Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

1977. október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A pávakörtől a parasztkórusig ft magasabb minősítés a cél Tiszafüreden Tiszafüred, Hámán Kató Tsz. Bánatosan-búsan szár­nyal a szöveg, hortobágyi, ti­szai dalok szűrődnek a fo­lyosóra. Citeraszó kíséri az éneket. A nagyteremben körben barázdás arcú munkások, örökifjú asszonyok, néhány tizenéves lány. Számukra megszűnt a viláág, kívül re­kedt a hétköznap, áhitattal figyelik a karmester dirigá­lását. Erős Lászlóné tapsol, ezt a részt újra kéri. Á kó­rus tagjai ismételnek, tud­ják — hibái csúszott a mun­kába. — Most ismételjük- a hor­tobágyi dalokat — mondja Erős Lászlóné. — A nagy puszta szélén élünk, egyik legkedvesebb válogatásunk ez. — Mióta énekelnek együtt? — Négy éve. Akad itt traktoros, gyalogmunkás, le­lejár az elnök is. Hat cite- rásunk kíséri a harmincöt tagú kórust. — Eredményeik... — Már az első „Országo­san minősített kórus” let­tünk. Felléptünk már Deb­recenben, Karcagon, Szolno­kon, Mezőtúron, Tiszakür- tön, Jászberényben. Többször szerepeltünk a szolnoki, a Kossuth és a Petőfi rádió műsorában. Harminc szempár figyeli beszélgetésünket. Különböző életkorú, érdeklődésű embe­rek — s mégis hétfő estén­ként valami összehozza őket a közös éneklésre. Zobolyák Imre nevet: — Nagyon szeretek éne­kelni, s mióta gyermekko­romban a nagy eperfa tete­jéről próbálgattam a han­gom, azóta is imádom a dalt. Mulatni bírok, meg úgy érzem tudok is — de inni nem szoktam. Kovács András veszi át a szót: — Dinnyés vagyok, hét kilométerről járok be es­ténként, mégse bánom. A nyáron kezdtem, befogadtak szó nélkül, jól érzem ma­gam a kórusban. Megeredtek a nyelvek. Megtudtam, hogy már ká­nonban énekelnek, hogy sok a jó szólóénekes, jövőre új ruhájuk lesz, tavasszal té­véfelvétel várja őket Füre­den. Tovább akarnak lépni, s a Röpülj páva kör helyett a parasztkórus kategóriában lépnek fel. Magasabbak a követelmények, több szó­lamban kell dalolni, a mű­sorszámaikat tökéletesebbé csiszolni — egyszóval sür­geti a kórust az idő. De­cember elején lesznek a mi­nősítő versenyek, erre is, november 7-re is egyforma lelkesedéssel készülnek. Az igazsághoz tartozik, hogy Vass Lajos a Röpülj páva és a népdalkörök or­szágos szaktekintélye is meg­látogatta egy próbájukat ok­tóber elején. Nagyon elége­dett volt, és már képesnek tartotta őket az egy kategó­riával magasabb, parasztkó­rus minősítésre. íme elis­merő sorai az énekszerető kis közösség naplójából: „A kórussal való találko­zásnak azért is örülök, mert 10—14 éves koromban Tisza­füred polgári iskolája nem kényeztetett el zenei él­ménnyel. Dalukkal ezt ma egyetlen napon pótolta a kó­rustagság, amikor felcsen­dültek a hortobágyi és a ti­szai dalok itteni, környék­beli változatai. Örülök, hogy ennek a még élő hagyo­mánynak ma én is részese lehettem”. Kilépek a teremből. A Fúj, süvölt a Mátra szele népdal halkuló sorai az első villanyoszlopig kísérnek. Ko­romsötét lett, fél nyolc múlt. A kórus tagjai még tovább dalolnak, elvégre közeledik a „számadás” napja. D. Szabó Miklós Mit ígér a hangversenyévad? Az Országos Filharménia megyei rendezvényeiről Értékes, változatos műso­rokat ígér a kezdődő évadra az Országos Filharmónia megyei hangversenyprogram­ja. A legnagyobb várakozás az első koncertet előzi meg: távoli földrész küldi el mu­zsikusait Szolnokra, a tokiói szimfonikus zenekarral, A japán hangversenyéletről a magyar közönség keveset tud, de az tény, hogy szinte min­den zenei világversenyen fel­tűnik egy-egy kiugró tehet­ségű japán művész. Holnapi — a Szolnoki Szigligeti Szín­házban tartandó — hangver­senyen japán zenekari kom­pozíciót is hallhatunk, emel­lett Chopin költői szépségű e-moll zongoraversenyét és Csajkovszkij hatalmas léleg­zetű, rendkívül népszerű V. szimfóniáját adják elő. A karmester: Akeo Watanabe, a zongoraművész: Mitsuko Uchida. November 8-án ismét Szol­nokon szerepel a Debreceni MÁV filmharmonikus zene­kar, műsorán Csajkovszkij, Sosztakovics, Prokofjev mű­vek szerepelnek. December 5-én a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Beethoven-estjét hallhatjuk, Zempléni Kornél zongoraművész közreműkö­désével. Zenei csemegének ígérkezik február 13-án Mo­zart c-moll miséje, a debre­ceni Kodály kórus és a Bu­dapesti Filharmóniai Társa­ság zenekarának előadásá­ban. A Postás szimfonikus zenekar március 14-i hang­versenyén Sztojka Milánóvá (Bulgária) játssza Brahms Hegedűversenyét, április 10- én pedig Siegfried Heinrich (NSZK) vezényli a Budapes­ti MÁV szimfonikusok kon­certjét. A szolnoki Város1 Tanács dísztermében januártól foly­tatódnak a népszerű kama­razenei hangversenyek. A magyar Hárfás trió, a cseh­szlovák Talich-vonósnégyes, illetve Sebestyén János cem- balóestje várható ebben az évadban. December 12-én a világhí­rű Tátrai-vonósnégyes láto­gat Törökszentmiklósra, mű­sorukban — Szabó Csilla közreműködésével — Schu­bert Pisztráng-ötöse, illetve , A halál és a lányka”, d- moll vonósnégyes szerepel. — Ugyancsak decemberben tart­ja Jászberényben dalestjét kiváló énekművészünk, Szik- lay Erika (zongorakísérője Jandó Jenő), Purcell-, Tele­marni-, Haydn- és Schubert- dalokat énekel. A tavaszi programból kiemelkedik még az Éder-vonósnégyes már­ciusi jászberényi hangverse­nye, illetve a KISZ Köz­ponti Művészegyüttese egye­temi kórusának Kodály-est- je április 24-én, Törökszent- miklóson. N. P, Ki a mecénás mostanában? Ö agyarországon az állam óriási össze­geket fordított és fordít általában a kultúra és ezen belül a mű­vészetek támogatására. A hazai történelmi fejlődés so­rán még soha nem akadt olyan bőkezű mecénása a mű­vészeteknek, mint amilyet a szocialista államban tisztel­hetünk. Mire terjed ki a támoga­tás? Kezdjük az alapoknál, a képzésnél. Olyan közép- és felsőfokú iskolarendszer ala­kult ki, amely messzemenő­en alkalmas a művészképzés­re. Ennek a rendszernek a létrehozása, működtetése ha­talmas anyagi áldozatokat kíván. Az oktatás persze csak le­hetőség, amit a valóraválás folyamata tölt meg tartalom­mal. Az iskolák kapui min­den tehetséges, arra érdemes fiatal előtt nyitva állnak. S akiket fölvettek a hallgatók sorába, élvezhetik mindazo­kat a kedvezményeket — ösztöndíj, szociális juttatás, kollégium,, tandíjmentesség, illetve minimális tandíj, kor­szerű oktatási körülmények —, amelyek a világ bármely hasonló rendeltetésű intéz­ményével állják az összeha­sonlítást. Amikor valaki sikeresen befejezte tanulmányait, válo­gathat az állások között (kü­lönösen, ha nem idegenkedik a sok lehetőséget kínáló vi­déktől). De akik a „szabad­úszást” választják, azok is kapnak, kaphatnak segítséget. Állami megrendelések, kü­lönböző időtartamú, rövi- debb-hosszabb távra szóló ösztöndíjak, helyi és közpon­ti művészeti díjak teszik tel­jessé a támogatás-elismerés rendszerét. Ami bizonyára nem tökéletes, akadhatnak benne hibák, fogyatékossá­gok, de azt, hogy alapjaiban jól szolgálja a művészeti fej­lődést, nem lehet tagadni. Sok minden egyéb mellett ér­tékes művek hosszú sora iga­zolja ezt. Azt jelenti mindez, hogy nálunk semmilyen körülmé­nyek között nem kallódhat el az indulás éveiben egyetlen valamirevaló tehetség sem? Nem. Arra utal, hogy az ef­Szolnokon Szakkörvezetők országos tanácskozása Szolnokon rendezik meg mától a természettudomá­nyos és műszaki szakkörve­zetők háromnapos országos tanácskozását. A tanácsko­zásra, melyet a Tiszamenti Vegyiművek művelődési há­zában tartanaik, az országo­san kiemelkedő eredménye­ket elért szakkörök vezetői és fenntartó intézmények képviselői vesznek részt. A természettudományos és műszaki szakkörvezetők országos tanácskozását októ­ber 21-én délután 14 órakor Lengyel Boldizsár, a me­gyei tanács művelődési osz­tályvezetőhelyettese nyitja meg. Ezt követően a közmű­velődési szakkörök elméleti, módszertani * problémáiról Tóth János, a Népművelési Intézet felnőttnevelési osztá­lyának vezetője tart előadást. A szakkörvezetők a tanács­kozás második napján hat korreferátum alapján, me­lyek a természtettudományos szakkörök pedagógiai, di­daktikai, módszertani kérdé­seit taglalják, konzultációt tartanak. Október 23-án a szakköri munka és a szak­körvezetés témakörét felöle­lő „ötletbörzén”, tapasztalat- cserén ismerkednek a ter­mészettudományos és műsza­ki szakkörvezetők egymás munkájával. A tanácskozás Czeglédi Irén NPI osztály­vezetőhelyettes értékelésé­vel, majd Cseppentő Miklós, a megyei művelődési köz­pont igazgatójának zársza­vával fejeződik be, féle elkallódás lehetősége a mai támogatási rendszer kö­rülményei között szinte va­lószínűtlen kicsi. S ha mégis megtörténik, az mindenkép­pen kivételnek számít. Természetesen nincs töké­letesen működő gépezet. Nincs ilyen a művészettámo­gatásban sem. Előfordulhat olykor, hogy olyanokat is tá­mogatunk, akik erre körül­ményeik szerint nem is szo­rulnának rá. Az is előfor­dul, hogy nem mindig az ar­ra legérdemesebb kapja az ösztöndíjat, a nagy megren­delést, a művészeti díjat. De a támogatás attól még támo­gatás marad, ha az „elosztás­ban” néha fogyatékosságok is föllelhetők. A művészeti teljesítmény megítélése nem is olyan könnyű, mint — például — egy magasugró re­kord hitelesítése. A bizonytalansági tényező nagy — a művészetek világá­ban bizonyos specifikus okok miatt talán még nagyobb is, mint az élet más területein. A tények tanulsága szerint a támogatás-művészképzés egyenlet több megoldású. A legkiválóbbaknál úgy jelent­kezik a segítés haszna, hogy magas színvonalú, szocialista eszmeiségű műveket hoznak létre a későbbiekben. Egyesek viszont fejlődésük során zárt művészi világba kerülnek és elvesztik a te­remtő kontaktust az aktív közéletiséggel. Ez a helyzet persze nem zárja ki, hogy — a maguk korlátozott lehető­ségei között — ne hozzanak létre színvonalas műveket. Akadnak aztán olyanok is, akik elkallódnak. Vagy azért, mert nem volt bennük meg­felelő erejű a tehetség — és az azzal párosult kitartás —, vagy pedig életpályájukat sok szerencsétlen tényező egybejátszása zátonyra fut­tatja. Az elmondottakból követ­kezik: ha az egyes alkotók művészi pályafutását vizsgál­juk, akkor a mecénási támo­gatás „visszatérülési grafi­konja” nagy eltéréseket mu­tat. Ha viszont a vizsgált mű­vészeti ág fejlődésének egé­szét tekintjük, akkor megál­lapítható: jó helyre került a pénz, elérte célját, segítette, serkentette az értékteremtő- dést. Ez a jelenlegi helyzet. Ám tényei ismeretében is időről időre elhangzanak olyan vé­lemények, amelyek hangoz- tatói az egyéni humanitás példáit szeretnék föllelni a művészet támogatásában. Csak örülhetünk annak, ha napjainkban is akadnak olyan magyar állampolgárok — tudunk ilyenekről —, akik tevőlegesen is támogatnak szerény körülmények között élő fiatal tehetségeket. (Meg­vásárolják alkotásaikat, vagy néha még külön pénzjuttatá­sokkal is segítik őket tanul­mányaik folytatásában.) A szándék, a gesztus nemes. De talán nem számít ünnepron­tásnak, ha megjegyezzük: fejlődésünk során nem ez a megoldás bizonyult a támo­gatás hatásos útjának. Az egyéni segítségadást olyan kor szülte, ahol amely­ben az akkori állam alig-alig áldozott a művészképzésre. S e rokonszenves polgári hu­manista mecénási formát napjainkban igényelni kö­rülbelül azzal egyenlő, mint elfeledkezni arról, amit az állam ad: a tíz- és százmil­liókról ... Nem volna, nem lehetne tehát ezek szerint szerepe a ma emberének abban, hogy személyesen is támogathassa a művészetet? Polgári érte­lemben vett mecénásnak aligha csaphat föl. Mások a körülményei, másolí a körül­mények. Ám van a megköze­lítésnek egy természetes, ma­gától értetődő útja is: a mű­vészettel való kapcsolatte­remtés, a művészet szeretete. Ö dolgozó nép akkor bizonyul legjobb me­cénásnak, ha állandó érdeklődéssel figyeli a művészek pályafutását, a létrejött alkotásokat. Ha sze­reti, megérti, tiszteli a mű­vészetet. Ha fogékonynak bi-» zonyul az érték, a hatások, a korszerűség iránt. Ha az al­kotásokba^ föllleílihető érté­keket élete fontos, nélkülöz­hetetlen, mindennapjait gaz­dagító. részének tekinti. P. Z. Az ember és a termé­szet kapcsolatát tükrözik Kurucz János amatör fo­tós - a Diósgyőri Vasas fotóklub tagja - képe, amelyeket a Tiszamenti Ve­gyiművek művelődési há­zában mától bemutatnak. Este hat órakor a szerző így dolgozom címmel elő­adást tart, és bemutatja a hazai és nemzetközi pályá­zatokon is sikerrel szetfe­pe'It színes diafelvételeit. A TVM művelődési ház fotó­szakkörének gondozásában az előadás kezdetére ké­szül el a fotókiállítás, amely október 31-ig — szombat és vasárnap dél­előtt kivételével - napon­ta 9 órától este* 8-ig te­kinthető meg. Képünk ci­me: Sinek. Kurucz János felvétele,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom