Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 9. NEM CSODASZER SZÉLJEGYZET A kereskedelmi akciók kulisszatitkai Közismert aforizma, hogy a vevők és eladók nem érthetik meg egymást, mert mind a két fél mást akar. Nyilvánvalóan az egyik eladni, a másik venni szeretne. Eddig nincs is baj, mert az adásvétel ugyanazon dolog két oldala. A gond akkor kezdődik, amikor nem azt kínálják, amit keresnek. De az aforizma lassan a múlté. Mind kevesebb a bolt- ról-boltra járó, bosszankodó vevő. Sőt mindennapjaink „színfoltja” lett a kereskedelem sokfajta, változatos rendezvénye: a szezon végi kiárusítások, leértékelések, vásárok, bemutatók. Sokan fel is teszik a kérdést: mi a célja ezeknek a kereskedelmi akcióknak? Különösen most, hogy a boltok amúgy is jól mennek. A megyei kereskedelem élénkebben növelte forgalmát, mint az országos. A megyei pártbizottság cselekvési programjában meghatározott 7,9 százalék helyett 10,2 százalékkal emelkedett árbevétele a második negyedévben... Változó célok A cél sokféle lehet, így például az egyes áruk forgalmának fellendítése, a „holt idény” áthidalása vagy éppen valamelyik cikk vagy cikkcsoport népszerűsítése, megkedveltetése. Emellett természetesen „tiszta” gazdasági megfontolások is szóba- jöhetnek, tekintve, hogy a kereskedelmi vállalatok is gazdálkodók. A cél eléréséhez több eszközt is felhasználhat a vállalat. Ezek közül csak egy — és nem is feltétlenül legeredményesebb- az ideiglenes árcsökkenés. Mikor eredményes a vásár? Könnyű lenne azt válaszolni, akkor, ha eléri a célját. Ez kétségtelenül igaz. Ám az eredmény mindig a feltételek összhangjától függ. Legfontosabb feltétel az, hogy legyen mit eladni. Ez ugyan természetesnek látszik, de ennek biztosítása mégsem olyan egyszerű. Gondoljuk el, hogy egy Amfóra vásár a megyében sőt az egész országban egyszerre tart A tároló kereskedelemnek kell ellátni ilyenkor a boltokat, kielégíteni a felélénkült keresletet. Ez általában megoldott, de mégis előfordulhat, hogy mindenhol, a vásár egész ideje alatt nem lesz minden áru. Akkor viszont mitől vásár? Ha jó a propaganda A kiskereskedelmi vállalatoknál előfordul, hogy egyes árufajták felhalmozódnak. Egyetlen cikkre azonban nem lehet vásárt alapozni, kivéve, ha folyamatosan keresett cikkről van szó. De itt sem könnyebb a helyzet, A zöldség-gyümölcs esetében a portéka zöme először a felvásárlókhoz kerül s csak azután a boltokba. Hosszú tehát a lánc és könnyen be-becsú- szik a hiba. Tapasztalhattuk, hogy a paradicsom-paprika befőzési akció során időnként nem volt kielégítő a választék. Feltétel az is, hogy a vevőket gyorsan kiszolgálják. Még kedvezőbb üzleti adottságok mellett is szükség van munkaszervezési, munkát könnyítő megoldásokra (számlázás, árubemutatás) sőt a vásár eredményességét elősegítő tájékoztatásra is. A szórólapok, reklámfeliratok a szűk nyomdai kapacitás miatt házilag készülnek és legtöbbször késnek. Ritka a karcagi ÁFÉSZ példája, ahol a paradicsom-paprika befőzési akció indulásával szinte egy- időben elkészültek a plakátok és a szórólapok. A szervezéssel járó munka- többlet, az előkészítés költségei és a kockázat viselése tehát jelentős teher, de nél- külözhetetilenekl a sikerhez. Kiket érint egy-egy vásár? Már volt szó róla: mindenkit — de nem egyformán. A ruházati cikkek esetében a vevők 60—70 százaléka kifejezetten érdeklődik az árleszállítási akció iránt. Ügy is fogalmazhatnánk, vár rá. Ezt a várakozást — bár sok tényező befolyásolja — statisztikailag is lehet igazolni. Műszaki áruknál már kevésbé lehet számítani a türelmetlenül várakozó vevőre Emlékezetes a biztonsági öv esete, melyet márciusban féláron sem lehetett eladni. Ám júniusban már a teljes rokonság bevonásával keresték. Milyen alapon kerül egy akció áruskálája kiválasztásra? A meghatározó a vásár célja. Így lehet teljesen korszerű az eladásra kínált termék, de lehet olyan, aminél műszakilag már van jobb, ruházati cikkek esetében divatosabb. Rendszeresen pultra kerülnek olyan áruk is, melyekből bőven van raktáron. Csalóka vásárlói tévhit tehát, hogy kizárólag elavult terméket kínálnak. Sokszor egész kitűnő cikkekkel találkozhatunk, mint például a Lehel hűtőgépcsaláddal vagy a karcagi üveggyár jénai áruival. A vásárlók bizalma Egy-egy akció során persze nem csak a vásárba bevont áruk forgalma emelkedik, akár 30—40 százalékkal is növekedhet a többi áruk eladása is. így egyben „tiszta” gazdálkodási célkitűzések is megvalósulhatnak, (a raktározási, készletezés költség- csökkentése). Nem lehet figyelmen kívül hagyni a vásárlói bizalom és ismeretség megszerzését sem. Az utóbbi ugyanis rendkívül nagy dolog. Gondoljunk csak egykét márkás névre, melyek mellé már rég felnőttek versenytársaik, de a márkásnév biztosítja számukra a tartós elsőbbséget. (Philips). Néha egészen más indokolja az akciót. A szolnoki „hatvanas” a vállalat fennállásának 25. jubileuma alkalmával szervezi október és december között a bemutató sorozatát. A kereskedelmi akciók tehát igen sokszínűek lehetnek, de nem csodaszerek. Hosszú távon nem oldják meg a vállalat gondjait. Megszervezésük, kivitelezésük nem kevés munkába kerül. Ennek ellenére minden kereskedelmi dolgozó szívesen vállalja a többletmunkát: személyes érdekeltségből, vállalati megfontolásból, sőt a fogyasztók érdekében is. Bóka János A pénz A kislexikon közgazdasági oldalunk témájához kapcsolódik. Éppen ezért — a teljes megértés kedvéért — nem is egyetlen szót vagy fogalmat világit meg, hanem kitér az összefüggésekre, a rokonértelmű változatokra is. A pénzt— legalábbis a mindenki által ismert bankjegyeket és az „apró”-nak nevezett érméket nem kell különösebben bemutatni. Annyit mindenki tud róla, amennyit feltétlenül kell: hogy „csak számolva jó” — „megszerezni nehéz, megtartani még nehezebb” . . .és egyébként sem boldogít. A pénz ennél mélyebb, tartalmi Ismeretére az átlag embernek nincs is szüksége. Feltéve persze, hogy minden rendben megy — a gazdaságban optimális arányok alakultak ki, és a pénzügyi egyensúly szilárd. Az állam ugyanis ilyen körülmények között garantálja az általa kibocsátott bankjegyek értékállóságát. Merőben más a helyzet ha az egyensúlyok és arányok megbomlanak, eltolódnak vagy kényszerűen megváltoztatásra szorulnak. Ilyenkor hallhatunk, olvashatunk hígulásról, inflációról, aranyfedezetről, elértéktelenedésről s hasonló — nem éppen kedélyes — közgazdasági fogalmakról. De maradjunk a pénznél, mely a látszat szerint mind ennek az okozója. Mi a pénz? A legismertebb elméletek szerint arany, a bankjegy pedig egy bizonyos mennyiségű arany tulajdonát igazoló okmány. A forint például az 1946-ban elfogadott törvény szerint 0,075 gr aranyat jelent. Természetesen ennyiért most már nem lehet kapni, ami azt jelenti, hogy 30 év alatt pénzünk paritása — csakúgy mint a világ minden pénzéé lecsökkent. Ezek szerint az „arany pénz” ma már inkább Iskolai elmélet semmint gyakorlat. A két világháború között az országok többsége sorra megszűntette a bankjegyek aranyra való visszavál- hatóságának lehetőségét. A háború után kibocsátott bankjegyek aranyfedezete csak néhány százalékát tette ki a forgalomban levő pénznek, de ezt is jórészt más pénz — dollár — árny- fedezete által. Ékkor vált a dollár, a font úgynevezett világpénzzé. A mai pénz tehát nem képvisel értéket? Ebből a szempontból meg kell különböztetni konvertibilis, azaz más országok pénzére átváltható „jegyzett” bankjegyeket és azokat, amelyeket ilyen műveletbe nem lehet bevonni. Így a konvertibilis valuták egyrészt névleges aranytartalmuk, másrészt a kibocsátó ország dollárkészletének mértékéig (de csakis addig) önmagukban is értéket képviselnek. A szocialista országok pénzei nem konvertibilisek, így önálló, önmagukban vett értékkel nem rendelkeznek. A mi pénzünk — és a többi szocialista országé is úgynevezett „hitelpénz”. Ez azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank rövidlejáratú hiteleket ad a vállalatoknak, szövetkezeteknek. Ezek a megkapott pénzt bérekre, anyagvásárlásra fordítják és a termelési ciklus végén visszafizetik a kölcsönt. Közben új érték, új áru- mennyiség keletkezett. Így a mi pénzünk, bár önmagában nem képvisel értéket— teljes mértékben alkalmas az érték kifejezésére és általában betölti mind azokat a funkciókat, melyet egykor az aranypénz. A hitelpénzek stabilitása, vásárlóértéke több dologtól függ. Legfőképpen a forgalomban levő árukészletek és a forgalomban levő pénz arányától és az úgynevezett forgási sebességtől. A konvertibilitás elérése a szocialista országok számára is távlati cél. Megvalósulásának irányába hat a külgazdaság fejlesztése, iparunk, mezőgazdaságunk termékszerkezetének korszerűsítése, fizetési és külkereskedelmi mérlegünk tartós javulása, Cserearány a világpiacon . .. csak cserearánynak nevezik Röviden ezt a meglehetősen bonyolult ökonómiai fogalmat, — így azonban annál többször emlegetik. Amikor halljuk, egy kicsit talán úgy is vagyunk vele, hogy nálunk mindig arról beszélnek sokat a szakemberek, ami nincs, vagy amivel baj van. Mi tagadás — eben az esetben-valóban „áll ’ a köznapi bölcselet. Ez a bizonyos cserearány ugyanis tényleg rosszul viselkedik — vagy hogy pontosabbak legyünk — gyengén tartja magát ides-tova tíz hónapja. Óvatos becsléssel a számításba vett 1 százalék helyett 5—6 százalékkal romlott. Az alapvető- de korántsem egyetlen oka — hogy az általunk vásárolt olaj árszintje magasabbra emelkedett, mint vártuk, ugyanakkor exportunk jelentős része, főleg az élelmiszercikkeink ára stagnál. A jó termés miatt a világ meghatározó árutőzsdéin olcsóbban jegyzik a gabonát, mint tavaly. De mit tehetünk mi ez ellen ? —kérdezhetnék sokan, és persze joggal. A cserearány javítására nem tehet vállalást sem egy brigád, sem egy üzem, de még egy tájegység sem. Legalábbis követlenül nem. Hogy miért? Ennek megértéséhez le kell fejteni a cserearány kissé titokzatosnak tűnő burkát. Lényegét illetően mindössze arról van szó, hogy hazai termékeinket kedvezően vagy kedvezőtlenül tudjuk-e külföldön kicserélni olyan árukra, melyekre itthon nekünk van szükségünk. Ennek a kiszámítása egyébként úgy történik, hogy az összes általunk exportált áruk árindexét (árváltozási százalékát) elosztják az összes importált áruk árindexével. Az arány akkor kedvező, ha az eredmény 1 vagy 1-nél magasabb. Egyébként ez a „híres” terms of trade mutató. A cserearány mutatónk 0,94—0,95 körül ingadozik. Magyarán: általában olcsón tudunk eladni és drágán venni. Márpedig köztudott, hogy ráfizetésből nem lehet megélni-. Jelenlegi export-import akcióink, üzletkötéseink többsége nem növeli a nemzeti jövedelmet a tervezett ütemben — s még jó ha nem csökkenti. Az előzőekből talán kiderül, hogy a nyomok azért mégiscsak a külföldi megrender lőiknek gyártó üzemekhez, brigádokhoz vezetnek. (Megyénkben minden ötödik-hatodik munkás exportra dolgozik). A jóminőségű, korszerű termékek rendszerint jó áron találnak gazdára is és ez feltétlenül javítja kivitelünk árindexét is. Feltéve, hogy konvertibilis exportunk is bővül — ez ellensúlyozhatja az olaj és a behozott másfajta nyersanyag áremelkedését. Nem lehet mondani, hogy megyénk ipara és élelmiszergazdasága tétlenül szemléli a „terms of trade” alakulását. Iparunk 1974- ben ossz termelésének körülbelül 17, 1975- ben 12 százalékát értékesítette külföldön. A következő évben némi javulás következett be, s ez a folyamat az idén is tovább tart. Az első félévben — az ossz termelés mérsékelt növekedése ellenére is — közel 20 százalékkal bővült a külkereskedelemben értékesített áru mennyisége a bázishoz képest. Úgy tűnik kevesebb most már a rendelés visszamondás, a minőség miatti akadékoskodás, a szállítási határidőkből eredő előnytelen vita, az elfogadhatatlan árajánlat — mint az előző évben, években. Ezek a problémák ugyanis több százezer dollár árbevételkiesést okoztak főleg cipő, és gépiparunkban. Lényegében a cserearány viselkedése ad magyarázatot az import bonyodalmakra is. Itt talán a kisebbik baj, hogy kényszerűen szűkíteni kell egy-egy luxus vagy élvezeti cikk választékát. A nagyobbik hiba, hogy késnek az importengedélyek olyan anyagokra és alkatrészekre, melyek beszerzése nélkülözhetetlen. A dolog szomorú érdekessége, hogy néhány eseten éppen emiatt nem tudott megyénk gépipara határidőre külföldre szállítani. A nem megfelelő „1-en aluli” cserearány sajnos kényszerűen hozza létre az ilyen ördögi kört. És hogy miként lehetne kitörni ebből az ördögi körből? A válasz nem egyszerű, mert hiszen a londoni, párizsi, winnipegi árutőzsdét a magyar áruvolumen nem befolyásolja és az olajtermelőkre sem tudunk hatni. tennivalónk a megye ipari van szerkezetének, gyártmány- strukturájának korszerűsítésében, átalakításában. Még mindig kevés az olyan gyártmány, aminek az előállítását —•« korszerűtlenség vagy kis nyereséghozam miatt — megszüntetik és ugyancsak kevés, — a gépiparban néhány tucat — az új gyártmány kibocsátásával és piaci bevezetésével való próbálkozás. A megyei fejlesztéseknek a minden piacon egyaránt értékesíthető termékek gyártására kell irányulnia. Ez a követelmény az élelmiszeriparban is érvényes. Palatínus István A hűtőlánc a termelőnél, állattenyésztőnél kezdődik és a háziasszony konyhájában zárul. Az urbanizáció nélkülözhetetlen velejárója, ezzel párhuzamosan kell kialakí- tani. __ o Az utóbbi években a Hűtőgépgyár az iparág nemzetközileg is elismert hűtéstechnikai központjává vált. Mindezt nemcsak a merész licencvásárlásoknak köszönheti, hanem annak a nagy figyelemnek is, amelyet a hűtő- technikai berendezések komplex fejlesztésére fordít. S hogy ez a fejlesztés valóban figyelemre méltó, bizonyítja, hogy szeptember elején Jászberényben rendezték meg a IV. Nemzetközi Hűtő- lánctechnikai Kollokviumot, amelyen a gyártók, forgalmazók és felhasználók szempontjából az egyik kritikus folyamatot, a hűtőlánc hatékonyabb kialakításának lehetőségeit vitatták meg a szakemberek. A láncolat révén a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, húst, tejet már a begyűjtőhelyen, illetve a feldolgozó üzemben hűteni kell s ezt a szintet folyamatosan fenntartva kell eljutnia az árunak a központi hűtőházba, a nagy és kiskereskedelembe, s végül pedig a háztartási hűtőszekrényekbe. Ez az út, mint a kollokvium jó néhány előadásából kitűnt (40 előadás hangzott el), az élelmiszer szempontjából mindvégig kritikus. Ideális esetben nem szakadhatna meg sehol a lánc — ez azonban napjainkban még koránt sincs így, Egy nemzetközi kollokvium után < _____________________> A legnagyobb probléma nem a gyártókészség területén tapasztalható, mert a gyártó cégek így a Hűtőgépgyár is — a kereskedelem igényét kielégítik a hűtőlánc berendezéseiből. Ellenben a kereskedelem néhány aktuális gondja (mérséklődő fejlesztési források, munkaerő- hiány stb.) ebből a szempontból igen figyelemre méltó. A rendelkezések és az üzleti szokások szerint az élelmezési cikkeknek mintegy 50 százalékát — valamilyen fokon, vagy formában — hűtéssel kellene eljuttatni a fogyasztóhoz. Ám ez ma még nem megoldott, ami azt jelenti, hogy a hűtőláncnak igencsak vannak „meleg” pontjai. o Ha leegyszerűsítjük a kérdést, a hűtés elsődleges célja az élelmiszerromlás megakadályozása. Ha részleteiben vizsgáljuk — a minimális követelmény mellett — cél még az áru belső tartalmának, súlyának, küllemi ismérveinek és értékjelzőjének megőrzése is, és persze nem utolsó sorban a forgalmazás ráfordításainak csökkentése. A hűtőlánc leggyengébb pontja a kereskedelemben van, melyet azonban nem szabad a realitásoktól elszakadva vizsgálni. Az ABC- áruházakban, a szupermarket típusú elárusító egységekben a hűtés, a gyors áruforgás eleve biztosított. Ám nem így a külvárosi kis boltokban vagy a falusi, tanyaközpontokban elhelyezett elárusító- helyeken, ahol Szolnok megye élelmiszer áruforgalmának jelentős része bonyolódik le. Ezekben az egységekben — minden erőfeszítés ellenére — az új technika, így a hűtés is csak a veszteség kockázatával valósítható meg. A hűtés ugyanis bármelyik variációban energiaigényes folyamat, emellett egy rövidzárlat vagy üzemzavar végleg tönkreteheti az árut. o Merő ábránd azt gondolni, hogy a hűtéstechnika szakemberei már mindent megtettek) a legoptimálisabban, legüzembiztosabban működő berendezésiek kialakításáért. Tennivaló bőven akad — és ezt bizonyítja egyebek között a jászberényi kollokvium :s. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a gyártó üzemek gyorsabb léptekkel haladnak előre mint a kereskedelem, szállító cégek és a termelők. A megoldás még várat magára, bár a technika fejlődése önmagában is húzóerő. A vásárlói szokások átalakulása folyamatszerű —s egyes cikkek ma már elképzelhetetlenek hűtés nélkül. S ez a skála feltehetően méginkább szélesedik a zöldség- és gyümölcsfélék irányába, ha kellő árupropaganda is elősegíti ezt. Az igények távlatokban elkerülhetetlenné teszik a modern hűtőlánc kialakítását. D. I. Összeállította: Palatínus István
