Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1977. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II ŐSSZEL IDŐSZERŰ U virágmagok gyűjtésérül ősz van, a termés betaka­rításának időszaka. Már most gondolnunk kell a következő tavasz és nyár virágainak szaporítására. Gyűjtenünk kell a magokat. A virágok különbözően hozzák magvaikat: Szirmai­kat lehullatják, és a mago­kat gumókba gyűjtik; a vi­rágszáron hagyják borsóhü- velyszerű magházukat; szir­maik között, a tányérukban őrzik a magokat. Nagyon kedvelt kerti vi­rág az árvácska és az ibolya. Az összegyűjtött apró, fekete magvakat még az ősz folya­mán vessük el ládákba, mert akkor már kora tavasszal palántázhatók. Sok kertnek kedves dísze az igénytelen tátika. Máksze­rű magvait még az ősz fo­lyamán '— azonnal eredeti helyére — a virágágyakba vethetjük. A téli fagyok nem ártanak neki. A kis palántá­kat tavasszal csak ritkíta­nunk kell. A margaréta és az ősziró­zsa sziromhullása után a magokat kézzel tudjuk a to­kokból kiszedegetni. Szárítás után tasakoljük. (Műanyag zacskóban ne tároljunk ma­got, mert befülled és elpusz­tul!) A viola magvait a szárá­val együtt szárítjuk. A nö­vény szimpla virága hozza a magot tartalmazó keskeny, vékony hüvelyt. A növényt addig hagyjuk a földben, míg a levele teljesen elszá­radt. Azután kell szárítani. A szegfű apró magvait szin­tén faj és szín szerint külön- külön tasakoljük. Általában minden virág­mag tárolásánál fontos, hogy szín és faj szerint elkülönít­sük. A zacskóra mindig ír­juk rá a virág nevét, esetleg valamely — számunkra fon­tos jellemzőjét. Virágaink fajtisztaságát csak így tud­juk megőrizni. Az egyik legfontosabb vízve­zeték-szerelvény a vízcsap, szak­szerű nevén szelep. Mihez kez­dünk vele, ha csöpög, vagy lát­szólag teljesen használhatatlanná válik? A csap két, leggyakrabban ja­vításra szoruló, mozgó alkatré­sze a szeleporsó és a szelepkúp. A szelepkúp, illetőleg az erre erősített tömítés (csapbőr) gon­dos kezelésétől függ elsősorban, jól működik-e a csap? A tömítés olyan legyen, hogy a csapot könnyen, úgyszólván ujjheggyel le tudjuk zárni. A rossz szeleptömftés és az emiatt szükséges erőltetett zárás na­gyon igénybeveszi a szeleporsó menetes részét. A menet lekopik, és a szeleporsó zárás közben „megugrik”. Ilyenkor a szelep­orsót ki kell cserélni. Ismételt csere után a csap felső részében található menet is megkopik. Ebben az esetben már nem lehet a csapot megjavítani, az egé­szet ki kell cserélni. A csávók könnyű és Jó zárására tehát nagy gondot kell fordítani. Meg­hibásodás esetén forduljunk sze­relőhöz. Előfordul, hogy a csap „sziré­názik”. Ennek leggyakoribb oka, hogy a tömítés megkopott, elvé­konyodott, és a csap kinyitása­kor — bizonyos vlzsebesség mel­lett — „berreg”. Ilyen esetben a tömítést ki kell cserélni, mert a kellemetlen zajon túlmenően a rezgés átterjed a- csőre is, szétrázhatja, a felszálló-vezeté­ket és komolyabb károkat okoz­hat. Megemlítjük az úgynevezett tömszelence hibáit is, bár ezek nem különösen gyakoriak. A tömszelence a kézikerék és fedő­kupak eltávolítása után válik lát. hatóvá. Amennyiben a kupak alól víz szivárog — ami a tömszelen­ce tömítésének hibájára utal —, forgassuk a tömszelencét az óramutató irányában, így tömo- ríthetjük az alatta levő tömítést. Ha ezután a csapkerék csak nagy erőfeszítéssel forgatható, kissé fel kell lazítani a tömszelencét. Ha a folyást vagy csepcgést új­ra tapasztalják, forduljanak szak­emberhez. — k — Divatos kismamaruhák Bár az utóbbi időkben szépen javult a kismamaruhák választéka, sokan szívesebben varratnak a terhesség idejére megfelelő színű, fazonú, a kilenc hónap után is viselhető ruhákat. Néhány csinos modellt mutatunk be, amelyeket szü­lés után övvel megkötve, vagy kicsit karcsúsítva lehet hor­dani. 1. Elől végig gombolt, tűzéssel díszített ingruha. A ma­gasan elhelyezett zsebpatni alól indul ki a mély hói, amely egész idő alatt kényelmes viseletét biztosít. 2. Csinos alkalmi ruha, készülhet sötétkék könnyű se­lyemből, szövetből vagy jerseyből. Az érdekesen elhelyezett függőleges pántokon pici fehér gombok, a gallér piké vagy selyem. 3. A bővíthető derekú nadrágot szívesen viselik a kis­mamák. Jól illik hozzá a bemutatott blúz: az elkerekített teilrész alatt erősen bővülve, nagy rátett zsebekkel. Jól mu­tat a kockás gallér, kézelő és zsebrátét. 4. A közkedvelt és divatos kékfestő anyagból készült a hímzett batisztfodorral díszített, hóllal bővített blúz. 5. Végezetül egy jól kihasználható, hátul szembe-hólos, tűzéssel díszített, végig gombolt kötényruha, blúzokkal, puló­verekkel viselve változatos öltözködésre nyújt lehetőséget. a szeme szelídkék volt, Tükrös Katának, a haja puha volt, mint a selyem, ragyogó, mint az arany. Azt is megmondom, miért hívták Tükrös Katá­nak. Ha kinyitotta az ab­lakot, mindjárt azt néze­gette az üvegjében: illik-e a kék szalag a hajába. Ha tejet forralt a konyhán, nem bánta, ha kifut is, csak megláthassa magát a kékmázos lábosban. Azt meg ki se lehet mon­dani, hogy mit csinált, amikor az új tavaszi ka­lapját megkapta. Igaz, hogy azt se lehet kibeszélni, mi­csoda szép kalap volt az! Olyan vadrózsabimbók vol­tak rajta, hogy a vadró­zsabokron se nőnek külön­bek. A méhecskék nem győztek csodálkozni, ami­kor először meglátták: — Nini, de korán kibim­bózott idén a vadrózsa! No de Kata nem azt néz­te, hogy a virág szép-e a kalapon, hanem azt, hogy a kalap szép-e őrajta. Sor­ra járta a tükröket, levet­te a kis falitükröt, de még a rézkilincset is megkér­dezte: — Tükör, van-e nálam szebb? Kistükör, nagytükör, réz­kilincs, vaslábas mind azt mondta: soha ilyen szépet! Ahogy a konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta, ka­kas azt kukorékolta, de Ka­ta ügyet sem vetett rájuk. MÓRA FERENC Tükrös Kata Csak azon törte a csöpp fejét, mibe nézhetné meg magát. — Nyisd ki a szemed, kutyus — rúgta meg az öreg Pajtás kutyát, aki a küszöbön szundikált —, hadd látom meg magam benne! Pajtás megrázta kócos bundáját, és haragosan rá­mordult: — Mire való ez a nagy tükrösködés, hékám! Lám, én sose nézek tükörbe, még­is nagy a becsületem a háznál. Bezzeg nem gorombásko- dott a cirmos cica. Az is olyan, hogy mindig csino­sítja, nézegeti magát. Most is ott ül az esővizes hordó szélén, és nézegeti gömbö­lyű fejecskéjét a vízben. De még a gazdaasszonyká­ját is odaintette: — Gyere, két cica is megnézheti magát egyszer­re! Tükrös Kata nem is na­gyon hívatta magát, egy­szeriben ott termett a hor­dónál, és belekukucskált a vízbe. Lám, milyen szépen len­genek a rózsabimbók a ka­lapján! Öröm nézni, hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja. Jaj, hátha még a selyemszalagot is meg­láthatná a nyakán! — Én látom az enyémet — kérkedett a cirmos ci­ca. — Mostmár én is látom az enyémet — mondotta volna Tükrös Kata, de any- nyira belehajolt a hordó­ba, hogy belepottyant: Jó szerencse, hogy a Paj­tás kutya odaugrott, és megkapta a szoknyácskáját. Így csak a fejét mártotta meg az esővízben, hanem a rózsabimbós kalapnak az is egészen elég volt. Azt ugyan a fejére nem teheti többet senki kislánya! No de volt is nevetés! Még a libák meg a rucák is nevettek! Kislányok! Ti még nem estetek bele a vizeshordó­ba? Nem magányos vár a mai magyar .család a társa­dalom gyors változásaihoz alkalmazkodni, és milyen se­gítségre szorul a meglevő gondok közepette? Lépést tart-e akár az irodalom, akár az ismeretterjesztés az életmód átalakulásával? Az életmód igen gyorsan változott, mivel a mezőgaz­daságból az iparba hatalmas tömeg vándorolt (1945-ben a lakosság 55 százaléka élt földművelésből, ma csak 15 százaléka), a városok lakos­sága megkétszereződött, s még így is ingázik 1 millió 200 ezer munkás, S közülük több mint 400 ezer csak he­tenként vagy még ritkábban látja a családját. Mind az el­vándorlás (otthontalanság érzése az új lakóhelyen), mind az ingázás (az apa tá­volléte folytán az anya meg­növekedett felelőssége és. te­vékenységi köre, hiszen ezek a családok általában „kétla- kiak”, mezőgazdaságból és iparból élők) erősen hatotta családi életre, és olykor bom­lasztja. Nagy és sokirányú válto­zást hozott a nők munkavál­lalása; nemcsak öntudatot és jobb jövedelmet, de azt is, hogy a „koedukált” mun­kahelyek néha veszélyeztetik a házastársi hűséget; a mun­kahelyekről nem mindig visznek jó híreket és jó han­gulatot haza a dolgozók, s ha munkájukat nem érzik eléggé fontosnak, s abban nem lelnek elég örömet, ak­kor a két fél fáradtsága üt­közik: a háztartási teendők, megosztása vitákhoz vezet. A férfiak jövedelme rend­szerint magasabb (még egy­forma képzettség esetén is), ezáltal szabadidejük (akár mellékkeresetre, akár pihe­nésre vagy szakmai művelő­Képes-e désre fordítják) értékesebbé válik; a nők maguk is ver­gődnek a hagyományok és az új életmód szorításában, szeretnének jó háziasszonyok és jó anyák lenni, nemcsak a környezet, de ők is elvár­ják ezt maguktól, ám nem futja idejükből, s ezért bűn­tudat gyötri őket. Közben mindkét fél úgy érzi, hogy keveset törődik gyermekei­vel, tehát kialakul a „szülői bűntudat”, ami inkább az elégedetlenség, semmint a sikeres változtatás forrása. A legutóbbi nagrr. mánya, a gyermekgondozási segély nagyszerű lehetőséget adott, de mint minden jó do­lognak, ennek is van árny­oldala, miként egy fiatal ve- gyésznő elmondta: a legha­ladóbb fiatal házasok prog­ramszerű egyenjogúsága is csak a gyerek születéséig tart; a legáldozatkészebb apa sem tudja megóvni a felesé­gét a munkahelyi lemara­dástól. Csakhogy nem min­denütt olyan rendíthetetlen ez a jószándék. A fiatalok gyakran nem megfelelő mintát visznek magukkal a szülői házból; sokan félnek közülük a fele­lősségtől, fáradékonyak és nehezen birkóznak meg a családalapító évek erőfeszí­téseivel. Fáradtságuk, ideges­ségük gyakori oka, hogy bár sokáig „gyerekek” (abban az értelemben, hogy tanulmá­nyaik miatt hosszú ideig ma­radnak a szülőktől függő helyzetben), mégsem lehet igazán gyermekeknek lenni­ük, mert a városi lakások szűk méretei, a zsúfolt, za­jos óvodák és napközik, és nem utolsó sorban a családi viszályok, a nem nekik való tv-műsorok és a kialvatlan­ság koravén, zilált idegzetű kis felnőttekké teszi őket. „Kis felnőttként” kezelte őket a régi falu közössége is, benne éltek a közösségben, de az nem volt olyan terhe­lő számukra, mint a modern felnőttek világa, s azonkívül közösség volt, amelybe ész­revétlen belenőttek, míg a mai család igen gyakran el­zárkózik a környezettől, és a baráti kapcsolatokat sem igen ápolja. Bár ez az utób­bi jelenség inkább a városi családoknál mutatkozik, ahol a szomszédság úgyszólván ismeretlen, s a hosszú és fá­rasztó közlekedés nehezíti az emberi kapcsolatok fenntar­tását. A család, bár olykor elzár­hatja tagjait a tágabb közös­ségtől, mégsem tekinthető magányos várnak, szigetnek a társadalom tengerében, ha­nem annak alapközössége, amely a kollektivitás első „gyakorló terében” formálja az egyént, s nélküle a társa­dalom sem kaphat a tágabb közösség számára megfelelő embereket. H rcalári a társadalmi h uaaiau mozgásokra szeizmográf-érzékenység­gel reagál, de ha ezek a mozgások túlságosan meg­rázzák, ha szétesővé, bizony­talanná válik, az egész tár­sadalom megszenvedi. Ezért kell a társadalomnak a csa­lád segítségére sietnie (in­tézményes úton is, mint pél­dául gyermekgondozási se­gély, lakáselosztás a gyerme­kek száma szerint, munkaidő­csökkentés), és a szellem embereinek tudatformáló munkájával is, hogy feltár­ják a- bajok okát, és meg­mutassák a harmonikus élet­berendezés útját. B. É. Óvakodj a liszttől, macskaszőrtől! Mindennapi betegségeink: az asztma, a szénanátha Sajnos azonban nemcsak a címben szereplő liszttől és macskaszőrtől kell óvakod­ni, mert például egy híres középkori orvos azzal gyó­gyította az edinburgi érsek súlyos asztmáját, hogy eltá­volította az érsek ágyából a tollat, Caraffa római kardi­nális pedig, aki az asztmá­val rokon betegségben, szé­nalázban szenvedett: őröket állított háza, parkja és séta­útjai köré, hogy megakadá­lyozzák találkozását olyan személyekkel,' akik rózsa­olajjal illatosítják magukat. Megfigyelte ugyanis, hogy náthája azonnal kitör. Az asztmás W. Cullen azt vette észre, hogy egy asz- szony mindig akkor kap ro­hamot, amikor gyógyszerész férje ipecacuanát, az ismert, köptetőnek is használt nö­vényt dolgozta föl. Egy aszt­más orvos bizonyos ételek után fulladozott. A XVII— XVIII. században általáno­san ismert volt a lisztporral foglalkozók asztmája, ugyan­így a lószőr asztmát kiváltó hatása is. NÖVEKVŐ SZAMBÁN Az asztmás betegek száma ekkor már valóban megsza­porodott, amiben a kialaku­lóban levő kapitalista ter­melési viszonyoknak döntő szerepük volt. Emberek tö­megei hagyták el megszo­kott környezetüket, termé­szetes mezőgazdasági foglal­kozásukat. A primitív gyá­rakban feldolgozásra kerülő anyag: tollpihe, szőr, len, kender, gyapjú, liszt, stb. akadálytalanul és tömegesen hatolt be a túldolgoztatott, alig táplálkozó, legyengült emberek légútjaiba. A gyárak korszerűsödtek, de a környezetszennyeződés, a füst, gáz, korom, por meny- nyisége századunkban ug­rásszerűen növekszik. Adatok bizonyítják, hogy például az. USA-ban és Németország-" bán 1930 óta többszörösére emelkedett az allergiás be­tegségekben szenvedők szá­ma. Ma az USA-ban 12 mil­lió asztmás van, és a lakos­ság tíz százaléka szenved szénanáthában! A párás te­rületeken általában több a megbetegedés, mint a száraz levegőjű földrészeken. Euró­pában is azok az országok vezetnek, amelyeknek párás tengerparti klímája és fejlett nagyipara van: Anglia, Bel­gium, Hollandia, NSZK. Csökken a megbetegedések száma, ha a tengerszint fö­lötti 1000 métert elhagyjuk. Etiópiában, Svájcban, Peru­ban egészen ritka. A NAGYVAROS ATKA Az asztmát előidéző ténye­zők között jelentős a levegő szennyeződése is. Budapest területének 1 négyzetkilo­méterére a belterületen 186 tonna, ipari területen 320 tonna, Tatabányán 360, Lá­batlanon (cementgyár!) 550 tonna, Salgótarjánban 600, Pécsett 750 tonna por ülepe­dik le egy év alatt! Termeli: a nagyváros házrengetegének sokezer kéménye, ipari üze­me, gépkocsik kipufogógáza. (A legszörnyűbb adatok: Chi­cago, Los Angeles, Manches­ter évi 1000 tonna fölött, Osztrava: 2000 tonna.) Visszatérve az allergiára: nemcsak a ftnár részleteseb­ben tárgyalt asztma és szé­nanátha tartoznak e beteg­ségek közé, hanem a csalán- kiütés, az ekcéma, bizonyos emésztőszervi és érbetegsé­gek, pl. a migrén, de az is, amikor valaki bizonyos gyógyszerekre túlérzékeny. Allergiás tüneteket okozhat­nak a már említett anyago­kon kívül: a tej, a tojás, ap­rómagvas gyümölcs, a pad­lók penészgombái, nyirkos falak, vegyszerek, a házipor- atka nevű mikroszkopikus rovar, elvben valamennyi vi­rágpor, de gyakrabban csak a szélporozta virágok pollen­je, mert a rovarok által megtermékenyülő virágok pora nehezebb, nem száll na­gyobb távolságokra, tízkilo­méterekre. A szénanátha enyhébb a napsütötte helye­ken, ahol gyorsan fölszáll a por, esőben, eső után, huzat és szélmentes helyeken. So­kat segít a nyugalom, a kul­turált, tiszta környezet. Az idegesség elősegítheti, fokoz­hatja a tüneteket. A szénanátha leggyako­ribb a fehérbőrű, szőke, vagy vöröshajú embereknél, a szellemi foglalkozásúaknál, a korszerű üzemekben dol­gozó gyári munkásoknál, míg például á mezőgazdasá­gi dolgozók, falun élők kö­zött szinte ismeretlen. Az al­lergiás betegségek nem örö- kölhetők, csak a hajlam, és nem is kaphatjuk el mások­tól. GYÓGYÍTHATÓ Asztmával, szénanáthával bármely allergiás tünettel haladéktalanul forduljunk orvoshoz, és segítsünk feltár­ni az esetleges kiváltó oko­kat: saját rendszeres megfi­gyeléseinkkel. Budapesten négy, Győrben, Szegeden, Miskolcon, Pécsett, Debre­cenben, Nyíregyházán, Szom­bathelyen, Kecskeméten 1—1 szakklinika áll a betegek rendelkezésére. A kezelés hosszadalmas, 1—2 évet igé­nyel, de a betegek fele meg­gyógyul, és a másik felének jelentős mértékben csökken­nek a panaszai. Csóti László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom