat az ablak mocskos egére szorítják, és mintha ködön át, párán át látnák a serkenő búzavetéseket. Körmendi Lajos ásfél napon át tanácsM kozott Budapesten a Vöröskereszt V. kongresszusa. „Mindaz, ami itt elhangzott, arra késztet bennünket, hogy az eddigieknél is nagyobb lelkesedéssel, önzetlenséggel dolgozzunk” — mondta a vita ösz- szefoglalójában Hantos János főtitkár. örül, derül a kongresszus. Kék sapkában, kezükben babával, virággal kisdobosok és úttörők mondanak köszöntőt. Elsorolják rendre, szépen, hogyan dolgoznak ők, a kis egészségőrök, az ifjú egészségőrök az iskolában. Egy cérnavékony hangú fiúcska, meg egy dörmögő kamasz sok-sok nagyszerű dolgot mond, de kérésük is van: a kongresszus gondoljon rájuk is, a gyerekekre, hogy megfelelő tevékenységi kört találjanak maguknak a Vörös- keresztben. Később szót kap a vitában egy úttörőküldött is, aztán a KISZ-korosztályhoz tartozó mérnök, pedagógus, munkás. Igen, a kongresszuson nagyon sok szó esett a „jövőről”, az ifjúságról. Megszületett az elhatározás: minden tanintézetben jöjjön létre vöröskeresztes alapszervezet. Sőt, Kongresszusi jegyzet Középpontban az ember már az óvodákban is meg kell találni a kicsinyek ilyen irányú foglalkoztatását, mert az emberek egészséges életmódra nevelését már az óvodákban el kell kezdeni. A Vöröskereszt az MSZMP programnyilatkozata alapján kialakította sajátos családvédelmi koncepcióját. A családi élet szocialista vonásainak és a családok összetartó szerepének erősítésével támogatja a párt és a kormány családpolitikai törekvéseit. Vagyis nemcsak az egészséges életmódra nevelik az embereket, hanem erősítik a családon belüli kapcsolatok új vonásait, hogy a kölcsönös segítség, a tudatos és felelősségteljes családtervezés szerves része legyen a családi életnek. Mennyire tartja fontosnak e feladatát a Vöröskereszt? A most elfogadott alapszabály is tartalmazza: a szervezet közreműködik a család- politikai, családvédelmi feladatok megoldásában a családi élet szocialista vonásainak erősítésével, a fiatalok családi életre való felkészítésével, az időskorúakról való társadalmi gondoskodás szervezésével, a veszélyeztetett családok és egyének helyzetének javításával, a cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének elősegítésével, az alkoholizmus elleni küzdelem szervezésével. Óriási taps nyugtázta a Szolnok megyei küldött, Czuczu Tibor általános iskolai tanár felszólalását. Többek között arról beszélt, hogy a cigánylakosság felemelkedéséért végzett munka legyen össztársadalmi ügy: vonják be őket, cigányértelmiségieket egy esetleges terv, határozat, rendelet készítésébe, amely a cigányokra vonatkozik. Nagy örömükre szolgálna, ha velük és nem nélkülük akarnák megoldani hazánkban a cigányság problémáját. A kongresszus szünetében erről beszélgettünk. Hogyan képzeli mindezt? Például úgy, fejtette ki, hogy a cigánygyerekek iskolába járatása ne bukjon meg a szülők ellenállásán, nemtörődömségén. Az úttörőszervezetben, az ifjúsági vöröskeresztesek között indulhatna akció, hogy a cigánytanulókkal együtt végzik el az általános- iskolát. Hozzon létre a Vöröskereszt minden cigánytelepen egészségügyi állomást, képezzen ki a cigányokból elsősegélynyújtókat, házi betegápolókat, közegészségügyi felelősöket. Segítse a szervezet, hogy összhang legyen a lakáshelyzet javítása, a településfejlesztés és a cigányok foglalkoztatása között. A Szabadság Szálló volt két napig a csaknem hatszáz küldöttl és a háromszáznál több meghívott vendég „otthona”. Péntek este, alighogy megérkeztek Budapestre, a 601-es szobában gyűltek egybe a Szolnok megyeiek. Őszinte szeretettel köszöntötték Udvari Pálnét és Pápai Jánosnét, akik rövid idővel azelőtt vehették át a Parlamentben a Munkaérdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát. Két asszony, hosszú évek óta önzetlenül a szervezet szolgálatában. Udvariné társadalmi munkában 25 esztendeje az Aprítógépgyár vöröskeresztes alapszervezetének, Pápainé a Tisza Cipőgyár vöröskeresztes csúcsvezetőségének titkára. Munkájuknak nagy része van abban, hogy megyénk e két nagyüzemében megtalálta helyét, feladatát a szervezet, és hogy ma már a térítésmentes véradás, az elsősegélynyújtás, az egészségügyi felvilágosítás, nevelés, a családvédelem a dolgozók több mint felénél megszokott, mindennapi munkát jelent, amit becsülettel elvégeznek. Véget ért a Vöröskereszt kongresszusa. A küldöttekben még visszacseng dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes véleménye: a szervezet nélkül ma már hazánkban semmilyen egészség- ügyi, politikai akciót nem lehet eredményesen végrehajtani. V. V. Hazafelé
