Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-22 / 249. szám
1977. október 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILM JEGYZET Egy erkölcsös éjszaka unyadi Sándor A vöröslámpás ház című novelláját Makk Károly rendezésében — Bacsó Péter és Örkény István rég megálmodott forgató- könyve alapján — Tóth János közismerten mesteri képkompozícióiban Egy erkölcsös éjszaka címmel láthattuk á mozivásznon. Mindvégig lenyűgözött bennünket a film, azzal keltünk fel székünkből, hogy remekművet láttunk. De mint minden nagyerejű művészi élmény után „továbbperegtek” bennünk a képsorok, s az első impressziók lanyhuló hatása után lelkesedésünket egyre jobban felváltotta a racionális megközelítés. A téma, mégha finom irónia is lengi körül az alapművet, csábít némi szentimentális ábrándokra. A szánalom és a felemelés igénye is bennünk munkál. Jóllehet persze, hogy mindez csupán „át- hallik”, más irodalmi és kevésbé irodalmi művekből. A hamis romantika ugyanis úgy rátapad a „témára” — a társadalmi, családi okok következtében nyilvánosházba jutott lányokra — mint zöldmoha a korhadt fára. Pedig egészen másfajta visszatükröződést kapunk ettől a filmtől. Űgyannyira, hogy a címe pontosabb lenne így: Egy költői éjszaka. — Túlontúl jól Sikerült ebben a. filmben minden — csupán epizód, amire oda sem figyelünk igazán: az öngyilkosság ténye és árnya — a szeretet, a nemesebbé válás igénye annyira kiteljesedik, hogy okvetlenül elvezet egy képtelen, de ezerszer jogos kérdésig: csak a „Ház” keretein belül lehet annyira nagyszerű az ember... ? Pedig a századforduló Búza utcai, Conti utcai s még ezer más helyen levő nyilvános házait a legszebb álmok sem tudták olyanná szépíteni, hogy lakói ne kívánkoztak volna onnan el, s a pénzért „szerelmet” vásároló lumpok józanodásuk hajnalán ne szégyenkezve osontak volna ki a „Ház” diszkrét kapuján. A társadalom pénzesebb rétegeinek „üzemelő” nyilvánosházak legfeljebb civilizáltabbak voltak, több volt a bodor, a csipke, hogy elleplezzék a valóságot. Az Egy erkölcsös éjszakában is rengeteg a szemet lekötő, székhez nyűgöző apró finomság. Az alkotói szándék egyértelműen tiszteletre méltó: hinni abban, hogy az erkölcstelen helyzetbe juttatott ember is vágyhat szépre, jóra. A „lányok” s egyáltalán az egész közeg — a nyilvános- ház ahová Kelepei „doktor úr” beköltözik — előttünk tisztul, változik, hogy az édesmama semmit se vegyen észre, sőt higgye: tisztes úriházban jár. Mindenkit ez a szándék mozgat a Házban, — a gyanútlan vidéki úriasz- szony tulajdonképpen az emberi jó érzések katalizátora. Előcsalogat — tudtán kívül? — egy vágyott életformát, az otthont, a baráti kapcsolatokat, mindent, aminek a lányok hiányát érezték. Változás történt tehát, — de a sóhajok hídjának hazugságból építettek a pilléreire építve. A szerepjátszásnak vége, minden megy tovább a maga útján, az életmód öntörvényei szerint. Vagy értsük úgy: legalább illúziót kaptak a „lányok” egy erkölcsösebb világról. De ezeket a „házakat” nem éppen az az erkölcsösebbnek vélt világ működtette, amelynek tisztességét oly remekül elr játszották a „Ház” falain belül? De még közelebb férkőzhetünk a film kiváltotta gondolatok lényegéhez, ha „rákérdezünk”: esetleg az úriasszony édesmama nem pontosan ugyanolyan szerepjátszó volt-e, mint a közeg, amelyikbe fia révén belebotlott? zzal kezdtük, lenyűA gözött bennünket a film, — s mégis, a csendes meditáció óráiban sok mindent megkérdőjeleztünk. Ellentmondás látszik, holott erről szó sincs. Makk Károly bravúros Szerkesztése, a leheletfinom színészvezetés, a nagyszerű alakítások egész sora, Tóth János sodró erejű, ugyanakkor csipkefinomságú képsorai joggal teszik ezt a filmet élménnyé. S az élmény említése után közvetlenül Makay Margit nevét kell leírnunk. Régen látott nagyszerű alakítás, túlzás nélkül mondhatjuk: felejthetetlen. Psota Irén is több mint elragadó, — a másik póluson, a Mutter szerepében. Cserhalmi Györggyel mostohán bánik szerepe, hiába kulcsfigura, amennyit tehet, azt nagyszerű érzékkel teszi. A „lányok” közül elsősorban Tarján Györgyi alakítása a legár- nyaltabb. Tiszai Lajos HATVAN ÚJ ALKOTfiS A szovjet könyv ünnepe hazánkban Az idén ismét megrendezik hazánkban a szovjet könyv ünnepét, amelynek országos megnyitója november 3-án Salgótarjánban lesz. Ebből az alkalomból nagyszabású könyvkiállítás nyílik a helyi József Attila művelődési központban, amit az intézmény színháztermében irodalmi műsor követ. A szovjet könyv ünnepének salgótarjáni programjában szerepel még a Bolyai Gimnázium rendhagyó irodalomórája a szovjet irodalomról, valamint a kohász művelődési központban megrendezésre kerülő ankét Jevtusenko és Solohov munkásságáról Bakcsi György irodalomtörténész és Győri Franciska előadóművész közreműködésével. Az ünnepi eseménysorozat keretében szovjet könyvkiállításokat rendeznek Debrecenben, Veszprémben, Hatvanban; november 4-én a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban nyílik nagyszabású szovjet könyvkiállítás, Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Győrött a salgótarjánihoz hasonló irodalmi estet rendeznek. Salgótarjánban és az ország sok városában, ki- sebb-nagyobb településein, könyvesboltokban és üzemi könyvárusító helyeken lesz szovjet könyvvásár, amelyen forgalomba hozzák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából hazánkban megjelentetett hatvan könyvet, a szovjet Mezsdunarodnaja Knyiga kiadóvállalat magyarországi kirendeltségének jóvoltából pedig mód nyílik sokféle orosz nyelvű könyv, album megvásárlására is. Honfoglaláskori őstölgy A vöröstől a barnáig — szinte valamennyi árnyalatban — díszük a Borsod megye; Ziliz község határában álló „őstölgy”. A „famatuzsálem” törzsének kerülete megközelíti a hat métert. A természettudósok véleménye szerint a hibrid tölgy, mint fiatal csemete, már „láthatta” a vidéket elfoglaló magyarok megtelepedését. N em. Nem lehet igaz. Tündérek nincsenek, csak a mesében vagy a képzeletben. Én azonban nem képzelődöm, nincsenek csalóka látomásaim, teljesen józan vagyok. Ennek ellenére itt áll előttem egy tündér, olyan valószínűt- lenül és olyan kecsesen, mintha a mesekönyvekből libbent volna elém. Csodálatosan karcsú és hajlékony. A bőre akár a márvány, a haja leomló arany- zuhatag, a szeme természetesen kék, mint a zafír, ragyog a fekete szempillák mögül. Nézem, bámulom ezt a földre szállt tündért, s gyermekkorom álmai elevenednek meg bennem, egészen olyan, amilyennek zsenge koromban képzehem el a tündéreket. Szinte odaképzelem a két habkönnyű szárnyait is, s várom, hogy fölrepül, tovalibben az áruház pultja mögül, fölszárnyal a kék egekbe, s elfoszlik gyönyörű alakja a párás messzeségben. De ez csak gyermekded képzelés. Mert a tündér kiszolgál a pult mögött, harisnyákat, zoknit árusít. Nagy kedvem támad, hogy egy pár zoknit vásároljak, már csak azért is, hogy a tündér könnyű kezének érintése ott maradjon rajta, s néha-néha eszembe jusson, tündérek is élnek a földön, nemcsak boszorkányok. Odalépek a pulthoz, s megilletőd- ve dadogva mondom a tündérnek, hogy zoknit szeretnék vásárolni. — Milyen színűt? — kérdezi a tündér csengő hangon. — Szürkét... igen, szürkét, lehet csíkos is. — Hányas számút? — érdeklődik most már kissé unott hangon a tündér. — Negyveneset. — Szürkében csak nagy számok vannak — jelenti ki a tündér határozottan. — Akkor talán barnát... — Barna sincs kisebb számú. Talán holnap. Holnap kapunk új árut. — Akkor talárt valamilyen más színűt... Zavaromban belekotortam a pultra kirákott áruba, nézegettem, must- rálgattam a zoknikat. A tündért idegesítette a dolog, és hirtelen úgy rám förmedt, majd hanyatt estem. — Ne babrálja az árut... Mit képzel? összepisz- kolja itt a zoknikat, én meg rakosgassam el a szétdobált holmit... én sem vagyok gép, én is ember vagyok! Rábámultam, tátogattam a számat, de egy szót sem tudtam kinyögni. Mit mondott? Hogy ő is ember? Tényleg, most látom csak, hogy nem is tündér. Csupán egy leány. Igen, egy alaposan kisminkelt nő. Műszem- pilla, festett haj, festett szemöldök, lilára mázolt ajak, púderes arc ... Nem is igazi csillag ő, csak mű- bolygó. Nem tündér, hanem közöfi- séges földi lény .. . Hiszen tündérek nincsenek. Dénes György Tündér Több kiállításon is bemutatta már alkotásait Kovács Károly nyugdíjas, csei/keszölöi fafaragó. Munkái falusi embereket, életképeket jelenítenek meg, de tetszetősek faragott bútorai, tiszta stílusú használati eszközei is - ja Néprajzi diákvetélkedő Szolnok képzőművészei Kűlőnlenyomat a Néplapból A Szolnoki Művésztelep jubileuma alkalmából lapunkban ez év nyarán 10 részből álló sorozat jelent meg a művésztelep történetéből. Művészettörténészek tollából ugyancsak lapunkban jelentek meg a jelenleg is a telepen élő művészek alkotómunkáját, törekvéseit bemutató, értékelő írások. A Damjanich János Múzeum a közelmúltban „Szolnok képzőművészei 1902— 1977” címmel különlenyo- matban összegyűjtve jelentette meg a fent említett cikkeket. A 400 példányban megjelent kiadványt elsősorban a szocialista brigádok számára készítette a múzeum, s ezzel jó szolgálatot tett a közművelődés ügyének. A Néprajzi Múzeum Pásztorélet — pásztorművészet címmel középiskolai tanulók számára ^vetélkedőt rendez 1978 áprilisában. A vetélkedő résztvevőinek filmvetítéssel, irodalmi műsorral, tárlatvezetéssel egybekapcsolt 11 előadáson ismertetik a magyar pásztorok életmódját, viseletét, művészetét, zenéjét, az állattartás történetét és szólnak a betyárokról, a pásztorhiedelmekről is. Üzemmérnök jelöltek Számíthat rájuk a közművelődés is Kulturális élet a mezőtúri főiskolán A DATE mezőtúri mező- gazdasági gépészeti főiskolai karán 1972-ben kezdődött el az üzemmérnökképzés. Egy fél évtized nem nagy idő egy oktatási intézmény történetében. Az eddig elért eredmények alapján azonban a mezőtúri főiskola elismerést vívott ki felsőoktatási intézményeink között. Az alföldi város neve már nemcsak a fazekasokról ismert, az ország valamennyi tájegységén dolgozik egy-egy fiatal üzemmérnök, aki Mezőtúron szerezte meg diplomáját. Énekkar és irodalmi színpad A 600. születésnaapjára készülődő Mezőtúr fiatal főiskoláján a magasszintű szakmai képzés mellett igyekeznek „bevonni” a leendő üzemmérnököket a közművelődésbe is. E vállalkozás felismerése annak, hogy a végzett szakemberek valamennyien előbb-utóbb vezető beosztásba kerülnek, többségük községekbe, s rajtuk is múlik a munkahelyi, lakóhelyi közművelődés. A hallgató, az „elsőéves gólya” még jóformán be sem lép a főiskolára, amikor döntenie kell milyen öntevékeny művészeti csoportban, szakkörben akar dolgozni. Választék akad bőven, s nem könnyű a döntés az elsőévesek számára. A főiskola ifjúsági klubjában mozgalmas programok várják a fiatalokat, szellemi vetélkedők, vitaműsorok, kerekasztal beszélgetések, előadások váltogatják egymást, s természetesen időnként táncos rendezvényekre is sor kerül. Az iskola leghíresebb amatőr művészeti csoportja a Szivárvány citerazenekar, amelynek vezetőjét Csíder Istvánt a képernyőről megismerhette az egész ország. Az irodalmi színpad, s az énekkar a „há- zonbelüli”, s a városi ünnepségeket teszi színesebbé fel- lénéseivel, a képzőművészeti szakkörben ténykedők alkotásaiból pedig kamarakiállításokat rendeznek a főiskolán. Hasznos, jó kezdeményezése a karnak a TIT előadóképzés. A hallgatók két féléven át ismerkednek az előadás művészetével, s sikeres vizsga esetén bizonyítványt kapnak, amely feljogosítja őket a tudományos ismeretterjesztésben való aktív részvételre. Együtt a tanüzemmel A mezőtúri főiskola közvetlen termelő tanüzemre énül, így a közművelődési bizottság munkatervében helyet kapott a munkásművelődés is. A rendezvények programjának egy részét a tanüzem dolgozói igényei szerint állították össze. Az idei munkatervben a hallgatóknak tudományos ismeretterjesztő előadássorozatokat, komolyzenei rendezvényeket, művész-közönség találkozókat kínálnak. Vendégül látják többek között Garas Dezsőt, Psota Irént, Dévai Nagy Kamillát, a Szolnoki szimfonikus zenekart, s egy irodalmi est keretében Hegedűs D. Gézát. A mezőtúri főiskolások rendszeres látogatói a város kulturális rendezvényeinek, s a szolnoki Szigligeti Színház mellett a békéscsabai, a kecskeméti, a szegedi, s a budapesti színházaknak is. Ennyi művelődési lehetőség láttán felmerül a kérdés marad-e idejük a, hallgatóknak a tanulásra, esetleg a diákköri tudományos; munkára. A tapasztalatok szerint: igen A főiskola könyvtárában, amely a Tiszántúl egyik leggazdagabb mezőgazdasági szak- könyvtára, a tanárok mellett mindig ott látni néhány olvasgató, tanulgató hallgatót ist Éljetek boldogul! Az idén az új elsősök 18 százaléka választotta a német nyelv fakultataív tárgyként, 23 százalékuk a fotószakkörbe jár, s sokan döntöttek az énekkar, az irodalmi színpad mellett. Olyan hallgató, aki ne kapcsolódott volna be valamelyik közművelődési formába, szinte nincs. A főiskolai kar idei tervei között szerepel, hogy a yá- rosi könyvtár zenei részlegével közösen egy komolyzenei klubot hoznak létre. Ugyancsak e tanév nagy feladata lesz annak a tudományos ülésnek a megrendezése, amelyre a tavasszal kerül sor. Az ülésre — amelyen megemlékeznek Szabó Gusztávról, a magyar mezőgazdasági gépészet tudományos megalapítójáról — megjelenik a főiskola oktatói publikációit tartalmazó kiadvány, mintegy összegezve a kar eddigi tudományos tevékenységét. A kulturális tevékenységről pedig — az elmúlt évek szép hagyományként — a ballagáson, a Valéta napokon' adnak számot. Három napra helyet cserélnek a katedra két oldalán lévők, vidámság, jó kedv sugározza be az előadótermeket, sőt még a város utcáit is. A művészeti csoportok szép, kidolgozott műsorokkal búcsúztatják el a harmadéveseket, a karneváli hangulatban a fiatal üzemmérnökök a hagyományos gyűrűavató után elköszönnek iskolájuktól. „Valéte!” — hangzik a válasz — „Éljetek boldogul!” S ehhez nemcsak a szakmai tudás kell, hanem a művelődés, az önképzés igénye is. Tál Gizella
