Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 22. MŰVELŐDŐ MUNKÁSOK Rajzóra szaktanteremben. Korszerű, kabinetrendszerű oktatás a 629-es sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol a karcagi üzemek szakmunkás utánpótlását nevelik. Itt kapott otthont a szolnoki Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozata is. Képünk az egyik szaktanteremben készült. Szerelmem, Szolnok Beszélgetés Kaposvári Gyula nyugdíjas múzeumigazgatóval változásai a művelődési otthonoktól is funkcióváltozást, differenciáltabb alkalmazkodást igényeltek. Az intézmények sajnos nem mindenütt és nem minden területen készültek fel a változásokra, ezért reagálásaikban gyakran bátortalanok, kezdeményezéseikben ötlettelenek. A művelődési otthonokban elterjedt munkásművelődési formák jelentős része a brigádmozgalomhoz kapcsolódik. (Brigádvetélkedők, szocialista brigádok klubja, fóruma, stb.) A munkástelepüléseken működő, jól dolgozó közművelődési intézmények szoros együttműködést alakítottak ki az ipari üzmekkel, vállalatokkal. Az üzemek közül külön kiemelést érdemel a szolnoki MÁV Járműjavító Üzem, a papírgyár, a Tisza Cipőgyár és a jászberényi Hűtőgépgyár, ahol a munkások művelődésével kapcsolatos feladatok folyamatosan előtérben állnak. A Hűtőgépgyárral több jászsági község (Jászalsó- szentgyörgy, Alattyán, Jász- felsőszentgyörgy, Pusztamonostor) közművelődési intézményei alakítottak ki rendszeres együttműködést. Eredményeként közösen szerveznek a munkások részére irodalmi esteket, színházlátogatásokat, valamint találkozókat az üzem és a község vezetőivel. Hasonló megállapodás jött létre a tiszaföldvá- ri művelődési ház és a martfűi Tisza Cipőgyár között is. Az Országos Közművelődési Tanács elnökségének és a SZOT elnökségének közös határozata kimondja, hogy 1977. december 31-ig művelődési bizottságokat kell létrehozni a minisztériumok es a tanácsok irányítása, illetve felügyelete alatt álló/ gazdasági egységeknél. A bizottságok megalakítása folyamatban van. A gazdasági egységek mintegy 10 százalékában jött létre művelődési bizottság, körülbelül 60 százalékra tehető azoknak az üzemeknek az aránya, amelyekben konkrét előkészületek folynak a határozat végrehajtása érdekében. A megyei tapasztalatok alapján kialakult helyzetképből azt a következtetést ■lehet levonni, hogy a gazdasági egységek nem értelmezik azonos módon a határozatot, s egy részük csak részlegesen vagy formálisan hajtja végre őket. Több helyen például nem tudják ösz- szeegyeztetni a bizottság működését a már meglévő oktatási bizottságokkal. Legtöbb helyen nincsenek konkrét elképzelések a bizottság munkájának stílusára és módszerére vonatkozóan. Pedig a gondok többsége majd akkor jelentkezik, ha a bizottságok aktívan dolgozni is fognak a munkásművelődés érdekében. Ma még csak a szervezéssel kapcsolatos hibákra hívhatjuk fel a figyelmet. Arra például, hogy a főfoglalkozású közművelődési előadó legyen tagja a bizottságnak. A bizottságnak. A bizottság titkárának ne olyan személyt jelöljenek, akinek a közművelődés a nyolcadik megbízatása. A gyáregységek legyenek kezdeményezők, ne várják anyaüzemük utasítását. Jelentősen javult a munkásszállásokon lakók művelődésének lehetősége Szolnokon és a megye területén. Meg kell említeni viszont azt is, hogy a munkásszállásokon folyó közművelődésre a ren- dezvénycentrikusság a jellemző. Kevés a tartósan művelődő kisközösség, az alap- műveltség biztosítására sem használják ki a szükségletnek megfelelő mértékben lehetőségeiket. A közművelődési intézmények kiemelt feladatuknak tekintik a szakmunkástanulók kulturális nevelését. A művelődési házak rendezvényein, a könyvtári olvasók között, kiállításokon, ifjúsági klubokban jelentős számban vesznek részt szakmunkástanulók. Több szakmunkásképző intézetben tevékenykedik műkedvelő együttes, szakkör. Az elmúlt évben 2180 tanuló színház, 1910 tanuló hangversenybérlettel rendelkezett. Bérleti napjaikon legtöbbször megtelt a színház, illetve a hang- versenyterem. Az ifjúsági klubok tagjainak mintegy 20 százaléka dolgozó fiatal, (1973-ban ez az arány 1Ű százalék volt) 15 százaléka szakmunkástanuló. A munkásfiatalok tömeges bekapcsolódása a klubmozgalomba társadalmi, politikai szempontból igen kedvező hatású, lendületet ad az ifjúsági klubmozgalomnak is. A munkásolvasók számának növekedése főként a városi könyvtárakban tapasztalható. A tanácsi fenntartású közművelődési könyvtárakban a fizikai dolgozók aránya az összes olvasókhoz viszonyítva a következőképpen alakult: 1971-ben 19,9 százalék, 1974-ben 20,46 százalék, 1976-ban 20,93 százalék: Az emelkedés bizonyítja könyvtáraink helyes törekvéseit a munkásolvasók megnyerése érdekében. A közművelődés hagyományos intézményei közül talán a múzeumokban bontakozott ki a legdinamikusabb tevékenység, a munkásművelődés érdekében. Növekedett a kiállítások száma, gazdagodott tartalmuk és egyenletesen nőtt a látogatók száma. Kiállításaikat vándoroltatták a munkahelyeken, a megye különböző üzemeiben. A közművelődési intézmények munkásművelődéssel kapcsolatos tevékenységének vázlatos áttekintése is lehetővé teszi néhány megoldásra váró probléma felvetését. Az intézmények elég jelentős részénél hiányoznak még, vagy nem teljesek a helyi munkásságra vonatkozó legfontosabb művelődés-szociológiai mutatók. A vonzáskörzetbe tartozó társadalmi közeg differenciálatlan megközelítése pedig ma már anakronizmusnak hat. A szocialista brigádmozgalomból éppen az a munkásréteg hiányzik, melynek általános, szakmai és politikai felkészültségével problémák vannak. Keresni kell tehát és alkalmazni azokat a művelődési lehetőségeket is, amelyek nemcsak brigádkeretben szolgálják a művelődést. A hagyományos munkásművelődési formákat bátrabban alkalmazhatjuk, a munkás- akadémiák megfelelő korszerűsítéssel ma is jó szolgálatot tennének. A munkásművelődésnek legszorosabb, legtermészetesebb kapcsolata magával a munkával van. A munkások érdekviszonyai is alapvetően a munkahely által meghatározottak. A munkahelyi művelődésben tehát — az említett megközelítések alapján — továbbra is jelentős tartalékok vannak. Kiaknázásukban a jövőben is meghatározó szerepet játszik a lakóhelyi és munkahelyi közművelődés kapcsolatrendszerének alakulása. A munkásművelődés igényeinek ma már csak a korszerűén felszerelt, egyéni elvárásoknak is megfelelő intézmények tudnak eleget tenni. Ma még nem mindegyik intézményünkről mondhatjuk el, hogy maradásra, rendszeres művelődésre ösztönző belső terekkel rendelkezik. Közművelődési dolgozóink munkásművelődéssel kapcsolatos fel- készültsége is nagy mértékben befolyásolja a munkásművelődés hatékonyságát. felkészítéséhez feltétlenül szükséges a szakirányú résztovábbképzések, tapasztalatcserék rendszerének kidolgozása. A munkásművelődés következetes fejlesztését politikai, ideológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sürgeti. Szocialista fejlődésünk olyan előfeltétele a munkásművelődés, amelytől jelentősen függ további politikai és gazdasági előrehaladásunk. Lengyel Boldizsár a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese Az iskolákban kihirdették: „Szolnok város közkönyvtára megnyílt, ingyen lehet onnan könyveket olvasni.” A gróf Apponyi Albert utcai városi bérház pincéjében egy fiatal tanár használt dolgozatfüzetek üres oldalaira írta fel a kölcsönzők nevét. (Más papír nem volt.) Az egyszemélyes városi közkönyvtár és .múzeum 1951-ig működött. Aki a romokból feltámasztotta, majd két évig fizetést sem kapott munkájáért. De a város első kulturális intézménye működött. Ekkor és így mutatkozott be Kaposvári Gyula szülővárosa közönségének, mint népművelő. — Már gratuláltunk magas kitüntetéséhez, a Munka Érdemrend arany fokozatához, így most már a mai hétköznapokról beszélgethetünk. Hogy telnek a nyugdíjas múzeumigazgató napjai? — Nagyon jól. Megköny- nyebbültem. Olyan terhek kerültek le a . vállamról, amik nélkül most már azzal tudok foglalkozni, ami igazán érdekel. — Régi adósság ez már: kinyitja élete munkájának hatalmas lexikonét? Most már beszélhetünk róla, hogy mindig aggódtunk: elaprózza önmagát, szellemi kincseit nem publikálja __ — A féltést köszönöm ... Nem akarok hálátlan lenni, de mégis azt mondom, más aggódni és a mindennapi munkával, a vezetéssel leterhelten dolgozni. De se mártírnak, se hősnek nem érzem magam. Egyszerűen csak dolgoztam, ahogy lehetett. Másfél évtizedig egyedül voltam „a múzeum.” Azt mondtam egyszer Ortu- tay Gyulának... Szóval meg kellett menteni a leleteket, fel kellett támasztani romjaiból a művésztelepet is ... Most kb. 120 ezer tárgy van a Damjanich múzeumban. 1960-ban is 50 ezer volt... Ezt magamnak kellett... Kétségtelen, hogy az egyszemélyes múzeum hatása még később is érvényesült: mindenhez kértek, mentem. — Közben persze értékes publikációk sora jelezte az évek múlását. — Menetközben kellett sok mindent csinálnom. Szükségszerűek voltak a tudományos ismeretterjesztő publikációk is, hiszen ezelőtt húsz-harminc évvel a szolnokiak oly keveset tudtak városukról, hogy az megdöbbentő volt. 1950-ben jelentettem meg az 1849-es szolnoki csatáról készült tanulmányomat, tíz évvel később a Magyar Tanácsköztársaság megyei eseményével foglalkozó kutatásaimat, dolgozataimat. Mondhatnám sorban ... Tévhiteket, félreértéseket kellett eloszlatni. Bekerült a köztudatba Kossuth 1847-es szolnoki af- férje ... Bizonyítanom kellett, hogy igenis beszédet mondott nálunk is Kossuth Lajos 1848-ban, majd 1849. januárjában is napokat töltött el... Hogy a császáriakat a Malomzugban verték meg. És hogy 1824-ben a lebontott török mecset köveiből építették fel a vár- templomat. — Mire a legbüszkébb? — Nem szeretek büszke lenni. A tények beszélnek: 1954-ben volt Szolnokon az első várostörténeti kiállítás, 1962-ben alakult meg a megyei múzeumi szervezet, s ez időtől sikerült — fiatal munkatársaimmal — bizonyítani, hogy múzeumaink alkalmasak az önálló és eredményes tudományos munkára. — Gáncsoskodás érte? — Ez nem lényeges. Mindig odafigyeltek azért arra, amit mondtam. Mondjam a Xavéry-kápolna esetét. A városrendezésnek sokszor útjában volt, különösen az új Ady Endre utca kialakításakor. Ez 1749-bén épült... — A kápolna. — Igen, igen. A régi városfalon kívül, a kolerajárvány emlékére. Fogadalmi kápolna volt. Szóval a műemlékvédelem, az is az én gondom volt. Vagy a Tabán ügye. — Marad valami azokból a házakból, a régi Szolnokból. — Igen, igen. A Pólya Tibor utca szépen övezi majd. — Azt mondják: Kaposvári Gyula az utolsó, igazi szolnoki. — Ez nem igaz. Tízezrek szeretik mór ezt a várost. S a fiatalok... ez nagyon fontos. Á művésztelep? 1972- ben mint másodikos gimnazista ott voltam a telep 25 évének kiállításán... Az 50. évforduló tárlatát már én rendeztem:,. Az idén meg már a 75. évforduló volt. A művésztelep története elválaszthatatlan a XX. századi Szolnokétól. — Bár találkozzunk a centenáriumi kiállításon ... — Ez persze a munkámnak csak egy része volt. Mondjam azt, hogy ma már minden korra, korszakra jellemző országos jelentőségű régészeti anyag van a múzeumban. — Melyik a legnagyobb jelentőségű ásatása? — A jászberényi cserő- halmi temető feltárása. — Kiállításai egész sorára emlékeznek a szolnokiak. Mégis megkérdezem: melyik volt a „szívügye”? — Mind. A múzeum tekintélyét a közművelődésben való aktív részvétellel sikerült talán megteremteni. A vasúttörténeti skanzen változatlanul foglalkoztat, hiszen a régi indóház várótermében ott lehet majd kiállítást tartani, ahol Kossuth, Petőfi és Széchenyi jártak. — ötletgyárnak tartják — a fogalom jó értelmében — tudja? — Nagyon fontosnak tartottam mindig a jó gondolat elültetését. Csak dicsekvésnek hatna, ha felsorolnám, mennyi minden megvalósult ezekből. Mások csinálták meg, nem én, de ez nem baj! Fő, hogy sikerült. — S azt érzi, hogy a város egyik legismertebb, legnépszerűbb embere? — Ha egy kicsit is hasznos voltam, annak pláne örülök. — Megkapta a Móra Ferenc érmet, nem akármilyen muzeológusnak adják. A Bugát Pál emlékérmet, amely népművelő számára talán a legnagyobb elismerések egyike. — Panaszkodtam?! Megkaptam a Felszabadulási Emlékérmet is ... Most meg november 7-re a Munka Érdemrendet ... — Igaz, hogy turistaútjaira a bécsi hadi levéltárba és a prágai levéltárba jár? Saját zsebre ... — 1562-ben épült az első híd Szolnoknál a Tiszán. Néhány dolgot tisztázni kellett a szolnoki várral is. Ja! az előbb nem beszéltünk arról, hogy a szabadságharc idején még nem volt ott a híd a Zagyván, ahol most. A csata a Malomzugban volt. De ezt már mondtam. Ezek az új kutatási eredmények a részpublikációkban is benne vannak... — Nyugdíjas éveitől, további alkotó éveitől mit várhatunk? — A múzeum főmunka- tórsaként dolgozom tovább, folytatni akarom és publikálni megkezdett kutatásaimat. Tiszai Lajos kuiÉamí^Túyi Egy hazában Rádió — a rádióról. Így is jellemzhetnénk a csütörtök esti műsort. Valójában azonban nem „csak” a rádióról volt szó Stefka István műsorában. A nemzetiségi rádióműsorokról, amelyeket két körzeti stúdió, a pécsi és a szolnoki sugároz. És a műsorban nem is csak a nemzetiségeknek szóló rádióműsorokról tudtunk meg sokat, hanem a hazánkban élő dél- szlávokról, németekről és szlovákokról is, akiknek Pécsett naponta, Szolnokon hetente anyanyelvűkor! szerkesztenek félórás, 45 perces összeállításokat. A délszláv adás 20, a német 10, a szlovák pedig 4 esztendeje szól a hallgatósághoz. Talán jó lenne tudni, hol, hányán hallgatják rendszeresen ezeket a műsorokat. Fölmérni, szigorú pontosságú számvetést azonban aligha készíthetnének. A pécsi rádiósok úgy mondták: Tolnában, Baranyában a rádióhallgatók tekintélyes része bekapcsol a magyarnyelvű műsorra, utána meghallgatja a szerb-horvát műsort, végül a németet. És a szlovákok? A műsorszerkesztő szerint nemcsak Békésben rádióznak, hanem Nógrádban, Hevesben, és a Dunántúlon is. Kérdés már csak az, vajon a körzeti stúdiók nemzetiségi műsora el- jut-e minden, nemzetiségek lakta területre? Az „éter” hullámai időnként meglepő dolgokat eredményeznek: a műsorszerkesztők időnként olyan helységből is kapnak levelet, véleményt, amiről nem is álmodtak. Hazánkban lassan negyed- százados a vidéki rádiózás, az újabban „körzeti” stúdióknak titulált helyi adók, műsorszerkesztőségek. Így már lehet és van is történetük a stúdióknak, fejlődésükhöz szorosan hozzátartozik a nemzetiségi adás is. Stefka István műsora ezt példázta jól. És megmutatott még valami nagyon fontosat: a nemzetiségi szerkesztőségek nemcsak ápolói a népek hagyományainak, őrzői - muzeális gyűjtői is a nálunk élő nemzetiségek kultúrájának, — miközben tájékoztatják az ország, a világ dolgairól hallgatóikat. Az Egy hazában című műsor érték. Elsősorban a Magyar Rádiónak, mert történelmi hűségű, hiteles dokumentum. Ugyanígy érték a hallgatónak, aki tudja, érzi, „Dunának, Oltnak”, — Drávának — „egy a hangja”. Röviden Metszéspont címmel Pál- réti Ágoston riportműsorát hallhattuk a múlt héten a Petőfi-adón. Szociográfusok. ról szólt, akik Bács-Kiskun megye jelenét, településeinek, embereinek életét”, az életforma változását, alakulását kutatják, s tárják fel hivatással. Pálréti érdeme, hogy a beszélgetésekből őszintén kiviláglott értelme, s érdeme van ennek a munkának. így vélekedett különben dr. Gaj- dócsi István, a megye tanácselnöke is. A Világszínház bemutatta Lope de Vega A hős falu című színművének rádióváltozatát, kiváló színészek jelentős alakításait élvezhettük benne. Zenéjét Szokolay Sándor szerezte, s a Magyar Rádió énekkara is kiemelkedő teljesítménnyel járult a sikerhez. (SJ) i népművelők
