Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagy idők tanúi Idős kommunisták találkoztak Mezőtúron Kilenc idős kommunistát köszöntöttek tegnap délelőtt Mezőtúron, a városi pártbi­zottság székházában. A fel- szabadulás előtti párttagokat hívták meg találkozóra a vá­ros politikai, tanácsi vezetői, azokat az embereket, akik közül többen tevékeny része­sei voltak a Nagy Október eseményeinek és az azt köve­tő időszaknak. A 91 éves Kazi Ferenc már átélte az 1905-ös forradalmat, 1920 óta párttag. Magda Ár­pád egy évvel előbb tett „esküt”. Csuka Lajos — aki 81 éves — 1925-ben lett a párt katonája. Kötél Imre, Boros Zsigmond és Varga Mihály 1930-ban kapta meg tagkönyvét, idős Takács Im­re egy évvel korábban, míg Sándor Mihály és Tóth Ist­ván 1932-ben lett a kommu­nista párt tagja. A. veteránokat Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára fogadta, ezután úttö­rők köszöntötték a találkozó résztvevőit, majd virágokkal kedveskedtek nekik. Az első titkár meleg sza­vakkal emlékezett meg a je­lenlevők és kortársaik hat­van év előtti harcairól, az internacionalista brigádokban való részvételükről, az 1919- es forradalmi előiskolában szerzett tapasztalataikról, azok magyarországi haszno­sításáról. majd tájékoztatta a veteránokat a mai Mezőtúr fejlődéséről, feladatairól és gondjairól. A jövőre „szüle­tésnapot” ülő városban min­den eddiginél nagyobb vál­tozásokat tapasztalhatunk: új létesítmények egyik napról a másikra, a földből kinövő la­kótelepek, járdák és vízveze­tékek, egy rohamosan fejlő­dő település látványa fogad­ja a látogatókat. Szólt a vá­ros tanácsának, pártbizottsá­gának, a tömegszerveketek- nek és mozgalmaknak közös­séget formáló tevékenységé­ről. Pál József, az MSZMP me­gyei bizottságának osztályve­zető-helyettese a megyei pártbizottság nevében kö­szöntötte a város idős kom­munistáit, tolmácsolta a tes­tület üdvözletét. Ezután a találkozó részt­vevői kértek szót. Kötél Im­re mondta: — „Negyedik ele­miben volt egy nagyon jó ta­nítóm, úgy hívták, hogy Nagy Árpád. Az volt az elve. hogy nádpálca nélkül lehet a leg­jobban tanítani. Ha valame­lyikünk sok lényegtelen dol­got mondott, így szólt: Tö­mören, a lényeget kérem! Ez jut eszembe sokszor: a lénye­get kell elmondani az embe­reknek, akkor megértik, és ahhoz tartják magukat. Ta­pasztaltam, főként 44-ben. mikor — a mi előkészítésünk után — a város lakói meg­értéssel fogadták a felszaba­dítókat ...” Tóth István és Magda Árpád is a 60 év tör­ténetének egy-egy eseményét idézte felszólalásában. Papp János, a városi ta­nács elnökének kalauzolásá­val végül városnéző autó- buszútra került sor, majd ün­nepi ebéddel zárult a talál­kozó. Hz iranyítészámsk bircfolmában Csak a Szolnokon feladott egyszerű postai levélkülde­mények száma eléri naponta a 15 ezret, emellett ennek háromszorosa érkezik a me­gyéből a szolnoki „irányító központba”, a MÁV pályaud­vari 2-es számú postahiva­talba. Csaknem ugyanennyi az ajánlott és az expressz levél, az érték- és pénzkül­demény. És legalább két és fél, háromezer csomag for­dul meg ott éjszakánként — csaknem az egész Tiszántúl­ról érkeznek a küldemények. Az 5-ös gócposta — nevét a négyjegyű irányítószám első számjegyéből kapta — több mint nyolcvan postahivatal­lal áll közvetlen összekötte­tésben, kilenc gépkocsis já­rata szállítja esténként be, hajnalonként ki a küldemé­nyeket. (És a postavonatok is éjjel hozzák-viszik a távoli üzeneteket.) Ami közben tör­ténik, az a feldolgozók és a továbbítók, az éjszakai mű­szak feladata. Családi üzenetek a bontóasztalon Mire este hatkor Bodnár Sándor, Czakó László, Tucs- kó Mártonná és a többiek — mintegy huszonötén — mun­kához kezdtek, az első „já­rat” már megérkezett. A tá­gas emeleti teremben Bodnár Sándor a bontóasztalra öm­lesztett levélkötegeket osztá­lyozza. — Először gócokra bont­juk — mutat G. Molnár Ist­ván a számozott fakkokra. — Az egyes: Budapest; a kettes Pest-környék; a hármas: Miskolc; a négyes: Debrecen —Nyíregyháza; az ötös: Szol­nok—Békéscsaba és így to­vább. A nagyobb hivatalok, amelyek részleges feldolgo­zásra kötelezettek, már gó­cokra bontva küldik a köte­gelt leveleket. Ez például Jászberényből érkezett, csak pesti küldeményeket tartal­maz — mondja, és beteszi az 1. számú rekeszbe. Beszél­getés közben is villámgyor­san jár a keze. Huszonnégy éve az irányításnál dolgozik. — Sokkal könnyebb a szá­mokkal dolgozni, mint ré­gebben a helységnevekkel. — ... és ha nincs feltün­tetve a borítékon gz irányító­szám? — Mi, régiek, már gyakor­latból tudjuk, hová csopor­tosítsuk, rá is írjuk a szá­mot. Ojabb és újabb zsákokból ömlenek a bontóasztalra a jó­kívánságok, a családi üze­netek hordozói, a színes ké­peslapok, a sárga, fehér meg kék borítékok. (Közben befut a budapesti 72-es hivatal küK deményével a Békéscsabára tartó postavonat is, 15—20 tö­mött zsákot „kormányoznak” a peronról a postára vezető alagúton át a feldolgozókhoz.) Több millió a zárlati zsákokban A terem másik végében az ajánlott, a lakattal zárt pén­zeszsákokban • érkező szám szerint nyilvántartót érték- és pénzküldeményeket keze­lik. Hegedűs László rovatoló irányítja a munkát. Deli De­zső bontogatja a zsákokat és szortíroz. A „rovatlapot” ke­resi előbb, arról látja, hogy a zagyvarékasi posta másfél millió forintot küldött be a zárlati anyagában. Jászla- dány most csak 150 ezret. A 180—200 zsákból több mil­lió forint összejön. — Debrecenből érkezett — mutatja a két nagy utalvány- köteget. — Legalább négy­ezer kéttalálatos lottónyere­mény. Azt hittük, könnyű éj­szakánk lesz, de csak ezek szétosztása két-három órába telik. B. Tóth Katalin két éve dolgozik az elosztóban. Az ő, meg Tucskó Mártonné für­ge kezére várnak a nyere­ményutalványok is. beszélge­tésre nincs sok idő. — Bizony, nehéz volt az éjszakai műszakot megszok­ni. Most van a csúcsforgalom. Majd az utolsó járat és a hajnali postavonat között, úgy egy órától fél háromig csendesebb lesz ... Addig még két gépkocsis járat és két postavonat ont­ja a leveleket, a csomagokat és a most esedékes színes hetilapokat. Megtelnek a zsá­kok a levélirányítóknál, a ro- vatolók'nál, és a spirálcsusz- dán leengedik a földszintre, onnan viszik majd tovább. Egy kis „hazai” A földszinti nagycsarnok bejáratánál konténerekben várnak továbbszállításra a pesti és dunántúli címzésű csomagok. A csomagszétosz­tást „okos” automatagép se­gíti, ahogy beprogramozzák, úgy „hozza” fel az alagsor­ból, és járatok szerint osztá­lyozza az anyagot. Az apróbb csomagok emberi segédlettel kerülnek zsákba, „sült hús” Kecskemétre (talán a kato­nafiúnak egy kis „hazai”), a „gyermekjáték” mellé. , A csúcsforgalom még ez­után kezdődik, van idő ciga­rettaszünetre. A huszonhá­rom órás „zárt mellék” sze­relvénnyel legalább 150 cso­mag jön megint, és még hosszú az éjszaka. Reggel hatig tart a műszak az irányítóközpontban. És néhány órával később a cím­zetteknél már csenget a kéz­besítő. — rónai — Nagyobb termést akarsz? Adj több táp­anyagot a növényeknek. Még jobb hozamra szá­mítasz? Védd meg a kul­túrákat a gyomok, a kár­tevők és a kórokozók el­len. Bár ilyen egyszerű lenne a recept. Az viszont bizonyos, hogy műtrágya és növényvédöszer nélkül a mezőgazdaság ma már mozdulni se tudna. A Nagykunsági Állami Gazdaság nem tartozik a kedvező adottságú üzemek közé. Földjeik több mint 60 százaléka nehezen művelő, kötött, szikesedésre hajla­mos talaj, és a Hortobágy- Berettyó, valamint a táblá­kat keresztül-kasul szabdaló csatornák miatt az ár- és bel­vízveszély is fokozott. Ez utóbbira akár az idei eszten­dő példáját is hozhatjuk. A búza őszi vetése, áttelelése rekord terméssel biztatta a gazdaságot, egészen áprilisig, amikor az esők hektáronként legalább tíz mázsát elvittek a hozamból. Pedig a szakemberek a tápanyag visszapótlását úgy állították be. hogy hektá­ronként 40 mázsánál több ke­nyérgabona kerülhessen magtárba, és ehhez „szabták” a növényvédelmet is. Helye­sen cselekedtek? Az önkölt­ség — mi szerint az 1976-os hektáronként 36,5 mázsás búza mázsája 175, az idei 32 mázsás kenyérgabona mázsá­ja 220 forintba került, — ar­ra a megállapításra késztetne bennünket, hogy nem. Külö­nösen ha azt is hozzátesszük, hogy a hektáronkénti összes költség 6400 forintról 6700-ra emelkedett, és a 300 forint többlet a nagyobb hozam ér­dekében kiadott lombtrágya, vegyszer ára. A második Szélsőségek szélsőségek nélkül számítás Csakhogy egészen más eredményt mutat a számítás, ha az áprilisban még megle­vő tíz mázsát Is hozzáadjuk az átlaghoz, mert akkor a 42 mázsás termés bőségesen iga­zolná az újabb befektetése­ket is. Igaz, ez a „ha” biro­dalmában való okoskodás, de amíg a mezőgazdaság dol­gába bele-belé szólhat az időjárás, márped ennek az ellenkezőjére sokáig nincs re­mény, addig a szakemberek nem tehetnek mást: így ter­veznek. Egyre viszont figyel­meztet a példa, mégpedig arra, hgoy csak a takarékos, ésszerű felhasználás fizetőd- het ki. De kockáztatni is kell, ugyanis enélkül nincs siker. S ha ezt tartjuk szem előtt, akkor csak tisztelni lehet a Nagykunsági Állami Gazda­ság vezetőinek azt a szándé­kát, hogy az idei sikertelen­ség ellenére, jövőre nem a vetésterület felét, hanem az egészet kívánják levéltrá­gyával végigpermetezni. Er­re a döntésre a szakiroda- lom, valamint a többi üzem gyakorlati tapasztalata bírta rá őket, ugyanis a Wuxál hektáronként akár 5 mázsás többlet termést is hozhat, és 47 mázsás hozam esetén már senkinek nem jut eszébe vi­tatni a pár száz forintos be­fektetés hasznosságát. Harc _________ a napfényért Az üzem másik fő növé­nye a rizs. Ha valamely kul­túrára mostanában rossz idők járnak, akkor erre a növényre igen. Kezdődött a kései vetéssel, befejeződött a korai faggyal. Hogy mi köze ennek a műtrágyához és a vegyszerhez? A tápanyag­visszapótlásnak — ha időben történik és ez végeredmény­ben a szervezésen múlik — a szokásos termésnövelő ha­táson kívül nem sok, annál több viszont a vegyszernek. Nézzük tehát a mostani gya­korlatot. A rizst elvetették, elárasz­tották. A növény, közte a gyomokkal, kikelt. Ilyenkor a mai kemikáliák esetében jön a lecsapolás, a vegyszer kiszórása, az árasztás — és a növényvédőszer csak ezután írtja ki a gyomokat. A te- nyészidő ennek megfelelően csúszik, s ezt csak tovább rontja az is, hogy a vegysze­rek általában a rizst is meg­perzselik egy kicsit, és így a növénynek ahhoz is idő kell, hogy a „sokkból” magához térhessen. Megoldás? Olyan, vetés előtt kiszórható vegy­szereket kell kikísérletezni, amelyekhez elfogadható áron hozzájuthat a mezőgazdaság. És akkor, ha az egyéb agro­technikai tényezők — mint például a kalickák negyedé­nek évenkénti oihentetése, fekete ugaros művelése, — se hiányoznak, akkor akár a szeptemberi fagy se veszé­lyeztetheti a termést. Csak így tovább A Nagykunsági Állami Gazdaság adottságainak leg­inkább megfelelő növényt, a lucernát hagytuk utoljára. A nagy adagú műtrágyával el­látott, jó és hatásos vegysze­rekkel megvédett kultúrát az üzem háromféleképpen hasz­nosítja. Kaszálják szénának és szenázsnak, a lucernaüzem lisztet őröl belőle, és a mag­fogás se marad el. Ebben az évben ugyan 37 mázsa szé­nát adott a föld hektáron­ként, de az 55 mázsa jóval gyakoribb. Ezt viszont sze­rencsésen kiegészíti a mag- tíermesztés, ugyanis amikor csapadékosabb az idő akkor a tömeg, ha szárazabb akkor a maghozam a magasabb. S ez utóbbi se megvetendő, hi­szen a mag mázsája átlag 7,5—8 ezer forint. A lisztüzemet tavaly 12, az idén várhatóan 11 vagon ter­mék hagyja el, s így végered­ményben a növénv hektáron­ként több mint 6600 forint jövedelmet hoz a gazdaság­nak. (Az adat 1976-os) Mi ebből a következtetés? Sem­mi esetre se az, hogy az üzem holnaptól kezdve csak lucer­nát termesszen. A nagyon- nagyon távoli jövő talán ez, de egyelőre rizsre, búzára is legalább annyira szüksége van az országnak, mint pél­dául a lucernamagra, a szé­nára. Époen ezért továbbra is ielentőségéhez mérten kell foglalkozni velük, méghozzá az eddigiekhez hasonló ész­szerű, takarékos kemikália felhasználással, de ugyanak­kor a kísérletezés, az értel­mes kockázatvállalás lehető­ségeivel is élve. Braun Ágoston Fejlesztési pályázat Kellenek az újfajta Gazdaságosan Magyaror­szágon, de máshol is játéko­kat gyártani csak nagy so­rozatban lehet. A TRIÁL — ez a játékok hazai forgalma­zója — meglehetősen rap­szodikusan rendelt a kisúj­szállási Faipari Vállalattól, egy-egy termékből csak né­hány ezret, időnként meg semennyit. Ezekre az igé­% í* A békésszentandrósi Szőnyegszövő Háziipari Szövetkézét öcsödi üzeme több mint 100 szövő­nőnek ad munkát. Szeptember óta új, tágas, világos műhelyben csomózzák a sokszínű per­zsaszőnyegeket nyekre gyártást Szervezni nem lehetett, így aztán a já­tékok lassan leszorultak a gyártmánylistáról. Átvették helyüket a ládák, a fatalpak, s egyre több faajtó hagyta el a kisújszállási üzemet. Vá­sároltak három olasz maró­gépet — öntött minta után egyszerre kilenc papucs tal­pát készíthetik el ezeken. Termelékenyek, ki is hasz­nálják őket, három műszak­ban dolgoznak velük. A kon­zervgyárak és a mezőgazda- sági üzemék igénylik a lá­dákat — havonta 2500-at gyártanak a kisújszállási vál­lalatnál. Kellenek az ajtók is, hiszen a kislakások épí­tői sokezret vásárolnak eb­ből a termékből a TÜZÉP- telepeken. Ügy fest tehát, a Faipari Vállalat jól alakítot­ta át termékszerkezetét. A saját szempontjából igen. Az előírt terveket teljesítik, és „hozzák” az előírt nyeresé­get is. A kisújszállási vállalatnál pályázatot dolgoztak ki, amelyben a játékgyártás le­hetőségeit vizsgálták meg. A tanulmány szerint gazdasá­gosan tudnának készíteni nagy sorozatban új típusú játékokat — harmincmillió forint beruházásával. Ebből huszonötmilliót mint állami támogatást kérnék, ötmilliót . pedig a fejlesztési alapjuk­ból adnák az új létesítmé­nyek építéséhez, az új gépek vásárlásához. Üzembe he­lyeznének egy hasítóműhelyt — olcsóbb a játék, ha az alapanyagot, a fát itt hasít- gatják deszkára — s szük­ség lenne egy új kazánra a faanyag szárításához. Kelle­nének gépek, elsősorban au­tomaták. A játék ugyanis munkaigényes termék. Lét­számbővítésre nincs lehető­ség, Kisújszálláson sem, mint bárhol az országban, marad­nak tehát a sok műveletet elvégző automaták. A helyi építőipari szövetkezetnél tár­gyaltak a vállalat vezetői, megrendelték az építési munkákat, s az előzetes vál­lalások szerint a hasítóüzem jövő év végén már dolgoz­hatna. Tárgyaltak a TRIÁL és a KONSUMEX képvise­lőivel is, akik elmondták: a hazai és a külföldi piacku­tatások szerint az új típusú játékok iránt igen nagy a kereslet. (Akkora, hogy jövő­re a hintákból 20 ezret már tőkés ors/.ágakba szállítanak.) Az új típusú játékok — ezelí- ről a BNV INTERPLAYEX- PO kiállításának alkalmából sok szó esett, gondolkodás­ra serkentők, fejlesztik a gye­rekek kézügyességét stb. — tervezésére iparművészt vesz fel a kisújszállási Faipari Vállalat, ha ... Ha megkapja a beruházás­hoz a Könnyűipari Miniszté­rium engedélyét. A pályáza­tot már elküdték. Néhány hete a könnyűipari minisz­terhelyettes ellátogatott a kisújszállási üzembe, s fej­lesztésre alkalmasnak talál­ta azt. Minden remény meg­van arra tehát, hogy 1981- ben játékgyár dolgozzon a városban. H. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom