Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 19. A jászladányi nagyközségi és szövetkeze ti vegyeskar élete fellendült az utóbbi időben. Több régi kórustag — köztük alapítók! — lépett be ismét az együttesbe. Szorgalmasan ké­szülnek a Nagy Októberi 'Szocialista Forradalom 60. évfordulójára. Beneveztek a Vándor Sándor munkásdal fesztiválra. Október 17-én lengyel kórust várnak vendégül — írta októ­ber 13-án érkezett levelében Major Antal, a nagyközségi tanács elnöke. A beküldött képen: próbál az énekkar. Öt éve várnak A leendő bőrdíszművesek A fürdő zárva ... Kunszentmárton központ­jában szép helyen és épület­ben üzemelt hosszú éveken keresztül a gőz-, kád-, nö­vény- és gyógyfürdő. A nagy­községé volt, de bérletbe ki­adva. Népszerű, és igen láto­gatott „intézmény” volt a fürdő. Az utóbbi években, amióta a Szolnok megyei Víz- és Csatornaművek Vállalathoz tartozik, megfeledkeztek a fürdő üzemeltetéséről. (Az épületben van a vállalat ke­rület' központja.) Ügy hír­lik, még a kádfürdőt sem szándékoznak megnyitni. Pe­dig sokan vagyunk még Kun- szentmártonban — főleg idő­sebbek — akik régi, fürdő­szoba nélkül házakban la­kunk. Időnként el-elmennénk a tisztasági fürdőbe. Tudjuk, hogy nem a régi összetételű és minőségű vizet adja már a fürdőt tápláló kút, amely a reumás és ízületes betegek­nek is kitűnő volt. Mégis, leg­alább a tisztasági fürdő üze­meltetését kérjük, elkelne az a nagyközségben. Több aláírás Kunszentmárton Felelőtlenül határoztak „Elkészült a rendelő, laka­tot rá!” című, szeptember 18- án megjelent írásában mun­katársunk a mezőtúri, újvá­rosi gyermek szakrendelő építése körüli hercehurcát írta meg. Tulajdonképpen nem is az építkezéssel volt baj. A rendelő készen van, csak éppen nem felel meg a szakmai követelményeknek, így hát kidobtak az ablakon mintegy 350 ezer forintot — summázta információit mun­katársunk. Dr. Pap János megyei fő­orvos, a megyei tanács egész­ségügyi és szociálpolitikai osztályának vezetője meg­vizsgáltatta a cikkben feltárt problémákat. Válaszlevelé­ben megerősítette az újság­író állításait. A gyermekkör­zeti orvosi szolgálat megszer­vezésével kapcsolatos elkép­zeléseiket a mezőtúri városi tanács egészségügyi vezetői csak ez év júniusában egyez­tették osztályával (amikor az átalakítással már csaknem elkészültek ...). Ekkor a me­gyei egészségügyi és szociál­politikai osztály illetékesei a szolgálatok központi telepí­tését javasolták, mivel ott mind a vizsgáló helyiségek, mind a felszerelés adott^ Az újvárosi, gyermekrendelőnek szánt épületet az egészség- ügyi ellátásában hasznosítják majd — tájékoztatott ben­nünket a megyei főorvos. Konkrét elképzelésről azon­ban ő sem írt. „Az újságcikkben említett „kollektív felelősség” kérdé­sével kapcsolatosan az az ál­láspontunk, hogy azok tar­toznak felelősséggel, akik a gyermekkörzet kialakításáról előzetes szakmai egyeztetés nélkül határoztak...” — ír­ta többek között dr. Pap Já­nos, amivel végső soron egyet kell értenünk. Niég egy mondat a levél­ből: „Megítélésem szerint a cikk szerzője eltúlozta a gyermekrendelő kialakításá­nak költségeit. Ismereteim szerint a kis váró és rendelő helyiség költségkihatása mintegy 60 ezer forint volt.” Ehhez csupán annyit: az új­ságíró anyaggyűjtés közben a megyei védőnővel is be­szélt, aki elmondta, hogy 850 ezer forintba került a két gyermek szakrendelő, az új­városi és a Dózsa György úti; ebből 350 ezerbe az újváro­si... Artézi kút Az október 5-i Néplapban olvastam, hogy új artézi ku­tat fúr Cserkeszőlőn a me­gyei Víz- és Csatornaművek Vállalat, amely a hónap vé­gén már üzemel is. Milyen örömet okozna, ha arról is tájékoztathatna ben­nünket a Néplap, hogy a Gó­lyánál (Szolnok, Eötvös tér) lévő artézi kutat is hamaro­san rendbe hozza az említett vállalat. Molnár István Szolnok „Leletmentés” A nyáron és koraősszel a Jászságban és másutt is a megyében elindultak az ön­kéntes földrajzi névgyűjtők (diákok, főiskolai hallgatók, tanárok), hogy egy-egy falu, község, város földrajzi neveit összegyűjtsék, a feledéstől megmentsék. A gyűjtés cél­ja „leletmentés” is. Dűlőutak, tanyák tűnnek el, laposokat töltenek be, halmokat horda­nak el. Változik a vidék. A tagosított földeket nem a dű­lőutak, járások régi nevével illetik, hanem számozzák a táblákat" vagy az ábécé be­tűivel jelzik. Több helyütt már csak az idősebb embe­rek tudják, hogy néhány év­vel ezelőtt hol állt egy-egy tanya, s kinek a nevét vi­selte. Például Jászboldoghá- zán valamikor több mint 700 tanya volt, ma ebből körül­belül 150 áll. Az idős embe­rekkel, őslakosokkal való be­szélgetéseknél régen feledett nevek kerülnek elő (Kapca­szárító, Zaba, Kobre). Érdekes és nehéz a gyűj­A feleség megtudta, hogy férje egy elvált nővel meg­csalja, mire válópert indított ellene, és a bíróság a házas­ságot felbontotta. Később a volt férj és barátnője között a viszony megromlott, s egy veszekedés közben az asszony a mosáshoz használt maró­hatású vizet a férfi arcába öntötte, aminek következté­ben az illető egyik szemére megvakult. A történet miatt a támadót a bíróság mara­dandó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés bűntette miatt elítélte. Ilyen előzmények után a férfi a merénylő asszony el­len kártérítési pert indított. A járásbíróság, majd felle- bezésre a megyei bíróság a merénylőt a betegség alatt tők dolga, de a társadalmi összefogás megkönnyítheti. Ez utóbbinak szép példájá­val találkoztunk Jászboldog- házán. A tanács dolgozói és a gyűjtők közösen egyeztet­ték a múlt századi kataszteri térkép és a mai térképek ada­tait. Az Aranykalász Tsz ve­zetősége a távol eső részek bejárására fogatot biztosí­tott és a régi térképeket a gyűjtők rendelkezésére bo­csátotta. Ügy gondoljuk, hogy segítségük követendő példa. Dr. Horgosi Ödön Jászberény A 103-as vasútvonal A menetrendben az érdek­lődő itt a Karcag—Tiszafü­red között közlekedő vonatok indulását-érkezését találja. Ha fel is ül a vonatra, el­megy a kedve az utazástól. Lehangoló véleményt alkot a MÁV-ról, (van rá ideje). A 45 km-es utat néhány perc híján másfél óra alatt teszi meg az „expressz”... Ko­rábban hangot is adtak en­nek olvasóink. 1975. december 17-én „Megy a gőzös” címmel kö­zöltünk egy levelet, majd 1976. január 21-én Tiszafüre­di „expressz” címmel egy másikat. (Tulajdonképpen 1975 májusa előtt kedvezőb­bek voltak az utazási körül­mények ezen a vonalon.) 1976. február 4-én közöltük a Debreceni MÁV Igazgató­ság és a KPM Vasúti Főosz­felmerült keresetveszteség megtérítésére és havi járadék fizetésére kötelezte. Az asszony azonban a bírói ítéleteknek nem tett ele­get, mire rövidesen új ke­reset érkezett a járásbí­rósághoz. Ezúttal a férfi volt felesége indította a támadó nő ellen. Elmondta, hogy el­vált férjének megbocsátott, újból együtt él vele, a me­rénylőt terhelő összeget a szorult anyagi helyzetben lé­vő volt férjének kifizette és most ezt az összeget az asz- szonytól visszaköveteli. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely határozatában megállapította: a férfi két ta­nú által aláírt - írásbeli nyilatkozata szerjnt a kar­fái j/ válaszát „A gőzös egye­lőre marad” címmel. És ez­zel jószerével mindent el­mondtunk ... Ismét nyakunkon az ősz, amelyet minden bizonnyal az idén is tél követ. És panaszos levelek... Érdeklődtünk a már említett két „felelős cég­nél”. A Debreceni MÁV Igazgatóság saját lehetősége­in belül a közeljövőben nem tud változtatni a 103-as vo­nalon. Néhány vigasztaló sor azonban akad Kurucz Ká­roly szakosztályvezető helyet­tes (KPM Vasúti Főosztály) levelében: „Kérésükre tájékoztatjuk önöket, hogy Karcag—Tisza­füred állomások között még egy ideig a jelenleg közleke­dő motorok továbbítják a kéttengelyes kocsikból össze­állított vonatokat. Műszak- .fejlesztésünkben szerepel eme vonal személyszállításá­nak korszerűsítése is. Ezt a csehszlovákiai importból be­szerzésre kerülő korszerű szerelvényekkel és mozdony­nyal tervezzük megvalósítani, amelyre előreláthatóan 1980- ban kerül sor. Utasítottuk Karcag állomás vezetőjét, hogy a jelenleg üzemelő szerelvények fűtésé­re, világítására és tisztaságá­ra fokozott gondot fordítsa­nak. Köszönjük érdeklődésü­ket és kérjük segítségüket az utazóközönség tájékoztatásá­nál ...” Igaz, hogy most még csak 1977 októbere van. De leg­alább tudjuk, mikor, mire számíthatunk. összeget, amely táma­dóját terheli, elvált fe­leségétől megkapta és ennek ellenében a merénylőjével szemben fennálló követelését volt feleségére engedményez­te. A Polgári Törvénykönyv értelmében a jogosult követe­lését másra átruházhatja, és ilyenkor az engedményes lép helyébe. Tehát a sérült férfi mindazokat a jogokat, ame­lyek támadójával Szemben megillették, feleségére át­ruházhatta, és az asszony a kereseti követelést jogosan érvényesítheti. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíró­ság döntésében a perbe vont nőt kötelezte, hogy a kifize­tett összeget a sérült ember volt feleségének térítse meg. H, E. A szolnoki Bőr_ és Tex­tilipari Szövetkezet több mint harminc részlegében háromszázhetvenegyen dol­goznak ; 229-en szakmunká­sok. 129-en betanított, 13-an pedig segédmunkások. A szö­vetkezet fő célkitűzései kö­zött szerepel az arány változ­tatása a szakmunkások javá­ra. A vezetők e törekvé­se szerencsésen találkozik a dolgozókéval, az idén több mint húszán jelezték, hogy bőrdíszműves szakmunkás- vizsgát szeretnének tenni. Nem is annyira az anyagi elismerésért — hiszen telje­sítménybérben dolgoznak — hanem sokkal inkább az er­kölcsiekért. Mezei Imréné ezt úgy fogalmazta meg, hogy „szakmunkás akarok lenni, nagyobb felkészültséggel szeretném végezni a rám bí­zott feladatokat.” — Munka mellett tovább­tanulni nem könnyű. — Az általános iskola után Martfűn, a szakmunkáskép­ző intézetben cipőfelsőrész- készítést tanultam, de nem tettem vizsgát, így nincs semmiféle szakmám. Ügy érzem most még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy képez­zem magam, s különösebb erőfeszítések nélkül meg­szerezzem a szakmunkás-bi­zonyítványt — bizakodik Me­zemé, aki három éve dolgo­zik a szövetkezetben. VrazsovitS Istvánná vi­szont több mint húsz év ki­hagyás után vállalta, hogy újra beül az iskolapadba. — Mentem volna én koráb­ban is — mondja — öt éve jelentkeztem először, de még azóta se indult be a tanfo­lyam. A zsebrádiónak nevezett, viszonylag apró készülékek mindenüvé elkísérnek ben­nünket: hordozható hírforrá­sok és olykor zeneéhségün­ket is csillapíthatják, bár jó „zenei” hangminőség nem várható el tőlük. Hangjuk általában egy-két méter tá­volságig jut el úgy, hogy a szöveg még érthető, vétel­készségük, érzékenységük pedig főként a helyi, nagy teljesítményű adóállomások vételét teszi lehetővé. A zsebrádió hangminősé­gére — a nagyobb készülé­kekkel összehasonlítva — jellemző, hogy a kis méret miatt csak a közepes magas­ságú hangokat adja a készü­lék, a hangképből hiányoz­nak az egészen mély és az egészen magas hangok. Ilyen körülmények között is lehet a hang kellemes, vagy kelle­metlen, attól függően, hogy mennyire kiegyensúlyozott a hangkép, és hogy milyen mértékű a készülék torzítá­sa. A fejlődés eredménye, hogy némelyik zsebrádió al­kalmas az URH adóinak vé­telére is, továbbá egyre több készülék működik ceruza­elemmel, ami csökkenti a használati költséget. (A tíz­órás használat elemköltsége 9 Voltos „zsebrádió-elem”- mel 15 forintra tehető, szem­ben a ceruzaelemes típusok 6—8 forintos költségével.) A NAGYÍTÓ, a fogyasztók lapja, szeptemberi számában közli a zsebrádiók összeha­sonlító minőségvizsgálatát, ebben a készülékekkel szem­— Jó párszor összeírtak már bennünket — panaszolja Zsolnay Lászlóné is — volt jelentkező mindig, de a tan­folyamból mégsem lett sem­mi. Dr. Kollár Lászlóné sze­mélyzeti vezető csak hallo­másból ismeri az asszonyok gondját, ugyanis nemrég óta dolgozik a szövetkezetben. — Az idén valószínűleg megszűnik az asszonyok pa­nasza — reménykedik — bár nem zökkenőmentes a tan­folyam indulása most sem. A szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet profilváltozásra hi­vatkozva a mezőtúri intézet­hez irányított bennünket. Levelében azt írta, ha Mező­túron nem járnánk sikerrel, akkor mégis elvállalják a tanfolyam óráinak megtartá­sát. Nos, nem jártunk siker­rel, így abban reménykedünk hogy a szolnoki intézet segít megoldani valahogy a szak­munkásvizsgára készülő dol­gozóink problémáját. A szö­vetkezet részéről legalábbis mi megteszünk mindent, vál­laljuk a tanfolyam, s a tan­könyvek költségeit — amely •személyenként mintegy ezer­ötszáz forint —, a kiesett munkaidőre pedig átlagke­resetet kapnak a továbbta­nulóink. A szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet — mint a szövetkezet­nek írt levélben is jelezte — minden bizonnyal segíteni fog, s hamarosan elkezdőd­het a tanfolyam, amelyet olyan régóta és türelmetlenül várnak a leendő bőrdíszmű­ves szakmunkások. ben támasztható követelmé­nyek számszerű adatait, to­vábbi sok egyebet, amit jó tudni, mielőtt vásárlásra Szánja rá magát az ember. A tesztben tíz, csak a közép­hullámon működő és két az URH sávval is rendelkező rádió szerepel. A középhullámú rádiók ára 160 és 620 forint között van. Közülük négy csak „még megfelelő”-nek minősíthető, ha a műszaki jellemzők és a hangminőség értékelése alap­ján történik a minősítés.- (A négyből az egyik egy olcsó­nak nem mondható Philips zsebrádió!) "Négy készülék kapott „közepes” minősítést, s csak kettő érdemelte ki a „jó”-t, bár ez utóbbiak mé­rete már valamivel nagyobb a kelleténél, ezek inkább — télikabátzseb-rádiók. (Az egyik „jó” rádió a közismert Sokol 403, amelynek nagy előnye — bár ez nem befo­lyásolta a minősítést —, hogy elem helyett tölthető akku­mulátorral is működhet, így használata csak fillérekbe kerül.) A két URH-s zsebrádió közül a hong-kongi M 10 csak 500 forintba kerül, s minősége „közepes”. A má­sik is Ázsiában készül, de európai „származású”, a Schaub-Lorenz cég konstruk­ciója ugyanis. Ára ugyan 760 Ft, de minősége — a hangminősége is! — jobb az előző típusénál. Mindkét ké­szülék négy ceruzaelemmel működik. R, P. Megbocsátó feleség, kontra barátnő T. G. Áruvizsgálat Milyen rádió kerüljön a zsebbe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom