Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

1977. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Litván vendégek Szolnokon Városnézőbe indulás előtt Libbennek a tarka szok­nyák, dobbannak a lábak, gyorsra vált a ritmus. Tűz és temperamentum árad a szín­padról, a nézőtéren ülők lá­ba is mozdul az ütemre. A produkció végén dörgő taps­vihar köszönti az élményt, amit a szolnoki Tisza tánc- együttes vasárnap délutáni külön előadása nyújtott a megyeszékhelyre érkező lit­ván türistáknak. — Nagyszerű műsor volt, a magyar folklór szép csok­rával fogadott minket Szol­nok — jegyzi meg Domansz- kij Vinces Vinco, a kedainiai gyógyszergyár igazgatója a Pelikán Szálló halijában hét­fő reggel, a városnéző körút­ra várva. Lakov Nikoláj Afanaszevics — másik be­szélgető partnerünk — Kau- nasból érkezett, miképp a 360 utas többsége, ő a Po- zselszkij járás pártbizottsá­gának másodtitkára. Tőlük hallottuk, hogy útitársaik kö­zött kereskedelmi, vendéglá­tóipari, mezőgazdasági dolgo­zók, tanárok, textilipari és közlekedési dolgozók, orvo­sok és utazási irodák alkal­mazottai egyaránt találhatók. A helyi szakszervezetek vá­lasztották ki az arra legérde­mesebbeket, hogy a barátság­vonattal Magyarországra utazhassanak. — Debrecenben tartózkod­tunk hosszabb ideig, hiszen testvérvárosából, Klaipedá- ból is sokan jöttek. Számom­ra a legnagyobb élményt — először járok az önök hazá­jában — az emberek nyújtot­ták, akik annyi szeretettel fo­gadtak minket mindenfelé — jegyzi meg Domanszkij Vin­ces Vinco. — Sokfelé baráti találkozókat szerveztek és színes programokat, igazán jó házigazda módján gondos­kodtak arról, hogy jól érez­zük magunkat. Jártunk Eger­ben, Budapesten és Szegeden is, utolsó állomásunk Szol­nok, itt töltöttük az utolsó éj­szakánkat és ma este, a bú­csúvacsora után a különvo- nattal innen indulunk haza. Amikor megérkeztünk, az IBUSZ helyi vezetője foga­dott bennünket, és azóta 5s segítőkész figyelemmel törő­dik velünk. Örülök, hogy kedves városukkal is megis­merkedhettem. Lakov Afan- szevics már járt Magyaror­szágon. A II. világháborúban a Budapest délnyugati részét felszabadító szovjet sereggel Székesfehérvár, Mór, Zirc, Veszprém, Enying és még vagy 350 falu felszabadításá­ban is része volt. — Nagyon vágytam már idejönni, összehasonlítani a múltat a mával, látni a vál­tozást, a mostani hangulatot. Egy uj Budapestet ismertem meg, és az emberek is meg­változtak ... Közben a piros autóbusz körbejárja a várost. A ven­dég új élményeiről beszél, de azért figyeli az idegenvezető szavait. — Látom, mennyi új, mo­dern épület készült Szolno­kon is. Szép város, szívesen töltenék itt hosszabb időt. Még van egy szabad délutá­nunk, séta közben mindent közelebbről is megnézek, hi­szen annyi látnivaló akad, mindenre nem is jut idő ... — Sok kedves emléket vi­szek magammal — mondja búcsúzóul, amikor az autó­busz visszakanyarodik a szál­ló felé. — Nem felejtem el Szolnokot sem. — rónai — ifibb a beteg hétfőn ? Délelőtt a tiszafüredi rendelőben KISZOv elnökségi ülés Ma délelőtt 8 órakor tart­ja soron következő ülését a Szolnok megyei KISZÖV el­nöksége. A tanácskozáson értékelik a tagszövetkezetek munkavédelmi helyzetét, elemzik az idén történt üzemi balesetek tapasztala­tait. Megvitatják a szövetke­zeti építőipar 1978-tól 1980- ig tartó fejlesztésével kap­csolatos tennivalókat, az öt­éves terv végrehajtásához szükséges beruházási és szer­vezési teendőket. Az ülésen elbírálják, hogy három szövetkezet indokol­tan kért-e hitelt, illetve jut­tatást a KISZÖV kölcsönös fejlesztési alapjából. Új sertéstelep Kenderesen A kenderes! November 7. Termelőszövetkezetben meg­kezdték az új ISV rendszerű sertéstelep építését. A tele­pet szakaszosan adják át. az első ütemben egy 200 férő­helyes kocaszállás, és egy kétszer 60 férőhelyes fiazta- tó készül el, még ebben az évben. A harmincmillió fo­rintos költségű sertéstelepen évenként 3000 sertést gon­doznak majd. Jövedelmező a lótenyésztés Az abádszalóki Lenin Ter­melőszövetkezetben jelenleg az őshonos magyarfakó faj­tát tenyésztik. A 160 ló kö­zül 40 törzskönyvezett. A ló- tenyésztés évente több mint 1 millió forintot hoz a közös gazdaság kasszájába. A kö­zelmúltban a tsz egy pár be­tanított lovat 100 ezer forin­tért adott el az NSZK-ba. Tiszafüred, orvosi ren­delő. Hétfő reggel fél hét. A folyosón lassan gyüle­keznek a panaszosok. Ki­ket a hajnali vonat és a reggeli busz, kiket a fáj­dalom hozott a hófehér folyosókra. Fél nyolc. A padok tömöttek, a későn jövök az ajtóban várakoz­nak. Többségük beteg, kb sebb hányaduk mindent elkövet, hogy annak lás­sák. Nyolc óra, mind az öt körzetben kezdődik a ren­delés. A folyosón éterillat, fehér köpenyes asszisztens- nők cikáznak egy-egy tálca injekcióstűvel, gyógyszerrel. Fél tizenegyre foghíjasok az ülőhelyek. A rendelés tizen­egyig tart, s negyed tizen­kettő is elmúlik, mire az utolsó panaszos is elhagyja a rendelőt. Jászai Zoltán körzeti or­vos iratait rendezgeti. — Ma átlagos hétfői na­punk volt. Harmincnégy pá­cienst vizsgáltam. — Máskor mennyien szok­tak lenni? — Huszonegyen-huszon- ketten. — A többlet a hétfői nap számlájára írható? — Igen. Körzetenként a hét első munkanapján hat­tíz panaszossal nő a beteg­létszám. Könnyű kiszámíta­ni, hogy ez Füreden har­minc-negyven plusz vizsgála­tot jelent. — Ök valamennyien be­tegek? — Is, is. Egy részük igen. Akad közöttük olyan, aki hét végén otthon kúrálta a ba­ját, de a házi patika készle­te csődött mondott, vasárnap nem ment el az inspekciós orvoshoz, így hétfőn az első útja ide vezetett. — S a többiek? — Négy-öt ember mindig hétfőre időzíti a betegségét. Nem akar visszautazni a munkahelyre, szeretné meg­hosszabbítani a hetet, vagy vasárnap felöntött a garat­ra... — Miből veszi ezt észre? — Ma is volt két pácien­sem, aki sóhajtáskor mali- gánfokokat lehelt. Vannak törzsvendégek is hétfőnként. Hiába fésülik át a hajukat, öltenek új ruhát, igazoljuk, hogy megjelentek a rendelé­sen, de az indokolatlan rub­rikát húzzuk alá. — Tényleg több a beteg hétfőn? — A gyakorlatban igen, a valóságban alig. — Honnan ismeri fel a szi­mulánsokat? — ök általában sokat kérdeznek, csevegnek. Be­szélnek, színesen ecsetelik a fájdalom eredetét. — Ezek szerint ezzel a kíváncsisággal hétfőn én is szimuláns lehetnék? — Ha igazolást is kérne, valószínűleg annak tarta­nám. Csak interjút kértem . . . D. Sz. M. Jászjákóhalmán Fellendülőben a háztáji Jászjákóhalmán meghatá­rozó szerepe van a lakosság ellátásában a háztáji és ki­segítő gazdaságokban meg­honosodott állattenyésztés­nek. Az egyénileg gazdálko­dók, a nyugdíjasok, a tsz- tagok és az ipari munkások „kisüzemeiben” az idén ösz- szesen 540 szarvasmarhát tartanak, ebből 210 tejtehén. Az egy tehénre jutó tej­hozam átlaga 3 ezer 300 li­ter. A tej, 50 százalékát a Tejipari Vállalatnak adják át. a többit a lakosság vásá­rolja meg. Az idén augusz­tus 31-ig a Tejipari Válla­lat 242 ezer liter tejet vett át a kisgazdaságoktól, a ha­vonta értékesített mennyiség meghaladta a 30 ezer litert. Az idén a korábbiaknál eredményesebb a háztáji gaz­daságokban a sertéstenyész­tés. Tavaly a sertésállomány 910, az anyakocák számallO volt, az idén — szeptember végéig — a sertések száma meghaladta az ezerötszázat, az anyaállatoké pedig százöt­venre emelkedett. A háztáji gazdák az idén a termelő­szövetkezeten keresztül 900 hízósertést értékesítettek, ez kétszerese a tavalyi mennyi­ségnek. Fellendült az utóbbi évek­ben a háztáji kisállattenyész­tés is. Házinyúlból tavaly 33 mázsát, galambból 450 kilót, tojásból 40 ezret értékesí­tettek. Az idén az augusz­tus végéig átadott mennyi­ség meghaladja az 1976. évit, tojásból például tíz hónap alatt 68 ezret értékesítettek és ebben a mennyiségben a tenyésztojás nem szerepel. Segíti a háztáji gazdaságo­kat a helyi Béke Tsz. A ház­táji bizottság irányítja, szak- tanácsadással támogatja a kisárutermelőket. A tsz le­geltetésre alkalmas területet, önköltségi áron lucernaszé­nát, egyéb szálas és szemes takarmányt ad számukra. Je­lentős segítség a Termény­forgalmi Vállalat helyi ta­karmányboltjának üzemelte­tése, ahol korlátlan mennyi­ségben lehet vásárolni ab­raktakarmányokat, különbö­ző tápokat. Megfelelő támogatást kap­nak a tsz-től a háztáji zöld­ség- és gyümölcstermesztők. Nem kielégítő viszont az áfész támogatása. A boltok­ban gyakran hiánycikk a ki­sebb csomagolású műtrágya és növényvédőszer. Nem biz­tosítják a folyamatos felvá­sárlást, ezért a háztáji gaz­dák a megtermelt áru jelen­tős részét nem tudják érté­kesíteni. Hz ügyfél Ariadné fonala M em kell elképzelnem azt az állampolgárt, aki ügyes­bajos dolga intézése végett bekopogtat a Hivatalba. Nem kell elképzelnem, mert magam is ezt teszem idő­ről időre. Részese vagyok az ajtók előtti kínosan hosszú vá­rakozásnak; a szorongásoknak, hogy vajon számomra ked­vezően intéződik-e el egy-egy dolog; a hálának, amit min­den ügyfél érez egy-egy jó szó hallatán, és így tovább. Ezért néhány napja mindenkori ügyfél mihőségemben hallgattam jó érzéssel az ügyfélszolgálati irodák vezetőinek tanácskozá­sát, s az ott hallottaknak a tartalmán kívül erősen megra­gadott a mondandók szelleme is. Az 1974. augusztus óta „élő” orgánum, a Házi jogtanács­adó hazai és nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló­nak számító missziót teljesít: a mindennapi ügyek intézésé­ben eligazítja az állampolgárokat, vagyis a törvények, pe­csétek, íróasztalok, ügyintézők labirintusában amolyan Ari­adné fonal kíván lenni. S ez nekem, mint hivatásos és min­denkori ügyfélnek elég ahhoz, hogy érdekeljen ez a mindmá­ig kéthavonta, ám januártól már havonta megjelenő folyó­irat. Örülök, hogy így már jobban követhetik a jogalkotást, melegiben tálalhatják a sok embert érintő, közérdeklődésre számot tartó törvényeket, s rovatai szinte a jogalkotás kis­tükrei lesznek, némely részletében pedig a Magyar Közlöny kisöccsei. Tudom, ez az orgánum mérhetetlen segítséget ad az ügyfélszolgálati irodák dolgozóinak is, s ez fölöttébb jó do­log, mert ha az ügyintéző tájékozottabb, nyilván jobban tud tájékoztatni is, amivel megint csak én, a mindenkori ügyfél járok jól. Akárcsak az ügyféltájékoztató röplappal, amelyből jelenleg 94 féle segíti a bürokrácia gubancaiban való eliga­zodást. Az ügyi él tájékozta tó röplapok a Házi jogtanácsadó- nál jóval előbb születtek, idestova tíz esztendeje, mivel ki­derült, hogy nagy ügyfélforgalom mellett kevés a szóbeli tá- tékoztatás, az ügyfelek a bonyolultabb eljárási módokat el­feledik. Az élő szót, az udvarias, segítő szándékú tájékozta­tást ugyan nem helyettesíti az ügyféltájékoztató röplap, vi­szont a tudnivalókat kiegészíti, rögzíti, s a tamáskodó, hi­tetlenkedő ügyfeleket (mert ilyenek is vannak) meggyőzi. S a bevezetőben említett kínosan hosszú várakozások meddő perceit milyen hasznossá lehet tenni egy-egy tablóra rögzített röplapcsokorral, melyek közül az idegesen topogó ügyfél kikeresheti az ő problémáját tárgyalót, s az előadó­hoz már mintegy „felkészülve”, tájékozottan érkezik. Amint az ügyfélszolgálati irodák vezetői elmondták, sok tanácsnál található ilyen praktikus tabló. a zt is elmondták, hogy nem muszáj a tájékoztatással az ügyfeleket a tanácsi irodában várni: az őket várható­an érintő ügyekben el lehet lakásukra előre, időben küldeni az ügyféltájékoztató röplapokat (pl. kisajátítás ese­tén, várható nyugdíjazás előtt, stb.). Biztosíthatom a tanácsi ügyintézőket: az ügyfél hálás a jó szóért, az időben nyújtott tájékoztatásért. Sőt: a szándékért is. A szemléletért is, mely nem az ügyintéző, hanem az ügyfél dolgándk megkönnyíté­sét teszi a legfőbb helyre. K. L. Ötletes^ újítást vezettek be a MEZŐGÉP cibakházi gyáregységének festőműhelyében. A terménybetakarító gépek „C” profilú motolla- lapátjainak festése korábban nem kis gondot okozott. A gyár szakemberei nemrég olyan festőállványt szerkesztettek, amelyre 12 lapát helyezhető egyszerre. A lapátok két mozdulattal beál­líthatók a festéshez legalkalmasabb dőlésszögbe. KÉT ÉVTIZED UTÁN szóval Érdekvédelem jó Beszélgetésünk mottója is lehetne Honti László hal­lomása egy — társadalmi munkaként végzett — hiva­tási rangra emelkedett tevékenységről, a népi ellenőr­zésről: Emberként, emberekről kell véleményt monda­ni; íratlan törvény a jóhiszeműség, mások tiszteletben tartása. Vallom, húszévi népi ellenőrzés után, hogy min­den egyes alkalommal jel kell tenni magunkban a kér­dést, mit tennék, ha én volnék az ő helyében? Ebből kiindulva sokszor kiderül, hogy a csalásnak minősített cselekedet csak tévedés, hogy a valódinak hitt panasz csak vélt sérelem ... A Szolnoki Csarnok- és Piacintézmény vezetője har­minchetedik éve dolgozik irányítóként a kereskedelmi szakmában. Ismerte, tapasz­talata nagy „vagyon”, emel­lett jó vezetői készsége (mun­katársai véleménye), sokfajta társadalmi munkája elismert emberré tették. Honti László csendes derűvel ezt úgy méri le, hogy soha nem volt hara­gosa, bárhová megy ellenőr­ként, hivatalos vizsgálóként vagy magánemberként, szíve­sen, kedvesen fogadják. A vitrinben őrzött számos ki­tüntetés, elismerés — köztük a Hazafias Népfront emlék­plakettje, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elismeré­sei, a hat-hétféle társadalmi munkáért kitüntetés — a tár­sadalom kézzelfogható meg­becsülése. — Húsz év tapasztalata alapján maga szerint milyen rangja van a társadalmi né­pi ellenőrzésnek? — Először talán a helyét határozom meg. Amolyan — jó értelemben vett — „bíró'” feladat, érdekvédelmi és ér­dekegyeztető tennivalókkal, a mindennapi munka kiegészí­tője. Minden ízében kapcso­lódik a napi élethez, segítője a gazdasági munkának. Rangját is ez adja, a pártat­lan, a reális állásfoglalás, amely az említett napi mun­kát segítő funkciója mellett emberi értékmérő is. — Maradandó, emlékezetes esetet őriz? — Sokat. De nem az „ínyenc”, egyedi ügyeket őr­zöm, hanem amelyek közvet­len haszonnal jártak ... Ilyen volt a bútorszállítással kap­csolatos — sok-sok bejelen­tés alapján megtartott — el­lenőrzésem. A vasúton szállí­tott bútorok nagy része össze­törik, jelentősen károsodva érkezik a címzettekhez. Több napig nyomoztunk, hol lehet a hiba? A végén kiderült, hogy a gyárban. Az igényes, szép bútorokat minősíthetet­lenül csomagolták. Egy hiba­forrás. A másik a MÁV ille­tékeseire tartozott: gurítóra tolták a bútorral megrakott, vagonokat. Azóta sokkal ke­vesebb a panasz. De említ, hetném az egész megyére ki­terjedő szolgáltatás-ellátás, vagy a gyermekruha-ellátás vizsgálatát. Minden esetben intézkedés követte észrevéte­leinket. Sem bírósági, sem szabálysértési ügy nem kö­vette a vizsgálatokat, ám nyertese annál több: a lakos­ság, a vásárlók látták hasz­nát. — Milyen útravalót adna a jövő népi ellenőreinek? — Sok fiatalt neveltem és nevelek, akik közül többen jól megállják a helyüket eb­ben a munkában. A legfonto­sabb, hogy elfogulatlan, igaz­ságos. talpraesett, tájékozott legyen, aki vállalja ezt a nem könnyű feladatot. És újból ismétlem: mindenkor az em­bert kell nézni, ha hibázik is, ha megbotlik is... A mi dol­gunk, hogy segítsük. Sokszor csak jó szó kell... T, Szűcs Etelka

Next

/
Oldalképek
Tartalom