Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

1977. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Azért, mert egy tévéjáték vagy tévéfilm témáját min­dennapjainkból veszi, egyál­talán nem biztos, hogy hatá­sában is mai. A képernyőn ugyanis láttunk már mai tárgyú játékot, amelynek szakálla nőtt, mire elénk ke­rült, és több ezer éves tör­ténetet, amely egészen úgy hatott, mintha ma született volna. Mert bár egy-egy al­kotás esetében nem lényeg­telen az sem, amiről szól a mű, d,e sokkal lényegesebB annál a tárgy kidolgozásá­ban megnyilvánuló alkotói szemlélet, a látásmód mai­sága. A művészet alapismér­vei közé tartozik ez, s mégis szívesebben bocsátók meg egy a mi életünkből szárma­zó, kevésbé sikeres televízi­ós műnek, mint mondjuk egy időt álló klasszikus alkotás gyengébb megvalósításának. Ugyanis egy mai témájú ha­zai tévéfilm vagy televíziós játék még hibáival egyetem­ben is izgalmasabb tanulsá­gokat rejteget a mai néző számára, mint az utóbbi. Izon a 78-ason Az igen hosszú című té­véfilm is — A 78-as autó­busz útvonala, kis kitérővel — minden megoldásbeli hiá­nyossága ellenére elsősor­ban tárgya révén vált ro^ konszenvessé. Szinte jó volt látni, hogy egy mai üzem élete elevenedik meg a kép­ernyőn, hogy hozzánk ha­sonló emberek szoronganak ama bizonyos 78-ason, hogy problémáik, konfliktusaik miránk vallanak. Jó volt, mert bizony ehhez hasonló vállalkozás, amilyen a Zsom- bok Györgyé (forgatókönyv) és a Horváth Tiboré (rende­ző), eléggé ritka a képer­nyőn. Sajnos, a felölelt élet­anyag, a túlságosan is sok kézbe vett szál, amelyekből igyekeztek megszőni a lelki­ismeret drámáját, azt mutat-' ta, hogy igazán nem tudták eldönteni maguk az alkotók sem, melyik legyen a sok­sok ellentét közül az a kon­fliktus, amelyik a televíziós film középpontjába kerül. Kezdetben ugyanis úgy tűnt, az agyonterhelt s meíg nem értésekbe ütköző művezető tragédiája ábrázoltatik majd; annak a külső és belső erők nyomása alatt vergődő em­bernek a drámája, aki a feszített tempójú életben el­jut az első figyelmeztető szívinfarktusig. Aztán úgy alakult a film autóbusz-jele­neteiben, hogy már nem is a művezető a fontos, az öáz- szeroppant ember, hanem a megtömött jármű utasai. Az a kis közösség, mini-társa­dalom, amelynek tagjai a váratlanul kialakult helyzet­ben magatartásból vizsgáz­nak. Az infarktus tehát csak ürüggyé vált, lehetőséget ad­va a közösségi érzés és az egyéni önzés szembesítésé­nek, annak, hogy ki-ki az utasok közül megmutathas­sa a fogafehérjét. Kétségtelen, a „busztársa­dalom” ábrázolásában finom megfigyelések egész sokasá­gával találkozhattunk, de ezek a lélektani finomságok, magatartásjegyek egységes és tipikus jellemrajzokká vala­hogy nem kerekedtek ki. Míg tehát figyelemre méltó a film részletekben megnyil­vánuló realizmusa, ugyanak­kor feltűnően hiányzik belő­le a mindezt egybefogó gon­dolati nagyvonalúság. Per­sze így is nyugtalanító lát­lelet a humánumot fenye­gető társadalmi közömbös­ségről, s elgondolkodtató. Oidipus király Ismét egy görög klasszi­kus a képernyőn, ki tudja hányadik, bizonyságul: a te­levízió komolyan veszi a klasszikus örökségben rejlő kivételes értékek mai kama­toztatásának feladatát. De ez egyúttal felveti azt a kér­dést is, hogy vajon elegen­dő-e ilyen esetben a remek­mű gondos elolvasása, vag^ pedig úgy kell újraolvas­nunk, hogy az együttjárjon olyan felfedezésekkel, ame­lyek révén a felidézett mű közelebb kerül a mai ember világához, szemléletéhez. Ha valami hiányzott Horváth Z. Gergely egyébként szép és tisztességes munkájából, ak­kor legfőképp ezt hiányo­lom: az újrafelfedezés iz­galmát. Hogy a „dagadt lá­bú” király tragikus sorsá­ban, az istenek kényének, akaratának kiszolgáltatott Oidipusban mit talált ne­künk szóló tanulságot, gon­dolatot, az egyáltalán nem világlott ki a gazdaságosan megkomponált játékból. Pe­dig, hogy lehetséges lett volna ilyenféle maibb meg­közelítés is, azt jelezte Kő­míves Sándor mozdulatlan­ságában is erőteljes belső drámát kifejező korszerű já­téka, vagy akár Szirtes Ádám pásztora, akiben a színész a kiszolgáltatott ember félel­meit és riadalmait rendkí­vül érzékletes módon szólal­tatta meg. A rendezés látha­tóan közelképekben gondol­kodott, s teremtett is emléke­zetes pillanatokat, de feltűni mennyire nem tud mit kez­deni a háttérrel, s mennyire mostohán bánik a kórussal, szinte arcnélküli statisztériá­vá fokozva le, ahelyett, hogy a drámai cselekvés, a fe­szültség erősítésére használta volna fel. A korszerű be­mutató errefelé is kereshet­te volna a maga útját. Így az Oidipus király be­mutatójára azt mondhatom: a televízió szépen elolvasta Babits fordításában Sophok- les drámáját, de többre ere­jéből ezúttal nem futotta. No persze ez sem kevés. Kormos-portré Milyen különös — az élet rendezte így, mely sokszor kiszámíthatatlan — a Kor­mos Istvánról készült port­réfilm, amely a költő első igazi bemutatkozása lett vol­na a képernyőn, a sors vég­zéséből egyszeriben „nekro­lóggá” vált, epilóg egy be­fejezett költői életműhöz. De ami a fájdalom ellenére is mindebben varázslatos, hogy bár már a költő elköltözött az élők sorából, hallgatva őt és verseit, ahogy szobájába eresztett bennünket, nemcsak lakása ajtaját, élete titkait is feltárva és kitárva, úgy érez­hettük, Kormos István itt van még most is valósággal közöttünk. Huszárik Zoltán kamerája szerény, de ered­ményes segítőtársul szegő­dött a bemutatkozáshoz, egy­szerre volt meg benne a kortársi tisztelet és a pálya­társi érdeklődés, s bár pél­dás egyszerűséggel azt áb­rázolta, ami lényeges, nem hiányzott ebből a portré­filmből a lírai intimitás, a meghittség vonzó melegsége sem. V. M. Középiskolásoknak Hangversenyek a megyében A Szolnoki szimfonikus zenekar a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére hang­versenyeket ad a megye kö­zépiskoláinak és a szakmun­kásképző intézetek tanulói­nak. Az Országos Filharmó­nia által rendezett hangver­senyek műsorán Hacsatur- ján, Ljadov, Csajkovszkij és Muszorgszkij művei szere­pelnek. A zenekar ma dél­előtt 9 órakor Kunszentmár- tonban, 11 órakor Török- szeptmiklóson és délután 3 órakor Mezőtúron Bali Jó­zsef karnagy vezényletével mutatja be műsorát. A hang­versenyen fellép Póka Esz­ter, az Állami Operaház énekművésze és Perényi Esz­ter, az Országos Filharmónia szólistája. Riadó '77 Országos játék úttörőknek Az ország egymillió-két­százezer piros és kék nyak- kendőse várja, hogy felhan­gozzék a rádióban a „riadó­készültség”, majd nemsokkal ezután a jel: a Csepeli Vas­mű szirénája. Ezzel kezdődik az a többnapos országos já­ték, amely Riadó ’77 elneve­zéssel a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját köszönti. A rajt időpontját a „főhadiszállás”, az Üttörőszövetség szigorúan titokban tartja, ám az orszá­gos játék gazdag programját jól ismerik mind a 3500 csa- patközösségben. Már a nyá­ri táborokban megkezdődött a felkészülés a Nagy Októ­ber megünneplésére, s a tan­év első hónapjai is ennek je­gyében teltek el. A várható eseményekről, az Üttörőszö- vetségben tájékoztatták az MTI munkatársát: — A Riadó ’77 akcióra az elmúlt hetekben, hónapok­ban nagy lelkesedéssel ké­szültek hazánkban a kisdo­bosok, az úttörők. Ismeret- terjesztő „hadjáratokat” in­dítottak a 60 évvel ezelőtti események alapos áttekinté­sére, a világtörténelmi jelen­tőségű forradalom napjainak felidézésére, hogy a novem­ber 7-ig zajló programokon, akadályversenyeken megfe­lelő felkészültségről tehes­senek tanúbizonyságot. — A riadót követően az úttörők megalakítják forradalmi osz­tagaikat az irányító parancs­nokság vezetésével, majd olyan, a Nagy Októberrel kapcsolatos feladatokat olda­nak meg, amelyekkel megje­lenítik a történelmi esemé­nyeket. Az őrsök, a rajok, a csapatok ünnepi összejövete­leken értékelik a felkészülés időszakában végzett munká­jukat is. Mert a Riadó ’77 nemcsak ünnep. Szerte az or­szágban az elődök példáját követve a pajtások olyan tetteket hajtottak végre, ame­lyek méltóak a történelmi esemény köszöntéséhez. Ere­jükhöz mérten társadalmi munkát vállaltak és teljesí­tettek a kisebb közösség ja­vára, vagy környezetük szé­pítésére, gyarapítására. A SZOVJET FILM ÓRIÁSA A Patyomkin története Brüsszelben a világ minden tájáról összesereglett filmkri­tikusok titkos szavazással a világ legjobb filmjének Eizenstein Patyomkin páncé­losát nyilvánították — maguk sem tehettek róla — tulajdon­képpen közhelyet teremtettek. Azóta, valahányszor a film- történet nagy klasszikusai kerültek szóba, mindenhol, mindenki a Patyomkint em­líti kicsit kötelességszerűen. Pedig a forradalom remek­műve — mert az a javából — igazán nem szorul rá az is­koláskönyvek igazolására: ma is él, magával ragad, le­nyűgöz — éppúgy, mint szü­letésekor, 1925-ben. A film, a Patyomkin tör­ténete — egy kicsit a hete­dik művészet története, útja az elismertetésért is; 1925 március 11-én a szovjet kor­mány elhatározta, hogy az 1905-ös forradalom évfordu­lójáról filmciklussal emlé­kezik meg. Az akkor 28 éves, teljesen ismeretlen M. Eizen- steinre bízták a Patyomkin históriájának? megörökítését. Március utolsó napján láttak hozzá a felvételek készítésé­hez, és még abban az évben, december 25-én a Bolsoj kö­zönségének hivatalosan is bemutatták a pályakezdő fil­mes alkotását. 1926 januárjá­nak második felében jelentek meg az első bírálatok. Idéz­zük egy akkori szemtanú, a francia Léon Moussinac, filmkritikus visszaemlékezé­sét: „Tudtunk a film szovjet­unióbeli sikeréről, s amint a Patyomkin egyik kópiája el­jutott Párizsba, sikerült meg­tekintenem. Már ott, hely­ben elhatároztuk, hogy min­den akadállyal dacolva, is­mertté tesszük a filmet. Előbb a szakma emberei, majd a széles közönség előtt is. Nem volt kétségünk a vár­ható nagy hatásról... Bizo­nyossá vált akkor, hogy a filmművészet képes lesz a legnagyobb alkotások létre­hozására, mert a Patyomkin, vitathatatlan remekmű, már a filmtörténet nagykorúságát jelezte...” És egy másik idézet. Egy matróz levele a francia kri­tikus igazgatása alatt tevé­kenykedő Spartacus filmklub lapjához, 1928 május 1-éről keltezve. „A Patyomkin páncélos kétszeri megtekintése után ma is élénk örömet érzek, és szeretném egész csodálatomat kifejezni, elsősorban a vál­lalkozás, másodsorban a film iránt. Mint a Fekete-tenge­ren hajózó öreg tengerész nyugodtan állíthatom Önök­nek, hogy azon az estén is­mét átéltem azokat a dicső szevasztopoli napokat. Azt hiszem, ennél jobbat nem is lehet tenni. A filmben látott képek nagyon hasonlítanak az általam átélt nanokhoz ... Állíthatom: a Patyomkin a legtökéletesebb megörökítése a fekete-tengeri matrózok felkelésének”. Luda és Jean Schnitzer A szovjet film 20 éve című munkájában azt írja Eizen­stein filmjéről, hogy „min­den idők legtökéletesebb filmje”. Felejthetetlen az el­ső képtől az utolsóig, minden vetítéskor újabb és újabb szépségeit fedezi fel a néző. A Patyomkin uralja a világ filmművészetét. Hogy mindez csak a vágó­asztalon született volna meg? ... Az igaz, hogy a for­gatókönyvben, amelyet Agad- zsanova írt, a páncélos epi­zódja minimális helyet fog­lalt csak el. A forgatás so­rán, Eizenstein a rá jellemző merészséggel elhatározta, csak ezt a részt tartja meg, a többit kivágja. Ezzel az egyetlen epizóddal nemcsak a levert felkelés drámáját idézte fel, hanem egy elkö­vetkező győzelem lehetőségét is körvonalazta. A befejező képsorokban a hajó nem kö­tött lei Constantában ahogy az a történelem tanúsága sze­rint történt, hanem egyene­sen az Auróra felé veszi az irányt. Hogy hogyan jutott a ren­dező erre a gondolatra, arról Szergej Jutkevics írja: Eizen­stein megértette a közönség­gel, hogy a hadsereg, és ter­mészetesen a tengerészet is — a proletariátushoz, a nép­hez tartozik. Amikor, hihetet­lenül későn, 1960-ban az olasz nagyközönség megis­merkedett a szovjet néma­film első remekművével, az Oggi kritikusa, Angelo Sol- mi ezt írta: „A Patyomkin páncélossal Eizenstein az egész világ számára alapve­tő filmesztétikai művet írt. Bebizonyította, hogy a né­mafilm a maga sajátos esz­közeivel minden pszicholó­giai, drámai helyzetet kife­jezhetett”. 1948-hani egy nemzetközi filmes tanácskozáson a világ legjobb filmjének ítélték a Patyomkint. 1952-ben a már említett bruxellesi fesztivá­lon a világ filmrendezői meg­erősítették ezt a véleményt és megyegyezett abban, hogy Eizenstein műve halhatatlan; a legjobbnak talált tíz film közül az első. (A Patyomkin 32 szavazatot kapott, a sor­ban Chaplin Aranyláza kö­vette 25 szavazattal). 1956-ban az olasz Tempo című lap Olaszország legne­vesebb kritikusainak véle­ménye alapján ugyancsak alapműnek minősíti. Ha va­lamilyen katasztrófa elől a bennünket követő nemzedé­kek számára át kellene me­nekíteni egy filmet, akkor — írta a lap — a legtöbben a Patyomkint választanák. 1958-ban 26 ország filmtör­ténészei a Patyomkint tün­tették ki „a világ legszebb filmje” címmel. A film a le­hetséges 117 szavazatból 100- at szerzett meg. 1961-ben az angliai Sight and Sound folyóirat vizsgálódá­sa szerint Eizenstein a világ legjobb rendezője, elsősorban a Patyomkin miatt, őt Chap­lin, valamint Renoir követi. A Patyomkin páncélos, mint láthatjuk, a tovatűnő évek, és a múló divatok elle­nére, új és újabb hullámok dacára, valamennyi nemzet­közi verseny vitathatatlan bajnoka, térben és időben. Halhatatlanságát magas mű­vészi színvonala igazolja, szavatolja, az az örökérvé­nyű, mindig aktuális téma, amellyel embernek ember általi kizsákmányolása felett mond ítéletet. N. Gy. Bolt az iskolában A hetedikes Dobák Magdi — ő volt a kapuügyeletes — az óráját nézve egyik kezé­vel már a villanycsengő gombját kereste. Pontosan ki­lenc negyvenkor felberregett a tízórai szünetet jelző csen­getés, pillanatok alatt gye­rekzsivajtól visszhangzott a jászfényszarui általános isko­la folyosója, udvara. Egy­szerre tízen-tizenöten „roha­mozták” meg a lépcsőházi kis szövetkezeti boltot. Felnőtt szemmel A Jászfényszaru és Vidéke ÁFÉSZ nyitotta meg az is­kolában a raktárral együtt alig tíz négyzetméteres kis vegyesboltját, még 1974-ben. Kiss László igazgatótól meg­tudtuk, azóta is megelégedé­sükre üzemelteti a mostani, egvesült szövetkezet.-!* Az iskolánkban tanuló kétszázötven gyerek hatvan százalékának munkába jár­nak a szülei. A kalapgyáriak reggel hatkor, akik a Béke Termelőszövetkezetbe járnak még korábban kezdik a mun­kát. Nagy segítség a csalá­doknak, hogy az iskolában már hét órakor kinyit a kis­bolt, ahol kiflit, kakaót, te­jet reggelizhetnek a tanulók. Tizenegyig — addig tart nyit­va, — a három óraközi szü­netben is megvásárolhatják a gyerekek a tízórait, az ott­hon felejtett, vagy hiányzó, tanszereket. Nekünk nincs gondunk a bolttal, a szövet­kezet biztosítja a személyze­tét, az árut, a rendre kell csak ügyelnie a napos peda­gógusnak. Amíg nem volt itt a bolt, mindig idegeskedtünk, nehogy elüsse egy autó a száz méterre levő ABC-üzlet- be átrohangáló gyerekeket. A nyolcadikosok fölényével tolakszik a boltablakhoz Ke­resztes Éva. Neki sürgősebb a lekváros bukta meg poha­ras tej, mert matekóra lesz, és az egyenleteket még át kell nézni. — Hatra járnak dolgozni a szüleim, de attól reggelizhet­nék otthon is a negyedikes Luklider Imréné két éve vezeti az egyszemélyes kis­boltot. önállóan rendeli az öcsémmel. Csakhát így reg­gelenként egy félórával to­vább lustálkodhatunk. Elég ha háromnegyed hétkor fel­kelünk. Megkapjuk minden­nap a nyolc forint zsebpénzt, abból megreggelizünk, még marad is egy kettes hazafelé menet fagyit venni a presz- szóban. Van olyan is, hogy otthon felejtjük a füzetet, akkor inkább újat veszünk itt a szünetben, minthogy a rossz pontok szaporodjanak. Hogv a házifeladat hogyan kerül át az otthon felejtett­ből az új füzetbe? Hát, szó­val én most Sietek, mert mindjárt becsengetnek. árut a FÜSZÉRT-től, a PIÉRT-től, a tejipartól és a sütőipartól. — Megvásárolhatnak itt mindent a gyerekek, amire csak szükségük lehet. Árulok mindenféle iskolaszert, reg­geliben otthon se válogathat­nának többfélében. A kocka­sajtból négyfajtát tartok, na­gyon kedvelik a mini-vajat és a lekváros buktát. Sze­retik a hasukat a gyerekek, naponta 600 kifli, nyolc kiló vaj, 150 poharas tej vagy kakaó fogy el. Az áruellátás­sal elégedett vagyok, reggel hétre már megkapom a na­pi élelmiszerárukat, és rend­szeresek a FÉSZÉRT és a PIÉRT-túrák is. Jó lenne, ha apróbb, olcsóbb csokoládé­árut is kaphatnánk, ne csak négy-öt forintosat és táblás csokoládékat. Sokszor marad a gyerekeknek egy forintjuk, egyötvenük, szívesen költe­nék édességre. T. F. Olcsó csoki kellene!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom