Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

1977. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Én világ életemben azt tartot­tam, hogy az igazság mindennél fontosabb. Hát úgy mondom el, ahogy történt. A beruházási okiratok szerint 1975. augusztus 25-én kezdődött itt az építkezés, de a valóságban csak szeptem­ber 3-án fogtunk hozzá. Épí­tettünk mi azelőtt betonutat, szakosított telepet, de ekko­ra építkezést és a hagyomá­nyostól ennyire eltérőt még soha nem bíztak ránk. Hat hektárnyi üvegház. Ekkora területet kapálni is sok, nem üveggel befedni. Tizenkét, egyenként 39.15x128 méteres üvegházat kellett építeni, a kapcsolódó épületekkel: mű­hellyel, raktárral, 600 ada­gos konyhával, kazánházzal, hűtőkamrával. Meg ami még hozzá jött. Hozzáteszem, hogy a ter­vezést is nekünk kellett vál­lalni, mert az intézet csak 1978-ra akarta elkészíteni a terveket. És ránk várt a be­ruházás irányítása, a mun­kák összehangolása az alvál­lalkozókkal, mert azokból is volt négy. Még az építkezés megkez­désekor pártalapszervezeti taggyűlésünk volt. Ott a ve­zetőség javaslatával egyet­értve az alapszervezet párt­feladatként szabta meg szá­munkra, hogy a növényháza­kat határidő előtt építsük fel, hogy a tervezettnél előbb le­hessen termelni bennük. Mennyire vették komolyan az elvtársaink ezt a megbí­zást? Az építkezés két esz­tendeje alatt kétszer kellett a taggyűlés előtt beszámol­nunk, hogyan haladunk a munkával. Nem lehetett ám minden előbbre hozott határidőt egy­szerre elfogadtatni az embe­rekkel. Kezdetben sok vita volt emiatt. Aztán gondoltuk, alakítsunk szocialista címért küzdő brigádot. Nem volt el­lenvetés. Hajtott bennünket a munkában a kényszer, meg a becsvágy. Csak azért is megmutatjuk. Képzelheti, 1976. augusztus 20 után egyetlen szabad szombatot se tartattunk. Azt mondtuk, majd ha elkészül a növény­ház, pihenünk. Azt feltétle­nül írja meg, hogy le a ka­lappal a száj öli kerület asz- seonyai előtt, ök szerelték össze a bolgár üvegházak szerkezeteit, ők üvegeztek. Dehogy is csinálták azelőtt. Még azt se látták, hogyan néz ki összeszerelve egy ek­kora üvegház. Megtanulták! Rávitt bennünket a kényszer, tudtuk, helyettünk nem építi fel senki ezt az üvegvárost. Pedig ezekbe a házakba 90 ezer négyzetméter üveg, 20 vagonnyi acélváz, 12 vagon- nyi gitt van beépítve. Egyszer mondtam csak, hogy nem csinálom tovább, bedobom a törülközőt, pedig akkor már szépen haladt a munka. Miért? Kihoztak a sodromból. A kertészeknek először csak egy üvegház kel­lett, hogy megkezdjék a ter­melést, aztán a második, az­tán a többi. Mindig azzal ho­zakodtak elő, hogy hát nem értitek mennyi kárt okoztok ha nem csináljátok? Ideges lettem. Nem akarok én Gyöngyösön kikötni. Aztán mégis csináltam tovább, már nem tudtam volna abbahagy­ni. De ha a szolnoki munkás csak azt vette észre, hogy két-három forinttal olcsób­ban vette meg az idén a pa­radicsomot, hát azt mondom megérte, hogy ezen az ősz fejemen „nőtt meg” az a pa­radicsom. A pártfeladatnak eleget tettünk: 1977. augusztus 20- ra nemcsak felépültek az üvegházak, de hét be is volt telepítve. Amikor az ünnep­séget tartattuk, volt akiknek kitüntetést adott át az el­nökünk, meg pénzjutalmat. Az egyik munkás akkor azt mondta nekem: ez nem igaz­ság, maga miért nem kap ki­tüntetést? Hát ez nagyon jól esett, de mégjobban az, hogy azt mondhattam: én már ta­valy kaptam.” „Várpalo­táról köl­töztem ide a felesé­gemmel, meg a két gyerekkel. Mi hozott Száj ólba? P* ott íroasz- rozsos Lajos tál mellett kellett ül­nöm, hogy nem csinálhattam azt amit szeretek. Nem azért lettünk kertészek, sem én, se a feleségem, hogy egész nap körmöljünk. Alighogy ide ér­keztünk, a párttagsági köny­vek cseréje előtti beszélgeté­sen azt mondták nekem az elbeszélgető csoport tagjai: Rozsos elvtárs, úgv csinálja, mintha magának épülne ez a telep. Azt válaszoltam: bízhatnak bennem. Teljesíte­ni fogom a pártfeladatot. Könnyű lesz, mert nekem a munkám a kedvtelésem is. Én voltam az építkezésnél a kontrás: mindig és mond­tam: ez se jó, az se jó. A pál­ca az építőkön csattant. És, hogy'a termelést előbb kezd­hettük, mint terveztük, az a közös munkán múlott. Tudja mikor ültettük el az első paradicsomot? 1976. no­vember 30-án, 5 ezer négyzet­méteren ... Fagyos, hideg idő volt, amikor a paprika palántákat hozták. Üjra mondtuk: már megint kelle­ne egy ház, gyorsan fejezzé­tek be. Aztán megkaptuk a szegfűt. Szóltunk az építők­nek: nincs még hűtőházunk, nem tudjuk hol tárolni a drága hajtásokat. Ne a csö­veket fessétek, hanem a szel­lőzést csináljátok mert ültet­ni kell a szegfűt. Tudjátok mennyibe került? Több mint félmillió forintba. Gondol­kodjatok, milyen kár, ha tönkre megy ... Hát persze, hogy volt vita, hogy így nem lehet dolgozni, hogy nem hagyjuk őket nyugodtan ... de azért segítettek, csinálták mindig, újra meg újra. Tudja milyen jó érzés volt, amikor az első szegfűt a szol­noki piacra küldhettük? Te­réz napra 250Ó szálat adtunk el, és most jönnek a „nagy” névnapok: Erzsébet, Kata­lin... meg exportálunk is már virágot. De arra még büszkébb vagyok, hogy a Zöldérttel már megkötöttük a szerződést: májusra 55 fo­rintos fix árat adnak a pa­radicsom kilójáért. És mi 24 vagon paradicsomot, 15 va­gon uborkát, 1.5 millió he­gyes erős-, 300 ezer tölteni- való paprikát termelünk. A MONIMPEX pedig jövőre 600 ezer szál szegfűt, 510 ezer szál vágott zöldet kér tőlünk, és mi szállítjuk a szegfűket is 16 féle színben. Harmincnyolc éves vagyok és úgy érzem, hogy alkottam valamit. Mert mit jelent ne­kem ez a telep? Örömöt! Meg sok gondot, idegeskedést. Októberben még nem volt fűtésünk, ideiglenes kazán­nal adtuk a meleget a há­zakba. Sokszor éjszaka is fel­keltem!, megnéztem, milyen az idő odakinn? Mikorra kellett volna hi­vatalosan felépülnie a telep­nek? 1978. augusztus 23-ra. Most már kényelmesen meg lehet csinálni addig a kiegé­szítő épületeket. Ez a telep 205 millió forintba kerül. Ha az ember előbb visszakap­hat ebből valamit, azért te­gyen meg minden tőle telhe­tőt. És mi jövőre már 25—26 milliót visszaszerzünk, az idei keresetet nem számítva. Nyu­godt szívvel jelenthettem az üzemi pártvezetőségnek: a megbízatást teljesítettem!” » * » A rákóczifalvi Rákóczi Tsz- ben 1975 augusztusában még senki nem merte hinni, hogy két év alatt elkészül a hat­hektáros üvegváros. Ahhoz csoda kell ,— mondták. Cso­dák nincsenek. De vannak emberek, — olyanok mint Kara István építésvezető­helyettes, meg Rozsos Lajos növényház vezető. Varga Viktória Fotó: Temesközi Kara István Halászat háló nélkül Műszerek Kisújszállásról A kisújszállási Műszerké­szítő Kisipari Szövetkezetben főként textilműszerekhez készítenek alkatrészeket, szovjet, nyugati és távolke­leti megrendelésre, kisebb mennyiségben pedig hazai üzemeknek, önálló gyárt­mánya a szövetkezetnek a motoros sodratszámlálógép, amelyből 310-et szállítanak a magyar és külföldi meg­rendelőknek. A számlálógé­pek utolsó darabjai a napok­ban hagyják el a műhelye­ket, Az országban szinte egye­dülálló, korszerű halelőne­velő és tározó tórendszer ké­szült el a szolnoki Felsza­badulás Halászati Tsz szajoli területén. A Középtiszai Ál­lami Gazdaság mélyépítő részlegének kivitelezésében épült 12 darab, egyenként ezer négyzetméter alapterü­letű tó központi lehalászó egysége lehetővé teszi, hogy háló nélkül fogják ki a ha­lakat. A tavakból a halállo­mány gravitációs úton egy speciális aknába kerül, ahon­nét gépi erővel emelik ki, válogatják és készítik elő szállításra. A 40 Százalékos állami támogatással, 3,5 mil­lió forint költségből épült előnevelő és tározó rendszer egész évben segíti a szövet­kezet intenzív haltermelését. A tavaszi hónapokban itt végzik a keltető házból ki­kerülő ivadékok előnevelé­sét, az év második felében pedig téli tárolásra haszno­sítják. Ezen a területen kö- rül-belül 12—15 vagon halat tárolnak Szolnok és környé­kének folyamatos őszi-téli halhús ellátására, Egymilliárd forint értékűvel több építőanyag Az építőanyag ipar — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az év első tíz hónapjában 6,2 százalékkal bővítette ter­melését, s így az építkezések anyagellátását javítva több mint egymilliárd, forint érté­kű termékkel szállított töb­bet az építőknek, mint a múlt év azonos időszakában. A Cement- és Mészművek hejőcsabai gyára mészüze- mének szocialista brigádjai már teljesítették idei terme­lési tervüket, s az év végé­ig az igények kielégítése ér­dekében tízezer tonna ége­tett meszet gyártanak elő­irányzaton felül. A cement­ipari gépjavító szocialista karbantartó brigádjai 24 he­lyett 14 nap alatt javították meg a váci gyár kötélpá­lyáját. Novemberig a Ce­ment- és Mészművek dol­gozói mintegy 260 ezer ton­nával több cementet szállí­tottak az építőknek, mint a múlt év azonos időszakában. A téglagyárak dolgozói 48 millió kisméretű téglának megfelelő termékkel termel­tek többet az egy évvel ez­előttinél. A nyergesújfalui eternitgyár dolgozói az igé­nyeknek megfelelően első­sorban azbesztcement hul­lámlemezből és nyomócsőből bővítették termelésüket, s tíz hónap alatt 840 ezer négyzetméterrel, illetve 345 ezer méterrel többet gyártat­ták. A mérsékeltebb igények alapján a korábbinál vala­mivel kevesebb padlóburko­ló-, mozaik- és cementlap készült. Az építkezések téli felkészítésében fontos ablak­üveg termelése viszont je­lentősen, 15 százalékkal emelkedett ebben az idő­szakban. Az épületszerkeze­tek és távvezetékek jobb. energiatakarékosabb szige­telésének fejlesztése érdeké­ben csaknem 30 százalékkal bővítették a szigetelőgyapot és -rost termelését. A beton- gyárak és központi telepek pedig majdnem 45 százalék­kal több kész betont szállí­tottak az építőknek, amellyel lehetővé tették a helyszíni betonkeverés megszüntetését, és egyúttal tetemes cement­megtakarítást is. A házgyá­ri lakásokhoz 12, illetve 8 százalékkal több beépíthető szoba- és konyhaszekrényt szállítottak az épületasztalos- és faipari vállalat dolgozói. Az építkezések helyszíni munkálatainak meggyorsítá­sát segítette az is, hpgy eb­ben az időszakban a Beton­os Vasbetonipari Művek 24 százalékkal bővítette a több­szintes épületekhez használ­ható komplett előregyártott vázszerkezetek, üreges fö­démpallók és panelek gyár­tását. Hitelek, feketén keményen X vállalatnál | megszidtak ;gy dolgo­zót. Jogos volt a fejmosás. A hónapvégi sokadika előtt az illető kiszállásához a várha­tó költségeket meghaladó szép kis summát vett fel, útielőleg gyanánt. Elszámol­ni viszont csak akkor szá­molt el vele, amikor már megkapta havi fizetését. Mi­ért tette mindezt? Átmeneti pénzzavarát sikerrel hárítot­ta el a vállalattól ily mó­don felvett hitellel. Ugyanez a vállalat part­nerétől — tegyük hozzá, X vállalatnál jóval szerényebb méretű cég — határidőre szállította a megrendelt árut, S várta, hogy megkapja érte az ellenértéket. Várt egy hónapig, két hónapig, há­romig. Az átutalás nem tör­tént meg. Mitévők legyenek, nekik, is szükségük lett vol­na a pénzre. Több ízben kérték írásban X vállalatot, ugyan utalják már át azt a néhány milliócskát. Ilyenkor mindig kaptak egy udvarias levelet, amelyben X vállalat megnyugtatta őket, hogy hamarosan egyszámlájukon lesz a kérdéses összeg. Mind­ez azonban csak írott ma- laszt volt, nem fizettek. Csak félévvel a határidő előtt utalták át nagy kegyesen a várva várt összeget. A kis vállalat olykor már-máralig tudott bért fizetni dolgozói­nak, mert nem volt az egy­számláján elegendő pénz. Mit tett X vállalat? Gazdálko­dott a kis cég pénzével, az­az hitelt vett fel meg nem engedett módon. Átmeneti pénzzavarát hárította így el. Nagyban azt csinálta, amit dolgozója is elkövetett. Miért jogtalan az ilyen hi­telfelvétel? Nemcsak azért, mert nálunk a Magyar Nem­zeti Bank joga, hogy vállala­tainknak gazdálkodásukhoz hitelt adjon. Azért is, mert akadályozta ezzel egy másik vállalat munkáját, korlátoz­ta fizetőképességét, a szo­kásos pénzügyi műveleteinek elvégzését. Mit tesz ilyen és ehhez hasonló esetekben a hitele­zésre kényszerült vállalat? (Többnyire kis cég, mert a nagyobbikkai nem szívesen húznak ujjat.) Megpróbálja kényszerű böjtöléssel kigaz­dálkodni a pénzt, s kitartani addig, amíg nem kapja meg jogos tulajdonát. Bírósághoz nem szívesen fordul, mert az is hosszú idő, amíg igazát ki tudja verekedni, elveszti a vállalat jóindulatát, s aztán megnézheti magát, mikor fog tőle vásárolni X cég. Pénzre viszont szüksége lehet, akár alapjai feltöltésére, akár fize­tési kötelezettségeinek ki- egyenlítésére is. módon jut pénz- Hasonló hez mint X. Nem utalja at a pénzt égy harmadik vállalatnak, azaz ugyanolyan fekete hi­telt vesz fel a harmadiktól, mint amilyent ő kényszerül nyújtani X-nek. S a folya­mat vállalatok egész soránál megy végig, s mindenütt gaz­dálkodási zavarokat, problé­mákat okozva. Lavinát in­díthat el ilymódon egy-egy nemfizetés, jogtalan hitelfel­vétel! Ez a fő veszélye az ilyen „hiteleknek”, s ezért küzdünk ellenük. Felügyele­ti szerveink ezért üldözik az ilyen „hitelviszonyt”. Kirívó esetekben akár gazdasági bírság is lehet a fekete hitel kamata. G. J. Klímakonferencia a textiliparban A textilipari üzemekben a munkakörülmények egyik sarkalatos kérdése a megfe­lelő klímaviszonyok megte­remtése. A textilipari munkahelyek klímaviszonyainak széles kö­rű felmérésén alapuló átte­kintésére tegnap mintegy 200 szakember részvételével a Lőrinci Fonó művelődési házában kétnapos konferen­cia kezdődött, amelyet a Textilipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület, a Köny- nyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szak- szervezete hívott össze. A tanácskozáson többek között elmondották, hogy a megelőző ötéves tervidő­szakban a munkakörülmé­nyek javítására több mint 2 milliárd forintot fordítottak, s a jelenlegi ötéves terv­ben is hasonlóan nagy össze­geket áldoznak. Ezen belül ki­fejezetten a klímaviszonyok javítására a textiles vállala­tok erre az öt évre mintegy 460 millió forintot terveztek, amiből 1977 végéig 150—160 millió forintot ruháztak be. A fejlesztés ellenére azon­ban a gyárak és az üzemek mintegy 15 százalékában a megkívánt klíma még ngrn teljesen biztosított. Alig múlt két hónapja, hogy a tiszafüredi au tószerviz elkezdte szolgáltató munkáját, amely egyelőre kerékpárok és motorkerékpárok garanc iális javítására, valamint személy- és kis teher­gépkocsik motor- és villamossági hibáinak javi tására terjed ki. Egyelőre, hiszen a szerviz tech­nikai felszereltsége hamarosan bővül: üzembe helyezik a csehszlovák gyártmányú futómű-beál- lító berendezést, a görgős fékhatásmérő, s a len géscsillapitó-ellenőrző műszereket, a jövő évben pedig felépül a festőműhely is. A technikai eszk őzök beszerzése, valamint a közel két és fél millió forintos alkatrészkészlet lehetővé teszi, ho gy januártól vállalják a különböző típusú sze­mélygépkocsik műszaki szemlére való felkészítését, illetve a KPM-mel közösen a kocsik helyszíni vizsgáztatását is. Képünk a tágas szerelőcsarnokban készült,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom