Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 23. BŐSZJTÉS Felkészülés- GONDOLOD, HOGY ELÉG LESZ? KORHATÁROS FILM AZ ELMOZDÍTHATATLAN BERKI IMRE RAJZAI Nevető nagyvilág PÁRIZS A házasságközvetítő iro­dában a házasulandó fiatal­embernek megmutatják egy sereg menyasszonyjelölt fényképét. A tisztviselő lát­ja, hogy a fiatalembernek egyijc sem tetszik különöseb­ben, ezért újabb ajánlattal szolgál: — No lám, van itt még egy lány, akinek kereken másfél millió frank a hozo­mánya. — Rendben van, uram, de mutassa meg a fényképét is. — Az olyan ügyfelektől, akiknek a hozománya több mint ötszázezer frank, fény­képet nem szoktunk kérni!... * BELGRÁD A tévészerelő kisfia bőg­ve jön haza a játszótérről. Ijedten kérdezi meg az édes­anyja: — Mi történt veled? — Semmi, mama. Csak egy méh rászállt a kezem­re, és az egyik végén nem volt szigetelve ... * LONDON A Scotland Yardon a nyo­mozó jelenti a felügyelőnek: — Uram, a feleségemnek kislánya született! — Well. S kire gyanak­szik? — kérdi elmerengve a felügyelő. * BÉCS A férj és felesége a szín­ház előcsarnokában beszélget az előadás szünetében. Egy közismert szépasszony megy el mellettük. A férj felsó­hajt: — Micsoda ragyogó nő! Vajon hány éves lehet? — Fogalmam sincs — szó­lal meg a feleség —, egy azonban bizonyos: több, mint amennyi!... Nagy kitalá­lás az a kapu­telefon. Meg­nyom egy gombot az ál­lampolgár lent a föld­szinten, és már beszélhet is a legfelső szinten hallják, amit mind. No, persze mond­hatják a kétkedők, régen is megvoltunk azért, pedig nem volt a földszint meg a külön­böző szintek között kapute­lefon. Meg hát, csak ez lehet a válaszom, igaz, néha rosz- szul, de tényleg megvoltunk. Mert mondjuk, azt akartam tudatni a hetedik szinten la- -kó valakivel, hogy milyen idő van lenn. Nekiduráltam magam, és elkezdtem mász­ni a lépcsőket. Mentem fel­felé. Amikorra fölértem a megfelelő szintre, jól kime­legedtem. Ott megkérdezték tőlem, hogy milyen idő van lenn? Nagyon jó, szinte me­leg van, mondtam. No, akkor sétáljunk egyet, ajánlotta az illető, é§ lejöttünk a parkba. Borús ég, csípős szél. Ez ne­ked szép idő, nézett rám a felsőbb szintről érkezett. Hi­ába, amíg felkapaszkodtam, meg lekászálódtam, tulajdon­képpen megváltozott az idő­járás. így volt ez régebben, amíg nem volt közvetlen össze­köttetés. Most meg? Csak jól kell használni a kaputelefont, és minden herce-hurca nél­kül már mondhatjuk is a magunkét, hallhatjuk, afnit fentről mondanak. Csakhát még most sem minden fe­nékig tejfel. Megfigyeltem, hogy sokan nem tudják jól használni az okos mechaniz­must. Vannak, akik tévedés­ből, vagy tájékozatlanság­ból rossz gombot nyomnak meg a földszinten, és csodál­koznak, hogy nem oda jut el a szavuk, ahová szerették volna. Szerencséjük van, ha eligazitják őket a felsőbb szintről, de olyanról is tu­dok ám, hogy az ott lakók ráhagyták: jó, jó, mondja csak ... Aztán nem történt semmi. Nagy hiba, hogy vannak, akik nem megfelelően hasz­nálják a mikrofont. A kapu­telefon rácsos dobozában ugyanis egy kis mikrofon van. Oda kell állni és úgy kell mondani, amit akarunk, mintha az lenne ott, akivel beszélgetünk. Szemtől szem­be. Nem szabad mellébeszél­ni, mert akkor a felsőbb szinteken könnyen elérthe­tik a mondókánkat. Ebből mindenféle bajok származ­hatnak. A múltkor én is így jártam. Felszóltam a felesé­gemnek, hogy kelkáposztát Mese arról, ami már nem mese főzzön. Hazamentem, mákos­guba volt. Hát azt mondtad, hogy mindent kívánsz, de nem káposztát, mondta cso­dálkozva az asszony. Tehát elég egy elhallás ... Persze annak is vigyáznia kell, aki a toronyház felső szintjén fogja a kaputelefon kagyló­ját. Mindenekelőtt arról kell meggyőződnie, hogy jó-e a közvetítővonal, mindent pon­tosan értenek-e a földszin­ten. Mert ha recseg-ropog, kihagy a közvetítővonal, ak­kor abból semmi jó nem származik. így vásároltam én a múltkor só helyett cuk­rot, kenyér helyett cipőkré­met. Rosszul hallottam, mit is mondanak fentről. Arra is vigyáznunk kell, hogy sokan visszaélnek a kaputelefonok nyújtotta le­hetőségekkel. Minden bo­londságot üzengetnek össze­vissza, félrészeg fejjel ordí­toznak, azt hiszik, hogy aki fent van, az süket. Pedig ha szépen elmondaná, amit akar, szót értenének. Olyat is tapasztaltam, hogy mind a kettő — a földszinten is, meg az emeleten is — csak mondta, mondta a magáét, alig figyeltek oda egymásra. Igaz, hogy ez már régebben volt, de nem árt, ha az ilyes­mire is emlékszünk. A lé­nyeg az, hogy pontosan, kor­rektül használjuk a kapute­lefont. Mindig arra válaszol­junk, amit kérdeznek. Ha la­tyak van az utcán, akkor mondjuk azt, hogy latyak van, ne pedig azt, amit lát­ni szeretnénk: a szép, tiszta, száraz aszfaltot. De fordítva is igaz ám! Furcsa lenne, ha valakivel gumicsizmát hú- zatnánk a lábára, pedig a szabadidő-cipő is megtenné. Legjobb a kaputelefonokon világos, tömör és egyértelmű mondatokkal folytatni a be­szélgetéseket. így is adód­hat félreértés, pláne, ha hi­ba van a közvetítővonalban. Ez is előfordul, de előbb- utóbb úgyis mindig megja­vítják a szerkezetet. Se lent, se fent nem szeretik ám, ha torzít. Nagyon érzékeny már a fülünk. Azt is megtanul­tuk, jobb, ha szót értünk egymással. Szépen, nyugod­tan. Akkor többre megyünk. Mondom, én nagyon örü­lök ennek a kaputelefon- rendszernek, mert nyílt, de­mokratikus, mindenki el­mondhatja, amit akar, amit kér, és jól érthető választ is várhat. De ehhez hibátlan szerkezet kell. Ezért kincset ér a kaputelefon szép, tiszta, zavarmentes közvetítővona­la. Odamegyek, megnyomom a megfelelő gombot, és meg­kérdezem a feleségemet: mit vegyek vacsorára? A felsőbb szintről-----a jó vonalon — s zóról szóra érthetően érke­zik a válasz: négy tojást, tíz deka párizsit, egy zsúrkenye- ret és két üveg sört. De mi­előtt elmentem a boltba, visz- szaszóltam: kérlek, készíts nekem egy jó forró fürdőt, és keress a gyógyszeres do­bozban egy Kalmopyrint, meg vagyok egy kicsit fáz- fázva. Szóval egy jó für­dőt ... Pontosan értettük egymást. Csak éppen nem volt víz ... Tiszai Lajos Hogy mik vannak? TUDÓS­BALASSA JÁNOS, a nagy­nevű orvosprofesszor, nem szerette, ha páciensei sokat beszéltek. Egyszer egy fiatal hölgy kért tőle orvosi tanácsot, de amellett annyit fecsegett, hogy a tudós szóhoz sem tu­dott jutni. Balassa végre közbevág: — Kérem, mutassa a nyel­vét! A hölgy engedelmeskedik: kiölti nyelvecskéjét. — És most tartsa úgy, míg én magamat kibeszéltem. * * * PONORI TÖRÖK AURÉL, az antropológia professzora volt a pesti egyetemen. A törté­net 1908-ban játszódott le. HUMOR Hárman vitatkozik a Vá­ci utca sarkán: Mikszáth Kálmán, Marczali Henrik, a történetíró és Ponori Török Aurél. Egyszer csak egy jól meg­termett amazon, szép fiatal asszony halad el mellettük. A három kiválóság abba­hagyja a vitát. Valamennyien utána fordulnak. Mikszáth tömör népiesség­gel szól: — Ejha! Marczali elismerőleg mond­ja: — Akár csak Rozgonyi Ci- celle! Ponori Török pedig szak­mai lelkesedéssel felkiált: — Micsoda pompás csont­váza lehet! Békés egymás mellett élés A míg a diplomaták hada az európai béke és biztonság ** megszilárdításán, s a különböző társadalmi berende­zésű országok jó kapcsolatának kialakításán fáradozott, addig itthon többek között a következők történtek: 1. Két azonos világnézetű gyermek egymás haját tépte a homokozóban. Később megpróbálták egymás szemét is kinyomni. A helyi háború azért robbant ki, mert az egyik gyermek elektromos géppisztolya csicsásabb volt, mint a másiké. Az eset úgy zárult, hogy a másik gyerek tárgyalás nélkül fejbe vágta a csúnyábbik géppisztollyal az egyiket. 2. Örök hűséget fogadott családapa fojtogatta a hitvesét, mert a futballmérkőzés közben át akart kapcsolni a második csatornán játszott krimire, A feleség halpikkelyező késsel védekezett. 3. Két szesztestvér-törzsvendég meghitt tárgyalásukat megszakítva, egymás anyját szidta. Mert nem jutottak azonos nézetre, hogy ki fizeti a következő rundot. A barátságtalan vitában a többi szesztestvér is felszólalt. A kivonuló járőr megállapította, hogy a helyiséget szétverték. Aztán aláírták a jegyzőkönyvet. 4. Egy hivatalban két húszéves törzsgárdatag három hó­napja nem szólt egymáshoz egy kukkot sem. A hidegháborús viszony azért alakult ki a szemben ülő felek között, mert az egyik főelőadó elhasználta a másik főelőadó összes gem­kapcsát. Amíg a leltári negyedév végéig nem vételezhetnek újabb gemkapcsokat, addig a békés egymással szemben való ülésükre nincs kilátás. 5. Egy autóbuszon két férfi egy kanyarban összekoccant. Az egymás belügyeibe való beavatkozás a gyengébb férfi dédnagymamájánál ért véget. 6. Az autóparkolóban egy Zsiguli beszorított egy Tra­bantot két másik autó közé. A Trabant tulajdonosa a dip­lomácia összes szabályát felrúgva, benyomta a Zsiguli lök­hárítóját az esztétikus élvezet alsó határáig. A Zsiguli tulaj­donosa a Trabant gazdájának az orrát nyomta be a hasz­nálhatóság alsó határáig. 7. Égy bérházban a felső erkélyről lelocsoltak az alsó erkély védett korú leanderére. Aztán az alsó erkélyről fel­hajítottak egy bélelt cserepet a felső erkélyen pompázó muskátli fejére. 8. Az étteremben két pincér addig vert a vendégek sze­me láttára egy illuminált férfit, amíg az száz forint borra­valót adott fél liter vizezett borért. 9. Egy futballpályán edzőmérkőzés közben úgy belerúgott egy csatár válogatott társa sípcsontjába, hogy az nem tudta megválogatni a szavakat. 10. A tóparti stégen a csillagfényes éjszakában effy sze­relmespár hadüzenet nélkül úgy összeveszett, hogy egy óra múlva már mással vesztek össze ugyanott. A történtekből is látható, hogy gondolatban minden ember aláírhatná a békés egymás mellett élés záróokmányát. Tormái László

Next

/
Oldalképek
Tartalom