Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

1977. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mintegy kétszázötven növendéke van Törökszentmiklósen, a Kodály Zoltán Zeneiskolá­nak. Képünk Csehdes Éva tanárnő és Csortos Ibolya növendék egyik hegedűóráján készült PEDIGÓGUSOKMK. HELYTÖRTÉNÉSZEKNEK B Szolnok megyei levéltár új kiadványai R magyar idegenforgalom (2.) Felkészülés a jövőre _ K ét új, értékes kiadványt jelentetett meg a Szolnok megyei levéltár. Az „Útmu­tató az általános és középis­kolák honismereti, helytöré- nei munkájához, a névadó­kutatáshoz és a krónikaíró tevékenységhez” című füzetet főleg a honismereti mozga­lomban tevékenykedők for­gathatják nagy haszonnal, de jól felhasználhatják oktató munkájukhoz történelem- és irodalomtanárok is. A címé­ben jelzett tárgykörben ad módszertani tanácsokat a ki­advány, részletesen kitérve a kutató és krónikaíró munka egyes fázisaira. A harmadik fejezet külön említést érde­mel: az üzemek, települések mindennapjait, eredményeit megörökítő krónikaírók ta­,,Melegség tölti el szi­vemet, amikor a jászbe­rényi Durucz családra gondolok, akiknél a há­ború idején néhány hétig laktam. Nagyon kedvesek nekem a jászberényi em­lékek, sok jóbarátra ta­láltam ott. Őszinte tisz­telettel: Szidorcsuk pro­fesszor." Töredék egy le­vélből, amit Lvovban 1977. június 25-én adtak pos­tára. Nyikoláj Szidorcsuk kapi­tány a második ukrán front kötelékében IMagyarország felszabadításáért harcolva először 1944. november 15- én érkezett Jászberénybe. Azon az esős hajnalon a vá­ros hatalmas robbanásra éb­redt: a menekülő náci kato­nai alakulatok levegőbe rö­pítették a Zagyva kőhídját. További pusztításra nem ma­radt idejük, mert néhány óra múlva Alattyán és Far­mos irányából bevonultak a városba a Plijevi-csoport ala­kulatai. Délután már a felszabadult városon keresztül nyomult Pusztamonostor és Jászárok- szállás irányába a 6. gárda- harckocsihadsereg 150 tank­ja. A Plijevi-csoport katonái Jászberényben maradtak. Szidorcsuk kapitányt néhány tiszttársával együtt egy há­romgyermekes családhoz szállásolták be. Talán egy hónapig marad­tak a városban, amikor a front vonulása továbbszólí­totta őket. Szidorcsuk kapi­tány is búcsúzni kényszerült. A házinéni megsiratta „fi­acskáját” Nyikolájt. a kapi­tány pedig megígérte a „mamkának”, ha vége lesz a háborúnak, meglátogatja őket. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója ünneplésére készült az ország, amikor a láthatnak itt hasznos taná­csokat. Az útmutató utolsó részében közli a krónikaírás elvi-gyakorlati kérdéseivel foglalkozó könyvek, kiadvá­nyok jegyzékét. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére olyan do­kumentumokat tartalmazó kiadványt jelentetett meg a levéltár, amelyek az 1917-es oroszországi változások ma­gyarországi hatását mutatják be. Az elnyomottak és az uralkodó osztály reagálását tükrözik a dokumentumok (újságcikkek, könyvrészie­tek, levéltári iratok), ame­lyek között több Szolnok megyei vonatkozású anyag is található. jászberényi városi pártbi­zottságra váratlanul vendé­gek érkeztek. Az akkor Ma­gyarországon tartózkodó szovjet delegáció néhány tagja Heves megyébe látoga­tott, köztük volt Nyikoláj Szidorcsuk professzor, a Lvovi Állami Egyetem tudo­mányos szocializmus tanszé­kének vezetője, aki kérte, te­gyék lehetővé, hogy . pár órá­ra Jászberénybe látogathas­son. Szeretné megkeresni azt a családot, ahol húsz évvel ezelőtt olyan szeretettel fo­gadták. A pártbizottság munkatár­sai örömmel vállalták, hogy segítenek megkeresni a csa­ládot. Elindultak, és akkor derült ki, hogy a professzor nem tudja sem a volt szál­lásadó, sem az utca nevét. Csupán annyira emlékezett, hogy volt a nagyon kedves mamka, a papa, a három lány és Józsika, a kis uno­ka. Emlékezett arra is, hogy az utca elején nyomós kút volt. Sorra vették hát azokat az utcákat) amelyekre ráillett az ismertetőjel, a nyomós kút. Először a nagyobbakat a Hatvani, a Néphadsereg, az Alkotmány, a Lenin uta­kat, majd a kisebb, utcákat járták végig. Hiába, Szidor­csuk professzor arca egyre borúsabb lett. Nem találta, akiket keresett, megcsalták az emlékek, hiszen mint mondta: annyiszor álmodott az utcáról és olyan szeretet­tel őrizte húsz éven át a jászberényi ház, a benne la­kók emlékét. Bántotta, hogy hiába fárasztotta új barátait és az idő is sürgette. Heves megyében várták. Akkor valaki azt javasol­Martfün új Vöröskereszt­szervezetek Egyre nagyobb figye­lem és rokonszenv kíséri a Tisza Cipőgyárban a Vöröskereszt tagjainak fáradságot nem ismerő, a rászorulók segítésében megnyilvánuló önzetlen munkáját. Sokan csatla­koznak a szervezethez. Az üzemi csúcsvezetőség újraválasztása óta csak­nem kétszázzal nőtt — meghaladja az ezer- nyolcszázat — a Vörös- kereszt taglétszáma. Így az alapszervezetek szá­ma is hárommal szapo­ta: próbálják meg Farmos felől megközelítve keresni az utcákat, hiszen a Plijevi- csoport egyik alakulata is abból az irányból érkezett a városba. Megpróbálták és a kórházat elhagyva a profesz- szor hirtelen megszólalt: itt álljunk meg. Kiszállt és el­indult, nem az ötvenen túl járó professzor komótos lép­teivel, harfem szaporán mint­ha az egykori kapitány dik­tálná huszonévesen az üte­met. Kísérőit maga mögött hagyva a nyomós kúthoz ért, köszönésképpen végighúzta kezét a hideg fogantyún, az­tán befordult a Szekfű ut­cába. Egy darabig kutatva, majd a felismerés örömével nézte az utcát, aztán a 19. szám alatti ház előtt meg­állt. Bal kezét a kilincsre tette, jobb kezével benyúlt a kapu felett, megemelte a kallantyút, és benyitott öz­vegy Durucz Józsefné por­tájára. * * * Aztán levelek jöttek, le­velek mentek, mígnem a professzor szomorú hírt ka­pott: Durucz néni is meg­halt. A kapcsolat azonban nem szakadt meg. A profeszor- hoz újabb levelek érkeztek a jászberényi Vlagyimir Ko- marov úttörőcsapattól. és rendszeresen ír neki egy orosz—angol szakos tanár­képzős leány is. Az egykori kapitány örül minden Jász­berényből küldött sornak, és válaszol, mert „örökre tar­tani akarom a kapcsolatot jászberényi barátaimmal.” — illés — panaszkodhatunk. Az Nem érdeklődés közép­pontjában lévő ide­genforgalmi országok közé tartozunk, ha még nem is élünk eléggé a lehetőségek­kel. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy amikor az ismert és vezető idegenforgalmi or­szágok egy részében stagnál, sőt esetenként visszafejlődik a látogatottság, addig ha­zánkban folyamatos a fejlő­dés. Vegyünk néhány adatot. A hazánkba látogató külföldiek száma 1960-ban 525 ezer, 1970-ben 6 millió 320 ezer, 1975- ben 9 millió 404 ezer, 1976- ban 9 millió 910 ezer volt. Növekedett az átlagos tartózkodási idő is. A 8—10 évvel ezelőtti 1,5—2,5 nap helyett már 6,2 vendégnap­pal számolunk. Növekedik a belső turizmus is, hiszen ta­valy már a kedvezményes szálláshelyeken, a szállodák­ban, kempingekben, ifjúsági táborokban 4,5 millióan igé­nyeltek helyet. A lakosság egy év alatt hazai és külföldi üdülésre, utazásra körülbelül 12 milliárd forintot költött. Idegenforgalmunk jelenleg túl központosított és nyo­masztóan hat ránk szezonális jellege. A külföldi és a haza' kirándulók többnyire ugyan­azokat a helyeket, főként a Balaton térségét, valamint Budapestet keresik fel. Nehe­zíti a helyzetet, hogy a ven­dégek többsége július— augusztus hónapokban érke­zik. Ez növeli a zsúfoltságot. Az idegenforgalom kultu­ráltsága, a minőségjavítás ér­dekében fejleszteni kell a szállodák, kempingek, üdü­lőháztelepek és az üzletek számát. S ami ezzel együtt jár, szélesíteni a turisztika területét. Hat nagy idegenforgalmi tájegységet jelölnek meg a fejlesztők. A már ismert, Bu­dapest—Balaton régión kívül ilyen üdülési, -kiránduló cé­lokat szolgálhat a Dunaka­nyar, a Velencei tó, a Mátra és a Bükk térsége, a Bakony, Nyugat-Magyarország, a Me­csek és környéke, Délkelet- Magyarország (Gyula, Hód­mezővásárhely), a Hajdúság a Hortobágyi Nemzeti Park­kal. E felsorolás tulajdon­képpen korántsem teljes, hi­szen a hat fő területet kiegé­szíthetjük a gyógyvizek vi­dékével, mint például Zala­Piros, kék meg sárga ano- rákban, anyuka kezét szo­rongatva érkeznek a szélró­zsa minden irányából. Ki­csit még álmos szemekkel néznek körül a bojtos sapka alól, 'de a megállóban vára­kozók csoportját látva mo­soly szökik az arcukra. Itt vannak az ismerős pajtások, Erika óvónéni is várja már őket. Nemsokára jön az ovi­busz! Az Éva-presszó előtt vára­kozunk Szolnokon, a Várko- nyi téri autóbusz-megállóbán. Busi Kálmánné két kislányá­val a Kassai út felől érke­zik. Nemrég költöztek be Szandaszőlősről, Szilvi és Erika megszokták a buszo­zást, hiszen a nagymamához gyakran jártak be Szolnok­ra. Még örülnek is, hogy az oviba is utazni kell. Anyu­ka a Földtani Intézetnél dol­gozik, háromnegyed nyolcra jár, minden reggel elkíséri őket. Orosz Pálné nyolckor kezd a Regionális Vízműnél. Szeptember 28-a óta kíséri a hároméves Zolikát, a Kun Béla kőrútról. Pénzes Fe- rencné a Tóth Ferenc utcá­ból hozza az ötéves Ildikót és a négyéves Ferikét, ja­nuártól már a harmadik gyerek. Erika is velük jár, akivel jelenleg gyesen van otthon. A Palotás testvérek karossal, Hévízzel vagy a ti­szai vízlépcsőknél kialakuló üdülőközpontokkal. Egy bontottabb, részlete­sebb felmérés szerint ha­zánkban 23 körzetben 300 idegenforgalmi értékű tele­pülés található. Ezek közül 51 nemzetközi-, 47 országos-, a többi helyi jelentőségű. A területek kiépítése, felkészí­tése sokba kerül. (Csupán a Balaton fejlesztésére öt év alatt 10 milliárd forintot köl­tenek.) Jelenleg egyszerre 173 ezer vendéget helyezhetnek el a különböző szálláshelye­ken. Közepes fogadóképesség ez, jóval többre lenne szük­ség. a szálloda ke­Különösen vés A luxus kategóriába belépett a Hilton, rövidesen átadják a Margitszigeten a Termál nagyszállót, két éve működik a hévízi Termál. Most épül Kőbányán az Ex­po szálló, Zuglóban pedig a Sportcsarnok mellett hozzá­kezdenek egy újabb szálloda építéséhez. Ha valóban élni akarunk az idegenforgalom adta lehetőségekkel, gyorsab­ban kell lépni. Hasonló a helyzet az üz­lethálózat, az éttermi-ven­déglátó egységek fejlesztésé­nél. Köztudott, hogy a nyári hónapokban milyen állapo­tok uralkodnak a Balaton­nál. Hasonló példákat lehet­ne hozni a Duna-kanyarból, a Velencei tóról, s még sok más helyről. A területszéthúzás alapvető feltétele, hogy leg­alább elszállásolási, étkezési lehetőséget találjanak a ki­rándulók. Amikor a terület széthúzá­sáról, a szezon hosszabbítá­sáról tervezgetnek, nagy súly- lyal esik latba a gyógy-ide- genforgalom. Hazánk ter­málvízkészlete a világon az elsők között van. Feltárása azonban költséges, gyógyfür­dőink elismertetése pedig hosszadalmas. A legutóbbi években sorra épültek a nagyszerű gyógyüdülők. Olyan területek alakultak ki mint Balf, Bük, Zalakaros, Mosonmagyaróvár. A nyu­gat-dunántúli régió — kö­zelsége miatt — különösen vonzó az osztrák és az NSZK állampolgárok számára. A gyorsabb fejlesztés érdeké­ben már tárgyalások kezdőd­— Edit és Zsuzsi — jönnek a legmesszebbről. Autóbusz hozza őket a Széchenyi lakó­telepről, itt „csatlakoznak” a többiekhez. Várakozás közben a szü­lők és a gyerekek közrefog­ják az óvónénit. — Két ruhát adtam rá, az egyiket tessék majd levenni róla, abban jöjjön haza ... — Angéla beteg lett... — Attila ma jött először, tessék már megvigasztalni... — Csilla meggyógyult, új­ra itt van ... Az autóbusz a megállóba érkezik. Hét óra. Még egy utolsó puszi, egy. cirógatás és az apró utasok elhelyez­kednek. Hidegcsípte piros orrukat az' ablak üvegéhez nyomják, integetnek, és mindegyiküknek akad még valami fontos mondanivaló­ja: ugye itt vársz délután? A jármű elindul (hét óra öt perckor kellene, de egy­két percet vártak még szo­kás szerint, hátha késve ér­kezik valaki.) Óvatosan ve­zet a gépkocsivezető és még beszélget is, tréfálkozik a gyerekekkel, igyekszik felol­dani a búcsúzkodás utáni perceket. Az óvónéni sétál a gyerekek között, s a hirtelen tek, így elképzelhető, hogy néhány éven belül osztrák— magyar közös vállalkozásban vagy önálló osztrák beruhá­zással gyógyászatra is alkal­mas szállodák épülnek a Dunántúlon. Tervet dolgoznak ki a ha­zánkban éjszakai szállás nél­kül átutazó tranzit utasok itt- tartózkodására is. Ha nem is végső célként, de legalább egy-két éjszakát töltsenek (és költsenek) nálunk. Ehhez a főforgalmú utak mentén mo­telekre, színvonalas és jó ét­termekre van szükség. És sok-sok jó programra, amely valóban érdekli és leköti az érkezőt. Magyart és külföldit egy­aránt. Nem lehet ugyanis eléggé hangsúlyozni, hogy a fejlett hazai turizmus lehet az alapja a nemzetközinek. Először a hazaiak „lakják be” a területet, s ha azoknak megfelel, ha azok már „fo­gyaszthatóvá” tették a vidé­ket, megjelennek a külföldi­ek is. Ez nem magyar sajá­tosság, így van az egész vi­lágon. A világ idegenforgalmának várható alakulása, a hazai utazási kedv növekedése megkívánja, hogy az előnyö­ket és adottságokat okosan kihasználva újabb fejleszté­si koncepciókat dolgozzanak ki az idegenforgalom hazai felelősei. Nemcsak az anyagi előnyök késztetnek erre, ha­nem a turizmus politikai sze­repe is. Kapcsolataink bőví­tése, a helsinki záróokmány idegenforgalomról szóló része arra ösztönöznek, hogy még felkészültebben kell várni azokat, akik hazánk iránt ér­deklődnek. ütemét fi­I fejlődés gy elembe véve a táv­lati prognózisok szerint 1990- re 20 millió utassal számol­hat Magyarország, s az itt el­töltött vendégéjszakák szá­ma körülbelül 55—60 millió lesz. Ha ez a nrognózis bevá­lik, majd kétszer annyi tu­ristát fogadunk 12—13 év múlva, mint hazánk lakos­sága. Nagy felelősség. Nem árt gyorsított ütemben ké­szülni rá. Kapalyag Imre támadt csöndben csak az ő hangját hallani. — Ülj csak beljebb, Feri­ke, le ne ess! Mi a baj Csil­la, miért sírdogálsz? Anyu­ci? Elment dolgozni, mi meg utazunk az oviba. Majd dél­után elmeséled neki, milyen jót játszottál a pajtásaiddal. Negyed nyolckor megáll a busz a Klauber József kör­úti óvoda előtt. Pillanatok alatt szétszélednek a kis uta­sok. Ki-ki a csoportjába megy, ahol a nagyobbak ön­állóan, a kicsik a daduska és az óvónénik segítségével átöltöznek. Eközben Pintér- né. Varsányi Erika óvónő — harmadik éve kísérj az ovi­busszal érkezőket — sorra járja a csoportokat, és át­adja a szülői üzeneteket. A gyerekek — alig telt el negyed óra az érkezés óta — önfeledt játékba merülnek. Hiába keresem az anyuci után sírdogáló Csillát, vagy a félénken meghúzódó Atti­lát, aki ma jött először. Ha ezt a szülők látnák! Ebben a hónapban 25 bér­letet váltott az óvoda, ja­nuártól pedig már 42 gye­rek érkezik az ovibusszal, jönnek az előfelvételisek is, ha lejár a gyes. — rónai — rodott az idén. Annyiszor álmodtam arról az utcáról... (VÉGE) 7 óra 5 perckor Indul az ovibusz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom